Szolnok Megyei Néplap, 1975. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-01 / 257. szám

2 Alvaro Cumiial: A jibbialda­ katonai puccsra készül A portugál reakciós és konzervatív erők a nemzet­közi reakció támogatásával fokozzák ellenforradalmi ak­cióikat mind Angolában, mind Portugáliában. Veszé­lyes napokat fogunk átélni november 11-ig. (Angola füg­getlenségének napja.) — je­lentette ki Alvaro Cunhal, a PKP főtitkára csütörtökön este az alvercai Magné gyár munkásai előtt. Alvaro Cunhal közölte: számos értesülés utal fasisz­ta összeesküvésre, egy jobb­oldali puccs előkészítésére. Elmondotta, hogy Portugáliá­ban ezekben a napokban olyan kommandó akciókra felkészített személyek tar­tózkodnak, akik részt vettek a tavaly szeptember 28-i és idei március 11-i államcsíny­kísérletben is. A PKP főtitkára fokozott éberségre szólította fel a dolgozókat. Egységet sürge­tett a munkások, a dolgozó parasztok, a városi, illetve vidéki kispolgárság között. Nincsenek illúzióink a szo­cialista párt vezetőinek együttműködési készségét il­letően, hiszen újra antikom­­munista kampányba fogtak. Tudjuk azonban, hogy sok szocialista elégedetlen a PSZP—PPD (demokratikus néppárt) egységgel, s a PKP- val keresik az összefogás le­hetőségét” — mondotta Cun­­­hal. Részleges sikert hozott az O Seculo haladó munkatár­sának az a harca, amelyet azok ellen vívtak, akik a ,,pluralista demokrácia” je­gyében ki akarják ragadni a baloldali szerkesztőbizottság kezéből a lap irányítását. A lisszaboni újság pénteken délelőtt , a szokásos idő­pont helyett néhány órával később ismét az utcára ke­rült. Az O Seculo kollektívája többségi szavazással egy olyan nyomdászt választott meg a lap főszerkesztőjévé, aki 41 éve dolgozik a kiadó­­vállalatnál. Francisco Lopes Cardoso évtizedekkel ezelőtt az anarchista mozgalomhoz tartott, de munkatársai most haladó baloldali embernek tartják. Különösen jelentős dolog, hogy sok szocialista párti munkás is együtt sza­vazott a kommunista és a többi baloldali párthoz tar­tozó dolgozókkal. Az O Securo szerkesztősé­gének egyik felelőse elmond­ta az MTI lisszaboni tudósí­tójának, hogy ezzel együtt nem ért véget a harc: a ki­adóvállalat szociáldemokrata beállítottságú igazgatója és a lapterjesztő részleg sok al­kalmazottja valószínűleg nem törődik bele a munkások döntésébe. Véleménye szerint a jobboldal meg a szociálde­mokrata vezetés és az O Se­culo politikai profiljának megváltoztatásával szeretnék az első csapást mérni a dol­gozók érdekeit szolgáló ál­lamosított sajtóorgánumokra. A legnagyobb lisszaboni fegyverraktárban szolgálatot teljesítő katonák csütörtökön elfoglalták a raktárt és be­jelentették, hogy senkinek semmiféle fegyvert sem ad­nak ki, parancsra sem. A ka­pukat lezárták. Eljárásukat azzal indokolták, hogy így kívánnak tiltakozni a főpa­rancsnokság leszerelési ter­vei ellen. A vezérkar fe­gyelmezetlenség elharapód­­zása és a fokozódó nyugta­lanság miatt ugyanis elhatá­rozta, hogy 18 százalékkal csökkenti a hadsereg lét­számát, illetve a leszereltek helyét az Angolából hazaté­rőkkel töltik­ be. ☆ Nicolae Ceausescu román államfő tegnap befejezte Por­tugáliában tett négynapos hi­vatalos látogatását és haza­utazott Bukarestbe. Elutazá­sa előtt Costa Gomes portu­gál elnökkel közös közle­ményt írt alá. A két államfő jelenlétében sor került gaz­dasági jegyzőkönyv, tenger­­hajózási, egészségügyi, vala­mint a vízumkényszer eltör­léséről szóló megállapodás aláírására is. hm Carlos Spanyolország ideiglenes államfője Juan Carlos herceg, ideig­lenesen átvette az államfői hatalom gyakorlását Spa­nyolországban. A hatalomát­vételt csütörtökön az esti órákban jelentették be Mad­ridban. Arias Navarro mi­niszterelnök a hivatalos Spa­nyol Törvényhozó Testület a Cortes elnökéhez intézett rö­vid levélben szögezte le, hogy az alkotmányt helyet­tesítő úgynevezett alaptör­vény értelmében az államfő akadályoztatása esetén a hercegnek kell ellátnia az államfői teendőket. Fran­­co tábornok betegsége jelen­leg megakadályozza teendői ellátásában, így az alaptör­vény rendelkezéseit életbe léptetik. Juan Carlos tavaly egy íz­ben már több hétig ellátta az ideiglenes államfői tisztet. Akkor azonban Franco rövid idő alatt felgyógyult, és is­mét saját kezébe vette az or­szág irányítását. A csütörtök este kiadott orvosi jelentés szerint azonban az államfő változatlanul súlyos állapot­ban van. A 37 éves Juan Carlos bur­­bon herceg Franco szemé­lyesen kijelölt utóda. Jog szerint apja lenne illetékes a trónra, de őt a Franco rend­szer — állítólagos radikaliz­musa miatt — erre nem tart­ja alkalmasnak. Bár a her­ceg politikai állásfoglalásai viszonylag ritkák, több ízben is kifejtette, hogy egyetért Franco tábornok­­ politikájá­val. (KOMMENTÁRUNK­) Hírül adták Juan Carlos Bourbon ideiglenesen átvette az államfői hatalom gyakorlását Spanyolországban. A 37 éves herceget Franco személyesen jelölte ki utódjául. Arias Na­varro miniszterelnök, a spanyol törvényhozó testület, a Cor­tes elnökéhez intézett levelében szögezte le, hogy az alkot­mányt helyettesítő úgynevezett alaptörvény értelmében az államfő akadályoztatása esetén a hercegnek kell ellátnia az államfői teendőket. Franco tábornokot betegsége jelenleg akadályozza teendői ellátásában, így az alaptörvény rendel­kezéseit életbe léptetik. Az ideiglenes hatalomátvétel nem jogosítja fel a herceget lényegbevágó személyi, vagy politi­kai változásokra. Kérdés azonban, hogy Juan Carlosnak egy­általán szándéka van-e változtatni az eddigi politikán? Az is kérdéses, hogy a herceg teljes uralomra jutása esetén ren­delkezik-e majd olyan politikai bázissal, amely őt megtart­hatja a trónon? Az átmenet biztosításában kétségtelen a legnagyobb szerep a hadseregre vár, s legalábbis kérdéses, hogy ez a testület hajlandó lesz-e Juan Carlost támogatni? Ugyancsak nem állapítható meg, hogy a spanyol egyház, amely az utób­bi években nyíltan demonstrálta ellenzékiségét a parancs­­uralmi rendszerrel és az erőszakszervezetek tevékenységével szemben, elfogadja-e a trónutódlást. A távolabbi perspektívákat tekintve azonban kétségte­len, hogy Spanyolország demokratikus erői mondják majd ki az utolsó szót. A spanyol baloldali ellenzék két illegalitásban működő pártszövetsége, a demokratikus szövetség és a de­mokratikus összetartás vezetői — bár vannak közöttük né­zeteltérések, elsősorban éppen a Juan Carlos iránt tanúsítan­dó magatartás kérdésében — máris tárgyalásokat kezdett egymással a további közös teendőket illetően. A demokrati­kus tanács szóvivője egy illegális sajtóértekezleten közölte: a tanács nem ismeri el Juan Carlos jogát az uralkodáshoz. Felszólítja a herceget, hogy trónralépése után tartson nép­szavazást, amelyet egy új ideiglenes kormánynak kell meg­­rendezie, hogy a spanyol nép maga dönthessen: monarchiá­ban, vagy köztársaságban kíván-e élni. A demokratikus erők további fő követelései: 1. Bocsássák szabadon a politikai fog­lyokat! 2. A munkások vegyék kezükbe a szakszervezeteket! 3. Biztosítsák a politikai pártok szabad működését! ‘Franco még haldoklik betegágyán, de véreskezű diktatú­rájának felszámolásáért a harc egyre erősödik Spanyolor­szágban. S ezen tartósan nem változtathat kijelölt utódának, Juan Carlosnak trónralépése sem. I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Kyjgal néme­t kínai megállapodások Helmuth Schmidt bonni kancellár tegnap este befe­jezte kínai látogatásának hivatalos részét. A délután folyamán két és fél órán át tárgyalt Teng Sziao-Ping miniszterelnök-hel­yettessel, ezt követően sajtóértekezle­tet tartott, majd búcsúban­kettet adott kínai vendéglá­tói tiszteletére. Ugyancsak az este folya­mát­ Kína és az NSZK kép­viselői három megállapodást írtak alá: egyet a légiközle­kedésről, egyet a tengerha­józásról és egyet a két fél vegyesbizottságának felállí­tásáról. Sajtóértekezletén Schmidt ismét méltatta az „egyen­súly és enyhülés” politiká­ját, illetve annak vélt „biz­tosítékát” a NATO erősíté­sét. A továbbiakban elmond­ta, hogy kínai partnereivel három kérdésben jutottak „teljes egyetértésre”: a „né­met egységet” illetően, azaz mint ő mondta, abban, hogy a „német­’­ közös fedél alatt éljenek”, valamint Nyu­­gat-Európa egységét és fej­lett (tőkés), valamint a fej­lődő­­­ szagok dialógusát il­letően. ENSZ-közgyűlés Merkezüitt - a leszerelési kérdései vitája Az ENSZ-közgyűlés 1. sz. Politikai Bizottsága meg­kezdte a leszerelési kérdé­sek megvitatását. A bizottság ülésén felszó­lalt Jakov Malik, a Szov­jetunió állandó ENSZ-kép­­viselője. Hangsúlyozta, hogy küldöttsége arra a javaslat­ra szeretné összpontosítani figyelmét, amelyet a Szov­jetunió terjesztett a közgyű­lés elé. A szovjet javaslat felszólít az új típusú tömeg­pusztító­­­ fegyverek és az új fegyverrendszerek kidolgozá­­sának és gyártásának betil­tására. Azoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyek a fejlődő országok előrehala­dását segítik elő, a fő aka­dályt az jelenti, hogy az egész világon óriási összege­ket költenek évente fegyver­kezésre. A katonai kiadások­ felemésztik mind a fejlett, mind pedig a fejlődő orszá­gok anyagi erőforrásainak oroszlánrészét. Éppen ezért szükség van arra, hogy a különböző országok érdekel­tek legyenek a leszerelésben, a katonai kiadások csökken­tésében, valamint az új tí­pusú fegyverek létrehozásá­ra előirányzott összeg növe­lésének megakadályozásá­ban. A Szovjetunió síkraszáll amellett, hogy az emberiség egyszer s mindenkorra vé­­get vessen az új típusú tö­­megpuszító fegyverek létre­hozásának. A Szovjetunió­nak nem célja valamiféle egyoldalú megoldás kicsika­rása. Készen áll arra, hogy vállalja mindazokat a köte­lezettségeket, amelyeket az összes többi ország, köztük a biztonsági tanács állandó tagjai magukra vállalnak. Mint a TASZSZ tudósítója jelenti, az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottságának ülé­sén a figyelem középpontjá­ban a leszerelési kérdések, valamint a fegyverkezési verseny korlátozásáról szóló új szovjet javaslatok meg­vitatása áll. Libanon képviselője kije­lentette: ezek a javaslatok az egész világközvélemény arra irányuló törekvését tükrözi, hogy megállapítsák a szakadatlan fegyverkezési versenyt és elejét vegyék az új típusú tömegpusztító fegy­verek elterjedésének. Milos Vojvoda, csehszlo­vák külügyminiszter-helyet­tes felszólalásában hangsú­lyozta: Csehszlovákia teljes mértékben támogatja a le­szerelésre vonatkozó új szov­jet javaslatokat, amelyek az egész szocialista közösség következetes politikájából következik. John Martin, aki az Egyesült Állam­ok képviselő­je az ENSZ-közgyűlés Poli­tikai Bizottságában felszóla­lásában­­ kijelentette, hogy az ENSZ-közgyűlésnek támo­gatni kell a leszereléssel kapcsolatos erőfeszítéseket. f 1975. november 1. Losonczi Pál a Jemeni Képi Demokratikus Köztársaságba érkezett (Folytatás az 1. oldalról) cialista országokkal­ és a ha­ladó arab országokkal. Az elmúlt években végbement politikai átalakulásnak olyan fontos állomásai voltak, mint a földfoglaló reform, vagy a tervgazdálkodásra va­ló áttérés. A szó valóságos és átvitt értelmében is forró légkörű fogadtatásban részesítette Aden negyedmilliós lakos­sága Losonczi Pált. (Az ér­kezés idején árnyékban 35 fok volt, s a páratartalom meghaladta a 80 százalékot.) Transzparensek, üdvözlő fel­iratok, magyar és jemeni lo­bogók díszítették a repülő­teret, és sokszázan várták a repülőtér betonján a magyar államfőt. A gépből kilépő Losonczi Pált elsőként Sza­lem­ Ali Rubia köztársasági elnök üdvözölte. A két államfő ellépett a feszes vigyázzban álló dísz­egység előtt, majd Szalem Ali Rubia bemutatta a fo­gadtatáson megjelent jemeni államférfiakat. A repülőté­ren­ csatlakozott a magyar államfő kíséretéhez Nagy S. Lajos, hazánk Dél-Jemenbe akkreditált nagykövete. A fogadtatás után Loson­czi Pál gépkocsija tízezrek sorfala között haladt végig a Madram­on, a szabadságért vívott küzdelem egyik hősé­nek nevét viselő főútvonalon. A Sen apraja-nagyja nagy szeretettel, virággal, a két or­szág barátságának éltetésével köszöntötte a távoli szocia­lista országból érkezett ven­dégeit. Losonczi­ Pál és kísérete délben megkoszorúzta a Már­tírok kertjében levő emlék­követ, délután pedig az el­nöki palotában megkezdőd­tek a hivatalos magyar—je­meni tárgyalások. Jemeni részről Szalem Ali Rubin államfőn kívül a dél­jemeni külügyminiszter, to­vábbá az iparügyi, a köz­­munkaügyi,­ a kereskedelem és ellátási, valamint a mező­­gazdasági és földreformügyi miniszter volt jelen. Losonczi Pál és Szalem Ali Rubia kölcsönösen tájékoz­tatták egymást országaik bel­ső helyzetéről, a magyar és a jemeni nép munkájának eredményeiről, s szóltak a nehézségekről, a gondokró is. Egyöntetűen kifejezték meggyőződésüket, hogy a kétoldalú kapcsolatok az el­múlt években minden szín ten eredményesen fejlődte problémamentesek és jók, é­­adottak a lehetőségek a együttműködés továbbfej­lesztésére. Szalem Al Rubi meleg szavakkal szól Magyarország önzetlen, in­ternacionalista segítségére, amelyet a magyar kormány és nép nyújtott a brit im­­perializmus gyarmati uralma alól felszabadult, a reakció­val éles osztályharcot vív Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságnak. A tárgyalások során érin­tették a nemzetközi helyze alakulását, azokat a körül­ményeket, amelyek között­­ két nép él és dolgozik. A nemzetközi helyzet értékelé­se során megállapította, hogy mindkét fél álláspont­: minden megtárgyalt header­ben azonos vagy egymáshoz nagyon közelálló. Az eszmecserét őszinte, ba­ráti légkör, tárgyszerűség s a megvitatott kérdésekben nézetazonosság jellemezte. A pénteki plenáris megbeszélé­sek alapján a továbbiakban mindkét fél szakértői talál­koznak a gyakorlati tenniva­lók meghatározására. Este Szalem Ali Rubin dísz­vacsorát adott a magyar ál­lamfő tiszteletére. MOSZKVA Pénteken Leonyid Brezs­­nyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin táviratban üdvözölte Huari Bumedient, az Algériai Forradalmi Ta­nács elnökét, a köztársaság miniszterelnökét, valamint az algériai népet a köztársaság fennállásának 21. évfor­dulója alkalmából. DAR ES SALAAM Julius Nyererét választot­ták Tanzánia köztársasági elnökévé. A vasárnap meg­rendezett választásokon a szavazatok 92 százalékát ad­ták az egyetlen jelöltre, Nyererére. A szavazás vége­redményét pénteken hozták nyilvánosságra. Még súlyosabb gazdasági nehézségek várnak az izrae­liekre, akiket eddig is a világ legmagasabb adói súlytottak, és akiknek nemzeti valutáját a múlt évben 67 százalékkal értékelték le — mutat rá az AP amerikai hírügynökség. DJAKARTA Adam Malik indonéz kü­lügyminiszter csütörtökön Djakartából Rómába utazott. Mint jelentettük, az indonéz és a portugál külügyminiszter szombaton tárgyalásokat kezdenek egy eddig meg nem nevezett európai városban az Ausztráliától északra fek­vő és Indonéziával határos Timor portugál gyarmat po­litikai jövőjéről. Mindenfelől TEL AVIV B b­­­iztató hírek érkeznek Indiából. Ezeknek mi, magyarok minden körülmé­nyek között őszintén örül­nénk. Egyrészt, ismervén a problémák súlyát és jellegét elemi emberiességi okokból, másrészt a népeink közötti meleg barátság okán és jo­gán (mint emlékezetes, nem­rég járt nálunk az Indiai Köztársaság elnöke). Ezút­tal azonban India őszinte barátainak, a haladás hívei­nek különleges okuk is van az elégedettség — és az elég­tétel — érzésére. Amikor ugyanis 1975. jú­lius elsején, Indira Gandhi miniszterelnök asszony al­kotmányos jogával élve a szélsőjobboldal és az „ult­rabalosok” közös támadását kivédendő, bevezette a rend­kívüli állapotot, a belső és a nemzetközi reakció felhör­dült. A nép által megvá­lasztott kormány szembe­szállt egy erőszakos kisebb­ség veszélyes kísérletével, de bizonyos körök — Washing­tontól Pekingig — a demok­rácia elemi önvédelmi ref­lexét a demokrácia „meg­nyirbálásának” tüntették fel. Azok, akik megkönnyezték a huszonhat szélsőséges szer­vezet betiltását, nem sokat törődnek a hatszázmilliós ország igazi gondjaival. Ne­künk igazi öröm, hogy az intézkedések óta ezek a gon­dok valamelyest máris eny­hültek. Ez óriási eredmény! „Rövid idő alatt példátlan rendet teremtettek az or­szágban — írja a londoni Times. — A vonatok ponto­sakká váltak, a korrupt tisztségviselők távozni kény­szerülnek a kormányhivata­lokból és a legfontosabb fo­gyasztási­ cikkek ára csök­kent”. Aligha kell bővebb kommentár ahhoz, mit je­lent indiai közegben a leg­fontosabb fogyasztási cikkek, elsősorban az élelmiszerek árának csökkentése: a szó fizikai értelmében az életet nagy­­ tömegek számára. Az árcsökkenés már a kormány húszpontos gazda­sági programjának követ­kezménye. Drákói eszközök­kel sújt le a feketézőkre, az elosztási anarchia felelő­seire (Indiában sokszor meg­esett, hogy feketézők vagy­ elosztási hanyagságok okoz­ták egyes körzetekben az éhínséget!), rögzíti az alap­vető termékek árát, támo­gatja a szegény sorsú közép­iskolai és egyetemi diákokat újabb paraszti tömegekre terjeszti ki a földreform ér­vényét, meghatározza a me­zőgazdasági munkások leg­kisebb bérét, rendelettel tö­röl el bizonyos földesúri já­randóságokat,­­méghozzá visszamenőleg és ezzel eleve vagy százmillió ember nyo­masztó terheit csökkenti!) és újabb ötmillió (!) hektár termőföld öntözéséhez biz­tosít pénzalapot. A nyugati világ egyik leg­tekintélyesebb lapja, a Neue Züricher Zeitung csodálkozó elismeréssel ír arról, „mi­lyen sok történt ilyen kevés idő alatt”. A lap beszámol az inflációs ráta visszaszo­rításáról és „a valóban el­maradott földbirtokstruktúra gyökeres megváltoztatására tett bátor kísérletekről.” Az Indiai Kommunista Párt nyilatkozatban üdvö­zölte az új fejleményeket , és a kormánynak azt a tö­rekvését is, hogy sok vonat­kozásban együttműködjék az IKP-val. Számos városban közös tanácskozásokon be­szélik meg a feladatokat a kormánypárt és a kommu­nista párt tagjai, hívei. Allahabadban, Uttar­ Pradesh állam központjában Rad­­zsendra Kumari Radszpei f­őminiszter kijelentette: a jövőben a Nemzeti Kong­resszus Párt és a kommu­nista párt „harci szövetség­ben küzd a reakció akna­munkája ellen”. Ez olyan belpolitikai fej­lemény, amely még tejeseb­bé teszi a biztató gazdasági hírek nyomán kialakuló ké­pet. BL­B: Biztató hírek Indiából

Next