Szolnok Megyei Néplap, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Kasmíri jelentés * Egymást vádolják a szembenálló felek % Kevés a semleges megfigyelő? * Külföldi csapatok a tűzszünet biztosítására ? Az indiai Hadügyminisz­térium szóvivője szerdán azzal vádolta Pakisztánt, hogy a tűzszüneti megálla­podás óta 42 alkalommal súlyosan megsértette a tűz­szünetet. Ezekből az ak­ciókból huszonkettőt Pa­kisztán a Rajasthan siva­tag körzetében kezdemé­nyezett, az indiai csapatok azonban visszaverték a tá­madásokat, 27 pakisztáni katonát megöltek, 26-ot pe­dig foglyul ejtettek.­­ A szóvivő elmondotta még, hogy „a pakisztáni beszi­várgók” kezdenek vissza­vonulni Kasmírból, de még mindig körülbelül három­ezer tevékenykedik Kasmír indiai részén. Az indiai bejelentések szerint a tűzszüneti vona­lon tovább folytatódnak a harci cselekmények. Pakisztán viszont ismét Indiát vádolja a tűzszünet felbontásával. Karachi­ban egy hivatalos szóvivő szer­dán este kijelentette, hogy indiai gyalogsági erők tü­zérségi támogatással szer­dán a rajasthani sivatag­ban támadásba lendültek, de a pakisztáni erők vis­­­szavetették őket. Pakisztán azt is közölte, hogy Sund­­ra térségében India két na­pon belül most egy máso­dik támadást is megkísérel, de — hangzik a pakisztá­ni közlemény — a pakisz­táni egységek visszaszorí­tották őket, nagy vesztesé­geket okozva az indiaiak­nak. Az AP hírügynökség szemleírója úgy vélekedik, hogy az ENSZ, amely szep­tember 28-án tető alá hoz­ta az úgynevezett tűzszü­netet, még mindig nem ren­delkezik kellőszámú semle­ges megfigyelővel, hogy ezt ellenőrizni is tudja.­­ Az AP jelenti, hogy Bruce McDonald kanadai vezér­őrnagy, az ENSZ indiai— pakisztáni megfigyelő mis­­­sziójának főnöke, a­ki je­lenleg hivatalosan Indiá­ban tartózkodik, szerdán átlépte a „senki­ földjét”, pakisztáni területre ment, hogy megpróbáljon véget­­vetni az összecsapásoknak. McDonald állítólag azt ja­vasolja, hogy a lahorei fronton húzódó tűzszüneti vonaltól mindkét hadsereg ötszáz-ötszáz méternyire vonja vissza alakulatait. Az indiai és pakisztáni egy­ségek most a harminc mé­ter, széles Ichogil-csatorná­­nál néznek farkasszemet egymással. Itt említjük meg, hogy U Thant, az ENSZ főtitká­ra — mint ezt szerdán New Yorkban egy szóvivő hi­vatalosan bejelentette — „egyes keleteurópai orszá­goktól” azt tudakolta, ho­gyan vélekednek arról, hogy megfigyelőket külde­­nének az indiai—pakisztá­ni tűzszüneti vonalra. Az ENSZ-közgyűlésén tar­tózkodó Bhutto pakisztáni külügyminiszter szerdán este sajtóértekezletet tar­tott. Egyebek között kije­lentette: a jelenlegi vona­lakról mindaddig „nem le­hetséges a pakisztáni csa­patok visszavonása”, amíg ezeket a csapatokat „pár­tatlan hatóság” nem vált­ja fel. Mint ismeretes, Bhutto az ENSZ-ben előzőleg azt javasolta, hogy afrikai, ázsiai és latinamerikai ENSZ-csapatok váltsák fel a vitatott Kasmírban az in­diai és pakisztáni egysége­ket. Ezt a javaslatot India szerdán elutasította.­­ Az indiai ENSZ-küldöttség egyik kasmíri tagja a köz­gyűlés szerdai ülésén „ne­vetségesnek és képtelen­nek” nevezte az indítványt, amelynek értelmében In­diának ki kellene vonulnia Kasmírból. „Nem akarunk külföldi csapatokat saját földünkön” — jelentette ki. Gromiko-Rusk találkozó Gromiko és Rusk találkozása New Yorkban, a Wal­­dorf Astoriában. — (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Ismét működni kezdett a vulkán Manila (MTI) A Fülöp-szigeti Taal vul­kán, amelynek keddi kitö­rése eddig még felmérhe­tetlen pusztulást, károkat okozott, csütörtökön délelőtt ismét működni kezdett: gőz­felhőket és hamut lövellt az ég felé. A füst és gőz 600 m magasan gomolyog a kráter fölött. A megújult vulkáni te­vékenység nagy riadalmat keltett. A hatóságok újabb falvakból kezdték meg a kitelepítést, miközben a keddi katasztrófa áldozatai után még mindig folyik a kutatás. Bár előzőleg azt közölték, hogy a halálos áldozatok száma esetleg eléri a két­ezret is,­ most már a rend­őrség szerint az elűnteknek minősítettek közül legtöb­ben előkerültek. A végleges veszteséglistán 300—500 név szerepel majd — mondja a rendőrség. Vietnami helyzetkép Saigon (MTI) A délvietnami szabadság­­harcosok csütörtökön a ko­ra hajnali órákban akna­­tűzzel bevezetett támadást intéztek a kormánycsapa­tok egy Saigontól mindös­­­sze 12 kilométerre fekvő helyőrsége ellen. Az ameri­kai katonai szóvivő szerint a kormányerők erősítést kértek, de a támadók fel­kutatására érkezett helikop­terek már nem bukkantak a közben­ visszahúzódott szabadságharcosokra. Az 52-es amerikai straté­giai bombázók szerdán dél­után és csütörtökön reggel újabb támadást hajtottak végre feltételezett gerilla­állások ellen. A támadás célpontja ezúttal Tay Ninh tartomány térsége volt, Saigontól 95 kilométerrel Ao­rrr­, ,Tr­ v-i­xh­ i fínirnü A vietnami néphadsereg parancsnokságának össze­kötő bizottsága tiltakozást jelentett be a nemzetközi ellenőrző bizottságnál az amerikai légierő bombázói­nak a VDK egyik duzzasz­tógátja ellen intézett soro­zatos támadása miatt. A bombázókötelékek legalább 30 ötszáz­ezer fontos bombát szórtak le. A Dél-Vietnamban beve­tett ausztráliai csapatokat teljesen titokban megerősí­tették. Csak csütörtökön vált ismeretessé, hogy a hét elején 350 főnyi különleges alakulat szállt partra Vung Tau kikötőjében. Az újon­nan érkezett alakulatokat haladéktalanul a Bien Hoa-i légitámaszpontra irányítot­ták. A D­él- Vietnam­ban lé­vő ausztráliai csapatok lét­száma ezzel 1500 főre emel­kedett. 1965. október 1. 16 éves a Kínai Népköztársaság Amikor tizenhat eszten­dővel ezelőtt, 1949. októ­ber elsején a pekingi Tien An Men téren a tömeg új­­jongása közepette kikiál­tották a Kínai Népköztár­saságot, s ezzel a világ leg­nagyobb népességű országa megkezdte a szocializmus építését. — Ázsia sok más, még gyarmati uralom alatt levő népe merített ebből újabb erőt, mint ahogyan a kínai forradalmárok, a világ minden forradalmi harcosával együtt a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom eszméin lelkesedtek. A Kínai Népköztársaság lét­rejöttével jelentősen megvál­toztak a nemzetközi erővi­szonyok — a szocializmus javára. S a kínai nép min­den sikere — az acéltermelés növelése éppe­n úgy, mint a különböző nemzetiségeknek alkotott első ábécék, a sanghaji munkásoknak épült lakások, a tavaly a kínai mezőgazdaságban el­ért nagyszerű eredmények — hatással van ezeknek az erőviszonyoknak további eltolódására. Kína, amely néhány év­tizeddel ezelőtt még egyes imperialista hatalmak sza­bad vadászterülete, csak­nem játékszere volt, gyors ütemben változott olyan szocialista nagyhatalommá, amely nélkül ma már nem­csak az ázsiai, hanem a világbékével kapcsolatos kérdéseket sem lehet meg­oldani. Népköztársaságunk népe ezen az évfordulón is szív­ből köszönti a nagy kínai népet. A Sanghaj északi külvárosában épült modern lakó­telep csaknem kétezer sanghaji dolgozónak biztosít korszerű lakást.­­­­MTI Külföldi Képszolgálat) Mély részvéttel búcsúztatták Rónai Sándort Csütörtök délután a Kerepesi temetőben kegyeletes gyászünnepségen búcsúztatták Rónai Sándort, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját, a népköztársaság elnöki tanácsának tagját, országgyűlési képviselőt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnök­ségének tagját, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnö­két. A munkásmozgalom nagy halottainak emlékművénél felállított ravatalnál sok százan gyűltek össze a végső tisztességadásra. A családtagokon, hozzátartozókon kívül részt vett a gyászszertartáson és a ravatalnál díszőrséget állt Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sán­dor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, So­mogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Ajtai Miklós, Brutyó János, Cseterki Lajos, Ilku Pál és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság pót­tagjai, Korom ^Mihály és Szurdi István, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkárai és Kisházi Ödön, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke. Tisztelgett az el­hunyt ravatalánál a Központi Bizottság, az Elnöki Ta­nács és a kormány több tagja, a munkásmozgalom szá­mos régi harcosa, a társadalmi és tömegszervezetek sok képviselője. Borsod megyéből, amelynek Rónai Sándor országgyűlési képviselője volt, küldöttség érkezett a gyászszertartásra. Részt vett a búcsúztatáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. JAMES ALDRIDGE: Ami nem szerepel az amerikai exportlistán A KU-KLUX-KLAN ANGLIÁBAN nnak, hogy a jelenle­gi angol kormány támo­gatja az amerikaiak viet­nami agresszióját, egyik legelszomorítóbb következ­ménye az angol munkás­párt álláspontja a fajelmé­­let kérdésében. Azelőtt, belpolitikai szem­pontból, a fajelmélet soha­sem jelentett komoly prob­lémát az angolok számára. De miután sokezer beván­dorló jött az országba Nyu­­gat-Indiából, Afrikából és Pakisztánból, olyan orszá­gokból, melyeknek népét az angol burzsoázia sok évszázadon át a teljes nyo­morba taszította, Angliá­ban is egyre erősebben felütötte a fejét a fajelmé­­let problémája. S ezzel együtt felütötte a fejét a fajelmélet egyik legszégyenletesebb meg­nyilvánulási formája, az amerikából importált Ku- Klux-Klan is. Nemrégiben Coventryben két fiatal fiú égő keresz­tet dobott az egyik olyan ház ajtajába, ahol nyugat­indiai bevándorlók laknak. A tetteseket — a 19 éves Stephen William Davist és a vele egykorú Mikei Gan­­dyt — letartóztatták. — A két fiatalember a városi bíróság előtt kijelentette, hogy tettüket pillanatnyi hangulatuk hatása alatt követték el. „Hallottam, amikor valaki a sörözőben azt mesélte, hogy égő ke­resztet szoktak szögezni azoknak a házaknak az aj­tajára, ahol­­ színesek’ lak­nak. S gondoltam, én is megteszem”, — mondotta Gandy. A **­asonló eset történt Londonban, ahol néhány 20 éven aluli fiatalember felgyújtotta az egyik szom­szédos ház ajtaját, ahol ugyancsak egy Nyugat-In­­diából bevándorolt nő la­kott. „Semmi kifogásom nincs az ellen, ha a szomszédsá­gomban nyugat-indiai vagy afrikai bevándorlók lak­nak, — jelentette ki az egyik fiatalember anyja. — S egyszerűen nem tudom megérteni, hogy a fiam, hogy tehetett ilyen ször­nyűséget”. A fiának ehhez nem volt semmi értelmes hozzáfűznivalója. Mindös­­­sze annyit mondott, hogy az egészet „pillanatnyi han­gulatának hatása alatt” tette. De mindkét eseménynek van egy közös szereplője — az égő kereszt, az ame­rikai Ku-Klux-Klan jelvé­nye. Arról van szó ugyan­is, hogy a Ku-Klux-Klan Angliában is létrehozta a maga fiókszervezetét, mely­nek az a célja, hogy terro­rizálja az afrikai, pakisz­táni, nyugat-indiai beván­dorlókat s az országban el­hintse az Egyesült Államok déli részén oly erős faj­gyűlölet és erőszak szelle­mét. Az amerikai Ku-Klux- Klan képviselői — hol nyíl­tan, hol inkognitóban — gyakori vendégek Angliá­ban. Anglia csaknem vala­mennyi nagyvárosában — Birminghamben, Leeds­­ben, Liverpoolban, Not­­tinghamben, Bristolban — érezhetően mozgolódnak e fajgyűlölő szervezet tagjai. De tevékenységük nem kor­látozódik ezekre a váro­sokra.­­A Ku-Klux-Klan nem­csak a színesbőrűeket te­kinti halálos ellenségnek. Egy kensingtoni lap közlé­se szerint, London egyik belső kerületében, a 37 éves Anne Evanst felhív­ták a lakásán telefonon.­­ Anne Ewans a munkáspárt apparátusában dolgozik és közismert arról, hogy mély­ségesen elítéli a fajelméle­tet. A telefonban két fér­fi jelentkezett, az egyik „nagymágusnak”, a másik „fősárkánynak’’ mutatko­zott be és­ közölték Anne Ewans-szal, hogy „halálra fogják ítélni”. Anne Ewans most a rendőrség védelme alatt áll. De mi lesz ez­után...? Égő keresztet dobtak Il­ford­ban — London egyik kerületében — a kommu­nista párt dél-essexi szer­vezete könyvesboltjának ajtajára is. Az eset éjsza­ka történt, s a tűzoltók csak nagy nehezen tudták megmenteni az épület emeleteit, ahol lakások vannak. Ugyanazon a napon, ami­kor a ilfordi eset történt, az Aylesburyben megjele­nő lapban közöltek egy le­velet s a levélírók azzal fenyegetőztek,­­ hogy égő keresztet állítanak fel egy domb tetején, az angol mi­niszterelnök hivatali nya­ralója közelében. Egyre gyarapodik az ilyen és ehhez hasonló ese­tek száma. S bár a mun­káspárton belül egyesek határozott intézkedéseket követelnek­­ a Ku-Klux- Klan tagok ténykedése el­len, mindeddig semmi nem történt. Angliába jelenleg ezré­vel jönnek a „színes” be­vándorlók. Hiszen jogilag ők is az angol birodalom alattvalói és így szabad beutazásuk van az ország­ba. Otthon, a hazájukban nagy a munkanélküliség, míg Angliában el tudnak helyezkedni, mint föld­munkások, vagy segédmun­kások a gyárakban és az építkezéseken a­nnak, hogy Angliá­ban felütötte a fejét a faj­gyűlölet, alapvetően a gyarmati rendszer az oka. Mert nem hiszem, hogy akadna olyan jamaikai, aki szívesen otthagyná me­leg, napsütéses hazáját és átköltözne Angliába, ahol a közismerten rossz éghajla­ti és nyomorúságos lakás­­viszonyok várják. Ezeket az embereket a szükség vi­szi rá, hogy Angliába jöj­jenek, s mindegyikük mi­előbb vissza akar térni a hazájába. A munkáspárt, a konzer­vatívokhoz hasonlóan, nem foglalt határozottan állást a gyarmati rendszer ellen ví­vott harcban. Ezért most ellentmondásos helyzetbe került és kénytelen türe­lemmel viseltetni a fajgyű­lölet jelenségeivel szem­ben. A vietnami kérdés­sel kapcsolatban tanúsí­tott politikájuk is e követ­kezetlenségük egyik meg­nyilvánulása, csakhogy jó­val komolyabb mértékben. Csupán a tömegek éles til­takozó mozgalma kénysze­rítheti rá a kormányt, hogy ezekben a kérdésekben ál­láspontot változtasson«

Next