Szolnok Megyei Néplap, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-09 / 7. szám

1970. január 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Amit tudni kell az A—2-ről A sajtóból, a rádióból és a televízióból arról értesü­lünk, hogy határainkon újra kopogtat az 1968 nyarán Hong Kongból elindult A—2 vagyis a Hong Kong-vírus. A nyugat-európai államok után tőszomszédságunkban" Jugoszláviában, Ausztriában Optimista prognózis Az Országos Közegészség­ügyi Intézet múlt év tavaszán közzétett­­.Hong Kong záró­­jelentései szerint a járvány során durva becsléseik szerint félmillió " ember betegedett meg a "Hong Kong-vírustól Magyarországon, és lett ezért valószínűleg védett az újabb fertőzéstől. Emellett a meg­betegedettek többszöröse esett át úgy a fertőzésen, hogy nem betegedett meg, de védettségre, immunitásra tett szert. A természetes úton védettek mellet vi­szonylag nagyszámú ember, különösen az egészségügy, a személyszállítás és az élel­mezés dolgozóinak többségét védőoltásban részesítették. Ebből következik, hogy az ország összlakosságának te­temes hányada eleve védett a Hong Kong-vírus­fertőzés­sel szemben. Tehát a vírus Magyarországon nem számít­­hat nagy sikerre. S ha mégis fogékony em­berre talál, miből áll a be­tegség? A fertőzéstől számí­tott néhány óra, vagyis 1— 3 napos lappangás után borzongás, hidegrázás, láz, felsőlégúti hurut, végtagfáj­dalom, gyengeség és főfájás jelezheti a betegséget Nem Mérsékelt óvatosság Járvány idején sem állhat meg az élet! Senki sem zár­kózhat be lakásának falai kö­zé. Gyakran éppen azokat tréfálta meg a vírus, akik beteges félelmükben legszí­vesebben magukra zárták volna az ajtót. A Hong Kong-vírus terjedésének szinte egyetlen és legfonto­sabb útja a cseppfertőzés, ezért a „bezárkózás” sem nyújthat abszolút védelmet. A fertőzött ember beszéd közben, köhögéskor, tüsszen­téskor láthatatlan mikro­cseppekben sok-sok ezer ví­rust juttat a levegőbe. A mikrocseppekban lebegő ví­rusok belégzéskor kerülnek felső légútjainak nyálkahár­tyáira és okoznak fertőzést. Természetesen megtapadhat tányéron, evőeszközön, törül­közőn és ágyneműn is. Ha a családtagok, vagy az embe- Aranysza­bályok 1. Kerüljük a meghűlést! Régi tapasztalat, hogy latya­kos, esős, vagy havas idő­ben a lábbeli átnedvesedése hűléses huruttal, megfázás­sal járhat. Nyilvánvaló, hogy a test túlzott lehűlése akár láb felől, akár máshonnan, csökkenheti a nyálkahártyák je­lenáll­óképességét és meg­könnyítheti a vírusok táma­dását. Ezért hordjunk ned­ves, latyakos időben jól zá­ró, vízhatlan cipőt, meleg gyapjúharisnyát, nedvszívó alsóruhát, amely verejtéke­zéskor a nedvességet felfog­ja. A túl aggodalmaskodó szülők azonban ne feledjék, hogy a túlöltöztetés sem jó. A hógolyózó gyermek átme­legedve könnyen hajlamos arra, hogy kabátot, sapkát, sálat eldobjon és így haljön meg. A könnyű, habszivacs­ból készült „anorák” jobban védi a lehűléstől a szerve­zetet, mint a súlyos, nehéz télikabát. 2. Lakásunkat és munka­helyünket naponta legalább háromszor szellőztessük. Elég 2—3 percre kereszthuzatot csinálni, hogy a levegő ki­cserélődjön, de a falak és bútorok ne hűljenek le. A meleg levegővel együtt a levegőben lebegő vírusok is kimennek a lakásból. A friss levegőről pedig — éppen né­hány hónapja mutatták ki, — vírusölő hatása van. Él­jünk tehát ezzel a lehető, és Csehszlovákiában is elég sok ember betegedett már meg. Sőt, Tolnában, Bara­nyában is észleltek szórvá­nyosan csoportos bebetege­­dést. Nézzük meg tárgyila­gosan, milyen esélyeink van­nak és hogyan védekezhetünk, szabad megfeledkezni arról, hogy minden téli meghűléses hurut, amit köznapi nyelven „megfázásnak” vagy ,,meg­hűlésnek” szoktunk nevezni — és amit ugyancsak vírus­fertőzés okoz — lényegében ugyanezekkel a tünetekkel jár. Ebből következik, hogy még tényleges járvány ese­tén sem származik minden „hűlés” Hong Kong-vírustól. De ha még valóban attól származnék is, nincs ok túl­zott aggodalomra. A Hong Kong-vírus okozta megbete­gedés ugyanis viszonylag jó­indulatú és következményei alig súlyosabbak a közönsé­ges lázas, hűléses hurutnál. 4—5 napos ágynyugalom, bő folyadék és A+C-vitamin ellátás mellett a megbetege­dettek döntő többsége mara­déktalanul meggyógyul. Az orvosok általában lázcsillapí­tón kívül mást nem szoktak rendelni. Csak ha a láz el­múltával újabb lázkiugrás következnék be — ami kis­gyermekeknél, csecsemőknél, üreg és beteg embereknél fordulhat általában elő — hívjunk újra orvost, mert ilyenkor kell könnyebb, sú­lyosabb szövődménnyel szá­molni. rek közösen használnak olyan tárgyakat, amelyek orr, vagy a száj váladékával érintkez­hettek, így is ferőződhetnek. Könyv, ruhanemű vagy más használati tárgy révén a Hong Kong-vírus terjedésé­nek valószínűsége elhanya­golhatóan csekély. Egyetlen rendszabályunk sincs, aminek betartása tö­kéletes biztonsággal védene a vírusfertőzéssel szemben. Viszont sokat tehetünk an­nak érdekeiben, hogy szerve­zetünk kondícióját erősítve, még tényleges fertőzés esetén is tünetmentesen, vagy eny­he betegségtünetekkel vé­szeljük át a fertőzést. A leg­fontosabb teendőket, ame­lyekkel részben a fertőzés esélyét csökkenthetjük, rész­ben szervezetünk erőnléti ál­lapotát növelhetjük, az aláb­biakban soroljuk fel reggel. A levegő kellő pára­­tartalma is védi a felső lég­utak nyálkahártyáját a víru­sokkal szemben. Ne feledjük ezért a fűtőtestre, vagy a kályhára egy-egy edénybe vizet tenni, hogy szobánk levegője ne legyen túl szá­raz. 3. A C-vitamin nem csoda­szer ugyan, amely teljes biztonsággal védene a vírus ellen, de az A-vitaminnal egyetemben erősíti a szerve­zet kondícióját Ezért sárga­répa, savanyúkáposzta, alma, citrom, burgonya és általá­ban a sok főzelékféle, külö­nösen járványidőben ne hiá­nyozzon a mindennapi ét­rendből. Ha valaki még erőteljesebben kíván véde­kezni, Viroma-szörpöt, vagy C-vitamin tablettát is vásá­rolhat magának. 4. Az alkohol, akár tömény, akár híg, nem fertőtleníti a légutakat. Ha az influenzá­tól lázas felnőtt egy-egy csésze forralt bort iszik, könnyebben vészeli át a láz l és a hidegrázás kellemet­lenségeit, de a kalapkúra­ vagy a nagymértékű alko­holfogyasztás alkoholmérge­zést okoz, jelentősen csök­kenti a szervezet védelmi rendszerét és mintegy elő­készíti a talajt a fertőzés számára. Még rosszabb, ha az italozás éjszakázással tár­sul, mert a fáradt, kimerült és részeg ember prédája a fertőzésnek­­." Járványidőben a mű­kedvelő kocadohányos ne szívjon cigarettát, a szenve­délyes dohányos pedig pró­bálja mérsékelni felére, egy­­harmadára megszokott napi adagját. A nikotin ugyanis csökkenti a légutak nyálka­hártyájának önvédelmét. Halálos bűn ! Aki önmagán a náthának, vagy a Hong Kong-influen­­zának tüneteit észleli, ne lá­togasson olyan helyiséget, ahol csecsemő, idős ember, vagy súlyos beteg van. Ezek­nek természetes védelmi rendszere nehezebben tud megbirkózni a fertőzéssel, ezért a következmények és a szövődmények e három cso­portnál akár súlyosak is le­hetnek. Megbocsáthatatlan bűn tehát, ha valaki a fel­sorolt veszélyeztetett ember­­csoportot oktalanul teszi ki fertőzés veszélyének. Ha pe­dig kénytelenek lennénk be­tegen egy helyiségben tar­tózkodni az említettekkel, hordjunk maszkot orrunk és szánk előtt. A csecsemőhöz csak fehér kötényben vagy köpenyben, maszkkal nyúl­junk — természetesen elő­zetes kézmosás után. A kéz­mosás egyébként étkezések előtt mindenkor, de különö­sen járványidőben elenged­hetetlen. A közúti közlekedés is ma­gában rejt veszélyt, még­sem félünk az utcára menni. A Hong Kong-vírusban is rejlik bizonyos fokú ve­szély, mégsem kell félnünk tőle. Ha testi kondíciónkat sétával, egészséges mozgás­sal, helyes táplálkozással és öltözködéssel előnyös szinten tartjuk, bátran nézhetünk szembe a vírussal, járvány esetén. És ha minden óvin­tézkedés ellenére mégis va­cogna a fogunk, és kirázna a hideg, bízzunk orvosaink­ban és abban, hogy 4—5 nap alatt túl leszünk a Hong Kong-vírus fertőzésen. Dr. Szendei Ádám 7 Döntött a Legfelsőbb Bíróság A kereskedelmi dolgozók anyagi felelőssége A közelmúltban, a Leg­felsőbb Bíróság több leltár­hiány megtérítésével kap­csolatban hozott döntést, melyek Szolnok megyei fo­gyasztási és értékesítő szö­vetkezeteket érintenek. A döntések arra engednek kö­vetkeztetni, hogy az új lel­tárrendelet gyakorlati al­kalmazása körül még nincs minden rendbe­n. A törökszentmiklósi ÁFÉSZ kuncsorbai TÜZÉP-telepé­­nek vezetőjét a szövetkezet elnöke 15 012 forint leltár­hiány megtérítésére kötelez­te. A határozatot a munka­ügyi döntőbizottság helyben­hagyta. A telepvezető a bí­rósághoz benyújtott felül­vizsgálati kérelmében elő­adta, hogy a szövetkezet az anyagkezelés megfelelő fel­tételeit ismételt kifogása, és az ellenőrök figyelmeztetése ellenére sem biztosította. A tüzelőanyagot nagyrészt nem zárható, hanem szabad he­lyen kellett tárolnia, ennél­fogva ahhoz bárki hozzáfér­hetett, így a hiányért fele­lősséggel nem tartozhat. A bíróság 20 százalékkal csök­kentette a dolgozó megtérí­tési kötelezettségét és 12 009 forint megfizetésére köte­lezte. Törvényességi óvás foly­tán a Legfelsőbb Bíróság rá­mutatott arra, hogy az anya­gok kezelésével megbízott dolgozókat a társadalmi tu­lajdon hiánytalan megőrzé­séért anyagi felelősség ter­heli. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a felelősség mara­déktalanul csak akkor érvé­nyesülhet, ha a munkáltató is eleget tesz a társadalmi tulajdon védelmében reá há­ruló feladatoknak. A keres­kedelmi dolgozók anyagi fe­lelőssége ugyanis feltételezi, hogy a munkáltató a keze­lésre átadott anyagok sza­bályszerű átadásán túl­ biz­tosítja azokat a tárgyi fel­tételeket is, amelyek az anyag hiánytalan megőrzésé­hez, ellenőrzéséhez és ke­zeléséhez szükségesek. Amennyiben a munkáltató e feladatának nem, vagy nem megfelelően tesz eleget, ezt a körülményt a leltárhiá­nyért való felelősség megál­lapításakor, ill. annak mér­tékénél figyelembe kell venni. Az adott esetben a szövet­kezet vezetősége ezen köte­lezettségének nem tett ele­get, a TÜZÉP-telepvezető el­lenőrzési naplójába a szö­vetkezet ellenőrei többek kö­zött azt írták be, hogy a tüzelő elhelyezése kifogás alá esik, a raktár tárva­­nyitva van és a tüzelőhöz az nem nyúl hozzá, aki nem akar. Mindezek figyelembe­vételével a Legfelsőbb Bíró­ság a szövetkezet elnökének megtérítési határozatát tel­jes egészében hatályon kí­vül helyezte. Felmentés leltárhiány megtérítése alól A 2/1968. Korm. sz. ren­deletben írt megtérítési fe­lelősség a szoros elszámolási egységekre nem alkalmaz­ható. A tiszaföldvári ÁFÉSZ ezzel szemben szoros elszá­molási kötelezettség alá eső vendéglővezetővel szemben megtérítési határozatot ho­zott, holott az új leltárren­delet értelmében az­­ ilyen egységek vezetői, vezetőhe­lyettesei és beosztott dolgo­zói leltárhiány megtérítésé­re részben sem kötelezhetők, hanem a leltárhiányt köve­tő 12 hónapban — legfeljebb a leltárhiány mértékéig —■ prémiumban, jutalékkiegé­szítésben nem részesülhet­nek, valamint év végi ré­szesedést nem kaphat­nak. Az adott esetben ho­zott igazgatósági megtérí­tési határozatot a Leg­felsőbb Bíróság megváltoz­tatta és a dolgozókat a lel­tárhiány megtérítése alól mentesítette. Rámutatott ar­ra, hogy a prémium, jutalék­kiegészítés, év végi nyere­ségrészesedés megvonás te­kintetében csak a munkálta­tónak van hatásköre, ennek tehát új szabályszerű hatá­rozatot kell hoznia éspedig a leltárrendelet 5. §-ban em­lített 60 napos határidőn be­lül. Ezen jogszabályhely sze­rint­ ugyanis az­ igazgatói határozatot a leltárfelvétel befejezését követő 60 nap alatt kell az anyagilag fele­lős dolgozóval írásban kö­zölni. Mivel a szövetkezet el­nöke helytelenül megtérítési határozatot hozott, most már 60 napon túl nincs lehető­ség új, helyes prémiumot el­vonó határozat hozatalára. Dr. V. N. írta: Tahi László —Rajzok s Gácsi Mihály Hol vészelte ét? — Ááá! Alászolgája! Nyújtom a kezem. — Alászolgája! — Nem ismer meg ugye? — De, de... — dadogom —, maga szokta megkérdez­ni időnként, hogy megis­merem-e? — Ügye van. Hogysmint? Hogysmint? — Csak csak. — Hogy vészelte át? Elmondom neki néhány szóban. Kijev, Pinszk, Lem­berg, Bor. Legyint, moso­lyog: — Az semmi. Én ... És elmondja. Belémkarol, elkísér. Elbeszéli, hogyan lőtték agyon. Másnap megint más kér­di meg az utcán: — Hol vészelte át? Most már nem akarom, hogy rám licitáljon. Elmon­dom neki néhány szóban. Csepel, Austchwitz, Dachau. Mauthausen. Ez is legyint, mosolyog. — Az semmi. Én ... És elmondja. Nem megy le a nyakamról. Meg akarta akadályozni a hidak felrob­bantását. Egy vízbe dobták. Kiúszott. Ekkor felakasztot­ták. Megszökött a kötélről. Tömlöcbe vetették. Elvágta a vasrácsot. Sortüzet adtak rá. Halottnak tetette magát. Mint halottat kivitték Bir­­kenauba, ahol a legnehezebb munkát végezte. Többízben elégették, míg végre meg tudott szökni. Kétezer kilo­métert tett meg kézen járva, mert nem volt cipője. Most végre itthon van. Próbáltam én már min­dent. De mindenki rám li­citál. Már igazán restellni kezdem a dolgot. Hát min­denki nagyobb hős, mint én? — Ááá! No nézd csak! — Hogysmint? Hogysmint? — Csak csak. — Rég nem láttam. — Rég bizony. — Hol vészelte át? Na, most olyant mondok, hogy majd nem tartja érde­mesnek versenyezni. — Hogy hol? Hát ez érde­kes volt. 1941 tavaszán fel­mentem Lillafüredre. És képzelje, ottrekedtem. A személyzet elmenekült, én ottmaradtam az élelmiszer­raktárral. Négy évig éltem Lillafüreden. Nagyon kelle­mes volt. Most jöttem ha­za. Kocsin. Lesem, mit mond erre? Azt mondja: — Maga mázlista. Nem úgy, mint én. Én ... És elmondja. Élve temet­ték el. Fél évig volt a föld alatt. A legnagyobb nélkü­lözéseik közepette. — Aztán csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. De feljelen­tették. Kerékbe törték, ka­róba húzták, felnégyelték. Azaz csak fel akarták né­gyeini. Mert már ketté volt vágva, amikor felszabadí­tották. Megígéri, hogy fel­keres és elmeséli a részle­teket. Az Istenért! Mihez kezd­jek? A legközelebb megint megkérdik, hol vészeltem át, nem is tudom, mit mondok. — Ááá! Aggyis­ten! Aggy­­isten! — Alászolgája! — Rég láttam. — Rég bizony. — Hol vészelte át? Egyéb­ként bemutatom a sógoro­mat — Örvendek. Szépelnek !. — Örvendek. Remete. — Na? Hol vészelte át? — Micsodát? — kérdem naívul. — Hát a háborút. Az ost­romot? — Miféle háborút? Mifé­le ostromot? — Maga viccel az ilyes­mivel? — Nem. De csakugyan. Valami háború volt? — Ember! Hát az orosz— német! — Ez komoly? Még nem olvastam a mai lapokat. Egymásra néznek; — Jelzem — mondom ne­ki —, hallottam valami ilyesmit. De tudja, annyit beszélnek az emberek. Ránéz a sógorára. Azt mondja: — Hagyjuk szegényt... Rettenetes, mennyit szen­vedhetett ez az ember. Mert mi legalább megúsztuk ép elmével. De ez beleőrült a szenvedésekbe. És elsietnek. Végre, egyszer én nyer­tem! (Folyt, köv.)

Next