Szolnok Megyei Néplap, 1977. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-24 / 95. szám
Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, társadalmunk vezető ereje! Jutalmazások, kitüntetések a Volánnál A Volán 7. sz. Vállalat önálló gazdálkodási egységeiben dolgozó szocialista brigádok tegnap tartották évadzáró értekezleteiket, amelyeken értékelték a tavalyi szocialista munkaverseny eredményeit. A jól dolgozó kollektívákat és brigádokat erkölcsi és anyagi elismerésben részesítették. Kiváló dolgozó kitüntetést százötvenöten kaptak, a szocialista brigádtagok között pedig 1 millió 200 ezer forint jutalmat osztottak szét. Mammutberendezés Szolnokról A Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában április elsejétől rekord idő, alig huszonegy nap alatt, 12 ezer munkaórában készítették el a 750 KW-os albertirsai fogadóállomás óriás transzformátorának vasmagjához a forgató berendezést. A munkához több mint 100 tonna anyagot használtak fel. A gyáregység szocialista brigádjainak összehangolt munkájaként a szállítás is pontos volt, péntek reggelre valamennyi alkatrészt elküldték Albertirsára- FIHN5HER Korszerűbb, gyorsabb útépítés Megyénkben még nem dolgozott olyan korszerű aszfaltútépítő gép, mint amilyet a megyei tanács mintegy 3,5 millió forintért vásárolt az út- híd fenntartási keretből. Az angol gyártmányú Finisher gép tavasszal állt munkába az Asztfaltútépítő Vállalatnál. Az eddig használt gépekkel szemben sok előnye van, így például a szintvezérlés automatikusan történik. Az új gép óránként több mint 75 tonna anyagot épít be az úttükörbe, vibrátora kilencven százalékos tömörítéssel dolgozik, míg a korábbi gépek csak 50—60 százalékossal. Ezzel lényegesen kevesebb henger szükséges az útépítéshez. Előnye még, hogy nem lánctalpas,hanem gumikerekű, gyorsabban átállítható a különböző munkákra, így jóval kevesebb a kieső idő. II pályaudvar árnyékában A szolnoki vasúti csomópont milliárdokat igénylő korszerűsítésének első ütemében szerepelt az új rendezőpályaudvar építése, a másodikban az új személypályudvar átadása, a harmadikban pedig a vontatási főnökség — közismert nevén a fűtőház — kapott volna a mai követelményeknek megfelelő telepet. A harmadik ütem azonban eltolódott. — Körülöttünk minden korszerű lett, mi meg maradtunk, néha a legprimitívebb munkakörülményekkel és elavult technológiával. — tájékoztat Fehérvári József, a vontatási főnökség vezetője. — Nagyon meghúzódunk a fényes állomás árnyékában. Szó, ami szó, kiáltó ellentmondás: sok millió forint értékű gépeket a tető leszakadásának megelőzésére felállványozott csarnokban javítanak. A „korszerűsítés” mindössze annyi volt, hogy a gőzmozdonyok távozása után a szocialista brigádok lekaparták a kormot és kimeszelték a falakat. A mozdonyjavítási technológia nagyon elavult, s ez a munka minőségén is meglátszik. Szalagszerű javítást, vagy minőségi javítási technológiát nem lehet kidolgozni. A fűtőház kocsijavítói a közeljövőt tekintve kedvezőbb helyzetben vannak, mint a mozdonyszerelők. Még a vontatási telep rekonstrukciójának elhalasztására született döntés előtt hozzákezdtek egy százhúsz személyes korszerű műhely építéséhez, s az a beruházási stop idején már olyan stádiumban volt, hogy be kell fejezni. Igaz, hogy lassan halad az építkezés, de azért már kézzel fogható valóság. Az átadásig a kocsijavítók csarnokának teteje a csillagos ég. Érthető a főnök panasza: — Évek óta nem tudok oda embert felvenni. Mozdonyvezetőnek viszont igen. Az érettségizett fiatalok számára vonzó ez a pálya. A gőzmozdonyok helyébe százmilliókért korszerű gépek kerültek, amelyek felkeltik érdeklődésüket. A MÁV tulajdonában például már találhatók iízezer lóerős, tirisztoros vezérlésű villanymozdonyok. Teljesítményük hétezer lóerőre is növelhető, s jók lesznek az ezredfordulóig. A korszerű technika mellett a kereset is vonzza a fiatalokat. Mozdonyvezetőként havonta ötezer forinttot is megkereshetnek, — persze igen sok túlórával, éjjel-nappali munkával. — Csak mozdonyvezetőnek tudok felvenni embereket — mondja Fehérvári József. — Velük pótolom a szerelők létszámát. Hat hónapig ugyanis szerelőként kell dolgozniuk. Igaz, először meg sem tudják fogni a kalapácsot, de később sokat jelent a munkájuk. A vontatási főnökséghez tartozik a kocsiszolgálat is. Ott is kevesebben vannak a kelleténél. Ezért érthető Orosz Pál művezető sóhajtása: — A „krónikus népbetegség”, a létszámhiány nálunk is nagyon érezteti hatását. Pedig a biztonságos és kulturált vasúti közlekedéshez a kocsivizsgálók, féklakatosok, fűtési-világítási dolgozók és a karbantartók népes csapata szükséges. Joggal vallja a művezető: — Elindulni könnyű, de ha nem jó a fék? A kocsivizsgálókról a köztudatban az van, hogy felvételükkor kezükbe nyomnak egy kalapácsot, s azzal fel-le sétálnak a vonatok mellett. Valóban nagy szerelői gyakorlat, több vizsga árán szerzett szakképzettség után lehet valaki kezdő kocsivizsgáló. Milliárdos értékek, emberi életek függnek munkájuktól. Dicséretükre szól, — többek között —, hogy a külföldre irányított kocsik közül 1976-ban egyet se utasítottak vissza műszaki hibák miatt. Tavaly Szajolban honfutást ellenőrző berendezést adtak át, a korábbi 240 órás szolgálat 191 órára csökkent, egyre több és jobb berendezés könnyíti a munkát, újul a kocsipark, olyan kocsikkal gyarapodik, amelyeken szinte nincs hibaforrás, most azonban még férfias helytállást, nagy felelősségérzetet követelő munkakör a kocsivizsgálóké. Nagyon találó Lévai Antal megállapítása: — Ezrekkel emelkedett az utóbbi években az induló vonatok száma, s ugyanannyival a kilométereké az itteni emberek lábában. — Létszámhiány miatt 1600—1800 kocsi vizsgálata hat ember helyett négyőnkre vár műszakonként. Húsz-huszonkét kilométert járunk. A sok adminisztráció mellett apróbb javításokat is végeznünk kell. Mindezek mellett minden hónapban hatórás továbbképzésen vesznek részt, s minden évben vizsgázniok kell. • A kocsivizsgáló akkor is dolgozik, ha áll — bizonygatja Orosz Pál. — A haladó vonaton szinte kiabál a balesetveszély: érződik az égett olaj szaga, szikrázik, vagy zörög a kerék. A kocsivizsgálónak ilyenkor öntevékenyen intézkedni kell. — Ilyen okok miatt számoljuk tizenéves a huszonéveseket, — mondja Lévai Antal. — Meg azért, mert a fejlődés ellenére a bérezésben elmaradt ez a szolgálati ág. — kontráz Kasza István. Csak nyolc ünnepet fizetnek, nem úgy mint a gyárakban minden vasárnapot. — Mindennek ellenére nálunk többnyire olyan emberek dolgoznak, akik nem ismerik a munkakönyvüket. Egyszer beadták, azóta se forgatták. — Legfeljebb más könyveket. — bólint rá Barta János. — Többen vagyunk olyanok, akik lakatos szakmával kocsivizsgálók vagyunk, majd letettük az érettségit, s elvégeztük a tisztképzőt. Nálunk van lehetőség a továbbtanulásra. KÖVETKEZIK: Esztétikum, teher, biztonság Simon Béla A régi vagonokból új épületbe költözött a kocsiszolgálat ADIDAS-tól a lélegző cipőig Amikor a gyárban elterjedt a hír, hogy az iparban a Tisza ismét kiváló vállalat, a gyárudvaron kezet ráztak régi jó barátok, mesterek, munkások, művezetők. A jól végzett és elismert munka napokig téma volt Martfűn- Régi igazság: csak azok tudnak igazán örülni a jónak, az eredménynek, aki megküzdöntek érte. A martfűieké ezért igaz, ezért sokatmondó. A harminchat éves Tisza Cipőgyárban lassan egy évtizede, elindultak a sikerekhez, a nagyvilághoz vezető úton. Nehéz volt rátalálni, s nehéz volt az első útvesztőkön átjutni. De megérte! AZ ADIDDS-SAL KEZDŐDÖTT Francia szó martfűi, gyári futószalagon először 1969- ben volt hallható. A gyár piackutatói, kereskedelmi szakemberei akkor kötöttek üzletet a világhírű ADIDAS céggel. Bérmunkát vállalt a Tisza, sportcipőket —, főleg labdarúgó- és később edző cipőket készített az ADIDAS-nak. Francia szakemberek, mérnökök, technológusok jöttek Martfűre. És maradtak. Még ma is rendszeresen ott van egy-kettő közülük. Állnak a futószalagok mellett, segítik, ellenőrzik a munkát. A számok sokat mondanak: érdemes volt a kezdés, a tanulás, a törődés! Az első megrendelés 1969- ben nyolcvanezer pár sportcipőre szólt. A negyedik ötéves terv utolsó évében, 1975-ben már 1 millió 344 ezer pár készült Martfűn ADIDAS címkével, s az elmaradhatatlan három csíkkal, a márkával. Van még számunk, amely az összehangolt csapatmunkát szemlélteti- Míg 1975-ben 6—8 törzsmodell volt az ADIDAS rendelése, addig 1976-ban már 24, az idén pedig 48 lesz! Szalai László értékesítési osztályvezető szerint bár a szérianagyság csökken, mégis megéri. Mármint pénzben, üzletben. Vági Sándor iparművész, a tervező osztály vezetője mondja, hogy másért is. A világmárkás termék készítésekor a tervezők, a műszakiak is alapos ismereteket szerezhetnek a sportcipő gyártásáról. Az anyagról, a szabásról, a formáról, a csínról, s ezek a tapasztalatok máris, később is sok hasznos hoznak. Szöllősi József gyárvezető mindjárt hozzáteszi: a kényes termékek megváltoztatták a futószalagokon dolgozókat. Az ugyanis, hogy a megrendelő megbízottja ott áll mellettük, hogy a gyártás elejétől ellenőrzi a minőséget, megköveteli a technológiai folyamat betartását —, nagyobb figyelmet, fegyelmet, jobb munkát igényel. A magyar munkás büszke tudására, tapasztalatára, kezemunkájára. Nem szereti, ha idegenek oktatják, figyelmeztetik. Már pedig, ha nem szereti, okul, jobban csinálja, figyelmesebben és szebben. Most már büszkék rá. Reményen felül megtanulták a sportcipők készítését Martfűn! EMBEREK, GÉPEK Hozzájárult persze az eddig elért eredményekhez sok előkészítés, szervezés is. A legkényesebb rendelésekhez nyilván a legjobb munkások és középvezetők kellettek Hat futószalagon csinálunk ADIDAS márkás cipőt Martfűn. Ezeket a futószalagokat átszervezték. Rájöttek, hogy tisztességgel megtanulják a nagyüzemi gyártás mesterségét a szakközépiskolások és az ipari tanulók. Ezeken a futószalagokon velük igen jól boldogulnak. Aztán a legtöbbet próbált, a legnagyobb tapasztalatú és gyakorlatú mesterek, művezetők vették kézbe az irányítást. És olyan brigádok dolgoznak ott, amelyek tagjaival csak szót kell váltani és érteni, s máris készek a tervet, a közösség nagy céljait szolgálni. És merni, még olyan szervezéshez is hozzáfogni, ami évekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt a szakmában. A gyárból évente 800—1000 fiatalasszony megy el szülési szabadságra, majd gyermekgondozási segélyre. Mikor ideje letelik, jönne is, meg nem is vissza dolgozni. A kisgyerek mellett ugyanis nem vállalhatja az utazással együtt — rengeteg a bejáró — a napi kilenc, tízórás munkát. Megszervezték a napi hat órás kismamakört. Nyertek vele sok és jól szakképzett, fiatal munkaerőt ! Nemcsak embereken múlik —, bár ők az elsők. Mégis: a gyári gépsorok, különösen a tűzödei gépek cseréjére is sort kellett keríteni, pénzt kellett költeni. A Varion futószalagok, a legmodernebb varrógépek járnak az ADIDAS körökön- RICHMOND, UMAX, SOLID A francia üzlet után következtek a többiek. A Tisza Cipőgyár kooperációs szerződésben exportál az angol Richmond, az amerikai Lamax cégnek. A legújabb a jugoszláviai Solid gyárral készülő megállapodásuk. Mernek kezdeni, talán nehezebb dolgokban is. S eközben 1976-ban a Budapesti Nemzetközi Vásáron győzött a szabadidő cipőcsalád! Óvatosan fogalmaz dr. H. Nagy Mihály, a kereskedelmi igazgató: úgy gondolják, hogy nagy hazai piaca lesz ennek az új terméknek. A második negyedév végén megkezdik a sorozatgyártást, s júliusban Martfűn országos bemutató lesz a cipőkből. Először 5—5 ezer párat a Centrum, illetve a TRIÁL boltokban árusítanak majd. Vági Sándor szerint nyugodtan írhatjuk így, hiszen viselőik meggyőződnek róla: ez lélegző cipő lesz! Felsőrésze teljesen új anyag, neve Tisza-tergál. Két rétegből van, pontszórásos ragasztással rögzítik a két réteget. A külső réteg — éppen a pontszórásos ragasztás révén — szellőzteti a lábat, a bélés pedig elszívja az izzadtságot. A terméket — de különösen anyagát — több magyar vállalattal együttműködve alakították ki- A Lőrinci Szalag- és Csipkegyártól kezdve a Magyar Divatintézetig része van ebben sok szakmának és szakembernek. Természetesen a gyári tervezőosztálynak, a gyártmányfejlesztőknek a legtöbb. Kereskedők, tervezők, gyártók bólintanak, amikor kérdezem: ez a tapasztalás első, ilyen eredménye? Így igaz. A tapasztalat, amelyik a harminchatéves gyár törzsének eredményes munkájára támaszkodva 1969-ben gyarapodott az ADIDAS-sal, s amelyik a gondos tervek alapján újabb meg újabb eredményeket hoz a nyolcezres martfűi gárdának. Már évek óta jó megélhetést biztosító munkabért, fejlődő, szépülő gyárat és környezetet, új munkáslakótelepet, bölcsődét , egy kis cipővárost. Az egykori „martfüves puszta, folyópart” helyébe — most kiváló vállalat kitüntetést. Sóskúti Júlia MUNKÁSOK Fotó: T. K. L.