Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-12 / 109. szám
1973. május Ti. SZOLNOK fttílVEI NÉPLAP ' 'I Kémia szakkörtől a vegyészdiplomáig Találkozás eggy volt Verseghy diákkal Véletlenül kezembe került egy programfüzet, amelyből megtudtam, hogy e hónap közepén Balatonszéplakon kongresszus lesz, méghozzá az anyagvizsgálók nemzetközi kongresszusa. Ismerve lapunk profilját, eszembe jutott, hogy ebből is lesz egy „címes hír”: ... ettől eddig megrendezik, erről és erről lesz szó, valamint ennyi és ennyi európai és tengerentúli ország kutatója vesz részt. Az előadások címét böngészgetve egy sereg magyar szavakkal is idegenül hangzó — szakkifejezést, laikus számára titokzatos mondatokat, belföldi és külföldi üzemek, egyetemek, előadók neveit láttam. Latolgattam, kié lehet ez a füzet? — Nevet nem írtak rá. Talán valami jelzés útba igazít? Egy helyen golyóstollal aláhúzott szöveg. „Demény D.: Elemek közötti hatás kiküszöbölésében elért eredmények a célok spektrográfiás elemzésével.” Hátha ez a Demény D. a tulajdonos, aki az írás szerint magyar tudományos eredményt tár a szakvilág elé? Szerencsém volt, megtaláltam. Akkor földiek vagyunk! Így kiáltott fel a bemutatkozás alatti kötelező udvariaskodás után. Beszélgetés közben víg kedélyű, közvetlen modorú fiatalembert ismertem meg: Demény Dezső vegyészt, a debreceni MEZŐGÉP anyagvizsgáló laboratóriumának vezetőjét. — Szolnokon nőttem fel, ott élnek a szüleim, ott is érettségiztem a Verseghyben 1964-ben. Diáksorsomról semmi különöset nem mondhatok. Érettségi, felvételi, egyetem, diploma. Ahogy a nagykönyvben megírták. Egy dolog azonban mégis fontos. Hogy miért éppen vegyész lettem? Elme kézenfekvő, de nem elegendő úgy válaszolni, hogy szerettem a kémiát. — Valóban szeretteim a kémiát már nyolcadikos koromban is, ez azonban csak afféle gyerekes rajongás volt. A gimnáziumban Kovács Gyula tanár úr — akire ma is tisztelettel gondolok — felismerte, és helyes irányba terelte az érdeklődésemet. Az általa vezetett kémia szakkörben az egyetemi éveim alatt is használható jártasságra tettem szert. Egyszer, mint szakkörös megnyertem a KI—MIBEN TUDÓS? megyei versenyét. Valójában akkor jöttem rá, de a tanár úr is, hogy „tudom” a kémiát. Szerintem a jó, vagy a rossz tanár egy életre eldönti, hogy a tehetségével mit kezd a gyerek mennyiségi összetételét. Közvetlenül alkalmazzuk ezt a MEZŐGÉP-nél az acélötvözetek ellenőrzéséhez. Az ötvözőelemek aránya határozza meg az acél tulajdonságát, és ezt ismernünk kell, mielőtt valamit gyártunk belőle. Ezt jól tudják a szakemberek, ezért mind többen igénylik a vizsgálatot A mi laboratóriumunkban sok hazai vállalat acélmintáit elemezzük, többek közt a szolnoki MEZŐGÉP részére is végeztünk vizsgálatokat. Örömmel hallottam, hogy ott is lesz hasonló labor”. Miért nem itthon dogozik? Ezt még én sem kérdeztem magamtól. Majdnem természetes volt hogy Debrecenben maradjik. Az egyetemen megtudtam, hogy ez a vállalat létesít spektrográfiás laboratóriumot így gyorsan „egymásra találtunk”. A felszerelési berendezést rám bízták, s én terveztem meg mindent, a vízcsap helyétől a műszerek beszerzéséig. Az én „gyerekem”, nem szívesen hagynám ott. Másrészt pedig a tudományos munkát az egyetem közvetlen segítségével végezhetem. — Ezek szakmai indokok. — A személyesek is egyrészt ebből következnek. A magamfajta fiatal diplomás jobban otthon érzi magát könnyebben talál társaságot Debrecen egyetemi város. Szolnokra is kellene, nagyon kellene egy-két főiskola, vagy egyetemi kar. Elbírná. Találtam egy prospektust Közelebb kerültem egy eseményhez, egy emberhez. I. Zs. Mi is az a spektrográfia? A nyelvtörőnek is beillő előadáscím mögött Demény Dezső új érdeklődési területe, közeli doktori értekezésének témája rejlik. Ez a színképelemzés, amelynek egy új szakmai problémáját ismerteti a kongresszuson. — A debreceni egyetemen tudományos diákkörben kezdtem el a színképelemzéssel foglalkozni. Számomra az benne a legvonzóbb, hogy közvetlen gyakorlati haszna van. — Mi a lényege és mi a haszna? Elektromos szikra vagy magas hőfokú láng segítségével elpárologtatott elemek kibocsátott fényét vizsgáljuk. Ismeretlen összetételű — több elemből álló — minta vizsgálatakor meg tudjuk állapítani annak minőségi és MHSZ-vezetők országos Szolnok megyei kezdeményezésre először rendezték meg az MHSZ társadalmi utóképzési bizottsága vezetőinek országos értekezletét. Az MHSZ megyei székházában tegnap délelőtt kezdődött értekezleten megjelent Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ országos főtitkára, Bánkúti Miklós, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezető-helyettese, és ott voltak a megyék, valamint a fővárosi bizottságok vezetői. értekezlete Szolnokon Soós István, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket, bemutatta a Magyar Honvédelmi Szövetségben szakterületenként, a megyénkben végbement fejlődést. Utána Szabó Gyula alezredes, az országos központ társadalmi utóképzési osztályának vezetője tartott előadást. A program második részében Horváth Ferenc alezredes, a megyei TUB vezetője mondott vitaindítót. 5 Épül a nyolctantermes szakmunkásképző intézet Kunszentmártonban. A hatmillió forint értékű beruházás várhatóan még a nyár folyamán elkészül, s szeptember 1-től négyszázötven diák veszi majd birtokába. Örömüket csak az csökkenti, hogy az iskola tornaterem nélkül épül. Remélik azonban, hogy a hiányt hamarosan pótolják. Máris ígérik társadalmi munkában nem lesz hiány Laikusok az ítélkezésben Interjú a megyei bíróság elnökére! ítéletet hirdetett az első fokú bíróság dr. X. Y. tanácsa — írjuk, mondjuk, halljuk, és az ő nevüket, a tanács tagjainak nevét sohasem említjük. Pedig ők is ott ülnek — a pedagógus, a gyári munkás, a szövetkezeti tag — a pulpitus mögött a bíró jobbján és balján. Ők, a laikusok, a két ülnök. A paragrafusok világában járatlanok, az ítélkezésben mégis nélkülözhetetlenek. Miért? Hiszen ott a szakbíró, aki eldönti, hogy az előtte álló vádlott vagy peres fél magatartása törvénysértő-e vagy sem, és ha igen, akkor melyik törvényi tényállás kereteibe illik bele. Egy-egy bíróság elé kerülő ügy jogi elbírálása valóban a jogász dolga. Előtte azonban a már megtörtént eseményt kell tisztáznia, apró mozaikokat helyesen egymáshoz illesztenie, hogy a bizonyítékok láncolatából kirajzolódhassák a múltbeli történés körvonala. Képet kell alkotni az ügy szereplőiről, mérlegelni, hogy a polgári peres fél jóhiszemű volt-e vagy sem és így tovább. Az ülnök emberismerete, élettapasztalata, esetleg sajátos szakképzettsége (például a fiatalkorúak bíróságánál a pedagógus, a közlekedési perekben a gépkocsivezető megkönnyítheti a múltbeli magatartás rekonteruálását és értékelését — mondja dr. Jenővári László, a megyei bíróság elnöke! — Kizárólag élettapasztalatuk, emberismeretük indokolja részvételüket az ítélkezésben? — Szó sincs róla. A szocialista országokban a nép részvételének elve általánossá vált a bíróságok tevékenységében, s a bírói szervezet alapvető jellemzője lett. Az ülnök funkciója az igazságügyi szervezet számára a környezetet adó társadalom közvetlen képviselete a tárgyalás és az ítélkezés során. A társadalom más-más rétegeit képviselve magukkal viszik a tárgyalóterembe a közvélemény értékítéletét. Közreműködésük, amellett, hogy ellensúlyozhatja a jog merevségét, egyben garanciát is jelent minden befolyással szemben. Más oldalról pedig részvételük a jogismeret, a jogi kultúra terjedésének információs csatornája lehet, mert ők továbbadják családi körben, munkahelyükön a tárgyalóteremben hallottakat . Magyarországon 17—1S ezer néni ülnök vesz részt a bíróságok munkájában. Milyen feltételek alapján és hogyan választják meg őket? — ülnök lehet minden 24. életévét betöltött magyar választópolgár, aki büntetlen és feddhetetlen előéletű. A választás menete a következő: a Hazafias Népfront megyei bizottsága, az SZiMT, a megyei tanács képviselőjéből és a megyei bíróság elnökéből álló négytagú választási bizottság továbbítja a járásbíróságokhoz a munkaügyi és a megyei bírósághoz a foglalkoztatható ülnökök számát A népfront és a szakszervezetek munkatársai a területi elosztásnak megfelelően tájékoztatják a gyárakat, vállalatokat, üzemeket szövetékezeteket,mert a munkahelyek döntik el, hogy kiéket javasolnak az ülnöki tisztségre. — Az idén lejár a négy évvel ezelőtt választott ülnökök „mandátuma”. Mikor adják át a stafétabotot? — A helyi tanácsok alakuló üléseiken már megválasztották a Járásbíróságok új népi ülnökeit. Szám szerint háromszázharminckettőt. Hogy ki lesz az a huszonnyolc, illetve hetvenöt ülnök, aki a megyei és a munkaügyi bíróság ítélkezésében vesz majd részt, azt május 12-én a megyei tanács alakuló ülésén döntik el. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy nyilvánosan köszönetet mondjak hasznos közreműködésükért azoknak, akik a következő négy évre júniusban átadják helyüket az új népi ülnököknek. — K. K. — Tiszai Lajos js. Óriás született Parányi az ember. Annak látszik, mert a betonkolosszus tövében csalnak az arányok. Keresem az óriás szivét. Hol van? Faggatom a hatalmas pilléreket, a zúgó vizet a dacos szegmensek mögött, a hidraulikus gépeket, az elektromos vezérlő asztalokat, a települő turbinákat, a zsilipen átkelő hajókat, a darugóhátokat. Feleljetek, óriások, mindent tudó automatikák, hol a szív, amely milliárdnyi dobbanással életre hívott titeket. Keresem Kiskörén az óriás szívét, a Tisza II. vízlépcső duzzasztóművének vezénylő szobájában. Alattam a víz, felette az óriás. Mintha egy hatalmas kéz tette volna a folyó útjára. Villódznak a jelzőlámpák. Vendéglátóim, fiatal mérnökök, magyarázzák, mi, miért van így. Zuhog rám az élmény, ahogy a víztükörre a májusi nap. Lemegyünk a pillérek testébe. Mellettem, alig karhossznyira a megzabolázást erős férfibánattal viselő Tisza őrjöng. Zümmögni kezdenek az olajszivattyúk. Felettünk, innen vagy két-háromszáz méternyire a vezénylő teremben egy kéz elfordított, megnyomott néhány kapcsolót. A nehéz gépek értik, mit üzent nekik emberük és engedelmeskednek. Iszonyatos, másfél száz atmoszférányi erő feszül bennük. — dalolva bírják. Felmegyünk a hajózsilip vezénylő tornyába. Félmeztelen, barnatestű kubikosokat látok mindenfelé, csillagtáncoltató hegesztőket, deszkákat illeszthető ácsokat, akik tiszavirág életű zsalukat csinálnak, hogy a vasbeton örök életűvé tehesse munkájuk nyomát. Szikár legények és mackó mozgású öregek parancsolgatnak a vasrudaknak. Vasbetonszerelők. Acélpókok mászkálnak a parti homokon, száz taligányi földet markolnak, visznek odébb egyetlen mozdulattal. Öntöttvas Saturnus-gyűrűt, — egy turbina álló része lehet, — himbál helyena egy acélgém. Mozgás, erő, lüktetés mindenfelé. Az óriás már él. Bábel ? Erőgépek, lánctalpasok, gumikerekűek. Daruk síneken , önmaguk lábán, hang kavalkád az utakon, a telepeken, a műhelyekben. Földgyaluk és targoncák. Bömbölő és sivító motorok. Zümmögő és csikorgó láncsorok. Aki csak úgy ide csöppen, felbolydult össze-visszaságot lát a duzzasztómű körül. Mindenki rohan, senki sem ér rá. A mesteremberek egymásnak adják a munkát Óramű pontossággal dolgozik a gépezet. Már az avatásra készülnek. Bábelinek tűnik a forgatag, csak éppen mindenki egy nyelven beszél. Gyorsan, jól csináljuk meg, legyünk készen. A sietség azonban nem kapkodás. Csak az ide csöppent ember olyan, mint a kóválygó madár. Az itteniek tudják, mit, miért csinálnak. A „majálist” Megkérdeztem, hány vállalat dolgozik, vagy dolgozott a Tisza II. építkezésén. Ketten-hárman sorolták, és nem értek a végére. A beruházó, mondták, az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat, az úthálózatot a Betonútépítő Vállalat építette, a mélyépítést és a földmunkát a Vízügy. SktM &4Ua&t végezte; a magasépítést a Henesgyei Állami Építőipari Vállalat; a mederátvágás a Folyami Kavicskotró Vállalat munkája volt; a töltést a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság és a Keletmagyarországi Vízügyi Építő Vállalat csinálta; a főcsatornák műtárgyait a Hídépítő Vállalat készítette; az acélszerkezeti és energetikai technológiai szereléseket a Ganz-MÁVAG ... Vége hasz_ szó se lenne a felsorolásnak, mert kiderült, hogy minden vállalatnak volt, vagy van két-három alvállalkozója és minden alvállalkozónak jónéhány alvállalkozója. Messzire vezet ez a láncolat, szinte az egész országot behálózza. Mindig ilyen sürgős volt itt minden? — kérdeztem. Egy dömper vezetőfülkéjéből kaptam meg s a sanstanós választ: ez már majális, elvtárs, ahhoz képest ami volt, nevetett a szemembe egy csupaizom legényke. Furcsa egy majális, gondoltam, ahol mindenki rohangál, olykor veszekszik, majd tovább rohan és kezdi elölről... De mégis igaza lehet a dömperes legénykének. A vízpartra már gyeptéglákat szállítanak. Hozzatok még vagy tizenöt—húsz kocsival, hallom a szélben az öreg kertész rekedt hangját. A parkokba, a szobrok köré, virágokat ültetnek. A virágültetés valóban majálishoz illő munka. Mert mi az a tizenöt—húsz kocsi gyeptégla. A vízlépcső építése során több mint négymillió köbméter földet mozgattak meg. Az erőmű, a duzzasztómű és a hajózsilip csaknem 150 ezer köbméter betont „evett meg”, és közel félmillió tonna követ kellett a Tisza-partra szállítani, beépíteni. Félelmetes számok. Hány vasúti kocsiba férne bele a megmozgatott föld, a beépített beton és terméskő? Hány száz, — avagy ezer? — kilométeres lenne az a szerelvény, amely ezt a tengernyi anyagot elvimé? Hány szívdobbanás egy betonpillér, a kikövezett park száz métere ... Kik építették meg az óriást? Hegyi István számítása Én kérem, — mondja — azt nem tudom, hogy máshol hogy meg mint volt, de itt mink, a Major-brigád csináltuk. Én, amióta csak itt vagyok, ezeket a mederlapokat rakom a partra. Egy lap 40 kiló körül van, lehajtok érte, megfogom, megfeszítem az utam, meg a derekamat, és fölemelem. Elviszem oda, ahol lenni kell neki. Nem tudom pontosan, hogy hány lapot teszek naponta a helyére, de az biztos, csinálom, ahogy az erem adja. Öt-hatszáz darabbal még elboldogulok, annyit megmozgatok egy műszakban az biztos. Ennyit gyerekam is érez. De hát majd kipihenem. Ha végképp megöregszem, eljövök ide sétálni, megnézem, hogy csobog, hogy sétál a Tisza ezeken a köveken, amiket én raktam le neki, hogy nyugodalmasan folyhassék az útján. Idevaló vagyok a közelbe. Egyekre, eljöhetek — méláz az öregember a jövőbe. Mellettünk ácsok kopácsolnak. Hegyi István feléjük int. A díszemelvényt csinálják az avatáshoz, mondja. Az lenne nekem ám a jó, ha még egy ilyen vízlépcsőt megérnék, ezzel a lapemelgetéssel. Mert igazából addig van ám az ember, amíg dolgozni tud. (Folytatjuk,i Hegyi István a Major-brigádból