Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NfIPLAF A várakozás éve a világpolitika néhány jellegzetessége 1964-ben Annak az emlékiratn­ak­ az alapján,, amit a Szov­jetunió kormánya terjesz­tett az ENSZ-közgyűlés 19. ülésszaka elé, nagyjában felmérhető, milyen problé­mák megoldása változatla­nul szükséges 1964-ben. A mérleg persze egyoldalú lenne, ha nem vennénk figyelembe olyan esemé­nyeket, amelyek természe­tüknél fogva hátráltatták a pozitív megoldásokat. A hátráltató tendenciáknak kü­lönösen nagy szerep jutott 1964-ben, amelyet éppen ezért a „várakozás évének” lehetne nevezni. Ebbe a várakozásba bele­csendül a Kennedy-féle irányzat ellen megindult nagy jobboldali offenzíva, amely megmutatta a világ­nak, milyen áramlatok bo­ríthatják el válságos hely­zetben az Egysült Államok közéletét. Johnson elnök ugyan azt ígérte, folytatni fogja tragikus sorsú előd­jének politikáját és tett is bizonyos kezdő lépéseket ebbe az irányba, de azért általában más típusú veze­tőnek tartják és ha nem is egészen más irányzat képviselője, mindenesetre más elgondolások és főleg más módszerek alapján igyekszik irányítani az Egyesült Államok politiká­ját. Végső konzekvenciákat majd csak akkor lehet le­vonni Johnson vonalát il­letően, amikor kiderül, hogy mennyire képes meg­fékezni a Fehér Ház ura azokat a különösen agresz­­szív köröket, amelyek há­borús kalandokba akarják taszítani az Egyesült Ál­lamokat, főleg a délkelet­­ázsiai térségben. Egyelőre a jelek amellett szólnak: az év folyamán felhalmo­zott kudarcokból az Egye­sült Államok kormánya Dél- Vietnamban veszélyes kon­zekvenciákat akar levonni és arra készül, hogy kiter­jeszti a háborút Dél-Viet­­nam határain tú. Ezekre a kérdésekre vá­laszt kell kapnia a világ­nak. Annyi bizonyos, ha Johnson elnök elkalando­zik ebbe az irányba, akkor nagyon keveset tud meg­valósítani majd a Kenne­dy-féle örökségből, még ab­ban az esetben is, ha erre komolyan gondol. A dél­vietnami háborús kaland kiterjesztése növelné a nemzetközi feszültséget és nemcsak a közvetlenül érintett térségiben, hanem az egész világon. Az év más tendenciái is arra mutatnak: az Egye­sült Államok kormánya nem akar, vagy nem képes szakítani azzal az agresszív irányzattal, amelynek a középpontja a Pentagon, a washingtoni hadügyminisz­­téri­um, de nyilvánvalóan a nagy fegyverkezési érde­keltségek is támogatják. A beavatkozás, mint politikai módszer, változatlanul do­minál az Egyesült Államok elgondolásaiban, különösen azokon a területeken, ahol az amerikaiak, mint új gyarmatosítók lépnek fel. Az agresszív irányzat erő­södését jelentené továbbá, ha megvalósítanák a NATO úgynevezett többoldalú atom­ü­tőerő tervét, amely­nek két irányba is veszé­lyes következményei lenné­nek. Egyfelől hozzájuttatná a revanseszméktől fűtött nyugatnémet hadsereget az atomfegyverekhez, másrészt pedig megakadályozná an­nak a politikának folytatá­sát, amelynek az a célja, hogy leszűkítsék az atom­hatalmak körét. Mint is­meretes, ennek az irány­zatnak fő állomása volt a moszkvai atomcsend-egyez­­mény megkötése. A várako­zási irányzat ebben a vo­natkozásban úgy érvénye­sült, jóllehet több oldalról is elhangzott a kívánság hogy tovább kellene felé­leszteni a moszkvai egyez­ményben lefektetett elve­ket. E te­kintet­ben azonban nem került sor érdemleges lépésre. Az általános várakozásra hatással volt az is, hogy a nyugati világ másik legerő­sebb hatalma, Nagy-Britan­­nia, választások előtt állott és az ősszel meg is ejtet­ték az általános választá­sokat. A választás olyan értelemben hozott fordula­tot az angol politikában, hogy hosszú konzervatív kormányzás után a Mun­káspárt kezébe került a ha­talom. Wilson, az új angol miniszterelnök figyelemre­méltó aktivitással nyúlt a megoldatlan kérdésekhez és kétségkívül lendületes mó­don fogott hozzá a mun­káspárti program egy ré­szének — a gazdasági rész­nek — a megvalósításához. Gyorsan bebizonyosodott azonban, hogy az angol munkáspárti kormány cse­lekvőképességének arány­lag szűk határai vannak. Wilson programjának vég­rehajtása közben szembe­került nem csupán az angol nagytőkével, hanem az egész nyugati világ legbe­folyásosabb tőkés csop­ort­jaival. Tulajdonképpen ez is az év egyik legjelentő­sebb eseménye, mert meg­mutatta — ami egyébként a marxista—leninisták szá­mára soha nem volt kétsé­ges —hogy a kapitalista világrendszeren belül m­­­ilyen korlátozott lehetőségei vannak egy úgynevezett ha­ladó program megvalósítá­sának. Olyan mérvű befo­lyásolásra került sor, angol és más tőkés csoportok ré­széről, hogy végül is Wilson kénytelen volt programjá­nak jelentős részét felál­dozni annak a hárommil­­liárd dolláros kölcsönnek a fejében, amit nagy nyugati pénzcsoportok nyújtanak Angliának. Ami a másik nagyjelentőségű kérdés, a NATO atomfelfegyverzésé­­nek kérdését illeti, etekin­­tetben többszöri tárgyalá­sok után az Egyesült Álla­mok úgy látszik angol befo­lyásra igyekszik módosítani az eredeti tervet. De Gaulle elnök olyan módon igyekezett kihasz­nálni az amerikai és az an­gol választások következté­ben előállott várakozási helyzetet, hogy megerősítse befolyását nemcsak Euró­pában, hanem a nyugati hemiszféra más területein is. Ezért került sor a fran­cia elnök délamerikai rend­kívül fárasztó, de látványos körútjára, amelynek azon­ban szimpátiatüntetéseken és hatásos nyilatkozatokon kívül úgy látszik nem volt más eredménye. De Gaulle most arra készül, minden áron, még a nemrégiben kötött francia—nyugatné­met egyezmény felmondása árán is, hogy megakadá­lyozza az amerikai atom­fegyverkezési terv megva­lósítását. A nyugatnémetek, hogy engedékenységre bír­ják De Gaulle-t, messzeme­nő engedményeket tettek a francia követeléseknek a Közös Piac mezőgazdasági árait illetően, de úgy lát­­szik De Gaulle-ra ennek nincs különösebb hatása. V­sszaatérve a kiindu­lási ponthoz és a politikai év alapvetően fontos nem­zetközi eseményéhez, te­kintsük át azokat a javas­latokat, amelyekkel a Szov­jetunió az ENSZ-közgyűlés figyelmét ráirányította a legfontosabb világpolitikai problémákra, és azok meg­oldására. Ebből a szovjet emlékiratból, mint jeleztük, két dolog következik. Az egyik: 1964 folyamán sem a leszerelés, sem más, a feszültség enyhülése szem­pontjából lényeges kérdés megoldását nem sikerült előbbre vinni. A másik óé­tig: a következő év nem­zetközi politikájának vál­tozatlanul ezek a kérdések állanak a középpontjában. A szovjet emlékirat m­ái hangsúlyt helyez a leszere­lésre, aláhúzva: mindenki­nek el kell ismernie, aki komolyan foglalkozik a je­lenlegi világhelyzet valódi problémáival, hogy a lesze­relésen minden nép csak nyerhet. Fontos a szovjet emlékiratnak az a részlete is, amely kifejti: a szovjet kormány bármilyen fóru­mon és bármilyen szinten, beleértve a legmagasabb szintet, hajlandó tárgyalni az általános és teljes lesze­relésről, az atomfegyverek betiltásáról és megsemmisí­téséről, valamint bármilyen intézkedésről, amely alkal­mas a fegyverkezési ver­seny korlátozására. A szovjet kormánynak ez a pozitív hozzáállása a leg­fontosabb nemzetközi kér­désekhez — ami egyébként nem újdonság — kiindulási pontja lehet olyan nemzet­közi fejlődésnek, amely megerősíti a békét, feltéve, hogy a nyugati hatalmak elejtik azokat a terveket — így egyebek között a több­oldalú atomütőerő tervét —, amelyek akadályozhat­ják a békés kibontakozást és a pozitív megoldásokat a fent em­lített kérdésekben. Paál Ferenc A dél-vietnami hábom leghosszabb ütközete A csütörtök reggeli hír­­ügynökségi jelentések sze­rint még mindig heves har­cok folynak Binh Ghia vá­ros közelében, Saigontól 64 kilométernyire keletre. Az év utolsó nagyobb méretű összetűzése egyben a négy éve tartó délvietnami há­ború leghosszabb ütközeté­vé fejlődött. Noha az ame­rikaiak vezette kormány­csapatok szerdán óriási ál­dozatok árán visszafoglal­ták Binh Ghiát — a parti­zánakciónak egyébként nyilvánvalóan nem az volt a célja, hogy tartsa a vá­rost —, az éjszakai órák­ban még kemény küzdelem dúlt a térségben. Az AP je­lentése szerint a hazafiak újabb amerikai helikoptert lőttek le: a gép négyfőnyi amerikai személyzete ször­nyethalt. Ezzel az amerikaiak vesz­teséglistája a nyugati je­lentések szerint is négy ha­lottra, hat sebesültre és két elfogott amerikai katonára emelkedett. A kormánycsa­patok vesztesége több mint háromszáz fő. Az új esztendő küszöbén A Pravda vezércikke A csütörtöki Pravda ve­zércikket szentelt azoknak az újabb eredményeknek, amelyeket a Szovjetunió 1964-ben ért el. A vezér­cikk megállapítja:­­ az SZKP októberi és novem­beri plénumhatározatai le­hetővé teszik a szovjet em­bereknek, hogy kezdemé­­nyezőleg és tevőlegesen részt vegyenek az állami ügyek intézésében, a­ gaz­dasági és a kulturális épí­tésben. Az SZKP pártosan, bátran és határozottan, a fogyatékosságokkal szem­ben könyörtelenséggel küzd a pártélet és a pártvezetés lenini normáinak tisztasá­gáért. A szovjet nép bízik a jövőben — folytatódik a vezércikk —, mert tudatá­ban van erejének, ügye igazságának és legyőzhetet­lenségének. Erős és hatal­mas a szocialista állam, védelmi ereje megbízható. A Szovjetunió erejét nem­csak az adja meg, amit maga alkotott és vívott ki. Erejét gyarapítják a szo­cialista világrendszer né­pei is. Az amerikai konti­nens első szocialista or­szága: a Kubai Köztársa­ság. A Szovjetunió erejét az egész dolgozó emberiség rokonszenve és támogatása növeli. (A békéért, a de­mokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocia­lizmusért, a boldogabb jö­vőért a Szovjetunióval váll­vetve küzd öt világrész sokmillió embere. Előttünk világos cél vi­lágít — a kommunizmus. Utunkon e cél felé a lenini irányvonal vezet, amely az SZKP XX., XXI. és XXII. kongresszusain, pártunk programjában lett megha­tározva. Nincs olyan erő, amely letéríthet minket, erről az irányvonalról. — nincs olyan erő, amely le­térítheti a Szovjetuniót a lenini útról. Válság az olasz kereszténydemokrata pártban Az elnökválasztáson el­szenvedett vereség után a kereszténydemokrata párt belső ellentétei az év utol­só napján a nyílt válság elemi erejével robbantak ki. Rumor, a párt főtitkára a kereszténydemokraták vezető szervében, az orszá­gos tanácsban elvesztette a többségét. Pastore, a párt úgynevezett szakszervezeti csoportjának (gyakorlatilag a bal szárny — a szerk.) vezetője ugyanis Rumorhoz intézett levelében — ame­lyet 30 más vezetőségi tag is aláírt — megvonta a bizalmat a párt főtitkárá­tól. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a balszárnyho­z kö­zelálló Fanfani csoportja az országos tanács legutóbbi ülésén Rumor „Dorottyás” téziseinek ismertetését kö­vetően tartózkodott a sza­vazástól, továbbá, hogy Scelba jobboldali hívei is csak részben támogatták ezeket a téziseket, akkor méltán elmondhatjuk, hogy a főtitkár az országos ta­nács tagjainak csupán 46 százalékát tudhatja maga mögött. 1985. Január I. Magyar államférfiak üdvözlő távira­ta Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Dr­ Osvald­o Dorticos Torrado elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnöké­nek, Dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, a Kubai Köztársaság forra­dalmi kormánya elnökének Havanna A Kubai Köztársaság nagy ünnepe, a kubai for­radalom 6. évfordulója al­kalmából a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a ma­gunk nevében legforróbb üdvözletünket és jókíván­ságainkat külddük önök­nek, a kubai népnek és kormányának. A magyar nép tisztelettel adózik a hős kubai népnek, amely nagy áldozatokat ho­zott szabadsága és függet­lensége kivívásáért. A for­radalom győzelmével sza­baddá vált kubai népnek az új élet építésében elért sikerei, a gyarmatosító im­perializmus elleni bátor helytállása, a népek sza­badságáért és egyenlősé­géért, a világbéke megerő­sítéséért vívott harca a ha­ladó emberiség őszinte cso­dálatát váltotta ki. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Kubai Köztár­saság és a Magyar Népköz­társaság kapcsolatai ered­ményesen fejlődnek. Né­peink között jó együttmű­ködés, testvéri barátság jött létre. Biztosíthatjuk a szabad és független kubai népet, hogy mindig számít­hat a magyar nép őszinte barátságára és szolidaritá­sára. Nemzeti függetlensége vé­delméhez, a szocializmus építéséhez és a világbéké­ért folytatott harcához to­vábbi nagy sikereket kívá­nunk a hős kubai népnek és kormányának. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke , Péter János külügymi­niszter ugyancsak távirat­ban üdvözölte dr. Raul Roát, a Kubai Köztársaság külügyminiszterét. A SZOT elnöksége a kubai dolgo­zók Forradalmi Szakszer­vezeti Szövetségének,­­ a KISZ Központi Bizottsága a Kubai Kommunista If­júsági Szövetségnek kül­dött táviratot az évforduló alkalmából. Rendőri beavatkozás • Súlyos incidensek a ni geriai választáson Nigériában szerdán fe­szült légkörben bonyolítot­ták le a parlamenti vá­lasztásokat. Mint ismeretes, az egyesült nagy haladó szövetség (UPGA), a leg­nagyobb ellenzéki­­ párt a választások elhalasztását követelte, ebben támogatta Azikiwe elnök is, viszont a kormánypárt, a nigériai nemzeti szövetség (NNA) ragaszkodott a választások megtartásához. A hírügynökségek jelen­tése szerint a NNA befo­lyása alatt álló északi és nyugati vidékeken a sza­vazás általában incidensek nélkül folyt le, közép-nyu­gaton és keleten, viszont igen nagyarányú volt­­ a tartózkodás, közép-nyuga­ton 2500 szavazóhelyiséget leromboltak. Az UPGA fel­hívására 21 000 közlekedé­si dolgozó sztrájkolt szer­dán. A rendőrség többhe­­lyütt összecsapott a tünte­tőkkel, sokan megsebesül­tek. A választások eredményei még nem ismeretesek. Johnson újévi üzenete a szovjet vezetőkhöz Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Johnson amerikai elnök szerdán a szovjet vezetőkhöz, Miko­­jánhoz, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnökéhez és Koszigin mi­niszterelnökhöz intézett új­évi üzenetében jókívánsá­gait küldte a szovjet nép­nek és kifejezte reményét, hogy az új esztendőben to­­vább javul a nemzetközi légkör és sikerek születnek fontos nemzetközi problé­mák megoldásában. Az elnök üzenetében han­goztatta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányának magasztos feladata a világbéke alap­jainak megszilárdítása. A­z Egyesült Államok nevében arról biztosította a Szovjet­unió vezetőit, hogy min­dent megtesz a leszerelés előmozdítására, a nukleá­ris fegyverzet ellenőrzésé­re, és ebben az erőfeszítés­ben „nem szorul a második helyre”. Az 1964-es esztendőben egyes kérdésekben szület­tek jelentékeny eredmé­nyek, de — ismerte el az elnök — a főbb nemzetközi problémák megoldatlanok maradta­k. Johnson célul jelölte meg a nukleáris fegyverek­­­­­terjedésének korlátozását, egy átfogó nemzetköz atomcsend megállapodás érvényesítését, a katonai célú hasadóanyag gyártás csökkentését, a nukleáris energia békés célokra tör­ténő felhasználását, vala­mint a támadó és elhárító stratégiai nukleáris fegy­verzeti rendszerek, a célba­­juttató eszközök „befa­gyasztását”. Az amerikai és a szovjet kormány — írta Johnson — elősegítheti, hogy a népek számára a világ boldogabbá és bizton­ságosabbá váljék. * Mezőtúri Asztalos KTSz I­m'esí,iük vevőinke*' * 'Irí iMUI ! IlBíiIdSUS Im. I­vz* hogy az 1965. január hóban kiszolgálásra kerülő az 1966-os évben is a lakosság mezőgazdasági pótalkatrészek számláit SZol­gálatában! — SW MNB Mezőgazdasági Főosztálya engedélyével — Várjuk megrendeléseikkel $0 napos benyújtási határidőben kedves ügyfeleinket. J BVEK AGROKEE VÁLLALAT I

Next