Szolnok Megyei Néplap, 1980. szeptember (31. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-10 / 212. szám

:: 1980. szeptember 10. aaolfl a . TtÍKÉKRnyö.,, Rablók Nincs „szerencsénk” az úgynevezett szórakoztató já­tékokkal, akár bűnügyi kö­zmédia, akár vígjáték, mint legutóbb a Rablók is. Lehet szerzője magyar — például Görgey Gábor —, írhatja idegen — például a Rabló­kat az angol Ben Travers —, képernyőnkön rendre csa­lódást okoznak. (Tisztelet a kivételnek.) Ami a vasárnap este látott komédiát illeti, sikertelensége már csak azért is meglepő, mert valójában egy nagy színházi sikert megért drámából született, tehát megbízható irodalmi alapanyaga van. Így hát an­nak oka, hogy ugyanez a víg­játék magyar tévéjátékként érdektelenségbe fulladt, az átdolgozókban, a tévéjáték alkotóiban is keresendő. A baj alighanem ott kez­dődött, hogy Málnay Leven­te rend­ező és alkotótársai nem tudtak igazán dönteni: szellemes gúnyrajzként fog­­ják-e fel a vígjátékot, vagy egyszerűen besorolják a bűn­ügyi történetek kategóriájá­ba. Próbálták ugyan megte­remteni a jellegzetesen fa­nyar angol humornak vala­miféle megfelelőjét, de ez is csupán egy-egy mozzanat erejéig sikerült, egy-egy gesztusban jelent meg, az ironikus írói szándékot nem voltak képesek következete­sen érvényesíteni, s ami az efféle, egy színhelyre össz­pontosított, párbeszédekben tobzódó kamarajáték lénye­ge, a pontosan kidolgozott, helyzetek, az elegánsan szel­lemes fordulatok, a mindig meglepetést tartogató fe­szültség, ez is hiányzott a Rablók magyar változatából. Itt minden olyan kiismer­­hetőnek tűnt, s minden olyan kiszámíthatónak hatott, még a csattanó, az örökössé „elő­lépett" csaló házvezetőnő le­leplezése — ravaszsággal sze­retett volna hozzájutni gaz­dájának vagyonához — még ez sem hatott legvégén a meglepetés erejével. Egyéb­ként ezúttal is (ki tudja há­nyadszor) hadilábon álltak a tempóval is a tévéjáték alkotói, beleértve a színésze­ket is. Olyan gyengeségek ütköztek ki ebben a szóra­­koztató tévéjátékban, ame­lyek egyértelműen utalnak a televíziós alkotók műfajjal kapcsolatos tapasztalatlansá­gára és bizonytalanságára. Will Shakespeare Az egyszerű embert min­dig vonzza és nyugtalanítja nagy művészek, alkotóművé­szek emberi mivolta. Mű­veiknek ismeretén túl sze­retné megismerni közelebb­ről magát az embert is, nemcsak az alkotót. Látni, érezni, hogy a nagy szelle­mek is valójában hozzá ha­sonló emberek, s nem holmi magasban trónoló istenszel­lemek. Ezért is születnek újabb és újabb kísérletek — regények, filmek például —, hogy egy-egy alkotó emberi arculatát is jobban megis­merhessük, hogy így kerül­jünk közelebb hozzájuk, ma­gyarázatot találván életük talán rejtélyesnek tűnő té­­nyeihez is. Mindebből két dolog is következik, az egyik: ha egy lángészről könyv jelenik meg vagy filmet készítnek róla, az feltétlenül számíthat 2,7, olvasók, a nézők érdek­lődésére. Így van ez most is: a Shakespeare életéről ké­szített hatrészes sorozat bi­zonyára sokakat ültetett a képernyőhöz. A másik: az effajta vállalkozásokban min­dig megvan annak a veszé­lye, hogy a titkok felfedésé­nek szándéka és a megértés fokozott igénye regényes utakra viszi a filmkészítők képzeletét, vagy pedig ellen­kezőleg, túlságosan is gya­korlatias megközelítésben száraz, lapos ismertetések születnek. A tények azok té­nyek, megváltoztatni őket nem lehet, de akár most, eb­ben a Shakespeare-filmiben is nem is annyira a tények izgalmasak (ezeket többnyire a­z iskolából ismerhetjük), mint inkább a tények hátte­rének megismerése. Nem az, hogy mit tett Shakespeare, hanem az, hogy mit miért cselekedett, persze kellően megbízható forrás hiányá­ban, épp itt válhat az írói életút rajza regényes elka­landozások terepévé. Shakes­peare esetében is létezik ez a veszély, akiről például sok­kal többet tudunk, mint író­kortársainak életéről, viszont annál kevesebbet, rejtélyes­nek tűnő tetteinek indító­okairól. Például arról, hogy sike­reinek teljében miért fordí­tott hátat, csak úgy egysze­riben Londonnak, s tért vis­­­sza szülővárosába, Stnadford­­ba, hogy az írói mesterséget a gazdálkodással cserélje fel. Remélhetőleg az angol— olasz kooprod­ukcióban ké­szült film ezzel a „rejtél­­­lyel” is szembenéz majd, s megpróbál magyarázattal szolgálni. Az első rész lát­tán — úgy tűnik — Shakes­peare alakját saját korából kiindulva próbálják értel­mezni és megérteni, széles és színes korrajzot ad London nyüzsgő-pezsgő reneszánsz életéről, benne az ellentmon­dásokkal is terhes művészi világról. Sikerült érzékeltet­niük azt a vérbő társadalmi közeget, amelybe belecsep­penve a vidékről érkező fia­talember tehetsége kibonta­kozhatott. A film helyesen azt az elvet követi, hogy a kortárs megismeréséhez a kor ismeretén keresztül ve­zet az út. Will Shakespeare címmel sugárzott tévéfilm élményszerűen egészíti ki a drámaíró koráról szerzett ed­digi ismereteinket. Röviden A televízió mezőgazdasági rovatának munkatársai mint­ha csak a külpolitikusok di­csőségét irigyelték volna meg: ők is fórumot rendez­tek az OMÉK-en, pontosan úgy, ahogy azt Sugár And­rá­­séktól megszoktuk, és éppen ez a baj. A Kérdezzetek, s mi felelünk túlzottan isme­rős formájának alkalmazása sematizálta a tartalmában egyébként érdekesnek mond­ható tájékoztatót. Ebben a formájában egyébként mi, szükség volt a meghívott vendégeket, felelős vezető­ket a kiállítás színhelyére in­vitálni, amikor minden úgy festett, akár egy stúdióbeli eszmecserében, a háttér még korántsem színhely , a ki­állításból pedig csak annyi volt jelen. Ha valakinek eddig csak kétségei lettek volna a Tá­madás egy idegen bolygóról című film értékeit illetően, az utolsó, befejező rész ol­csó érzelmességét látva, ami­kor kiderül, hogy a bolygó­beli Claire épp úgy érezni tud a kis agyával, mint Da­vid a nagy szívével (meg kell az értelemnek hasadni), végképp meggyőződhetett: jól ismert recept szerint ké­szült amerikai kommersz volt ez, semmi több. Szokatlan, rendhagyó port­rét készített Soós Mária Gr­oss Arnold grafikusmű­vészről. Érdekesen, a néma filmek modorában közelített a rendhagyóan különös vilá­­gú művészhez. Nem bíbelő­dött életrajzi ismeretekkel, nem akarta mindenáron meg­fejteni egy gyermekien tisz­ta és áhitatos művész tit­kait, a Gross Arnold-i vi­lágszemlélet jellegzetességeit igyekezett inkább felvillan­tani, nagyvonalúan és lazán komponált részletekben, és ez sikerült is. Milyen szórakoz­tató is a világ, ha van erőnk, mint Gross Arnoldnak, játé­kosan közelíteni hozzá _ sugallta a portré, ő ugyan­is, amikor csak él, illetve ez sem egészen pontos,­­mert nála nem lehet különválasz­tani, hogy mikor rajzol, és mikor csak él: neki ugyan­is a rajz is élet. Színes vi­lág ez, s színei jól rajzolód­tak ki a portréfilmb­en (igaz, ehhez, színes készülék szűk­ , semeltetett), amelyben Soós Mária megpróbált­ kitörni a portréfilmek eddigi sablon­jaiból. y. m. _____________előtt SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Otthonról „hazajárnak” A tanács többnyire két­évenként tűzi napirendre a témát, ám az alaposság, aho­gyan számon kéri a felada­tok végrehajtását, és megha­tározza a további tennivaló­kat, mégis azt bizonyítja, hogy Jászalsószentgyörgyön folyamatosan figyelemmel kísérik az állami gondozott gyerekek helyzetét. A községben ötvenöt kis­korú él nevelőszülőknél. Kö­zülük három apróság három éven aluli, huszonegy óvo­dáskorú. Az általános iskolá­ban huszonhat, a „kisegítő­ben” négy gyermek tanul, egy pedig — a legnagyobb — középiskolás. A három éven felüliek kö­zül minden gyermek jár óvodába, az idén iskolaköte­lessé vált öt is ott készült fel az iskolai évekre. Az ál­talános iskolában minden állami gondozott tanuló nap­közi otthonos elhelyezéséről gondoskodnak. A gyengébb képességű gyerekek részére korrepetáló csoportot szer­veztek. Évente 10—15 ezer forintot fordít a tanács a gondozott gyerekek támogatására, tan­szerek, tornafelszerelések, iskolaköpenyek vásárlására. E­mellett dicséretes a mun­kahelyi kollektívák, a szo­cialista brigádok gondosko­dása. Az áfész tésztaüzemé­ben dolgozó Tyereskova Szo­cialista Brigád tagjai, a TI­­TÁSZ helyi részlegének dol­gozói például patronálási szerződést kötöttek az álta­lános iskolával. Ennek ered­ménye, hogy évente több ál­lami gondozott gyerek nya­ral az ábrahámhegyi üdülő­ben, de szinte mindegyik részt vehet valamilyen tábo­rozáson. Szerető otthonuk van a gyerekeknek a nevelésüket hivatásnak tekintő nevelő­szülőknél, de otthonról úgy­szólván „hazajárnak”, ami­kor részt vesznek azokon a rendezvényeken — gyermek­napokon, kirándulásokon, műsoros gyermekdélutáno­kon —, amelyeket a munka­helyi kollektívák mind gyak­rabban rendeznek számukra. Újdonságok a felsőoktatásban Jogászképzés Miskolcon is Jogászképző központ léte­sült Miskolcon: a Nehézipari Egyetemen megalakult a jo­gi intézet, s a feltételek adottak ahhoz, hogy a követ­kező tanévtől itt is képezze­nek jogászokat. Az első év­folyam hallgatóit már fel­vették. A nappali tagozaton mintegy nyolcvan, levelező­ként ugyanennyi diák tanul majd. Miként a Művelődési Mi­nisztérium egyetemi és fő­iskolai főosztályán elmond­ták, nagy szükség van erre az intézményre, mert az or­szág némelyik részében, így az északi, északkeleti terüle­ten kevés a jogász. A buda­pesti, a pécsi, a szegedi egye­tem jogtudományi karán nincs hely a jelenleginél több hallgató számára. A Miskolci Nehézipari Egye­temen viszont van elegendő tanterem, jól ellátott könyv­tár és kollégium is, befogad­hatják a joghallgatókat, amíg felépül a jogi intézet otthona. Ez előreláthatólag két-három éven belül készül el. Újdonság továbbá, hogy a tanárképző főiskolán a vég­zősöktől az államvizsgán a négy év során elsajátított is­meretek alkalmazásának ké­pességét is számonkérik. Mi­után a követelmények sze­rint módosították az állam­vizsgakérdések csoportjait, például azt vizsgálják, hogy a jövendő irodalomtanár va­lamelyik vers tanításakor be tudja-e mutatni a tanulók­nak a költő életét, korát, an­nak jellemző vonásait is. A következő években a tudo­mányegyetemeken szintén felülvizsgálják az államvizs­gás kérdéscsoportokat. Restaurált királynői viseletek Mária királyné ruhája • A hímzések, viseletek a korszak jellemzői A Magyar Nemzeti Múze­umban található az ország egyik leggazdagabb textil­­gyűjteménye. Nem csak a történeti múlt emlékeit őr­zik, konzerválják itt, de a ma tipikus ruhatárából is szemrevaló kollekciót tudnak bemutatni. Gyűjtési körük igen széles. Mindent gyűjtünk, ami ti­pikus egy korszakra — mondja Földiné dr. Dózsa Katalin, a gyűjtemény veze­tője. Viseleteket, hímzéseket, szőnyegeket, vagy aminek az anyaga textil, azt itt megtalálhatjuk. Ha egy-egy korszak jellegzetes darabjai neves személyekhez vagy esem­­ényekhez is kötődnek, különösen becses darabjai gyű­j­temény­ünknek! A történelmi vagy neves személyek tárgyai, ruháza­tuk szinte az élő személyiség jelenlétét, „létezését” való­színűsítik számunkra, akár a kiállítások vitrinjeiben, akár a kinyílt szekrényajtók gondosan letakart fogasai alól előbukkanó öltözeteiben. Így csodálhatjuk meg Kos­suth kormányzói atilláját, amelyet 1848—49-ben viselt, Deák Ferenc hímzett bőr­tárcáját vagy Erzsébet ki­rályné fekete selyem ruha­derekát, melyet a véres drá­ma idején viselt. A 12 ezer darabból álló gyűjtemény a hímzésektől a szőnyegekig, a gyerektakaróktól a zász­lókig, uszályfogótól a zseb­­kendőtartóig, a ruhadíszítő ékszerekig mindent magába foglal, ami kapcsolatban áll a divattal, a lakáskultúrá­val. Számos nagysikerű nem­zetközi kiállítás is bizonyít­ja a gyűjtemény gazdagsá­gát. — „De nem okoz-e gondot ennek a sok különféle textí­liának a tárolása?” — kér­dem Dózsa Katalintól. — „Valóba­n igen rossz körülmények között voltunk eddig. Évekig kellett raktá­rozási gondjaink megoldásá­ra várni. A múzeumi főosz­tály két és fél milliós beru­házása most teljesen korsze­rű raktárt rendezett be.” M. J. Mária királyné esküvői ruhája, az 1500-as évek első évtize­deiből Sipos Enikő és Kralovánszky Mária restaurátorok Gyorsmérleg a nyári egyetemekről Évek óta fejlődik a TIT nyári egyetemeinek színvonala, emelkedik a rendezvényekre kül­földről érkezők száma — ez tűnik ki abból az összegző értékelésből, amelyet a két hete le­zárult rendezvénysoro­zatról e napokban ké­szítenek a TIT országos központjában. Az idén 16 városban 18 nyári egyetem nyitotta meg kapuit a magyar és a külföldi érdeklődők előtt. Új kurzus ezúttal nem invitálta programjaira a kellemes környezetben ta­nulni kívánókat, a pécsi Né­pek Barátsága Nyári Egye­tem keretében viszont első ízben megszervezték a kis­­planetárium tagozatot. A si­keres kezdeményezés nyo­mán ezentúl kétévenként ta­lálkoznak a Mecsek „főváro­sában” a csillagászat iránt érdeklődők és a szakembe­rek. Huszonkilenc országból ér­keztek vendégek az ismeret­­terjesztő nyári rendezvé­nyekre. Az 1613 magyar résztvevő mellett 698 szo­cialista, 399 nyugati és 15 fejlődő országbeli hallgatója volt az előadásoknak és a kiegészítő programoknak. Azok között a nyári egye­temek között, amelyek el­sősorban a külföldiek érdek­lődésére számíthattak, a leg­népesebb hallgatósága a nagyhagyományú debreceni­nek volt. Az Országos Béke­tanács Békemozgalmi Em­lékplakettjével az idén ki­tüntetett kurzus eddigi leg­nagyobb sikerét könyvelhet­te el: 27 országból 286 hall­gató érkezett az alföldi vá­rosba. A hagyományostól eltérő­en az idén az eddigieknél kevesebb résztvevője volt az eszperantó nyári egyetem­nek. Az eszperantó nyelvet tanító pedagógusok évek óta folyó továbbképző tanfolya­ma egyébként jövőre Gya­­lán a nyári egyetem szekci­ójaként működik majd. Tizenkilenc országból ér­keztek érdeklődők a Duna­kanyar nyári egyetemre, amelyen a külföldön válto­zatlanul népszerű Kodály zenepedagógiai módszer volt a téma. A szakmai módszer­tani foglalkozásokon ezúttal minden korábbinál nagyobb létszámban, 111-en vettek részt. Hetedik alkalommal adott otthont Eger a film­­művészettel foglalkozó kur­zusoknak. Az idén — első alkalommal — a nyári egye­tem részeként itt tartotta meg a Filmtudományi Inté­zet a szocialista országok filmarchívum-vezetőinek ta­nácskozását. A főként magyar hallgató­kat fogadó nyári egyetem közül, amelyek a szakmai továbbképzést­­ szolgálták, tartalmukat és a résztvevők számát tekintve a legsikere­sebbnek a szocialista életmó­dot és a társadalmi rétegző­dést vizsgáló miskolci és a számítástechnikával foglal­kozó székesfehérvári kurzus bizonyult. 5 Debreceni dzsessznapok ’80 Debreceni dzsessznapok ’80 A Magyar Rádió és a debreceni Kölcsey Művelő­dési Központ rendezésében holnap este kezdődnek meg az idei debreceni dzsesszna­pok. A nyitó koncerten a művelődési központ színház­­termében a házigazda Work­shop együttes mellett a bu­dapesti Dimenzió kvartett és a szófiai Raj­cso Ivanov szeksztett lép közönség elé. A vasárnap késő este vé­gét érő dzsessznapokon az érdeklődők tizenhat hang­versenyt hallgathatnak meg. Segítség az iskolának A törökszentmiklósi Beth­len Gábor úti általános isko­la megszépülve várta a tan­évkezdés napján a diákokat. A szolnoki Mezőgép Vállalat miklósi üzemének Szolidari­tás Szocialista Brigádja tár­­­­sadalmi munkában kifestette a tantermeket, a folyosókat, újra mázolta az ablakokat és az ajtókat. Az iskolában jelenleg a törökszentmiklósi Építőipa­ri Szövetkezet munkásai dol­goznak. Az udvart betonoz­zák, ahol röp-, kosárlabda és teniszpálya lesz.

Next