Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-25 / 148. szám
1967. június 25. Eta lé a Nagy Október eredménye ! Nyenyecek — újjászületett nép 1892 telén Berlinben rikító plakátok adták hírül, hogy a távoli orosz északról „vademberek” érkeztek, akik „nyers hússal táplálkoznak és ruha helyett állt bőrökbe öltözködnek”. A plakátok felhívták a nagyérdemű közönséget, hogy nézze meg a szamojédokat, akiket „nem érintett még a civilizáció”. A berlini állatkertben felállítottak egy kunyhót, mellette ült Szakletinya Szedjajeva, egy éltesebb nyenyec nő, számtalan apróságával. Az orosz kereskedő váltig bizonygatta a nézők előtt, hogy a szamojédekben nincs semmiféle emberi érzés. A nyenyeceket tehát „szamojédek” néven mutatták be Európának. Az 1899-es kiadású orosz enciklopédia ezt mondja a nyenyecekről: „szamojédek — kihalóban levő törzs. Számuk — 16 ezer”. Az 1913-as javított kiadású lexikon már ezt mondja: „szamojédek — kihalóban levő törzs. Számuk — kétezer ember”. Egyszer egy igen öreg tundrabeli emberrel beszélgettem. A tundralakó elmondta, hogy a forradalomig — pedig addig is ötven évet élt — egyetlen egyszer sem mosdott és nem volt fürdőben. A sarkvidéken annyira szükséges zöldség helyett az orosz kereskedők csak vodkát hoztak ide, amiért állatprémet cseréltek. A civilizáció egyetlen ajándéka a vadászfegyver. A betegségek, főképp a tüdővész, pusztította az embereket. A forradalom után a kommunistáknak nehéz problémával tellett megbirkózniuk: meg kellett menteniök egy kihalóban levő népet. Sokáig kellett viaskodniuk a múlt örökével. A nyenyec nemzetiségi körzet költségvetéséből még ma is 47 százalékot fordítanak egészségvédelemre. Minden nyenyec évente egyszer kötelező orvosi vizsgálaton esik át Kormányrendelet hogy • helyi lakosságnak a gyógyszertárak ingyen adják a gyógyszereket. Délről repülőgép hozza ide a friss almát, narancsot, citromot, a hagymát és a fokhagymát, sőt a burgonyát is. A tundra legfontosabb háziállata a rénszarvas. Az adja a húst, a bőrt, az igavonó erőt Viszont a rénszarvas kényszeríti erre a népre a nomád életmódot A rénszarvas egyetlen tápláléka, a zuzmó, évente mindössze három millimétert nő. És amikor a rénszarvasok éhezni kezdenek, az emberek bajba kerülnek. A forradalom után orosz tudósok mezőgazdasági telepet létesítettek itt. Megtanították a nyenyeceket a szakaszos legeltetésre. Ezzel lehetővé vált, hogy megkezdjék a letelepedés problémájának megoldását A törvény szerint ha a nyenyec házat épít a költség 75 százalékát az állam fizeti, a többire pedig 18 éves hitelt kap az építtető. A nyenyec kicsiny nép. Ma 23 ezren vannak. Észak meghódításában óriási tapasztalatra tettek szert. Nemcsak ismerik ezt a vidéket hanem a legpontosabb műszernél is jobban érzékelik. A nyenyecek hagyományos foglalkozása a rénszarvastenyésztés és a prémvadászat A fiatalok azonban, inkább a modern akimákat választják. Arangelszk, Leningrád, Moszkva főiskoláira menek tanulni. Példaképük zemen Javtiszaj, az első genyec repülő. Javtiszaj Leningrádban múlta ki mesterségét, de isszajött a tundrára, hogy elikoptert vezessen. Első fia Nelim Nősz-ba, szülőéi újába vezetett. Az ünepi asztalnál az öreg Javsza hosszú éneket adott le. Elénekelte, hogy Néni Nősz a leggazdagabb űll a hideg tengerpartin. A faluból híres emberek kerültek ki — fia, a helikoptertervező, Petr Laplander mérnök, fivére Ilja, az orvos, Zsenja Szoboljeva pedig konzervatóriumban tanul és zenét szerez. Amikor ő, Javuszaj, fiatal volt, népéből még írni sem tudott senki. Narjan Maréban él a nemzetiségi körzet lakosságának majdnem fele. A város korszerű kikötő, ahonnan angol, nyugatnémet és holland hajók szállítják a fát Az idegen hajókat a Pecsora torkolatában nyenyec révkalauzok vezetik. A városnak két technikuma és több filmszínháza van. A kis város könyvesboltjaiban naponta 300 könyv lel gazdára. Meg kell jegyezni, hogy a nyenyec írás alig harmincöt éves. A „nyenyec” sző — embert jelent A kicsiny északi nép nemcsak visszaszerezte, hanem értelmileg is helyreállította nevét. J. Dávidon (APN) Az okos delfinek Négyen vannak. A holland televízió tette őket híressé. Nevük: Peppy, Wicki-Wicki, Moby Dick és Mamalou. Az intézetet, ahol laknak, Delfinariumnak hívják. A Delfinarium egy kutató állomáson van, ahol a delfinek „intellektuális” képességeit tanulmányozzák. Az intézet pénzügyeinek ellátása érdekében naponta műsoros előadást tartanak a közönség számára, amelyeken a négy „művész” bemutatja tudományát Az állomásnak persze több delfine is van, de egyik sem tud úgy futballozni, mint Wicki-Wicki, oly káprázatosan átugrani a karikán, mint Peppy, egyik sem tud a medence felett csüngő csengővel úgy csengetni, mint Moby Dick, végül senki sem tud a labdával úgy ügyeskedni, mint Mamalou. A delfinek megértik és végrehajtják az idomító parancsait, hiszen tisztában vannak vele, hogyha a művészi számokat megfelelő sikerrel teljesítik, jutalomképpen friss heringet kapnak. a m. SZOLNOK MEGYEI NAPLAF u il.il.il.II tonnás hajók számára E hónap közepén az Adriai tenger északi részében, nem messze Rijekától, Bakarban üzembe helyezték az ömlesztett és hasonló szállítmányok ki és berakodására szolgáló kikötőt Ez a kikötő valójában „európai ajtót” jelent a vasérc számára, amely Brazíliából és Indiából s a közeljövőben Latin-Amerika, Ázsia és Afrika néhány más országából érkezik. A bakari kikötő földrajzi fekvésének és kedvező természeti feltételeinek, valamint a hajórakományok teljesen automatizált ki- és berakodásának és egyéb kedvező feltételeknek köszönhetően számos Dunamenti ország számára átmenő forgalmi központot jelent majd. A kikötő jelenlegi kapacitása évi hárommillió tonna. A Dunamenti államok és a tengerentúli országok kereskedelmi kapcsolatainak bővülésével a dakari kikötő évi 6 millió tonnára növelheti kapacitását A kikötő munkájának kísérleti szakaszában az év elejétől kezdve már sok ország vette igénybe a bakari kikötőt Brazília legnagyobb tengerjáró hajói ezen a kikötőn keresztül juttatják el a vasércet az ausztriai linzi kohászati üzemekbe. India is ezen a kikötőn át akarja továbbítani vasércét A bakari kikötő megfelel az ömlesztett és hasonló szállítmányok rentábilis be- és kirakodási feltételeinek. A tengeren túli országokból Európába érkező szállítások ugyanis csupán abban az esetben kifizetődőek, ha azokat olyan hajók végzik, amelyek hordképessége 80 ezer tonna körül mozog , a bakari kikötő 100 ezer tonna hordképességű hajókat is fogadhat. A kikötő igazgatósága a közelmúltban javaslatot kapott az egyik japán hajózási társaságtól, amely 110 000 tonnás hordképességű hajóival akar bekapcsolódni a bakari kikötő forgalmába. A kikötőnek rendkívül kedvező a földrajzi fekvése és igen jó a közlekedése. öblének vízmélysége a kezelési partnál megközelíti a 16 métert az öböl mélyen benyúlik a szárazföldre és védett a szelektől. A rakományok ki és berakodásával kapcsolatos minden munkát teljesen automatizáltak. Az árut a hajókból közvetlenül a vagonokba rakodják. Abban az esetben, ha a rakomány nem egyszerre érkezik meg úgy hatalmas raktárba kerül, amelynek befogadó képessége 350 ezer tonna? A kísérleti munka idején a „Nikkál” svéd hajó kirakodásakor rekord született: erről a hajóról 98 óra alatt 71 500 tonna vasércet rakodtak ki A gyorsaság óriási jelentőségű a kikötő gazdaságossága szempontjából, mivel az óriás hajók számára az idő felettébb drága. A kikötő építésére, amely az európai kikötők között előkelő helyen szerepel, mintegy 7 millió dollárt költöttek. Bakarban a jövő év végén vasérc dúsító üzemet helyeznek üzembe, amelynek évi kapacitása körülbelül 2 millió tonnának felel majd meg s építése csaknem 20 millió dollárba kerül. Milorad Vucskovics Lenin a visszapillantó tükörben Nagy idők tanúi A Proszpekt Mira forgatagában került elénk. Most 85—01 volt a rendszáma Feljegyeztem, mert moszkvai kollegám ajánlotta, hogy ne mulasszam el megismerni a vezetőjét. Ivan Pavlenko 1917 tavaszán önként vonult be a cári gépkocsizókhoz. A gőzfűrész után autó volánjához ülni — legszebb álmainak megvalósulása volt. Némi szerep persze neki is jutott abban, hogy százada még október előtt a forradalmárok oldalára állt. „Paccard”jával vitte a vörösgárdistákat Szmolnijba. — ötven év a volán mellett nagy idő — meséli kedélyesen. — Vagy negyven típuson jártam már Mintha a Holdig mentem volna, meg vissza. Több mint hétszázezer kilométer... Amúgy terven felül csak egyszer álltam le életemben, mikor Pétervárott Lenint láttam lejönni az intézet lépcsőjén. Vagy félszázan voltak a kocsimon. Nem is engedtek volna továbbmenni... Basmakok golyózápora között vitt gabonát Kirgiziába, éveken át rótta Szibéria úttalan utait. Felragyog a szeme, amikor az 1940-es moszkvai autóversenyről beszél. Második lett Z1SZ—101-esével. Tíz éve nyugdíjba küldték Szép pénzt kapott, dehát a kocsitól nem tudott elszakadni. Örökké fiatalon járja a moszkvai utcákat, zsebében a 18190 számú jubiláló jogosítvánnyal... Ha sötétzöld sapkájában megpillantják a leningrádiak, barátságosan integetnek neki. Fjodor Szoncev a 66—22-es Volgával jár. Negyvenkilenc éve a Szmolnij sofőrje. Ő is amerikai „Paccard”-on kezdte, tüzérként: muníciót szállított a frontra. Azután röplapokkal, újságokkal, vörösgárdistákkal, csekistákkal száguldozott a Néva-parti város utcáin. — Vittem én kérem Krupszkáját és Clara Zetkint, Kun Bélát és Thälmannt. Huszonnyolcban elvittem Gorkijt a petrovlovszki erődbe, ahol 1905-ben raboskodott. Aztán jött a háború. Vittük az utánpótlást a Ladoga-tó jegén a körülzárt Leningrádnak. A téli blokád, a könyörtelen éhség elvitte anyámat és nővéremet. Két önkéntes fiam elesett a fronton. Volhov alatt temették el a bátyámat Harmadik fiam rokkantán tért vissza... Leningrádnak ma alig van jobb ismerője, mint a Szmolnij veterán sofőrje. Postájában majd minden nap akadnak baráti levelek szófiai és pesti, bukaresti és belgrádi keltezéssel... A moszkvai Lenin múzeumban kiállított Rolls-Royce mellett ismerkedtem meg Lev Gorohovval, Lenin egykori sofőrjével. Ez a szemüveges, őszhajú bácsi olyan megkapó közvetlenséggel mesélt a pirosnyakkendős gyerekeknek Leninről, mintha most is látná, vagy hallaná dudorászni a hátsó ülésen. — Gorkiba mentünk vele. A tükörben láttam, hogy magába mélyedve ül, valamin nagyon elgondolkozik. Azután dúdolni kezdte azt a fáradt, szomorú dalocskát, amelyiket én is szerettem. Lelassítottam, nehogy abbahagyja... Sárgult papírlapot mutat. Adatott Lev Tyimofejevics Gorohovnak, aki 1918-tól 1924-ig ténylegesen V. I. Lenin személyes sofőrje volt. Az aláírás: N. Krupszkaja. Lev Tyimofejevics nyugdíjas. Már nem autózik, de sokszor ünneplőbe öltözik, elmegy kedves múzeumába, hogy fiatalságára emlékezzék, amelyet Vlagyimir Iljics mellett töltötti Pirityi Sándor