Szolnok Megyei Néplap, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
1072. május 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP RIPORTSOROZAT AZ ÚJÍTÓMOZGALOMRÓL Kedv - Ötlet - Haszon 0 Kovács András „Nehéz emberek” című filmje annak idején nagy vihart kavart Nem túlzás azt mondani, szenvedélyes vitát váltott ki az egész országban. A lapok heteken át közölték olvasóik közéleti hevülettel megírt leveleit, nagy kitartással jártak utána, hogy a filmet követően mi lett egy-egy találmány, feltaláló sorsa. Aztán szép lassan eltűnt a csatazaj. Csend lett. A „nehéz emberekről”, az újítómozgalomról egyre kevesebb szó esett. A csend változásokat sejtetett. És valóban változásokra került sor. A kormány 1967. decemberében az új gazdaságirányítási rendszerbe szervesen beépülő újítási rendeletet adott ki. Pontosan egy év múlva pedig az újítómozgalom továbbfejlesztéséről határozott a Minisztertanács. Pangás, vagy fellendülési Hol tart ma az újítómozgalom? Egyesek szerint halódik, mások szerint fellendülőben van. Megint mások egyenesen kudarcot emlegetnek. Kinek adhatunk igazat? Hol tart ma az újítómozgalom Szolnok megyében? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre kap, reméljük kielégítő választ az olvasó. Ahhoz, hogy az újítómozgalom Szolnok megyei helyzetét bemutathassuk, előbb röviden jellemeznünk kell az országos állapotokat. Az Országos Találmányi Hivatal és a SZOT közgazdasági osztálya illetékes szervek felkérésére a közelmúltban közös jelentést készített az újítómozgalom 1968—1971 közötti fejlődéséről. A jelentésben közölt adatokból megállapítható, hogy a benyújtott újítások száma 1967- hez viszonyítva 1968 végéig rohamosan, több mint 50 százalékkal csökkent. Jelenleg pedig lényegében az 1968- as szinten stagnál. Az újításokból származó vállalati eredmény 1967-ben 2,1, 1968-ban 1,5 milliárd forint volt. Azóta ez az összeg egyenletesen emelkedett és Amit országos méretekben nehezen tehettünk volna meg, azt Szolnok megyében könnyebben elérhettük. Itthon „belülről” is megnézhettük az újítómozgalmat. Megismerhettük, hogyan gondolkodnak, vélekednek az újítómozgalom jelenlegi helyzetéről a munkások, vezetők és szakszervezeti tisztségviselők. Három ipari üzemben: a jászberényi Aprítógépgyárban, a szolnoki járműjavítóban és a törökszentmiklósi mezőgazdasági gépgyárban jártunk, szereztünk tapasztalatokat. Fekete József, az Aprítógépgyár újítási felelőse így jellemezte a mozgalom állapotát : — A műszakiaknak ez1971-ben már elérte az 1,8 milliárdot, s fokozatosan közelíti az 1967-es értéket. A fentiek alapján azt mondhatjuk: az újítómozgalom 1967 óta gazdaságilag hatékonyabbá vált. Ez a tendencia egybeesik a népgazdaság intenzív fejlesztésének általános célkitűzéseivel. Ezt az állításunkat a többi között az is bizonyítja, hogy amíg 1968-ban egy bevezetett újítás 39 ezer, addig 1971-ben már 46 ezer forintot jövedelmezett. Vagyis emelkedett az újítások műszaki színvonala. A közgazdasági számítások szerint az újítások kb. 2 százalékkal járulnak hozzá a nemzeti jövedelem és 7—8 százalékkal a vállalati nyereség növekedéséhez. Az újítómozgalom nagy gazdasági jelentőségét ez a két adat világosan kifejezi. ment a kedvük az újítástól, mert anyagilag rosszabbul járnak, mint 1968 előtt. A jutalom, a prémium, a fizetésemelés kevésbé ösztönzi őket, mint annak idején az újítási díj. A munkások sem törik magukat úgy, mint régebben. Közösen átnéztük a gyár újítási statisztikáját. Való igaz, 1967-ben kereken három, 1968-ban 2,6 millió forintot hoztak a közös konyhára az újítások, de 1969- ben már csak félmilliót. Viszont az is tény, hogy az 1970-ben hasznosított újítások száma és gazdasági eredménye már kétszer annyi volt, mint 1969-ben. Noha 1971-ben az alkalmazott újítások száma 33 volt, tehát az előző évivel azonos szinten maradt, tovább nőtt a megtakarítás összege, elérve az 1,7 millió forintot Fekete József véleménye kétségkívül annyiban megalapozott, amennyiben tény, hogy 1968 óta évről évre kevesebb újítást adnak be a dolgozók. Vajon miért? Erről sok munkással beszélgettünk a gyárban. Kun Lajos mintaasztalos véleménye jól összefoglalja a tőlük hallottakat is. Az a helyzet, hogy minél jobban előkészítik egy-egy termék gyártását, annál nehezebb újítani. Ma már jóval magasabb műszaki követelményeket támaszt a gyár az újításokkal szemben, mint régebben. A munkásember képzettségéből erre már nemigen futja. A kis újítás ma nem újítás. Nézze, kaptam ma egy munkát. Egy kis rajzmódosítással 30—35 órát lehet megtakarítani. Ezért legfeljebb egy százast kapunk. A minimális díj 200 forint. Ha azt nekem kifizetnék, a gyárnak szinte semmi haszna nem maradna, így egyszerűen szólok a technológusnak és kész. Tudja, a nagy halat akarja mindenki kifogni. Az meg kevés „úszkál” ebben a gyárban. Megmondom őszintén, a munkások nincsenek eléggé ösztönzővé az újításra. Higgye el, ez mindennek az oka. Kun Lajos pontos képet rajzolt. A gyártmányok műszaki előkészítése magasabb színvonalra emelkedett a gyárban. Ezt bizonyítja az is, hogy 1971-ben a műszaki fejlesztési és szervezési intézkedések révén 15,1 millió forintot takarítottak meg. Ez csaknem tízszerese annak az összegnek, amit az újítók produkáltak, így aztán valóban nehezebb újítani, mint azelőtt. A műszaki apparátus kötelességszerűen „lehalássza” mindazt, ami a konstrukcióval összefügg. Ezért a munkások főként kisebb-nagyobb technológiai változtatásokat javasolhatnak, amelyeknek egyéni értéke nem nagy. Ezért a díja sem. Az Aprítógépgyárban kifizetett újítási díjak összege valóban csekély: 1968—1971 között az évi minimum 29 ezer, a maximum 60 ezer forint volt. Esetenként lehet, de egészében véve a vállalat nem volt túlságosan bőkezű. Fábián Péter (Folytatjuk) Három üzemben, belülről 3 Nádtetős, földbe süppedt házak,girbe-görbe utcácskák, macskaköves járdák — ez a Tabán. A régi Tabán, amely Szolnok legősibb települése. Ám ezek a nyolcvan, százesztendős kis házak lassan már csak az emlékeinkben élnek majd. A ma embere, városépítésze, városépítője modern lakónegyedet álmodott és teremt a helyére. Még néhány év és eltűnik a régi Tabán. Sajnáljuk? Igen. Él bennünk nosztalgia múltunk e kis darabkája iránt! Mégis több bennünk az öröm, mert a helyén épült szép, modern lakóházakban, kényelmes, napfényes lakásokban nevelkedhet a jövő nemzedéke. Nádtetős, földbe süppedt kisházak. Ilyen a régi Tabán .. És már magasodnak az új Tabán tízemeletes házai! Új folyami kikötő Voloro<r cáriban A Volga-parti hős város — Volgograd — újjáépítésében részt vállalt az egész ország. A romok helyén csaknem 1 millió lakosú modern város áll, amely ma is tovább épül. A folyópart központi részén hamarosan elkészül az eredeti megoldású folyami kikötő, amelyben 600 személyes várócsarnok, 1200 személyes mozi, 700 személyes étterem, posta, távirda, fodrászat és sok más szolgáltató egység lesz. A kikötő mellett 600 személyes szálloda is épül, a Pionyerka folyó torkolatánál pedig új parkot alakítanak Épül az új kikötő Szolnokiak a VDK-ban Interjú dr. Csépányi Attilával, a megyei kórház igazgatójával Április 24-én érkezett haza vietnami útjáról dr. Csépányi Attila, a megyei kórház igazgatója. Amikor ugyanis februárban dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter a Vietnami Demokratikus Köztársaságban járt, együttműködési szerződést írt alá a vietnami egészségügyi miniszterrel 1972—73. évre. A szerződés megkötésével kapcsolatos tárgyalásokon tették szóvá a vietnami egészségügyi vezetők hogy szeretnének egy magyar kórházzal testvérkapcsolatot létesíteni, olyat, amilyet már létrehoztak Bulgáriával, Csehszlovákiával, az NDK- val. A megállapodás létrejött, a vietnami egészségügyi miniszter a Ha Bac tartománybeli, a magyar miniszter a Szolnok megyei kórházat jelölte ki a testvérkapcsolatra. Lényegében e megállapodás alapján utazott a Vietnami Demokratikus Köztársaságba . április 6-án dr. Csépányi Attila, a megyei kórház igazgatója és Sándor János, az Egészségügyi Minisztérium főépítésze. — Sikerült a kapcsolatfelvétel a Ha Bac tartományi kórházzal? — kérdeztem dr. Csépányi Attilát, amikor útjának tapasztalatairól beszélgettünk. — Szívélyesen és igaz baráti szeretettel fogadtak bennünket Vietnamban. - mondotta. — Az első héten Hanoiban az Egészségügyi Minisztériumban folytattunk tárgyalásokat és azután mentünk el Ha Bac tartományba. — Vietnam melyik részén van ez a tartomány? — Észak-keletre, a kínai határ közelében 322 körzete van, 1 millió 300 ezer lakosa. A körzetek közül 256 síkság, a többi magas hegyvidék. — És a kórház? Mekkora? — A Habadi kórház 250 ágyas, összesen 272 dolgozója van. Közülük harminchárom orvos, három gyógyszerész, negyvennyolc felcser, hetvenhárom ápoló. Van belgyógyászat, szülészet-nőgyógyászat, sebészet, gyermekgyógyászat, népi hagyományos osztály, bőr, fül-orr-gége szemészet, fogászat, fertőző osztály, megfigyelő, laboratórium, röntgen, kórbonctan és egy hatalmas gyógyszertár. — Mit jelent az, hogy népi-hagyományos osztály? — A VDK-ban még ma is nagy jelentőségű a hagyományos gyógyítási mód a gyógynövényezés, a tűszúrásos kezelés, ez a régi keleti gyógymód. Antibiotikumokat csak a hanoi nagy kórházakban és a tartományi kórházakban használnak. A gyógyszereiket is gyógynönövényeket, amelyekből azután máguk állítják elő a nagy földterület, ahol megtermelik a szükséges gyógynövényeket, amelyekből azután maguk állítják elő a gyógyszereket. — Magyarország eddig milyen segítséget nyújtott egészségügyi vonatkozásban a harcoló Vietnam népének? — Több 500 ágyas kórházhoz elegendő felszerelést küldtünk. Most Ha Bac-ban magyar tervvázlat alapján építenek fel egy 500 ágyas kórházat és a két ország között lévő hitelegyezmény keretében mintegy 15 millió forint értékű felszereléssel Magyarország látja el az új intézményt. Ami a mi kapcsolatainkat illeti: a két intézmény egészségügyi szakembercserét bonyolít le. Milyen szakokra küldenek ők szakembereket ezt ezután közlik, tőlünk három hónapos időtartamra kérnek egy szervező, egy szülész, egy sebész orvost egy kórházvezető nővért és egy gyógyszerkutatót. Mikor utaznak szakembereink, erről még nem tudok nyilatkozni. — Ön abban az időpontban tartózkodott Hanoiban, amikor ismét megkezdődtek a nagy bombatámadások. — Április 16-án két nagy légitámadást éltünk át. Féltünk? Igen. Phantom és F. 4- es gépek — körülbelül 150 bombázta a várost. Rakétákkal lőtték a repülőteret, a város központját. Egy rakéta a magyar kereskedelmi kirendeltség mellé csapódott le, szerencsére nem történt semmi baj. A lakosságot 20-án hajnalban kitelepítették. Azt is mondhatom, hogy vietnami barátaink felkészülten várták a támadásokat számítottak azokra. Én csak a legnagyobb csodálattal és elismeréssel adózhatom elszántságuknak, győzni akarásuknak, annak a hősies küzdelemnek, amit az amerikai agresszorokkal szemben vívnak hazájuk függetlenségéért. — mondta búcsúzóul dr. Csépányi Attila. Varga Viktória