Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-15 / 139. szám

1968. június 15. Ötven évvel ezelőtt Miről írtak a Szolnok megyei újságok? „Statárium! E napokban — mint értesülünk — az egész országban kihirdetik a statáriumot, amit főképp az tett szükségessé, hogy az utóbbi időben rendkívül el­szaporodtak a katonai bűn­­cselekmények, a szökés, a katonák által elkövetett rab­lás, gyilkosság. A statárium­ról hirdetmény fog megje­lenni, amelyben felhívják a katonaszökevényeket, hogy azonnal térjenek vissza csa­pattesteikhez, különben sta­­táriális úton ítélkeznek fö­löttük’’ (Törökszentmiklósi Újság). A Haladás dr. Küry Al­bert alispán második évne­­gyedes jelentését ismerteti. A jelentés most már szinte kendőzetlenül ismerteti a gondokat, a nyomort, a há­­ború­ okozta problémákat.­­ Pesszimista hangjából kö­vetkeztethetünk arra, hogy az uralkodó rétegek nem lát­nak kiutat abból a zsákut­cából, amelybe az országot vitték. ,,A vármegye ellátat­lan lakossága létszükségle­tének fedezése az elmúlt év­negyedben is a legnagyobb nehézségekkel küzdött. A burgonya ellátás sehogy sem ment... Tej napról napra kevesebb lesz, mert széna tavaly sem volt, az idén sem lesz, abraktakarmány ugyan­csak nincs. Ezen segíteni ez idő szerint nem lehet. Cukor is kevés van, de ennek köz­pontja mégis jobban kiszol­gálja a közönséget. Petró­leumból a nyári hónapokban mindössze havi 80 hordóval kap a vármegye... (Ez­ ke­vés, mert nem egyszerre ér­kezik és így nem minden községbe jut egy egész hor­dóval egyszerre. Ez idő sze­rint egyébként csak istállók és üzemek világítására sza­bad petróleumot kiadni A földművelésügyi miniszter március havában 554 darab vágómarha beszolgáltatására kötelezte a vármegyét. A sza­badságolt katonák, az ara­tásra kivezénylendő katonai munkásosztagok ellátása nem kis nehézséggel fog járni, mert az autók részére szánt gabona legnagyobb része el­­rekviráltatott... A gazdasági munkásviszonyok napról napra rosszabbak, mert az orosz hadifoglyok kedv nél­kül dolgoznak, s a szökések száma is erősen szaporodik... Az állatforgalom élénkebb lett, az árak azonban maga­sak maradtak. A kereslet minden fajú állatnál jóval nagyobb, mint a kínálat; ez azonban nem azt jelenti, hogy a vármegye állatállo­mánya fogyott volna meg, hanem azt, hogy a nagy gazdaságok az eladástól lehe­tőleg tartózkodnak. A lánc­kereskedelem elleni kor­mányrendelet... a várme­gyére kiterjedő helyi ár­vizsgáló bizottság alakítását rendelte el. (Az intézkedés megtörtént, a kivitel azon­ban írott malaszt maradt. Szerk.) Folyó évi május 4- én megjelent ...az ú. n. Ci­pőrendelet. (Ez a fontos ügy is papíroson maradt, mint sok más egyéb! Szerk.) A közbiztonsági állapotok a viszonyokhoz képest kielégí­­tőek voltak... (Hát a vasuta­sok tolvajlása?! Szerk.)’’ Az imperialista háború következtében keletkező gon­dokat csak fokozza a jász­­kiséri határban jelentkező egyiptomi csapás: sáska járás. A Haladás híradása szerint az egész határt ellepték a marokkói sáskák. A hatósá­gok azonnal intézkedtek, és megfelelő védelmi eszközö­ket irányítottak az ország minden részéből Jászkisérre, de a falánk kártevők pusz­títása irtózatos. A nyomor és a nélkülözé­sek szinte hihetetlen követ­kezményekkel is járnak. — „Megdöbbentő felfedezés”■ címmel írja ugyancsak a Haladás: „Tudomásunkra ju­tott, hogy a részben elhul­lott, tehát közfogyasztásra nem alkalmas és a közön­ségre veszélyes sertéseket, melyeket a városi sintérnek el kellene földelni, nem sem­misítik meg, hanem lesózzák és elhasználják.” Vörös de­tektív és Varsányi városi állatorvos egy — a katona­ságnál elhullott — sertés hú­sát és egy lócombot talált lesózva a sintértelepen. A gyepmester azt vallotta, hogy a lóhúst az állatok etetésére használja; a dög­húst nem árusítja, hanem maga és a családja élelme­zésére használja fel. A tu­dósítás írója szerint azon­ban nagyon is valószínű, hogy a környékbeli tanyák lakói vásároltak a fertőzött húsból ás puszta véletlen, hogy valamilyen járvány nem ütötte fel a fejét emiatt. A szolnoki törvényhatósági közgyűlés tárgysorozatából (Haladás): „Dr. Barla Béla közigazgatási gyakornok kér gyógyítás címén félévi sza­badságidőt, pedig nagyon jól tudjuk, hogy e nagy va­gyonnal rendelkező úr négy év óta húsza a fizetését a vármegyétől, anélkül, hogy hivatalos szolgálatot teljesí­tene. Szó sincsen róla, hogy a vármegye nem fejőstehén, de ennyire még­sem volna szabad a tejet leadni egy nem végleges állású egyén­nel szemben, aki a maga va­gyonából is úri módon meg tudna élni.’ Úgy látszik csak a véglegesített vármegyei tisztségviselők fejhetik a kasszát! SZOLNOK MEGYEI NEjPLAE Mik voltak a budai „jó éjszakák””? A Jagello-kor budai olasz követei nevezték így Mohács előestéjének hazai dáridóit. S hogy milyenek voltak ezek a „jó éjszakák” — álljon itt ízelítőnek néhány alak, s néhány epizód. Világhíres alakja volt X. Leo pápa (1512—1521) rene­szánsz udvarának bizonyos Fra Mariano. A Medici­­pápa eme púpocskája úgy vergődött a világ csodájára, hogy ura lakomáin képes volt megenni a madzagot, vagy a nadrágszíjat — an­golna helyett. De jóízűen elcsámcsogta a viseltes mel­lényt is, ha azt fűszeres pás­tétomnak készítették el a pápa szakácsai. A holló­­meg a majomsültet — e tiszteletes Mariano fráter — pedig egyenesen, nagy deli­­ciával pompás, zamatos pe­csenyeként nyelte el. A gyermek II. Lajos ud­varának egyik alakja, „a Kórógyiak régi családjának utolsó sarjadéka”, Kórógyi Péter — ura nem csekély büszkeségére — azonban még Mariano fráteren is túltett. II. Lajosnak ez a kamarása arról volt neve­zetes, — írja Istvánffy Mik­lós, a XVI. század történet­írója —, hogy teljességgel vas természetű, mindent megemésztő gyomra volt. A gyermek király, II. Lajos kívánságára élő egereket, levágott macska farkakat, elhullott kutyáknak férgek­től nyüzsgő tetemét borza­dás és öklendezés nélkül falta fel. Nem kis mulat­sága telt ebben az udvar­nak. A Mohács felé támolygó Magyarország haláltáncos „budai jó éjszakáiról” más tanulságos dolgokat is fel­jegyeztek. 1526-ban, élete utolsó farsangján a 20 éves Lajos király hatalmas masz­kabált rendezett Az álarcos bálon maga a király egy Lueifer-jelmezbe bújt. Hom­­lok­ára ökörszarvat tűzött, orrára gólyacsőrt illesztett. Lábára patákat kötött, kö­penye hasítékán hátul, hos­­­szú farok fityegett. A ki­rály egyébként nem egyszer asztalához ültette — had­vezérek, s főemberek mel­lett — kedvenc vadászku­tyáit, s csintalan majmát is. Lakomáit pedig szívesen fo­gyasztotta — fűszerezett vi­zű — fürdőkádban. A tv mai műsorából ajánljuk SZERETNI Magyarul beszélő svéd film. A népszerű svéd sztár, Harriet Andersson és a nem kevésbé világhírű, tragiku­san korán elhunyt lengyel színész, Zbigniew Cybulski egy szerelem krónikáját idé­zi elénk; a kalandnak indu­ló viszony a nő nyárspol­gári múltját emlékké ho­­mályosítja, a sokat átélt fér­fi számára pedig őszinte, tartós szerelmet hoz. A filmet 23.10 órai kez­dettel sugározza a tv. KUTYA-DOLOG Aki nem vallhatja magát annak, az nem is sejti, mennyi gondja van egy kutya­­tulajdonosnak. Időrendben az első — s a legkevésbé közismert — gond: a „nemes” kutya elnevezése Az első a kennelnév. Ezt tulajdonképpen a tenyésztő saját magának választja, ezzel jelöli saját tenyészetét, s ez lesz a „veze­tékneve” az azonos tenyészetből kikerülő valamennyi kutyának. A „keresztnevének az — ugyancsak a törzskönyvbe kerülő — egyednév felel meg. A névadást azonban pontos előírások szabályozzák. Az egy alomból származó kutyakölykök csak azo­nos betűvel kezdődő nevet kaphatnak, s a következő alom kölykeinek neve csak az ABC következő betűjével kezdődhet. Hogy a „kutya­keresztelő” mégse okoz­zon túlságosan sok gondot, a Magyar Eb­tenyésztők Országos Egyesülete több mint 600 nevet ajánl a tenyésztőknek. Ez a név­sor nemcsak hosszabb, hanem jóval válto­zatosabb is, mint bármely naptár névnapi jegyzéke. Ebből is kölcsönöz egyébként jó­­néhányat, sőt, felsorol számos olyan sze­mélynevet, amelyet immár csak a történe­lemből vagy az irodalomból ismerünk, mint Midas, Brutus és Cato, vagy Carmen és Trisztán. A kutyanevek tekintélyes része tulajdonságot jelez: kívánatosat a Bátor, Fürge, Harcos, Karakán, s nem éppen elis­merésre méltót a Csúfos, Kacér, Komiaz, Pimasz. Ezekben még csak van logika, de az ilyen főnév­nevekben már kevésbé, mint: Dugó, Frakk, Hitel, Pipa, Szivar , Cápa, Dongó, Hattyú, Hörcsög, Medve, Potyka, Szöcske és Tigris neveket nyilván az igazi állatbarátok adják kutyáiknak. 5 Erkel Ferenc emlékezete Hetvenöt esztendeje távozott el az élők sorából a magyar zenetörténet legragyogóbb tehetségeinek egyike, Erkel Ferenc, első jelentős operáink alkotója, a kiváló karmester és zongora­művész, az önmagára ébredő, eszmélni kezdő magyar nemzeti zenekultúra sokoldalú és fáradhatatlan szervezője. Családjában több muzsikus is akadt, édesapja, a német­gyulai iskola tanítója, oltotta 1810-ben született fiába, Ferencbe a muzsika szeretetét s az atyai házban kapta első leckéit is a zene tudományából. Tíz éves korában már kitűnően orgonáit és nemegyszer édesapját is helyettesítette. Erkel Ferenc művészi magatartásának kialakulásában három város kultúrájának és hagyományainak volt döntő hatása. Po­zsonyban, ahol középiskolás diák volt, ismerkedett meg az európai zene eredményeivel. Kolozsvárott, ahol a fiatal muzsikus zongora­tanárként kezdte meg pályafutását, ébredt rá arra, hogy életét a magyar zene felvirágoztatásának kell szentelnie. Pest-Budán, csaknem hat évtizedes munkásságának színhelyén érett nagy művésszé, korszakos zeneszerzővé, karmesterré és pedagógussá. 1834-ben hatalmas sikerrel mutatkozott be a főváros közön­ségének a Nemzeti Kaszinóban rendezett zongoraestjén. Egy évre rá, a Magyar Színjátszó Társaság karmestere lett, itt kezdődött meg több, mint félévszázados kapcsolata a magyar operajátszás­sal. Avatott zenei vezetőt talált személyében az 1837-ben meg­nyílt Pesti Magyar Színház. Erkel­­ minden erejét megfeszítve dolgozott a sajátosan magyar operarepertoár és játékstílus kimun­kálásán. Szinte szimbolikus, hogy éppen első operájának bemu­tatóján, 1840 augusztus 8-án vette fel színháza a Nemzeti Szín­ház nevet. Erkel Ferenc ismerte korát, amelyben élt, megértette, hogy a valóban magyar zeneművészet sorsa egybeforrt a szabadság és a haladás eszméivel. Annak a közönségnek írta operáit, amely szenvedélyesen követelte a szabadságot, a demokratikus emberi jogok biztosítását. Az 1844-ben bemutatott Hunyadi Lászlóban tágas zenei formákat tölt meg a reformkor tipikus hangszeres zenéje, a verbunkos. Népies muzsika ilyen magas művészi fog­lalatban nálunk korábban nem hangzott el. A mű ismert kórusa a korszak mozgósító tömegdala volt, forradalmi harcra szólította a tömegeket. A szabadságharc bukása hosszú hallgatást jelentett Erkel életében. Az 1861-ben bemutatott Bánk bán keserűbb a korábbi színpadi műveknél. Szintézis ez a mű Erkel alkotásai között, a magyar hangvételt magasrendű eszközökkel kapcsolja a kor­társ olasz és francia opera eredményeihez. A Bánk bán sikerét a zeneszerző Erkel többé nem tudta megismételni. Ifjúkorának forradalmi eszményei elhalványultak a kiegyezés utáni magyar társadalomban. Wagner elszánt hívei túlságosan konzervatívnak, mások nagyon is merésznek tartották zenéjét. A puritán magyar hang tábora az idegen hatásokat vetette a szemére. Megbecsülésben volt része ugyan, de ez már inkább a nemzet nagy emberének szólt, mint az élő és hatékony alkotónak. Megbecsülés nemcsak a zeneszerző munkásságát övezte. 1853-ban, a Nemzeti Színház együtteséből ő alapította meg első hivatásos zenekarunkat, a Budapesti Filharmóniai Társaságot. 1867-ben az akkor alakult Országos Dalárdaegyesület — az első magyar kórusszövetség — országos karnagyává választja. 1875- ben, igazgatója és zongoratanára lesz a Liszt Ferenc alapította Zeneakadémiának. „Életfogytig” főzeneigazgatója a Nemzeti Színháznak, majd az Operaháznak. Utoljára 1890-ben, 80. szüle­tésnapján lépett a nyilvánosság elé, a tiszteletére rendezett hang­versenyen vezényelt és zongorázott, s három évre rá, anélkül, hogy megérte volna életművének méltó elismerését, meghalt. „Kevesen tudják és sohasem emlegetik, hogy már Erkel Ferenc elindult azon az úton, amelyen a zenét a nép felé, a népet a zene felé közelíteni lehet..." — mondotta róla egykor Kodály Zoltán. Ma már azonban sokan tudják ezt, közkincs Erkel Ferenc munkássága. Breuer János Van-e recept a féltékenység ellen? A féltékenység, betegség A féltékenység csaknem annyi áldozatot szed, mint a betegségek. Túlzás ez. Sajnos nem. Nincs nap, hogy ne olvas­nánk ú. n. szerelmi gyil­kosságokról, öngyilkosságról. Régebben vitriolt használ­tak erre a célra. Ilyesmiről ma már alig hallani. A kés és a revolver viszont mit sem veszített „hatásosságá­ból”. A féltékenység persze nem mindig vezet a vádlottak padjára. De mint súlyos be­tegségek, igen gyakran vég­ződik halállal. A féltékenységet súlyos betegségnek kell tekinteni. Századunk elején Paul Jean Toulet francia regényíró fogalmazta meg ezt az afo­rizmát: „A féltékenység olyan bizonyítvány a szív létezésére, mint például a podagra a láb létezésére”. Szerelmi féltékenység ese­tében a lényeg a hűtlenség­gel való gyanúsítás. Ez vagy tényeken alapul, vagy sem­miféle bizonyítéka nincs. A partner hűtlenségének gon­dolata ugyanannyi szenve­dést okoz, mint a tényleges hűtlenség. A féltékenység másik is­mertetőjele bizonyos kifacsart logika A féltékeny ember személyi­sége, a szerelem jellege, a partner személyisége min­den féltékenységet külön­bözővé tesz. De ezt a két vonást, a monomániát és a hibás logikát mindegyikben megtaláljuk. Laurent féltékeny férj. A felsége csinosan öltözködik. Ez azt jelenti, hogy szere­tőjével készül találkozni. Felesége hanyagul öltözkö­dik. Ez azt jelenti, hogy el akarja tüntetni a nyomokat. Mondott valamit X-ről vagy Y-ról? Bizonyára szerelmes belé. Semmit sem mondott X-ről vagy Y-ról? El akarja terelni a gyanút. Minden érv jó, hogy szít­sa Laurent monomániáját. Legszívesebben azt venné, ha más nem is láthatná a feleségét Barátokkal, isme­rősökkel, kollegákkal nem érintkeznek, ez világos. Laurent persze sohasem gondol arra, hogy feleségét súlyosan megsérti. Társaság­ra a legodaadóbb feleség­nek is szüksége van, ez nyil­vánvaló. A döntő pszichológiai té­nyező ilyen esetekben a fél­tékeny partner énjének önző elhatalmasodása. Maradék­talanul felemészti a part­nert. Otelló őrülete ennek legjobb irodalmi pél­dája. A féltékeny ember mániá­ját gyakran kisebbrendűségi komplexus okozza. Keve­sebbnek érzi magát a sze­retett lénynél, vagy annál a harmadik személynél, aki miatt féltékenykedik. Gyógyítható-e a féltékeny­ség? Van-e valamilyen va­rázsszer, ami meggyógyítja ? Varázsszer nincsen. De a féltékeny ember igyekezhet józanságra nevelni magát. Harcolhat például kisebbrendűségi komplexusával gyarapítva szaktudását, mű­veltségét, kiemelve külsejé­nek szép vonásait Anna egy ideig úgy pró­bálta növelni saját értékét férje szemében, hogy pl. vi­rágokat küldözgetett saját magának. Később belátta, hogy ez nem helyes mód­szer. Inkább csinos frizurá­val, jobb öltözködéssel pró­bálkozott.­­ Szavalótanfolyam­ra járt, műkedvelő színtár­sulathoz csatlakozott és ki­derült, hogy nem is sejtett képességei vannak ebben az irányban. Ez „kihúzta a sö­tétségből”, mint ő maga mondta. A társadalmi tevékenység és még inkább a szakmai munka sok embert mentett már meg a féltékenységtől. Megértették, hogy a szeretett ember létszükséglete szemé­lyiségének megőrzése és fej­lesztése. Megértették azt­ is, hogy az emberi aktivitás nem szorítkozhat egy em­berpár életének kerete közé. Az egyetlen recept hat a féltékenységre a józan gon­dolkodás, a nyílt értelem és az akaraterő. Érdemes megpróbálkozni a féltékeny­ség leküzdésével. Nem min­dig sikerül. De a tét nagy: nemcsak egy, hanem két ember boldogságáról va­szó. (Magazyn Pols'

Next