Szolnok Megyei Néplap, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

Közlekedünk, tehát gorombáskodunk ? Jó híres mondás — gondolkodom, tehát vagyok — kiforgatott és többes szám­ú változata csak an­nak számára tréfás szó­játék, aki nem jár az ut­cán, nem préselődik autó­buszon, vonaton, nem ül a vé­­r mögé. Az utcák, a közlekedési eszközök nap­ról napra színterei komé­diáknak, tragédiáknak, for­rásén kárörvendő nevetés­nek, méltatlankodásnak, dühnek. Színiterek, ahol a szereplők mi, mindannyi­an vagyunk, források, amelyeket, mi, gyalogosok és autósok, sétálók és ro­hanók, türelmetlenek és bámészkodók táplálunk. Az utca, a közlekedési eszköz szüntelen randevú. Találkozó idegenekkel, aki­ket néhány percig látunk, akikkel utunk párhuzamos­sága, kereszteződése vagy éppen ellentétes irányához esszé. Randevú tehát olyan emberekkel, akikkel — bár idegenek — a közös érdek rokonít bennünket, ne zavarjuk egymást, ne legyünk terhére a másik­nak, mindenki zavartala­nul haladhasson a maga útján. Megfogalmazni e közös érdeket nem nehéz. Helyeselni is könnyű. Be­tartani? Nem mindig si­kerül. Meghökkentő és kacag­tató fordulatok színpadává válik sok esetben az ut­ca, a közlekedési eszközt Gyorsan cserélődnek a sze­repek, a szöveg is változik, csak egy valami azonos: nézőközönség mindig akad. A nagyhangú autós megju­­hászodva pislog a rendőr­re, aki látta, miként spric­celtek szét a gyalogosok vágtató kocsija előtt. A vonaton kuncogás kíséri a jókat mondó részeget, de pillanatok alatt megsűrű­södik a levegő, amikor rá­hág valaki lábára, s az utasok ölébe zuhan. Szí­vesen adnak fölvilágosí­­tást a tájékozatlannak, ha történetesen ifjú s muta­tós a hölgy, de sokan meg sem állnak, ha tétova han­gú öreg kér segítséget. Hosszú időn át nézelődnek, mert összekoccant két gépkocsi, mert daruval csö­veket emelnek be, mentő állt meg valahol, valakik szóváltásba keveredtek, de kámforrá válnak, ha tanú­kat keresnek, ha határo­zott beavatkozással na­gyobb bajt előzhetnének meg kámforrá válnak, s bár előbb még ráérősen álldogáltak, most már ro­hannak, lökdösődnek, tü­relmetlenkednek. Sokféle szerep, s mégis: majd’ va­lamennyit eljátszottuk már. Sok időt töltünk az ut­cákon, a köz­lekedési esz­közökön, sok időt tehát idegenek között. A szólás szerint a tudás atyja az ismétlés, ám úgy látszik ebben az esetben az ellen­kezője igaz. Mert az ut­cán, a közlekedési eszkö­zön a sokszori „ismétlés” ellenére is az egymással szembeni figyelmesség, se­gítőkészség helyett a nyer­sesség, a gorombaság, a türelmetlenség az úr. Ide­ges, rohanó világban élünk? Tetszetős érv lehetne, ha nem kívánkozna melléje valami, a teljes igazság érdekében. Az, hogy mi magunk — akik benépe­sítjük az utcákat és köz­lekedési eszközöket — tes­­­szük idegessé, rohanóvá kisebb és nagyobb világun­kat! Többszöri kísérlettel iga­zolták: a rohanó, szabály­talankodó autós szerencsés esetben csupán nyolc—tíz perccel ér előbb a Bala­tonihoz, min­t az, aki sza­bályosan vezet Napról nap­ra saját „kísérletein­k” iga­zolják, hogy csöppnyi jó­akarattal még fölférhet­nénk a zsúfolt peronú, de középen félig üres autó­buszra, de mivel föntlevő utastársaink­ jóakarata hi­ányzik, így lemaradunk. Holnap meg miattunk ér hasonló sors mást Kísér­let sem kell ahhoz, hogy igazolódjék: a rossz helyre tett csomag, a szakadt fo­natú kosár, a hangoskodás, a táskarádió bömböltetése l olyan bosszúság-források, melyektől könnyű lenne megszabadulni. Könnyű, ha több figyelem jutna ma­gunk mellett másokra is, ha a józan többség egyön­tetűen lépne fel a hallga­tást, beletörődést föladva. Furcsa ellentmondás: mindannyian áhítozzuk a csendesebb utcát, a nyu­galmasabb, kényelmesebb közlekedést, de mindig már soktól várjuk, hogy tegye­nek ennek érdekében. Igaz, sok rajtunk kívülálló ok­nak is része van bosszú­ságainkban. A kelleténél kevesebb közlekedési esz­köz, a szűk, a nehezen jár­ható utcák, vagy utak olyan körülmények, me­lyeket jobbá csak foko­zatosan formálhatunk. Ám hiába lesz több a villamos, az utóbusz, a vasúti sze­mélykocsi, hiába épülnek alul- és felüljárók, ha öröklődik rossz szokásaink serege. Ha a gyermek már szüleitől megtanulja, mi­ként tülekedjen, ha az ifjú az idősebbektől sem lát jó példát. Az utca, a közleke­dési eszköz mindaranyiun­­ké. S mert az­ úgy kellene, illene viselkedni ott, ahogy odahaza, otthonunkban. Vagy éppen az a baj, hogy ezt tesszük? Talán meg­próbálhatnánk holnaptól kezdve másként: ember­hez illő fegyelemmel, má­sokra is tekintettel levő udvariassággal. m. o. Eljutottak Japánba is Hódítottak a bográcsok Villany fűt a kemencékben Mérlegzáró közgyűlés a mezőtúri fazekasoknál A Mezőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Szö­vetkezete tegnap délután tartotta 1969. évi mérlegzá­ró közgyűlését. A szövetke­zet vezetői eredményes, sike­rekben gazdag esztendőről adhattak számot a több mint százhúsz tagnak. Tavaly összességében 7 mil­lió 655 ezer forint értéket gyártottak, mintegy 1,5 mil­lióval többet, mint a koráb­bi esztendőben. Termékeik 30 százalékát exportra szál­lították. A régi nyugati meg­rendelőik — Svédország, Hol­landia, Svájc, NSZK, Olasz­ország, Franciaország — mel­lett újabbak jelentkeztek. Gazdag kiállítási anyagot küldtek Japánba, és az Egye­sült Államokba. Sőt, az USA-ból egy magánmegren­delőnek negyven személyes népművészeti étkészletet is szállítottak. A szövetkezet vezetői remélik, hogy ezeket az első megrendeléseket újab­bak követik majd. Tavaly lépett érvénybe a szocialista országokkal a kishatármenti árucsere-forgalom, ennek következtében Jugo­szláviába már jelentős ér­téket szállítottak, míg Len­gyelországba a magyar he­tekre küldtek kiállítási anyagot. A vezetőség beszámolójá­ban természetesen arról is szó esett, milyen jelentős be­ruházásokat valósított meg a szövetke­ e*-188.'-­ er. F~\ y­­­ t új üzemépületük. A 28 mé­ter hosszú műhelyben a nyersárutermelők kaptak he­lyet. S míg korábban 7 —, jelenleg már 12 villanyfűté­sű kemencében égetnek.­­ Mindezek a beruházások csaknem 900 ezer forintba kerültek. Az idén újabb beruházá­sokat valósítanak meg: fel­építik a kultúrtermet és­­ az ebédlőt, valamint a tra­fóállomást. Mindezt a szövetkezet sa­ját erejéből nem tudta volna megvalósítani. Szerencsére akadtak segítőik: az ÁRTEX külkereskedelmi vállalat 400 ezer forintot, az OKISZ 550 ezer forintot adott a szövet­kezetnek. Felvettek középle­járatú bankhitelt, csaknem félmilliót és saját forrásból is biztosítottak 230 ezer fo­rintot A beruházásokra nagy szükségük volt. Csak így tudták bővíteni termelői ka­pacitásukat. A szövetkezet termékei iránt ugyanis egyre nagyobb a kereslet. Ezért ebben az évben már 8,5 mil­lió forint értéket — különbö­ző népművészeti edényeket, dísztárgyakat — akarnak előállítani. Bővítik a taglét­számot is: a száznegyven ügyeskezű „fazekas” munká­jára számítanak. Termékeiknek több mint 40 százalékát, csaknem 4 milió forint értéket, ex­portra szállítják. A szövetkezet gazdagodik évről évre és jól keresnek a tagok is. Jelenlegi vagyonuk meghaladja a 4 millió forin­tot (1967 végén 2 millió fo­rint volt a vagyonuk értéke). A szövetkezet jól fizet tag­jainak, egy ügyes korongozó megkeresi havonta a 3500 fo­rintot. Ebből már ki lehet számítani, mit jelent az, hogy a tegnapi mérlegzáró köz­gyűlésen 6 heti fizetésüknek megfe­lelő nyereséget kaptak át­lagban a szövetkezet dol­gozói. Tavaly a mezőtúri fazeka­sok sikergyártmánya a bog­rácskészlet volt. Ezt a kü­lönböző halételek tálalásához lehet használni. Külföldi és belföldi vásárlók körében nagy elismerést aratott a ha­laskészletük, a bableveses tál. Az idén újabb szép edé­nyeket akar gyártani, s szál­lítani a világ minden tájá­ra. az immár nagy hírnév­nek örvendő mezőtúri szö­vetkezet. V. V. Egy hét a világpolitikában KÜLPOLITIKAI TUDÓSÍTÁSAINK A 2. OLDALON HÍREK - TUDÓSÍTÁSOK - HÍREK — TUDÓSÍTÁSOK Külföldi újságírók Szolnokon Magyarországi körutazása során egy napot Szolnok megyében töltött a baráti népi demokratikus országok ifjúsági lapszerkesztőségei­­nek húsztagú delegációja. Az újságíróknak Kiskörén a KISZ védnökséggel épülő Ti­sza II. vízlépcső munkálatait mutatták meg. A Tisza-ligeti KISZ tábor­ban rendezett baráti beszél­getésen Márton Ernő, a KISZ MB titkára mutatta be a külföldi újságíróknak Szol­­nok megyét, ismertette a megye ifjúsági szervezetének életét. Tájkonferencia A Népművelési Intézet és a jászberényi Déryné műve­lődési központ rendezésében ma kezdődik a városban a kétnapos kerekas­ztal konfe­rencia. Az első napon részt vesznek megyénk járási, vá­rosi művelődési házainak igazgatói is. Az első nap prog­ramjában szerepel a Jászbe­rényben, illetve Jászjákóhal­­mán működő rádióklub, mo­dellező szakkör és rádió-, tévé-szerelő tanfolyam meg­látogatása. Holnap a főváros és hét megye képviselői hallgatnak előadást a műszaki szakkö­ri tevékenység országos ta­pasztalatairól. Péter János hazautazott Péter János külügyminisz­ter, ötnapos hivatalos belgiu­mi látogatását befejezve, szombat délután hazautazott Brüsszelből. A magyar külügyminisztert és kíséretét a brüsszeli repü­lőtéren Pierre Harmel belga külügyminiszter és a belga külügyminisztérium számos vezető személyisége búcsúz­tatta. Ott voltak Molnár László nagykövet vezetésével a Magyar Népköztársaság brüsszeli nagykövetségének beosztottai. Hétfőtől sokezer könyv — féláron körülbelül két millió kötet, sokezer féle könyv 50 száza­lékos árkedvezménnyel kerül forgalomba hétfőtől — közöl­ték a könyvterjesztő vállala­tok szombaton tartott közös sajtótájékoztatóján, a Könyv­áruházban. A korábbi évek­hez hasonlóan nem elavult írásművek engedményes vá­sáráról van szó, hanem ar­ról, hogy a raktárakban „meg­mozgassák” a készleteket, he­lyet csináljanak a bőséges új termésnek. Gyorsan lokalizálták az ajkai tüzet Péntek este tűz keletkezett az ajkai hőerőműben.­­ A széndobnál kisebb mennyisé­gű olaj csapott lángra eddig ismeretlen okok miatt. A Veszprém megyei tűzoltók 8 kocsival azonnal a helyszín­re érkeztek és gyorsan loka­lizálták a tüzet. Személyi sé­rülés nem történt, az anyagi kár jelentős. Illetékes szervek az ügyben megkezdték a vizsgálatot. Fél millió palack tokaji bor húsvétra A Tokaj-hegyaljai Állami Pincegazdaság mádi üzemé­ből szombaton megkezdték a húsvétra szánt borok szállítá­sát. Az idén több mint fél millió rajnai és hagyományos, hosszúnyakú tokaji palackot töltenek meg a világhírű bor­vidék termésével. A fogyasz­tók ízlését figyelembe véve elsősorban a Tolcsvai édes furmintból, a hárslevelűből palackoznak nagyobb men­­­nyiséget. A húsvéti ünnepekre úgy­nevezett „mini” palackba töltve három, négy és ötput­tonyos aszút, valamint külön­legességnek számító mus­kotály aszút is forgalomba hoznak. Négynapos „friss” kenyér A Fővárosi Sütőipari Vál­lalat üzemei naponta ezer tartósított kenyeret készíte­nek a négynapos garanciá­val árusított terméket a leg­finomabb lisztből sütik, az egészségre teljesen ártalmat­lan anyagok felhasználásá­val. A felszeletelt, szendvics­kész állapotban fogalomba hozott, szegletes formájú ke­nyér gyártásának korszerűsí­tésére a Ném­et Demokratikus Köztársaságból olyan új be­rendezést vásároltak, amely nemcsak felszeleteli, hanem polietilén-tasakokba is zárja a kenyeret.­­ Schirilla feladta A távfutás világcsúcs ja­vítá­sára indult Schirilla György pénteken Sopronból futott to­vább. Kőszeg előtt azonban megbotlott, elesett, a Szom­bathelyi SZTK-ban ugyan rögzítő kötést kapott a lábá­ra, a futást azonban nem tudta folytatni, feladta re­kordkísérletét. Schirilla a 15 nap alatt 1053 kilométer «00 métert tett meg, napi átlagteljesít­ménye tehát 70 kilométer fe­lett volt. Szerdára összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusának második be­kezdése alapján az ország­gyűlést 1970. március 4-én, szerdán délelőtt 11 órára összehívta. Ma: Ugye fiam, mi nem ilyenek vagyunk? ☆ Fésületlen gondolatok •ft Televízió 1970. ☆ Nagyon szeretünk Szolnokra járni ☆ Miről mesél a zene ☆ Új jégkorszak felé? Je­lsorét kísértenek a repülőtányérok •ft A berlini párbeszéd előtt ■ ft Nyitás előtt az EXPO 70 / * Fordul a történelem ☆ Szombati szemle a szolnoki piacon ☆ Korunk archimédeszi pontja Nyugdíjasok ☆ Bíróság előtt a galeri Két perc nyelvművelés A szovjet fogyasztó érdekében •9­ Ezer új olvasó Szolnok város könyvtáraiban * Miről ír a Béke és szocializmus új száma &

Next