Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

1972. december 31. Gerd Müller ék titka Földgolyónkon jelenleg mintegy 15 600 000 igazolt labdarúgót tartanak nyil­ván. Ezek között vannak fehérek, feketék, barnák és sárgák, soványak és kövér­kések, fiatalok és öregek, nagyok és kicsinyek, tehet­ségesek és tehetségtelenek. Nos... ebből a sok milliós tömegből mindössze néhány tucat olyan játékos akad, akit fémjelzett márkaként jegyeznek a világbörzén. E néhány tucat „szuper­sztár” között egyre több nyugatnémet játékos foglal helyet, s mindez nem a vé­letlen műve. Az volt hozzá szükséges, hogy az NSZK Bundesliga meccsein min­denkor késhegyre menő já­ték folyjék — kivéve azo­kat, amelyeket ,,csengő” márkákért eladtak egyesek. Ahhoz, hogy egy váloga­­­­tott kiemelkedő eredménye­ket érjen el, a bajnoki mérkőzéseknek is színvona­lasaknak kell lenniük. A nyu­gatnémet labdarúgó-csoda titka tehát ebben rejlik, s ez az, amiből nekünk is okulnunk kellene. Az ugyanis egyszerűen képte­lenség, hogy azok a játé­kosok, akik hozzászoknak a „kocogáshoz”, a maximáli­san 50—60 perces — s még ekkor sem nagyiramú — játékhoz, a válogatott csa­patban megtáltosodva 90 percen keresztül teljes erő­bedobással küzdjenek — nem is beszélve egyéb fo­gyatékoságaikról. Schön úgy véli, hogy egy mai játékosnak minden poszton egyformán kell tudni játszani. Ha kell vé­dekezzék a csatár, s ha mód adódik erre, bátran törjön előre és támadjon a védő. A lényeges, hogy ere­detileg arra a helyre ke­rüljön a játékos, ami egyé­niségének legjobban megfe­lel — minden kötöttség nél­kül. Ejtsünk néhány szót az NSZK három „szupersztár­járól”. Gerd Müller „a nem­zet bombázója” vagy a „gerilla”, ahogyan nevezik, minden helyzetből a legle­hetetlenebb pillanatokban is lövésre kész, befejező csatár. Állandó évn ott van, kapu­közelben, higanysze­rű mozgása­i miatt szinte megoldhatatlan feladat őt a védőknek lefogni, s egy vil­lanásnyi idő elegendő szá­mára a­­ kapu legkisebb ré­sének felfedezésére. Bár­mely szögből is villámgyor­san képes pontosan lőni, de ha kell, „helyén van” a feje is, hiszen hála nagy ruga­nyosságának, nálánál sok­kal magasabb védőjátéko­sok társaságában is tud gó­lokat fejelni. Müller vérbeli lesipuskás csatár, a kapu­sok réme, akinek még a mai, sokposztos játékban is kétségtelenül elől van a helye. Franz Beckenbauer „frak­­kos karmester”, aki elegán­san, „pálcája” varázslatos erejével irányítja társait. Eszményi játékmester, dup­la tüdővel és szívvel, hi­szen 90 perc alatt bejátssza az egész pályát. Mindehhez természetesen nem elegendő a született tudás, hanem olyan életmód is szükséges, ami az ilyen százszázalékos fizikai igénybevétel lehető­ségének előfeltétele. „Fe­renc császár”, ahogyan ha­zájában nevezik, elsőrendű feladata, hogy játékba hoz­za társait.­ A bajnoki mér­kőzéseken a Bayern Mün­chen csapatában csakúgy, mint a válogatottban egy­­egy mérkőzésen számtalan­szor megcsinálja, hogy há­rom-négy emberen áttörve Müller elé tálalja a labdát, akinek egyetlen feladata a góllövés. De ha lehet, ő maga is szívesen rálövi a labdát, olyan remekül, mint például a világbajnokságon Anglia ellen. Ezeket a vá­ratlan, rendszerint 20—25 méterről leadott ágyúszerű lövéseit még a legkiválóbb kapusok is csak nagy üg­­­gyel-bajjal tudják — ha egyáltalán tudják —­ vé­deni. A harmadik típus, akiről szólunk a „munkásember”, a fáradhatatlan, kemény ro­­botos. Acélizomzatú, bátor, kemény, gyors, az eszményi hátvéd megtestesítője Berti Vogts. Temperamentuma, fizikai ereje rettegetté teszi őt a támadó csatárok előtt , ami sikereinek egyik tit­ka. Ez korántsem jelenti azt, mintha durva lenne. Erről szó sincs. De olyan kemény, mint az acél, s a Szerelésben, támadás-rom­bolásban nem ismer kímé­letet. Berti Vogts olyan erőnléttel rendelkezik, hogy a nézőnek a legnagyobb iramú 90 perc után is az az érzése,­ hogy Vogts leg­szívesebben belekezdene egy újabb mérkőzés lejátszásá­ba. Ez az acélember a mi 50 év előtti Fogl II. Káro­­lyunkhoz hasonlít, akitől szintén rettegtek a csatárok, jóllehet szándékosan senkit sem rúgott meg. Szövetkezetüink előkészítő részle­­géhez felvesz orsózó, illetve cér­­n­ázó nőket. Jó kereseti lehető­séggel, minden második szom­bat szabad. Jelentkezni lehet: a l­ovainemesítő és Szőnyegszövő HISZ személyzeti ügyintézőjé­nél. Mezőtúr, Sallai u. 11. szám alatt. 1973. január 1-ével felveszünk vendéglátóipari technikumi vég­zettségű dolgozót üzemi konyha vezetőnek. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés: Középtisza­­vidéki Vízügyi Igazgatóság. Szol­nok. Kossuth L. u. 5. igazgatási osztályon. IX Tejipari Szállítási Szolgáltató és Készletező Vállalat kecske­méti kirendeltségének szolnoki kihelyezése gépkocsivezetőket vesz fel szolnoki telephelyre. —• Fizetés kollektív szerződés sze­rint, továbbá munkán felül min­­d­en hónapban 490.-- Ft tejipari prémium Jelentkezni lehet: Szol­nok, Mártírok útja 13. Tejüzem. TSZSZKV iroda kihelyezés veze­tőnél, dec. 8—12 óráig. A KPM szolnoki közüli igazga­­tóság felvételre keres éjjeliőrt. Csökkent munkaképességűek al­kalmazása is lehetséges. Jelent­kezni lehet: Szolnok, Vöröshad­sereg u.­­­ sz. a munkaügyön. A törökszentmiklósi Ruházati Ipari Szövetkezet felvételre keres szabóipari varrógép javításában jártas műszerészt. Fizetés meg­egyezés szerint. Jelentkezni: A ktsz Kutas Bálint u. 1. sz. iro­dájában. Azonnali belépéssel felveszünk varrónőket, kézimunkásokat. Je­lentkezni lehet: Május 1. Ruha­gyár. Szolnok, Székási út I. sz. irodaház. Szakképzett és gyakorlattal ren­delkező élelmiszerbolt-vezetőket, büfé-vezetőket, bolti eladókat,­­ közgazdasági technikumi érettsé­givel könyvelőket veszünk fel. Jelentkezni lehet az ÁFÉSZ sze­mélyzeti vezetőnél, Szolnok, Be­loiannisz u. 31. Tiszamenti Regionális Vízmér­és Vízgazdálkodási Vállalat köz­pontjába gyakorlattal gyors-gép­írót keres felvételre. Fizetés kol­lektív szerződés szerint. Jelent­kezés: Szolnok, Tiszaliget, mun­kaügyi osztály. Adminisztrátort vesz fel az Épí­tőipari Szállítási Vállalat szol­noki kirendeltsége. — Szolnok, Thököly úti lótelep. — Telefon: 11—538. , Megyei Tanács Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet Szolnok, Vöröshadsereg u. 35. sz. felvétel­re keres konyhalányokat. Fize­tés megegyezés szerint. Jelent­kezés a fenti címen az élelme­­zésvezetőnél. HIRDETMÉNY A megyei műemléki fotó­­pályázat beküldési határide­jét 1973. február 28-ig meg­hosszabbították a meghirdető szervek. A fotópályázatok a Dam­janich Múzeum címére kül­dendők. Szolnok Kossuth tér 4. Posta irányítószám: 5001 Szolnok pf. 128. (*) INGATLAN. KOCSOROSON — a Holt-Tiszaparton fő út mellett. 500 négy­szögöl gyümölcsös, házhelynek eladó. — vagy felesbe kiadó. Érdeklődni: vasár­nap 11 óráig. Tata. Szolnok. Vosztok u. 6. II. b­. m. em­. 1. ajtó.__________________ Fi adó 3 szobás szö­vetkezeti lakás. Szol­nok. Vöröscsillag u. 76 XVIII. em. 6. a. 2 és fél szobás össz­komfortos házrész. Szolnok, Batthyány u. 14. sz alatt be­költözhetően eladó. 200 négyszögöl telek, építési anyaggal el­adó. — Érdeklődni: Török Sándor Rá­­kóczifalva, Szabad­ság tér 6. GÉPJÁRMŰ: Jó állapotban lévő műszaki vizsgázott MTZ vontató eladó. Tüdőgyógyintézet. — Hisz áss. ELADÓ 5 ezer km­-t futott. 1500-as, vaj­színű Polski Fiat. — Jásziá kőhalma. Bol­­lok Béla. SKODA Octávia sze­mélygépkocsi eladó. Megtekinthető: Szol­nok, Mátyás Mr. u. 54. Vasárnap egész nap. Hétköznap: Be­loiannisz út 12. Órás üzlet.__________________ LAKÁSCSERE: ELCSERÉLN­ÉM tö­rökszentmiklósi két és félszobás, mellék­helyiségekből álló — összkomfortos gázos tanácsi lakásomat — hasonló szolnokiért. Érdeklődni: Szolnok, 12—063 sz. telefonon. ELCSERÉLNÉM — Vosztok úti mésf­él­szobás. HB. emeleti lakásomat kisebbért Szolnokon. ..Vosztok 157099” jeligére a debreceni hirdetőbe. AD­ÁS-VÉTEL: KANCÁT, szamarat veszek. — ..Igavonó” jeligére a szolnoki Magyar Hirdetőbe. ELADÓ 1 db 3 éves muracsikó és egy 35 q terhet bíró lovas­kocsi. — Érdeklődni: Túrkeve, Béla K. u. 35. szám. ELADÓ olcsón Czap­­ka: bécsi mechani­kus zongora. Török­­szentmiklós, Petőfi u. 03. — Érdeklődni: munkanapokon 17 óra után, munkaszü­neti napon egész nap.___________________ EGYÉB; ÉRTESÍTJÜK t. ügy­feleinket, hogy az év végi zárlati munkák miatt mind hálózati egységeink, — mind megyei igazgatósá­gunk rövidített pénz­tár szolgálatot tart. Kértük ügyeik inté­zése előtt az érdekelt fióknál tájékozódni szíveskedjenek. Or­szágos Takarékpénz­tár Szolnok megyei Igazgatósága. ELVESZETT 12 db egyéves bárány. Ér­tesítést kérek • Szol­nok. Alcsi 56. Anta­lk­a Jenő. SZOLNOK 51 EG­YEJ NÉPLAP II MÁV-krónika Hatvankét éve kék-fehérben Hatvankét éve volt, hogy­ néhány szolnoki sportked­velő lelkes szervező mun­kájának eredményeként megalakult a Szolnoki MÁV Sportegyesület. Kezdetben csak a futballszakosztály működött, de a labdarúgók példáját követték nem sok­kal később a birkózók, a kerékpározók és az atléták. Az idősebbek még látták futballozni az elődöket: Fe­kete Mihályt. Varga István, a legendás hírű első klas­­­szis játékost, „Csücskit”, Tamás Dezsőt, az első vi­lágháborúban elesett Kán­tort, az osztrák Mitterste­­­gert, a híres kapusokat. Ak­nai Auguszt Bélát, aki öc­­­csével, Gyulával több mint huszonöt évig védte a MÁV kapuját. Később Zsemlye József, Cselényi Czmarkó Ernő, Tassi János, Ruzsits Rom­­hányi Ferenc, Bulyáki Lász­ló, Herkó Dezső volt a leg­ismertebb név a kék-fehé­rek között. Nem álltak meg az m­lig A mai negyvenévesek emlékezhetnek azokra a já­tékosokra, akik bevitték a csapatot — igaz, hogy csak­ a közép-magyar csoport harmadik helyezettjeként, de mint országos vasutas baj­nokot — az egységes NB II. osztályba. És a folytatás: egy év alatt megnyerték a bajnokságot és bekerültek az NB I-be, ahol tíz évig szerepeltek váltakozó siker­rel. Hogy kik voltak ezek a játékosok? Horváth Ferenc, Csabai János, Kispéter Mi­hály, Selmeci János, Szűcs Sándor, Fazekas László, Szántó József, Kolláth Fe­renc, Laborc Lajos, Nagy Ferenc és Korom Pál. Tíz évig voltak együtt s ez volt Szolnok labdarúgásának legszebb tíz esztendeje, a fénykora. Az 1941—42. év volt a legeredményesebb az egye­sület életében, mert a baj­nok Csepel és a második helyen végzett Újpest mö­gött 41 ponttal a harmadik helyet szerezték meg a szol­noki vasutasok. Legszebb győzelmek: Újvidék ellen 8:0, Kispest ellen 7:2. Eb­ben a szezonban történt Szolnokon, hogy az Újpest kitűnő csapata félidőben 3:0 arányban vezetett. Minden­ki elkönyvelte a vereséget, sokan elhagyták a pályát... A második félidőben meg­fordult a játék képe. A szolnoki fiúk remek játék­kal kiegyenlítettek — és végül 4:4 lett a végered­mény. Tavasszal az Újpes­tet otthonukban 2:1-re a Ferencvárost az Üllői úton 2:1-re győzték le! felszerelés hátorhordóban Az 1944—45-as bajnoksá­got elvitte a háború... A játékosok egy része a fő­városba költözött és ott ta­lált egyesületet magának. 1944 októberében a MÁV- műhely sportemberei — Balázs Lajos, Palla Sándor, Török Ferenc és mások — a tribün alatti szertárban elhelyezett felszereléseket bádoghordókba rakták és leforrasztva azokat a lab­darúgó-pálya latrina göd­reibe süllyesztették. Negyvenöt elején még fa­gyos volt a föld- de a fut­ballisták már arra gondol­tak, de jó lenne játszani. A műhely szovjet parancsnok­ságánál dolgozott egy fő­hadnagy, aki szerette a lab­darúgást és jó viszonyba került Kolláthékkal. Ő ta­nácsolta: kezdjék el a já­tékot. Mondták a fiúk, nincs felszerelés. — Nicsével — jó lesz az így is, ahogyan dolgozunk. A pályán rövidesen bete­mették a bombatölcséreket, és a pöcegödörből is előke­rült a drága kincs, a fel­szerelés... Búcsú huszonöt éve... Az 1945—46-os évben az országos bajnokság nyugati csoportjának 10. helyén vé­geztek 24 ponttal egy év múlva Szolnok a 10. helyen kötött ki 29 ponttal. Leg­nagyobb vereség az Újpest­­től 10:1, a Ferencvárostól az Üllői úton 4:1 — Szol­nokon viszont legyőzték a­ Fradit Kispéter Mihály ek­­kor már a Fradi játékosa volt. És következett a búcsú... 1947—48-ban Csepel lett a bajnok — Szolnok 21 ponttal a 15. Véget ért a nagyszerű tíz év az NB I-ben. Amikor 34 évvel ezelőtt bajnokságot nyert az NB II-es csapat, a döntő mér­kőzés után a szurkolók ez­zel vállukra emelve vitték a játékosokat a vasúttól a Gólyánál levő klubházig, miközben.. négy-öt. .zenekar kísérte a menetét. E sorok írójának — aki korábban játékostársa volt az ünne­pel üknek — Bulyáki László ballába jutott... Zsigmond Béla * * * így emlékezik a sportba­­rát. Mit lehet mindehhez hozzátenni? Talán csak annyit, hogy a kék-fehérek jelenlegi labdarúgói gyak­rabban gondoljanak az egyesület tiszteletre méltó­ hagyományaira, amikor a Szolnoki MÁV színeiben pályára lépnek... Egy kép a közelmúltból: a kétségbeesett küzdelem nap­jainkban az NB II-ben való bennmaradásért folyik,. J­ocó a negyedik üveg­fül­ után megingatha­tatlanul hitt abban, hogy va­sárnap győzni fognak. Min­den mérkőzést lejátszott ma­gában szombaton, a Sparta­cus elleni helyi derbit pedig már csütörtökön ízlelgette; a szövetkezetiek egy ponttal vezetnek a bajnokságban,­ így mint egy falat kenyér, annyira kell nekik a két pont. — Ezzel együtt nagyon megütünk benneteket, srá­cok. — már elnézést, — mon­dogatta magában és nagy­­nagy elégedettséget érzett. Három évvel ezelőtt a Vasas állt a bajnokság kapujában, és éppen a Spars osztotta ki őket úgy, hogy még a har­madik helyért is kapaszkod­ni kellett. Jocónak — amióta az eszét tudta — minden szabad ide­jét a futball töltötte ki. Har­mincegy évesen is a leglelk­íresebbek, a legszorgalmasab­bak közé tartozott, soha nem értette, hogy lehet megcsö­­mörleni a labdarúgástól. Amikor vasárnap felvette a tisztaság-illatú mezt, vagy edzés előtt beleszagolt az öltöző semmihez sem hason­lítható levegőjébe , vagy amikor meccs előtt mint csa­patkapitány elsőnek lépett ki az öltözőből a közönség elé... Előre fájt, ha arra gon­dolt, hogy egyszer ennek vé­ge lesz. Barátjával, Horvai Bélával ketten már törzsjárdatapnak számítottak a Vasasban. — Együtt rótták az utcát, na, három fél konyakkal bil­legett elő a pincér. — Egyébként ugorj­átok már fel hozzám vasárnap délelőtt, szeretnék veletek néhány szót váltani. — Mit szólsz, hogy be vannak már rázva a hapsik? — kérdezte Jot», és elhatá­rozták, hogy felmennek. Nem voltak liliomos szüzek, tud­ták, hogy,, fűzni” fogja őket az edző. Arra is készültek, hogy feldob valami dohányt is ha „lebetliznek”, ezzel együtt szerették volna kiél­vezni a helyzetet: a vissza­utasítás felemelő érzését. — Mit tölthetek az urak­nak: konyak, barack?— kér­dezte Sóvári. Az asztalon két hétdecis tömény állt fel­bontva. — Kösz, de délután a meccs... szóval majd inkább este... — Hát talán egy nyelést. Ennyit még a pilótáknak is lehet. Amikor Sóvári kiem­elte az összeget — háromeser — zajra számítottak, amit úgy gondoltak, könnyedén vissza­utasítanak, — de háromezer kettőjüknek... — Jól van, Sándor, akkor hozd a dohányt. — No végre! Menten itt vagyok, közben igyatok, — szólt Sóvári és eltűnt a má­sik szobában. Mire vissza­ jött, az egyik üveg alján alig egy ujjnyi háromcsillagos konyak aranyzott — Nézzétek hát nem el­vitte a feleségem tegnap a takarékba? — De persze a meccs előtt ott vagyok vele. Egy hármas, értitek akkor három... Kissé rossz kedvűen távoz­tak. Az elfogyasztott konyak ezúttal csak fokozta a nyo­masztó érzést. A taktikai megbeszélés közben Jocó kióvakodott az öltözőből, és bekopogott a vendégekhez. — Mi az, valami baj van? — szólt ki szinte gorombán Sóvári. Úgy tett, mint aki semmiről nem akar tudni. — Nem, semmi... A mérkőzés olyan viharo­­san kezdődött, mintha csak öt percig tartana. A folyta­tás sem volt szelídebb: Jocó falfehéren rohant fel-alá, — mindenütt ott volt, ahol a támadás kibontakozhatott volna. Szinte egyedül tartotta fel a Spartacus csatársorát. Az első félóra végén érezte, hogy egyre kevesebb a leve­gő. Amikor Horvai Béla „be­tűzte” a vezető gólt, szus­­­szant egyet, aztán ismét meg­szállottként küzdött tovább, de egyre fogyott az­ ereje. Az ital hatása elszállt, és fene­ketlen üresség maradt utá­na. Rájött, hogy átverték őket, csúnyán becsapta Só­vári mindkettőjüket. Leitat­ta a csapat két erősséget. Félidőben 1:0-ra vezettek. Ahogy vonultak le a pályá­ról Joeó szinte nekiment Sóvár­inak.­­ Elmész a büdös franc* ba, dünnyögte és nagyot kö* pött. A második félidőben egyre nehezebben szedte a levegőt. Egy lépéssel mindig elkésett a szereléssel, ilyenkor méte­rekről bedobta a labda útjá­ba magát. Egyik becsúszása rövidre sikerült, a jobbszélső finom csellel húzta el előle a bőrt. Felállt, és ismét a fiú után vetette magát A combján akkora szúrást érzett, mintha a villám csa­pott volna bele. A felisme­réstől, hogy valami jóváte­hetetlen történt, pillanatra a veríték is kiverte. „Vége, a focinak, örökre vége!” Az orvos befutott , aztán széttárta a karját... Sóvárit kereste a szemé­vel, mikor betették a mentő­be. De már csak azt látta, h­ogy nyálkás fatörzsek sor­jáznak el az ablak előtt. A köd mint sűrű pókháló libe­gett a mentő nyomába. Palágyi Béla összerezzentek. Néhány szám — öreg, mit szolnál egy sörhöz — indítványozta Ja* có a vendéglő előtt. — Oké, csak le ne buk­junk, szombat van tudod... Az egyik asztaltól Sóvári, a Spartacus edzője telepedett át hozzájuk. — Mit isztok legények? — kérdezte meglepő nyájasság­gal, és mire szólhattak vol­­ t RANQADO

Next