Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)
1967-05-03 / 102. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! SZOLNOK MEGYEI 11 MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 102. szám. Ara 30 fillér 1967. május 3., szerda. Köszöntjük a XXI.-et , római XXI -es, amelyet — küldötteivel és minden előkészítőjével — köszöntünk, a kongresszus száma, a magyar szakszervezetek kongresszusának sorszáma. Huszonegyedszer ülnek össze, ezúttal már hárommillió szervezett dolgozó képviseletében, nagy hagyományok örököseként, és nem kisebb feladatok gazdáiként a kongresszusi küldöttek. Tulajdonképpen van valami sajátos és furcsa is abban, ahogyan ezt a kongresszust üdvözöljük, mert önmagunkat köszöntjük vele. Az újságíró, aki a sorokat leírja, a gépszedő, aki kiszedi, a gépmester, aki kinyomja, a géptáviró kezelője, aki megtáviratozza, a postás, aki az újságot a vasútra viszi és a mozdonyvezető, aki a 424-essel, a Diesel-„Szergejjel” továbbítja, szervezett dolgozó. Aki a szakszervezetekre gondol, — még ha ez nem is mindig jut az ember eszébe — a maga érdekeire, érdekeinek védelmére, egy olyan közösségre gondol, ahová munkahelyén túl is tartozik. Szakmája, szervezete ez, hivatásának hadserege. Bár nem szándékolt, mégis jelképes, hogy ez a kongresszus alig 48 órával a májusi menet, a hagyományos felvonulás után ül össze. Akik az Építők Székházában a szónoki emelvényre lépnek, szavaznak, állást foglalnak, mindazokat képviselik, akik május 1-én a nemzetközi munkásszolidaritást és a békét ünneplik. Az is természetes, hogy ez a kongresszus az adott időszak, tehát a ránk váró nagy termelési, gazdasági feladatok szellemében, azokkal összehangoltan végzi majd munkáját, pontosabban: jelentős lépést tesz azért, hogy az új gazdaságirányítási rendszer viszonyai között meghatározza a szakszervezetek tennivalóit, munkájuk irányelveit, a IX. pártkongresszus szellemében. Növekvő jogok, növekvő kötelességek — növekvő felelősség: így foglalhatók össze a szakszervezetek távlatai a most következő években, és ez arra is utal, hogy a dolgozó milliók, a szakszervezetek tagsága érdeklődéssel fordul vezető szervei, választott küldöttei felé. Milyenek lesznek ezek a növekvő jogok és kötelességek, mennyiben lesz alkalmas a hárommilliós mozgalom és annak újonnan megválasztott vezetőgárdája a növekvő felelősség viselésére? — Ezek a kérdések foglalkoztatják azokat, akik komolyan elgondolkodnak a tennivalók fölött. szakszervezeti jogok növekedése — a szocialista demokrácia fejlesztésének, szélesítésének eszköze. Szakszervezeti tagok jogai, valamint a munkások és alkalmazottak jogai közé nyugodt lelkiismerettel tehetünk egyenlőségjelet, mert egyrészt a munkások és alkalmazottak több mint kilenctizede tagja a szakszervezeteknek, másrészt a szakszervezetek hivatása minden dolgozó érdekeinek, jogainak képviselete. Ennek a hivatásnak a betöltése, a munka- és életkörülmények javítása, minden szakszervezeti tevékenység természetes része. Bizonyos, hogy az önálló döntési jog szélesedése — a vállalati szociális, kulturális, jóléti alapok felhasználásában — megnövelni az érdeklődést a szakszervezetek munkája iránt, de felelősségüket és kötelezettségeiket is erősíti. Jog, kötelezettség és felelősség összefüggését kifejteni: erre ez a kis köszön; nem hivatott. Megteszi majd ezt ezerszer jobban a sokezer üzem szakszervezeti bizottságainak tapasztalatai alapján született referátum, a vita, s ezt tükrözik majd a határozatok. (Ka) Színpompás m virágos tavaszi ünnep « Nagyanya bokrétába kötötte tavaszi kertjének színpompás virágait, aztán ünneplőbe öltözve fiával, 1 * menyével, kisunokáival elindult köszönteni május elsejét — a munkások ünnepét, mindannyiunk nagy ünnepét, így teszi már 22 esztendeje, amióta szabadon ünnepelhetünk. S nem egyedül. Nagyanyák és unokák, szülők és ismeretlen ismerősök népesítették be ezen a napon az utcákat, falvakban, városokban ♦ egyaránt, hogy a felvonulásokon, a nagygyűléseken való résztvételükkel is hitet tegyenek töretlen békéig akaratukról, a szocializmushoz való hűségükről. Amióta 1889-ben a második internacionálé alakuló kongresszusa elhatározta, hogy ez a tavaszi nap a munkásosztály nemzetközi seregszemléje legyen, május elseje mindenkor tüntetés volt a háború ellen, a munkásosztály eszméi, a proletár nem♦zetköziség, az osztályszolidaritás mellett. ♦ Május elseje világünnep. S mert az, jelszavait , hangulatát mindig meghatározza a nemzetközi osztályharc adott helyzete. Az idei szűkebb hazánkban is, itt a Tisza partján az egység és a szolidaritás jelgyében zajlott le. Ez a május elseje is hirdette: a 2 munkásosztály, a haladó erők vállvetve küzdenek * minden agresszív törekvés ellen, a mi népünk is 2 szolidaritásáról biztosította Vietnam hős népét, s ez most nehéz napokat élő görög népet. s Május elseje nemzetközi ünnep és a mi ünne 2pünk is. Új feladatok várnak ránk, nagyszerűbbnél nagyszerűbb tettek. Ez is tükröződött az idei ünne ♦pen. Előttünk áll harmadik ötéves tervünk teljesíté * se, a szocializmus felépítése. E célkitűzésekért dol * gozni, ezeket megvalósítani, megtisztelő kötelessé * günk. Munkaversennyel elérni újabb és újabb munkasikereket, s ezzel is köszönteni a világ proletárjai * nak nagy ünnepét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. * Igen! Mindez tükröződött az idei május elsején, s felvonulásokon és gyűléseken egyaránt. Derűs optimizmussal ünnepeltünk, többen, mint bármikor ezt megelőzően. Százak, ezrek, tízezrek sétáltak az utcákon. A gyerekek kezében színes léggömböket him ♦bált a szél, s játékos kedvében meglibegtette a lányok haját, a májusfák tarka szalagjait. Nemcsak ♦ a tavaszi napsugár csalogatta ezen a napon utcára az ♦ embereket. Ünnepelni akartak, s ünnepeltek! Vidd ♦ man, boldogan, szabadon! Ünnepeltek a Jászságban , éppúgy, mint a Tiszazugban, vagy a Kunságban. Sok apró, vagy nagyobb történés tette számukra még felejthetetlenebbé a napot. Jászszentandráson például, hogy villany világít már ettől a májustól kezdve * egy tanyai kerületben, Cserkeszöllőn, hogy ismét bíró fokukba vehették a strandot a gyerekek. * Ünnepeltünk szívből, jókedvűen boldog jővén * dőnkbe vetett töretlen hittel, virágos tavaszi ünnepünkön, * Jakab Sándor ünnepi beszéde Szolnokom május elsején verőfényes időben reggel kilenc órakor rövid idő alatt benépesült a város központja. A Lenin park környékén lévő mellékutcákban üzemek, vállalatok, intézmények dolgozói gyülekeztek, hogy együttesen vonuljanak a nagygyűlés színhelyére s meghallgassák Jakab Sándornak, az MSZMP KB tagjának, a belügyminiszter első helyettesének beszédét A nagygyűlés elnöksége : Váczi Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Fodor Mihály, a megyei tanács vb elnöke, Árvai István, az SZMT vezető titkára, Sipos Károly, a városi pártbizottság első titkára, valamint az állami és társadalmi szervek, üzemek, intézmények képviselői — 10 órakor elfoglalta helyét a díszemelvényen. Több mint tízezren hallgatták meg az ünnepi szónokot, aki méltatta a nemzetközi munkásosztálynak nagy ünnepét, majd visszaemlékezett a tíz év előtti május elsejére. A tíz évvel ezelőtt, május elsején lépett a párt az ország közvéleménye elé és nyíltan, kertelés nélkül szólt az elmúl hónapok, a korábbi évek eseményeiről. Kommunista becsületességgel nézett szembe a tényekkel és országépítő programot hirdetett, megújhodást ígért — mondotta többek között. Ezután a program megvalósulásának egy-egy állomását említette, azt, hogy az elmúlt tíz év a szavak és tettek egységének évtizede volt. Ezt elért eredményeink igazolják, többek között Szolnok megye eredményei is. A gazdasági sikerek felsorolása közben említette, hogy megyénk az ország földgáztermelésének 79, a szuperfoszfátnak 45,7, a bőrcipőnek 19,5, a konyhabútornak 23,9 százalékát adta. Összességében pedig a megye iparosítására a második ötéves tervben csaknem két és fél milliárd forintot fordítottunk. A nagygyűlés szónoka ezután beszélt a IX. pártkongresszus jelentőségéről, az ott elfogadott határozatokról, s az azokból adódó feladatokról. Kiemelten foglalkozott az 1968-ban bevezetésre kerülő új gazdaságirányítási rendszerrel, majd más fontos belpolitikai eseményekről beszélt. Méltatta a nemrégiben lezajlott választásokat, a termelőszövetkezetek első országos kongresszusát, amellyel kapcsolatban a következőket mondta: “ A kongresszus bebizonyította, hogy a falu sorsa, a termelőszövetkezetek, a képességeikhez mérten munkálkodnak Európa békéjének, biztonságának megőrzéséért. — Bízunk abban, hogy ez a politika sikerhez vezet és megőrizzük az emberiséglegfőbb reményét a békét. Hisszük, hogy békében építhetjük tovább hazánkat, s hogy a nehéz, dolgos hétköznapok után sok örömteli ünnepünk is lesz, örömteli május elsejék várnak ránk — fejezte be ünnepi beszédét Jakab Sándor. A nagy tapssal fogadott beszéd után a gyűlés résztvevői közül nagyon sokan a Tisza-ligetet keresték fel és ott szórakoztak. (Folytatás a 3. oldalon a közös gazdaságok munkája, nemcsak a parasztság személyes ügye, hanem a munkásosztályé, az egész lakosságé is. Látnunk kell, hogy amikor a párt a termelőszövetkezetek előrehaladását gyorsítja, ugyanakkor Csepel, Diósgyőr és Szolnok munkásainak életszínvonala emeléséért, életkörülményeinek jobbá tételéért is fáradozik. Jakab Sándor végül külpolitikai kérdésekről beszélt. Elöljárójában is a nemrégen megtartott európai kommunista és munkáspártok értekezletének jelentőségét hangsúlyozta. — Figyelemre méltó, hogy valamennyi résztvevő megerősítette internacionalista elkötelezettségét, támogatásáról biztosította a vietnami népet. Az értekezlet megfelelő súllyal foglalkozott az európai biztonság kérdésével is. Mindannyiunkban az öröm érzését váltotta ki Kádár elvtárs hozzászólása, amelyben hangsúlyozta, hogy mi is azonosítjuk magunkat azokkal a testvéri országokkal, amelyek erejükhöz és Jakab Sándor, az MSZMP KB tagja, a belügyminiszter első helyettese ünnepi beszédét tartja. A nagygyűlés einek vége a dísztribünön.