Szolnok Megyei Néplap, 1965. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NfIPLAF A várakozás éve a világpolitika néhány jellegzetessége 1964-ben Annak az emlékiratnak az alapján,, amit a Szovjetunió kormánya terjesztett az ENSZ-közgyűlés 19. ülésszaka elé, nagyjában felmérhető, milyen problémák megoldása változatlanul szükséges 1964-ben. A mérleg persze egyoldalú lenne, ha nem vennénk figyelembe olyan eseményeket, amelyek természetüknél fogva hátráltatták a pozitív megoldásokat. A hátráltató tendenciáknak különösen nagy szerep jutott 1964-ben, amelyet éppen ezért a „várakozás évének” lehetne nevezni. Ebbe a várakozásba belecsendül a Kennedy-féle irányzat ellen megindult nagy jobboldali offenzíva, amely megmutatta a világnak, milyen áramlatok boríthatják el válságos helyzetben az Egysült Államok közéletét. Johnson elnök ugyan azt ígérte, folytatni fogja tragikus sorsú elődjének politikáját és tett is bizonyos kezdő lépéseket ebbe az irányba, de azért általában más típusú vezetőnek tartják és ha nem is egészen más irányzat képviselője, mindenesetre más elgondolások és főleg más módszerek alapján igyekszik irányítani az Egyesült Államok politikáját. Végső konzekvenciákat majd csak akkor lehet levonni Johnson vonalát illetően, amikor kiderül, hogy mennyire képes megfékezni a Fehér Ház ura azokat a különösen agreszszív köröket, amelyek háborús kalandokba akarják taszítani az Egyesült Államokat, főleg a délkeletázsiai térségben. Egyelőre a jelek amellett szólnak: az év folyamán felhalmozott kudarcokból az Egyesült Államok kormánya Dél- Vietnamban veszélyes konzekvenciákat akar levonni és arra készül, hogy kiterjeszti a háborút Dél-Vietnam határain tú. Ezekre a kérdésekre választ kell kapnia a világnak. Annyi bizonyos, ha Johnson elnök elkalandozik ebbe az irányba, akkor nagyon keveset tud megvalósítani majd a Kennedy-féle örökségből, még abban az esetben is, ha erre komolyan gondol. A délvietnami háborús kaland kiterjesztése növelné a nemzetközi feszültséget és nemcsak a közvetlenül érintett térségiben, hanem az egész világon. Az év más tendenciái is arra mutatnak: az Egyesült Államok kormánya nem akar, vagy nem képes szakítani azzal az agresszív irányzattal, amelynek a középpontja a Pentagon, a washingtoni hadügyminisztérium, de nyilvánvalóan a nagy fegyverkezési érdekeltségek is támogatják. A beavatkozás, mint politikai módszer, változatlanul dominál az Egyesült Államok elgondolásaiban, különösen azokon a területeken, ahol az amerikaiak, mint új gyarmatosítók lépnek fel. Az agresszív irányzat erősödését jelentené továbbá, ha megvalósítanák a NATO úgynevezett többoldalú atomütőerő tervét, amelynek két irányba is veszélyes következményei lennének. Egyfelől hozzájuttatná a revanseszméktől fűtött nyugatnémet hadsereget az atomfegyverekhez, másrészt pedig megakadályozná annak a politikának folytatását, amelynek az a célja, hogy leszűkítsék az atomhatalmak körét. Mint ismeretes, ennek az irányzatnak fő állomása volt a moszkvai atomcsend-egyezmény megkötése. A várakozási irányzat ebben a vonatkozásban úgy érvényesült, jóllehet több oldalról is elhangzott a kívánság hogy tovább kellene feléleszteni a moszkvai egyezményben lefektetett elveket. E tekintetben azonban nem került sor érdemleges lépésre. Az általános várakozásra hatással volt az is, hogy a nyugati világ másik legerősebb hatalma, Nagy-Britannia, választások előtt állott és az ősszel meg is ejtették az általános választásokat. A választás olyan értelemben hozott fordulatot az angol politikában, hogy hosszú konzervatív kormányzás után a Munkáspárt kezébe került a hatalom. Wilson, az új angol miniszterelnök figyelemreméltó aktivitással nyúlt a megoldatlan kérdésekhez és kétségkívül lendületes módon fogott hozzá a munkáspárti program egy részének — a gazdasági résznek — a megvalósításához. Gyorsan bebizonyosodott azonban, hogy az angol munkáspárti kormány cselekvőképességének aránylag szűk határai vannak. Wilson programjának végrehajtása közben szembekerült nem csupán az angol nagytőkével, hanem az egész nyugati világ legbefolyásosabb tőkés csoportjaival. Tulajdonképpen ez is az év egyik legjelentősebb eseménye, mert megmutatta — ami egyébként a marxista—leninisták számára soha nem volt kétséges —hogy a kapitalista világrendszeren belül milyen korlátozott lehetőségei vannak egy úgynevezett haladó program megvalósításának. Olyan mérvű befolyásolásra került sor, angol és más tőkés csoportok részéről, hogy végül is Wilson kénytelen volt programjának jelentős részét feláldozni annak a hárommilliárd dolláros kölcsönnek a fejében, amit nagy nyugati pénzcsoportok nyújtanak Angliának. Ami a másik nagyjelentőségű kérdés, a NATO atomfelfegyverzésének kérdését illeti, etekintetben többszöri tárgyalások után az Egyesült Államok úgy látszik angol befolyásra igyekszik módosítani az eredeti tervet. De Gaulle elnök olyan módon igyekezett kihasználni az amerikai és az angol választások következtében előállott várakozási helyzetet, hogy megerősítse befolyását nemcsak Európában, hanem a nyugati hemiszféra más területein is. Ezért került sor a francia elnök délamerikai rendkívül fárasztó, de látványos körútjára, amelynek azonban szimpátiatüntetéseken és hatásos nyilatkozatokon kívül úgy látszik nem volt más eredménye. De Gaulle most arra készül, minden áron, még a nemrégiben kötött francia—nyugatnémet egyezmény felmondása árán is, hogy megakadályozza az amerikai atomfegyverkezési terv megvalósítását. A nyugatnémetek, hogy engedékenységre bírják De Gaulle-t, messzemenő engedményeket tettek a francia követeléseknek a Közös Piac mezőgazdasági árait illetően, de úgy látszik De Gaulle-ra ennek nincs különösebb hatása. Vsszaatérve a kiindulási ponthoz és a politikai év alapvetően fontos nemzetközi eseményéhez, tekintsük át azokat a javaslatokat, amelyekkel a Szovjetunió az ENSZ-közgyűlés figyelmét ráirányította a legfontosabb világpolitikai problémákra, és azok megoldására. Ebből a szovjet emlékiratból, mint jeleztük, két dolog következik. Az egyik: 1964 folyamán sem a leszerelés, sem más, a feszültség enyhülése szempontjából lényeges kérdés megoldását nem sikerült előbbre vinni. A másik óétig: a következő év nemzetközi politikájának változatlanul ezek a kérdések állanak a középpontjában. A szovjet emlékirat mái hangsúlyt helyez a leszerelésre, aláhúzva: mindenkinek el kell ismernie, aki komolyan foglalkozik a jelenlegi világhelyzet valódi problémáival, hogy a leszerelésen minden nép csak nyerhet. Fontos a szovjet emlékiratnak az a részlete is, amely kifejti: a szovjet kormány bármilyen fórumon és bármilyen szinten, beleértve a legmagasabb szintet, hajlandó tárgyalni az általános és teljes leszerelésről, az atomfegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről, valamint bármilyen intézkedésről, amely alkalmas a fegyverkezési verseny korlátozására. A szovjet kormánynak ez a pozitív hozzáállása a legfontosabb nemzetközi kérdésekhez — ami egyébként nem újdonság — kiindulási pontja lehet olyan nemzetközi fejlődésnek, amely megerősíti a békét, feltéve, hogy a nyugati hatalmak elejtik azokat a terveket — így egyebek között a többoldalú atomütőerő tervét —, amelyek akadályozhatják a békés kibontakozást és a pozitív megoldásokat a fent említett kérdésekben. Paál Ferenc A dél-vietnami hábom leghosszabb ütközete A csütörtök reggeli hírügynökségi jelentések szerint még mindig heves harcok folynak Binh Ghia város közelében, Saigontól 64 kilométernyire keletre. Az év utolsó nagyobb méretű összetűzése egyben a négy éve tartó délvietnami háború leghosszabb ütközetévé fejlődött. Noha az amerikaiak vezette kormánycsapatok szerdán óriási áldozatok árán visszafoglalták Binh Ghiát — a partizánakciónak egyébként nyilvánvalóan nem az volt a célja, hogy tartsa a várost —, az éjszakai órákban még kemény küzdelem dúlt a térségben. Az AP jelentése szerint a hazafiak újabb amerikai helikoptert lőttek le: a gép négyfőnyi amerikai személyzete szörnyethalt. Ezzel az amerikaiak veszteséglistája a nyugati jelentések szerint is négy halottra, hat sebesültre és két elfogott amerikai katonára emelkedett. A kormánycsapatok vesztesége több mint háromszáz fő. Az új esztendő küszöbén A Pravda vezércikke A csütörtöki Pravda vezércikket szentelt azoknak az újabb eredményeknek, amelyeket a Szovjetunió 1964-ben ért el. A vezércikk megállapítja: az SZKP októberi és novemberi plénumhatározatai lehetővé teszik a szovjet embereknek, hogy kezdeményezőleg és tevőlegesen részt vegyenek az állami ügyek intézésében, a gazdasági és a kulturális építésben. Az SZKP pártosan, bátran és határozottan, a fogyatékosságokkal szemben könyörtelenséggel küzd a pártélet és a pártvezetés lenini normáinak tisztaságáért. A szovjet nép bízik a jövőben — folytatódik a vezércikk —, mert tudatában van erejének, ügye igazságának és legyőzhetetlenségének. Erős és hatalmas a szocialista állam, védelmi ereje megbízható. A Szovjetunió erejét nemcsak az adja meg, amit maga alkotott és vívott ki. Erejét gyarapítják a szocialista világrendszer népei is. Az amerikai kontinens első szocialista országa: a Kubai Köztársaság. A Szovjetunió erejét az egész dolgozó emberiség rokonszenve és támogatása növeli. (A békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért, a boldogabb jövőért a Szovjetunióval vállvetve küzd öt világrész sokmillió embere. Előttünk világos cél világít — a kommunizmus. Utunkon e cél felé a lenini irányvonal vezet, amely az SZKP XX., XXI. és XXII. kongresszusain, pártunk programjában lett meghatározva. Nincs olyan erő, amely letéríthet minket, erről az irányvonalról. — nincs olyan erő, amely letérítheti a Szovjetuniót a lenini útról. Válság az olasz kereszténydemokrata pártban Az elnökválasztáson elszenvedett vereség után a kereszténydemokrata párt belső ellentétei az év utolsó napján a nyílt válság elemi erejével robbantak ki. Rumor, a párt főtitkára a kereszténydemokraták vezető szervében, az országos tanácsban elvesztette a többségét. Pastore, a párt úgynevezett szakszervezeti csoportjának (gyakorlatilag a bal szárny — a szerk.) vezetője ugyanis Rumorhoz intézett levelében — amelyet 30 más vezetőségi tag is aláírt — megvonta a bizalmat a párt főtitkárától. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a balszárnyhoz közelálló Fanfani csoportja az országos tanács legutóbbi ülésén Rumor „Dorottyás” téziseinek ismertetését követően tartózkodott a szavazástól, továbbá, hogy Scelba jobboldali hívei is csak részben támogatták ezeket a téziseket, akkor méltán elmondhatjuk, hogy a főtitkár az országos tanács tagjainak csupán 46 százalékát tudhatja maga mögött. 1985. Január I. Magyar államférfiak üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Dr Osvaldo Dorticos Torrado elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének, Dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, a Kubai Köztársaság forradalmi kormánya elnökének Havanna A Kubai Köztársaság nagy ünnepe, a kubai forradalom 6. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a magunk nevében legforróbb üdvözletünket és jókívánságainkat külddük önöknek, a kubai népnek és kormányának. A magyar nép tisztelettel adózik a hős kubai népnek, amely nagy áldozatokat hozott szabadsága és függetlensége kivívásáért. A forradalom győzelmével szabaddá vált kubai népnek az új élet építésében elért sikerei, a gyarmatosító imperializmus elleni bátor helytállása, a népek szabadságáért és egyenlőségéért, a világbéke megerősítéséért vívott harca a haladó emberiség őszinte csodálatát váltotta ki. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Kubai Köztársaság és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai eredményesen fejlődnek. Népeink között jó együttműködés, testvéri barátság jött létre. Biztosíthatjuk a szabad és független kubai népet, hogy mindig számíthat a magyar nép őszinte barátságára és szolidaritására. Nemzeti függetlensége védelméhez, a szocializmus építéséhez és a világbékéért folytatott harcához további nagy sikereket kívánunk a hős kubai népnek és kormányának. Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke , Péter János külügyminiszter ugyancsak táviratban üdvözölte dr. Raul Roát, a Kubai Köztársaság külügyminiszterét. A SZOT elnöksége a kubai dolgozók Forradalmi Szakszervezeti Szövetségének, a KISZ Központi Bizottsága a Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetségnek küldött táviratot az évforduló alkalmából. Rendőri beavatkozás • Súlyos incidensek a ni geriai választáson Nigériában szerdán feszült légkörben bonyolították le a parlamenti választásokat. Mint ismeretes, az egyesült nagy haladó szövetség (UPGA), a legnagyobb ellenzéki párt a választások elhalasztását követelte, ebben támogatta Azikiwe elnök is, viszont a kormánypárt, a nigériai nemzeti szövetség (NNA) ragaszkodott a választások megtartásához. A hírügynökségek jelentése szerint a NNA befolyása alatt álló északi és nyugati vidékeken a szavazás általában incidensek nélkül folyt le, közép-nyugaton és keleten, viszont igen nagyarányú volt a tartózkodás, közép-nyugaton 2500 szavazóhelyiséget leromboltak. Az UPGA felhívására 21 000 közlekedési dolgozó sztrájkolt szerdán. A rendőrség többhelyütt összecsapott a tüntetőkkel, sokan megsebesültek. A választások eredményei még nem ismeretesek. Johnson újévi üzenete a szovjet vezetőkhöz Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Johnson amerikai elnök szerdán a szovjet vezetőkhöz, Mikojánhoz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökéhez és Koszigin miniszterelnökhöz intézett újévi üzenetében jókívánságait küldte a szovjet népnek és kifejezte reményét, hogy az új esztendőben tovább javul a nemzetközi légkör és sikerek születnek fontos nemzetközi problémák megoldásában. Az elnök üzenetében hangoztatta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kormányának magasztos feladata a világbéke alapjainak megszilárdítása. Az Egyesült Államok nevében arról biztosította a Szovjetunió vezetőit, hogy mindent megtesz a leszerelés előmozdítására, a nukleáris fegyverzet ellenőrzésére, és ebben az erőfeszítésben „nem szorul a második helyre”. Az 1964-es esztendőben egyes kérdésekben születtek jelentékeny eredmények, de — ismerte el az elnök — a főbb nemzetközi problémák megoldatlanok maradtak. Johnson célul jelölte meg a nukleáris fegyverekterjedésének korlátozását, egy átfogó nemzetköz atomcsend megállapodás érvényesítését, a katonai célú hasadóanyag gyártás csökkentését, a nukleáris energia békés célokra történő felhasználását, valamint a támadó és elhárító stratégiai nukleáris fegyverzeti rendszerek, a célbajuttató eszközök „befagyasztását”. Az amerikai és a szovjet kormány — írta Johnson — elősegítheti, hogy a népek számára a világ boldogabbá és biztonságosabbá váljék. * Mezőtúri Asztalos KTSz Im'esí,iük vevőinke*' * 'Irí iMUI ! IlBíiIdSUS Im. Ivz* hogy az 1965. január hóban kiszolgálásra kerülő az 1966-os évben is a lakosság mezőgazdasági pótalkatrészek számláit SZolgálatában! — SW MNB Mezőgazdasági Főosztálya engedélyével — Várjuk megrendeléseikkel $0 napos benyújtási határidőben kedves ügyfeleinket. J BVEK AGROKEE VÁLLALAT I