Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
1972. december 31. Gerd Müller ék titka Földgolyónkon jelenleg mintegy 15 600 000 igazolt labdarúgót tartanak nyilván. Ezek között vannak fehérek, feketék, barnák és sárgák, soványak és kövérkések, fiatalok és öregek, nagyok és kicsinyek, tehetségesek és tehetségtelenek. Nos... ebből a sok milliós tömegből mindössze néhány tucat olyan játékos akad, akit fémjelzett márkaként jegyeznek a világbörzén. E néhány tucat „szupersztár” között egyre több nyugatnémet játékos foglal helyet, s mindez nem a véletlen műve. Az volt hozzá szükséges, hogy az NSZK Bundesliga meccsein mindenkor késhegyre menő játék folyjék — kivéve azokat, amelyeket ,,csengő” márkákért eladtak egyesek. Ahhoz, hogy egy válogatott kiemelkedő eredményeket érjen el, a bajnoki mérkőzéseknek is színvonalasaknak kell lenniük. A nyugatnémet labdarúgó-csoda titka tehát ebben rejlik, s ez az, amiből nekünk is okulnunk kellene. Az ugyanis egyszerűen képtelenség, hogy azok a játékosok, akik hozzászoknak a „kocogáshoz”, a maximálisan 50—60 perces — s még ekkor sem nagyiramú — játékhoz, a válogatott csapatban megtáltosodva 90 percen keresztül teljes erőbedobással küzdjenek — nem is beszélve egyéb fogyatékoságaikról. Schön úgy véli, hogy egy mai játékosnak minden poszton egyformán kell tudni játszani. Ha kell védekezzék a csatár, s ha mód adódik erre, bátran törjön előre és támadjon a védő. A lényeges, hogy eredetileg arra a helyre kerüljön a játékos, ami egyéniségének legjobban megfelel — minden kötöttség nélkül. Ejtsünk néhány szót az NSZK három „szupersztárjáról”. Gerd Müller „a nemzet bombázója” vagy a „gerilla”, ahogyan nevezik, minden helyzetből a leglehetetlenebb pillanatokban is lövésre kész, befejező csatár. Állandó évn ott van, kapuközelben, higanyszerű mozgásai miatt szinte megoldhatatlan feladat őt a védőknek lefogni, s egy villanásnyi idő elegendő számára a kapu legkisebb résének felfedezésére. Bármely szögből is villámgyorsan képes pontosan lőni, de ha kell, „helyén van” a feje is, hiszen hála nagy ruganyosságának, nálánál sokkal magasabb védőjátékosok társaságában is tud gólokat fejelni. Müller vérbeli lesipuskás csatár, a kapusok réme, akinek még a mai, sokposztos játékban is kétségtelenül elől van a helye. Franz Beckenbauer „frakkos karmester”, aki elegánsan, „pálcája” varázslatos erejével irányítja társait. Eszményi játékmester, dupla tüdővel és szívvel, hiszen 90 perc alatt bejátssza az egész pályát. Mindehhez természetesen nem elegendő a született tudás, hanem olyan életmód is szükséges, ami az ilyen százszázalékos fizikai igénybevétel lehetőségének előfeltétele. „Ferenc császár”, ahogyan hazájában nevezik, elsőrendű feladata, hogy játékba hozza társait. A bajnoki mérkőzéseken a Bayern München csapatában csakúgy, mint a válogatottban egyegy mérkőzésen számtalanszor megcsinálja, hogy három-négy emberen áttörve Müller elé tálalja a labdát, akinek egyetlen feladata a góllövés. De ha lehet, ő maga is szívesen rálövi a labdát, olyan remekül, mint például a világbajnokságon Anglia ellen. Ezeket a váratlan, rendszerint 20—25 méterről leadott ágyúszerű lövéseit még a legkiválóbb kapusok is csak nagy üggyel-bajjal tudják — ha egyáltalán tudják — védeni. A harmadik típus, akiről szólunk a „munkásember”, a fáradhatatlan, kemény robotos. Acélizomzatú, bátor, kemény, gyors, az eszményi hátvéd megtestesítője Berti Vogts. Temperamentuma, fizikai ereje rettegetté teszi őt a támadó csatárok előtt , ami sikereinek egyik titka. Ez korántsem jelenti azt, mintha durva lenne. Erről szó sincs. De olyan kemény, mint az acél, s a Szerelésben, támadás-rombolásban nem ismer kíméletet. Berti Vogts olyan erőnléttel rendelkezik, hogy a nézőnek a legnagyobb iramú 90 perc után is az az érzése, hogy Vogts legszívesebben belekezdene egy újabb mérkőzés lejátszásába. Ez az acélember a mi 50 év előtti Fogl II. Károlyunkhoz hasonlít, akitől szintén rettegtek a csatárok, jóllehet szándékosan senkit sem rúgott meg. Szövetkezetüink előkészítő részlegéhez felvesz orsózó, illetve cérnázó nőket. Jó kereseti lehetőséggel, minden második szombat szabad. Jelentkezni lehet: a lovainemesítő és Szőnyegszövő HISZ személyzeti ügyintézőjénél. Mezőtúr, Sallai u. 11. szám alatt. 1973. január 1-ével felveszünk vendéglátóipari technikumi végzettségű dolgozót üzemi konyha vezetőnek. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság. Szolnok. Kossuth L. u. 5. igazgatási osztályon. IX Tejipari Szállítási Szolgáltató és Készletező Vállalat kecskeméti kirendeltségének szolnoki kihelyezése gépkocsivezetőket vesz fel szolnoki telephelyre. —• Fizetés kollektív szerződés szerint, továbbá munkán felül minden hónapban 490.-- Ft tejipari prémium Jelentkezni lehet: Szolnok, Mártírok útja 13. Tejüzem. TSZSZKV iroda kihelyezés vezetőnél, dec. 8—12 óráig. A KPM szolnoki közüli igazgatóság felvételre keres éjjeliőrt. Csökkent munkaképességűek alkalmazása is lehetséges. Jelentkezni lehet: Szolnok, Vöröshadsereg u. sz. a munkaügyön. A törökszentmiklósi Ruházati Ipari Szövetkezet felvételre keres szabóipari varrógép javításában jártas műszerészt. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni: A ktsz Kutas Bálint u. 1. sz. irodájában. Azonnali belépéssel felveszünk varrónőket, kézimunkásokat. Jelentkezni lehet: Május 1. Ruhagyár. Szolnok, Székási út I. sz. irodaház. Szakképzett és gyakorlattal rendelkező élelmiszerbolt-vezetőket, büfé-vezetőket, bolti eladókat, közgazdasági technikumi érettségivel könyvelőket veszünk fel. Jelentkezni lehet az ÁFÉSZ személyzeti vezetőnél, Szolnok, Beloiannisz u. 31. Tiszamenti Regionális Vízmérés Vízgazdálkodási Vállalat központjába gyakorlattal gyors-gépírót keres felvételre. Fizetés kollektív szerződés szerint. Jelentkezés: Szolnok, Tiszaliget, munkaügyi osztály. Adminisztrátort vesz fel az Építőipari Szállítási Vállalat szolnoki kirendeltsége. — Szolnok, Thököly úti lótelep. — Telefon: 11—538. , Megyei Tanács Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet Szolnok, Vöröshadsereg u. 35. sz. felvételre keres konyhalányokat. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a fenti címen az élelmezésvezetőnél. HIRDETMÉNY A megyei műemléki fotópályázat beküldési határidejét 1973. február 28-ig meghosszabbították a meghirdető szervek. A fotópályázatok a Damjanich Múzeum címére küldendők. Szolnok Kossuth tér 4. Posta irányítószám: 5001 Szolnok pf. 128. (*) INGATLAN. KOCSOROSON — a Holt-Tiszaparton fő út mellett. 500 négyszögöl gyümölcsös, házhelynek eladó. — vagy felesbe kiadó. Érdeklődni: vasárnap 11 óráig. Tata. Szolnok. Vosztok u. 6. II. b. m. em. 1. ajtó.__________________ Fi adó 3 szobás szövetkezeti lakás. Szolnok. Vöröscsillag u. 76 XVIII. em. 6. a. 2 és fél szobás összkomfortos házrész. Szolnok, Batthyány u. 14. sz alatt beköltözhetően eladó. 200 négyszögöl telek, építési anyaggal eladó. — Érdeklődni: Török Sándor Rákóczifalva, Szabadság tér 6. GÉPJÁRMŰ: Jó állapotban lévő műszaki vizsgázott MTZ vontató eladó. Tüdőgyógyintézet. — Hisz áss. ELADÓ 5 ezer km-t futott. 1500-as, vajszínű Polski Fiat. — Jásziá kőhalma. Bollok Béla. SKODA Octávia személygépkocsi eladó. Megtekinthető: Szolnok, Mátyás Mr. u. 54. Vasárnap egész nap. Hétköznap: Beloiannisz út 12. Órás üzlet.__________________ LAKÁSCSERE: ELCSERÉLNÉM törökszentmiklósi két és félszobás, mellékhelyiségekből álló — összkomfortos gázos tanácsi lakásomat — hasonló szolnokiért. Érdeklődni: Szolnok, 12—063 sz. telefonon. ELCSERÉLNÉM — Vosztok úti mésfélszobás. HB. emeleti lakásomat kisebbért Szolnokon. ..Vosztok 157099” jeligére a debreceni hirdetőbe. ADÁS-VÉTEL: KANCÁT, szamarat veszek. — ..Igavonó” jeligére a szolnoki Magyar Hirdetőbe. ELADÓ 1 db 3 éves muracsikó és egy 35 q terhet bíró lovaskocsi. — Érdeklődni: Túrkeve, Béla K. u. 35. szám. ELADÓ olcsón Czapka: bécsi mechanikus zongora. Törökszentmiklós, Petőfi u. 03. — Érdeklődni: munkanapokon 17 óra után, munkaszüneti napon egész nap.___________________ EGYÉB; ÉRTESÍTJÜK t. ügyfeleinket, hogy az év végi zárlati munkák miatt mind hálózati egységeink, — mind megyei igazgatóságunk rövidített pénztár szolgálatot tart. Kértük ügyeik intézése előtt az érdekelt fióknál tájékozódni szíveskedjenek. Országos Takarékpénztár Szolnok megyei Igazgatósága. ELVESZETT 12 db egyéves bárány. Értesítést kérek • Szolnok. Alcsi 56. Antalka Jenő. SZOLNOK 51 EGYEJ NÉPLAP II MÁV-krónika Hatvankét éve kék-fehérben Hatvankét éve volt, hogy néhány szolnoki sportkedvelő lelkes szervező munkájának eredményeként megalakult a Szolnoki MÁV Sportegyesület. Kezdetben csak a futballszakosztály működött, de a labdarúgók példáját követték nem sokkal később a birkózók, a kerékpározók és az atléták. Az idősebbek még látták futballozni az elődöket: Fekete Mihályt. Varga István, a legendás hírű első klasszis játékost, „Csücskit”, Tamás Dezsőt, az első világháborúban elesett Kántort, az osztrák Mitterstegert, a híres kapusokat. Aknai Auguszt Bélát, aki öccsével, Gyulával több mint huszonöt évig védte a MÁV kapuját. Később Zsemlye József, Cselényi Czmarkó Ernő, Tassi János, Ruzsits Romhányi Ferenc, Bulyáki László, Herkó Dezső volt a legismertebb név a kék-fehérek között. Nem álltak meg az mlig A mai negyvenévesek emlékezhetnek azokra a játékosokra, akik bevitték a csapatot — igaz, hogy csak a közép-magyar csoport harmadik helyezettjeként, de mint országos vasutas bajnokot — az egységes NB II. osztályba. És a folytatás: egy év alatt megnyerték a bajnokságot és bekerültek az NB I-be, ahol tíz évig szerepeltek váltakozó sikerrel. Hogy kik voltak ezek a játékosok? Horváth Ferenc, Csabai János, Kispéter Mihály, Selmeci János, Szűcs Sándor, Fazekas László, Szántó József, Kolláth Ferenc, Laborc Lajos, Nagy Ferenc és Korom Pál. Tíz évig voltak együtt s ez volt Szolnok labdarúgásának legszebb tíz esztendeje, a fénykora. Az 1941—42. év volt a legeredményesebb az egyesület életében, mert a bajnok Csepel és a második helyen végzett Újpest mögött 41 ponttal a harmadik helyet szerezték meg a szolnoki vasutasok. Legszebb győzelmek: Újvidék ellen 8:0, Kispest ellen 7:2. Ebben a szezonban történt Szolnokon, hogy az Újpest kitűnő csapata félidőben 3:0 arányban vezetett. Mindenki elkönyvelte a vereséget, sokan elhagyták a pályát... A második félidőben megfordult a játék képe. A szolnoki fiúk remek játékkal kiegyenlítettek — és végül 4:4 lett a végeredmény. Tavasszal az Újpestet otthonukban 2:1-re a Ferencvárost az Üllői úton 2:1-re győzték le! felszerelés hátorhordóban Az 1944—45-as bajnokságot elvitte a háború... A játékosok egy része a fővárosba költözött és ott talált egyesületet magának. 1944 októberében a MÁV- műhely sportemberei — Balázs Lajos, Palla Sándor, Török Ferenc és mások — a tribün alatti szertárban elhelyezett felszereléseket bádoghordókba rakták és leforrasztva azokat a labdarúgó-pálya latrina gödreibe süllyesztették. Negyvenöt elején még fagyos volt a föld- de a futballisták már arra gondoltak, de jó lenne játszani. A műhely szovjet parancsnokságánál dolgozott egy főhadnagy, aki szerette a labdarúgást és jó viszonyba került Kolláthékkal. Ő tanácsolta: kezdjék el a játékot. Mondták a fiúk, nincs felszerelés. — Nicsével — jó lesz az így is, ahogyan dolgozunk. A pályán rövidesen betemették a bombatölcséreket, és a pöcegödörből is előkerült a drága kincs, a felszerelés... Búcsú huszonöt éve... Az 1945—46-os évben az országos bajnokság nyugati csoportjának 10. helyén végeztek 24 ponttal egy év múlva Szolnok a 10. helyen kötött ki 29 ponttal. Legnagyobb vereség az Újpesttől 10:1, a Ferencvárostól az Üllői úton 4:1 — Szolnokon viszont legyőzték a Fradit Kispéter Mihály ekkor már a Fradi játékosa volt. És következett a búcsú... 1947—48-ban Csepel lett a bajnok — Szolnok 21 ponttal a 15. Véget ért a nagyszerű tíz év az NB I-ben. Amikor 34 évvel ezelőtt bajnokságot nyert az NB II-es csapat, a döntő mérkőzés után a szurkolók ezzel vállukra emelve vitték a játékosokat a vasúttól a Gólyánál levő klubházig, miközben.. négy-öt. .zenekar kísérte a menetét. E sorok írójának — aki korábban játékostársa volt az ünnepel üknek — Bulyáki László ballába jutott... Zsigmond Béla * * * így emlékezik a sportbarát. Mit lehet mindehhez hozzátenni? Talán csak annyit, hogy a kék-fehérek jelenlegi labdarúgói gyakrabban gondoljanak az egyesület tiszteletre méltó hagyományaira, amikor a Szolnoki MÁV színeiben pályára lépnek... Egy kép a közelmúltból: a kétségbeesett küzdelem napjainkban az NB II-ben való bennmaradásért folyik,. Jocó a negyedik üvegfül után megingathatatlanul hitt abban, hogy vasárnap győzni fognak. Minden mérkőzést lejátszott magában szombaton, a Spartacus elleni helyi derbit pedig már csütörtökön ízlelgette; a szövetkezetiek egy ponttal vezetnek a bajnokságban, így mint egy falat kenyér, annyira kell nekik a két pont. — Ezzel együtt nagyon megütünk benneteket, srácok. — már elnézést, — mondogatta magában és nagynagy elégedettséget érzett. Három évvel ezelőtt a Vasas állt a bajnokság kapujában, és éppen a Spars osztotta ki őket úgy, hogy még a harmadik helyért is kapaszkodni kellett. Jocónak — amióta az eszét tudta — minden szabad idejét a futball töltötte ki. Harmincegy évesen is a leglelkíresebbek, a legszorgalmasabbak közé tartozott, soha nem értette, hogy lehet megcsömörleni a labdarúgástól. Amikor vasárnap felvette a tisztaság-illatú mezt, vagy edzés előtt beleszagolt az öltöző semmihez sem hasonlítható levegőjébe , vagy amikor meccs előtt mint csapatkapitány elsőnek lépett ki az öltözőből a közönség elé... Előre fájt, ha arra gondolt, hogy egyszer ennek vége lesz. Barátjával, Horvai Bélával ketten már törzsjárdatapnak számítottak a Vasasban. — Együtt rótták az utcát, na, három fél konyakkal billegett elő a pincér. — Egyébként ugorjátok már fel hozzám vasárnap délelőtt, szeretnék veletek néhány szót váltani. — Mit szólsz, hogy be vannak már rázva a hapsik? — kérdezte Jot», és elhatározták, hogy felmennek. Nem voltak liliomos szüzek, tudták, hogy,, fűzni” fogja őket az edző. Arra is készültek, hogy feldob valami dohányt is ha „lebetliznek”, ezzel együtt szerették volna kiélvezni a helyzetet: a visszautasítás felemelő érzését. — Mit tölthetek az uraknak: konyak, barack?— kérdezte Sóvári. Az asztalon két hétdecis tömény állt felbontva. — Kösz, de délután a meccs... szóval majd inkább este... — Hát talán egy nyelést. Ennyit még a pilótáknak is lehet. Amikor Sóvári kiemelte az összeget — háromeser — zajra számítottak, amit úgy gondoltak, könnyedén visszautasítanak, — de háromezer kettőjüknek... — Jól van, Sándor, akkor hozd a dohányt. — No végre! Menten itt vagyok, közben igyatok, — szólt Sóvári és eltűnt a másik szobában. Mire vissza jött, az egyik üveg alján alig egy ujjnyi háromcsillagos konyak aranyzott — Nézzétek hát nem elvitte a feleségem tegnap a takarékba? — De persze a meccs előtt ott vagyok vele. Egy hármas, értitek akkor három... Kissé rossz kedvűen távoztak. Az elfogyasztott konyak ezúttal csak fokozta a nyomasztó érzést. A taktikai megbeszélés közben Jocó kióvakodott az öltözőből, és bekopogott a vendégekhez. — Mi az, valami baj van? — szólt ki szinte gorombán Sóvári. Úgy tett, mint aki semmiről nem akar tudni. — Nem, semmi... A mérkőzés olyan viharosan kezdődött, mintha csak öt percig tartana. A folytatás sem volt szelídebb: Jocó falfehéren rohant fel-alá, — mindenütt ott volt, ahol a támadás kibontakozhatott volna. Szinte egyedül tartotta fel a Spartacus csatársorát. Az első félóra végén érezte, hogy egyre kevesebb a levegő. Amikor Horvai Béla „betűzte” a vezető gólt, szusszant egyet, aztán ismét megszállottként küzdött tovább, de egyre fogyott az ereje. Az ital hatása elszállt, és feneketlen üresség maradt utána. Rájött, hogy átverték őket, csúnyán becsapta Sóvári mindkettőjüket. Leitatta a csapat két erősséget. Félidőben 1:0-ra vezettek. Ahogy vonultak le a pályáról Joeó szinte nekiment Sóvárinak. Elmész a büdös franc* ba, dünnyögte és nagyot kö* pött. A második félidőben egyre nehezebben szedte a levegőt. Egy lépéssel mindig elkésett a szereléssel, ilyenkor méterekről bedobta a labda útjába magát. Egyik becsúszása rövidre sikerült, a jobbszélső finom csellel húzta el előle a bőrt. Felállt, és ismét a fiú után vetette magát A combján akkora szúrást érzett, mintha a villám csapott volna bele. A felismeréstől, hogy valami jóvátehetetlen történt, pillanatra a veríték is kiverte. „Vége, a focinak, örökre vége!” Az orvos befutott , aztán széttárta a karját... Sóvárit kereste a szemével, mikor betették a mentőbe. De már csak azt látta, hogy nyálkás fatörzsek sorjáznak el az ablak előtt. A köd mint sűrű pókháló libegett a mentő nyomába. Palágyi Béla összerezzentek. Néhány szám — öreg, mit szolnál egy sörhöz — indítványozta Ja* có a vendéglő előtt. — Oké, csak le ne bukjunk, szombat van tudod... Az egyik asztaltól Sóvári, a Spartacus edzője telepedett át hozzájuk. — Mit isztok legények? — kérdezte meglepő nyájassággal, és mire szólhattak vol t RANQADO