Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)
1983-02-16 / 39. szám
1983. FEBRUÁR 16. A tévé képernyője előtt Pesti emberek kontra A maláji tigris — a televízió nem épp előretekintő műsorszerkesztéséből adódóan, ezt a dilemmát kellett átélnie péntek este a nézők egy részének, s főleg a kalandos történetekhez különösen vonzódó fiataloknak. Egy tévéjáték, amely értékei szerint is megérdemli a néző figyelmét szembekerült egy kevésbé értékes, bár rendkívül hatásos vagy még inkább hatásvadászó módon készített filmsorozattal. Nem volt könnyű tehát a választás. És ez azért is „fájdalmas”, mert éppen az a nemzedék nem találkozhatott „zavartalanul” a Pesti emberekkel, amelyik az idősebbek számára publicisztikus hevületéről oly ismerős Mesterházi Lajost többnyire nem ismeri, s fontos közéleti szerepet betöltő, egészséges közhangulatot erősítő drámáit sem láthatta. Pesti emberek Persze azoknak is különös élmény lehetett a Pesti emberek mostani bemutatója, akik annak idején, az ötvenes évek végén tanúi lehettek a dráma színrevitelének. Vajon — vetődik fel a kérdés — fakult-e, vesztett-e a műalkotás erősen közéleti töltésű erejéből; vajon az eltelt két évtizedről adott Mesterházi kép — a negyvenes évek és az ötvenes évek — nyolc iskolatárs sorsának ábrázolásában, kinek, hogyan alakult az életútja, kit hogyan tett próbára az élet, ki hogyan vizsgázott a kiélezett történelmi helyzetekben, szóval mindaz, amit a szerző végül igazságként ezekről az évekről vall, mennyire fogadható el ma is, évtizedekkel a történtek után, amikor nemcsak távolabb kerültünk tőlük, de ismereteink is gyarapodtak róluk. Mesterházi azt vizsgálta, mi az, ami fenntarthatja az embert, még pontosabban: az emberben az emberséget. S így „talált rá” a szilárd meggyőződésre, az eszménybe vetett töretlen hitre, mint megtartó erőre, azaz olyan erényekre, amelyek — s az imént feltett kérdésre ez válasz is lehet — nemcsak tegnap, de ma is és holnap is érvényesek. Ilyen értelemben a Pesti emberek nem vesztett erejéből. Kétségtelen a drámán ott van a nyoma az ötvenes évek felkavart és tisztulásra váró, feszült társadalmi hangulatának, innen van a dráma erősen publicisztikus hangvétele, túl azon, hogy Mesterházi egyénisége, írói vénája is errefelé hord. Várkonyi Gábor rendező éppen ezért arra törekedett, jó érzékkel, hogy minél közelebb kerüljünk, ne csak a dráma gondolataihoz, hanem a szereplők jellemeihez is; legszívesebben beléjük bújt volna, hogy megmutassa őket. Ezért is olyan sok a tévéjátékban a közeli kép, s szerencsére oly kitűnő színészeket tudott Várkonyi megnyerni az ügynek, hogy a „leleplező” közeliek valójában a mélyebb emberábrázolás felé terelték a játékot. Itt minden figura, jellem, s nem valamiféle illusztrációja bizonyos magatartásformának. Mónika és Sándor alakja is elevenné válik — az ő emlékezésük a keret a történtek felidézéséhez —, ahogy beszélnek az átéltekről, társaikról, átélhetővé tudják tenni a kérdéses történelmi idők megannyi emberi drámáját. Lehet, hogy ma a Pesti emberek igazsága mellett nem mindenben teljesen úgy érvelnénk, ahogyan Mesterházi tette; az is meglehet, hogy a mai néző számára egyes érvei kissé sematikusan hatnak, de az emberség parancsát hirdető szavak, igéj, kiállja az idők próbáját. A tévéjáték erről győzött meg, azaz a szerző halhatatlanságáról. Véget ért Hajdú János Energia-sorozata, s mi tagadás, az első rész láttán méltán támadt lelkesedésem kissé lelohadt, az igazán nagyvonalúan és sokszínűen megalkotott bevezető után szinte adásról adásra vált szürkébbé és egyhangúbbá ez a reményteljes sorozat, s a végén már hazai energiatakarékossági napi teendőink ismertetésére szűkült le horizontja, sőt, e tárgyban érvelési módja is meglehetősen esetlegessé és kérdőjelessé vált. A szemléltetés igénye, egyébként dicséretes igénye, olyan példákat is produkált, amelyek talán eleget tettek az érdekesség követelményeinek, de ugyanakkor tartalmukban erősen vitathatóak, illetve félrevezethetik a gyanútlan nézőt. Mint például a szélsőségesen pazarló energiahasználatra felhozott Bujtor-krimi, azt mutatván, mennyit fogyaszt egy üldöző csónak vagy gépkocsi vagy urambocsá egy helikopter! S ráadásul Hajdú János mindezt szembe helyezte — lehet akaratán kívül — egy munkásember napi energiafogyasztásával. Ez bizony így sántít, még akkor is, ha végül a műsor egy másik képsorral „elárulja”, hogy az említett példa csak játékos ötlet volt. Egyébként a takarékosság érzékeltetésére igazán nem kellett volna messzire, a művészet tájaira mennie a műsor készítőinek. Ha például mondjuk a ropogósra sült malac helyett, amelyet feltálaltak a műsorban, csupán egy sült csirkével illusztrálják a végtermékekben megtestesülő energiát, akkor is nyilvánvalóvá lehetett volna előttünk a lényeg, s még pocsékba se ment volna annyi jó falat! (Bár gyanítom, hogy végül, műsoron kívül lett azért annak gazdája.) Hat szép esténket tölthettük együtt Hajdú Jánosékkal, s ha a műsorvezető kellemes házigazdának is bizonyult — jóllehet a fűtés rövid ü-vel és kettős t-vel ejtése keményen és következetesen az utolsó részben Hajdú Jánostól szokatlan és ingerlő volt, dehát ez csak afféle szeplő a műsorvezető arculatán, végül is elmaradt a várakozástól a hatrészes Energia: többet ígért, mint amit teljesíteni tudott. Röviden Új játék premierje — ez is a hét említésre kívánkozó eseményei közé tartozik; elindult a könnyen félreérthető vagy félremondható Elmebajnokság. Félreérthető annál is inkább, mert a játék formája, eszközei, pl. a hatalmas támlás szék villogó lámpáival s fenyegető feketeségével valahogy inkább a villamosszék képzetét társítja, amitől bizony könnyen kap elmebajt az ember. Egri János ugyan a tőle megszokott udvariassággal tereli most is kérdéshez a játékosokat, még fel is áll székéről menetközben, (csak azt tudnám, minek) de végül is a játék alaphelyzete inkább hasonlít egy értelmi kínvallatásra, semmint a szellem játékos kitárulkozására. Azt hiszem, a legtöbb tartalmi és formai változást, módosulást a fiataloknak szánt televíziós program érte meg. Most legújabban Pénteki randevú névvel jelentkezik. Már a címe is suta, mégha Péntek esti randevút mondanának, de még inkább az, tehát suta és kusza, ami benne van. Ilyen kamaszos fésületlenséget régen láthattunk a képernyőn, a választott témákban éppen úgy, mint a műsor nyelvében illetve rendezésében. A műsorvezető fiatalember pedig még papírról is dadog, és szörnyű magyartalanságokat követ el, s bizony a részletek között formailag sincs összhang. V. M. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP fi Dóm téri műsornaptár Huszonötödik évad a szegedi szabadtéri játékok felújítása óta A szegedi szabadtéri játékok igazgatóságán elkészült az idei nyári évad műsornaptára. Július 22. és augusztus 21. között hat bemutató tizenöt előadását tartják meg. A nyitóelőadáson július 22-én Madách Imre drámai költeményét, Az ember tragédiáját tekinthetik meg a nézők; ez a mű július 30-án és augusztus 6-án kerül még színre. Az idei szegedi nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál gálaestjének két programját július 23-án és 24-én tartják a Dóm téren. Erkel Ferenc: Hunyadi László című operája július 29-én, 31-én augusztus 5-én és 7-én szerepel a műsoron. Adam: Giselle című balettjét augusztus 12-én és 13-án a leningrádi Kirov Színház művészeinek előadásában tekinthetik meg a nézők. A leningrádiak augusztus 14-én egész estét betöltő balettösszeállítással is bemutatkoznak a játékokon. Az évad befejező előadásán augusztus 19-én, 20-án és 21-én Kodály Zoltán: Háry János című daljátéka szerepel a programon.A szegedi szabadtéri játékok 1959-ben történt felújítása óta az idei évad lesz a huszonötödik. A játékok felújítása óta tartott 382 Dóm téri előadást 1 millió 940 ezer néző tekintette meg; Kisegítő iskolák egészségügyi vetélkedője Tegnap délelőtt Tiszaföldváron, a homoki kisegítő iskolában rendezték meg a kisegítő iskolák megyei egészségügyi vetélkedőjét. A vetélkedőt a megyei tanács vb. művelődésügyi osztálya és a Vöröskereszt megyei vezetősége rendezte. A tanulók a Vöröskeresztmozgalommal kapcsolatos kérdésekre válaszoltak és gyakorlati feladatokkal (elsősegélynyújtás, csecsemőgondozás) bizonyították a tudásukat. A vetélkedőre 4 iskola nevezett be, 2—2 csapattal, minden csapat munkájában 5 tanuló vett részt. Az első és második helyezést a szolnoki kisegítő iskola 2 csapata érte el, vándorserleget kaptak. Harmadik a karcagi kisegítő iskola egyik csapata lett. Minden résztvevő iskola csapata oklevelet kapott, és minden versenyző hazavihette a Tisza Cipőgyár szocialista brigádjainak ajándékát. 5 KÖLCSÖNÖS ÉRDEK árában folynak a zárszámadó közgyűlések, a termelőszövetkezetek életének kiemelkedő eseményei, s zajlik egy másik fontos és nevezetes eseménysorozat, a mezőgazdasági könyvhónap, amely a termelőszövetkezeteket ugyancsak érinti. Az országos rendezőszervek által összehívott sajtótájékoztatón a Mezőgazdasági Könyvkiadó munkatársa két feltűnést keltő statisztikai adatot közölt. Az első 1964- ből származik. Akkor a mezőgazdasági lakosság 60 százaléka egyetlen percet sem töltött olvasással. A másik adat mostani: a mezőgazdasági lakosságnak 72 százaléka nem olvas. Tegyük félre a kiadói, könyvterjesztői prospektusokat, amelyek a könyvhónap szép választékát ismertetik, s egy kissé járjuk körül e keményen hangzó adatpárt és környékét, mert nem volt igaza annak a könyvterjesztőnek, aki azt mondta, hogy számunkra a könyvhónap elsősorban misszió. Gereben Ferenc A falusi lakosok olvasási és könyvbeszerzési szokásai címmel egy kétszakaszos felmérés eredményeit tette közzé 1982-ben. Felmérését nemcsak a mezőgazdaságban élő falusi lakosság körében végezte, de adatai a falusi társadalom minden jelentősebb rétegére kiterjednek. 1971-ben a megkérdezettek 27 százaléka, 1978-ban 35 százaléka nem olvasott egyáltalán, vagyis valóban nőtt a nemolvasók aránya, habár az ő vizsgálatában korántsem olyan rosszak az adatok, mint amilyenek a tájékoztatóban elhangzottak. Gereben felmérése szerint 1971-ben szakkönyvet, ismeretterjesztő művet a megkérdezetteknek csupán 8 százaléka, 1978-ban pedig 11,5 százaléka forgatott. Egybehangzanak a kimutatások: az idő múlásával kevesebbet olvasnak falun; másfelől — Gereben Ferenc vizsgálódásából — viszont az derül ki, hogy többen olvasnak, s a többen olvasók valamivel több szakirodalmat, s föltehetően több mezőgazdasági könyvet is böngésznek, mint korábban. A kép ezzel egy kicsit megváltozik. Vajon a felmérések mennyire adnak reális képet? A kistermelők — bármilyen minőségben, akár állami gazdasági dolgozókként, akár termelőszövetkezeti tagokként, akár nem mezőgazdaságból élőkként — gondozzák háziállataikat, nyesegetik kiskertjüket, elkapkodják a termelési kiskátékat, rendszeresen forgatják a szaklapokat. A mezőgazdasági könyvhónapon a kistermelők számára tartott ankétok mindig sikeresek, sokan vannak, záporoznak a kérdések. Nem misszionáriusok tartják, s nem térítendő bennszülöttek hallgatják, kérdezik végig őket — a siker mozgatórugója a kölcsönös érdek. A könyvkiadóé, a könyvterjesztőé, a termelőé egyaránt. Legalább annyira keményen reális tény, mint néhány tapogatózó felmérés eredménye. Másfelől az is tény, hogy ma már nem pusztán a könyv, a szaklap az egyedüli információhordozó, a támasz, sok egyéb olyan dokumentum is van, amely ugyanúgy termelőeszköz, mint a könyv. A mezőgazdasági könyvhónapon erről se feledkezzünk meg, s ha akadnak is ellentmondások, töprengésre késztető, kedvezőtlen tények, egy biztos: nem szabad végletesen megítélni a falusi olvasáskultúrát. Mint láttuk, más-más felmérés más-más tükröt tart elénk. Valaha a kalendárium volt az egyetlen könyv a tanyákon, a pusztákon, a falusi házaiknál. Ott a huszonhatodik mezőgazdasági könyvhónapon a kiadók 51 művet ajánlanak 600 ezer példányban. Persze, nem ez a mostani 51 könyv, nem ez az egy hónap viszi előre a mezőgazdaságot, de igenis fontos kulturális, sőt agrokulturális esemény. Gy. L. Ne többet, jobbat Vita az olvasótáborokról Ülést tartott a HNF közművelődési bizottsága A Hazafias Népfront megyei közművelődési munkabizottsága tegnap ülést tartott, amelyen — többek között — az olvasótáborok szervezésének idei feladatait vitatták meg. Az előadó, Kocsis István, a hatvani városi könyvtár igazgatója, a HNF országos olvasótábori bizottságának tagja ismertette azokat az új irányelveket, amelyek az olvasótábori mozgalom — már ezidáig is kialakult jó hagyományait folytatva — tartalmi, módszertani megújulását szolgálják. Az olvasótáborok — amelyek számának növelése nem szükségszerű — elsősorban a hátrányos helyzetű, de tehetséges általános iskolásoknak, szakmunkástanulóknak nyújtsanak segítséget ön- és társadalmi ismereteik gyarapításához — hangzott el a tanácskozáson. A táborok szervezői, vezetői törekedjenek olyan programok, módszerek kidolgozására, bevezetésére, amelyek fejlesztik a személyiséget, alakítják a nyelv, beszéd és magatartási kultúrát, hasznosan szolgálják a könyvtárhasználatra, olvasásra, az egészséges életmódra való nevelés célkitűzéseit Hasznos volna, ha a szakmunkástanulók minél szélesebb körét vonnák be az olvasótábori mozgalomba — hangsúlyozta az előadó. A Hazafias Népfront Országos Titkársága a továbbiakban csak azoknak az olvasótáboroknak a létrehozásához nyújt támogatást, amelyek ezeknek a célkitűzéseknek megfelelnek, jól kidolgozott koncepcióval, személyi, tárgyi feltételekkel rendelkeznek. Kívánatos volna, ha az olvasótáborok több segítséget, anyagi támogatást kapnának a helyi termelő üzemektől, vállalatoktól, szövetkezetektől, tanácsoktól — mondta többek között — hiszen a HNF-hez benyújtott, s elfogadott pályázatok alapján kapható központi támogatások összege, nem fedezheti a táborok fenntartásának valamennyi költségét. Szolnok megyében az elmúlt esztendőkben 15—20 olvasótábort szerveztek nyaranként. Ezek a táborok többnyire elérték céljukat — s noha idén például a megyei tanács mindössze 35 ezer forinttal tudja támogatni munkájukat — remélhetőleg ebben az évben is többszáz diák tölthet kellemes, hasznos heteket a táborokban. Valószínűleg eredményes lesz az a kezdeményezés is, amely megyei alap létrehozását szorgalmazza az olvasótáborok pénzügyi támogatására. Az ülés vitáján hangzott el, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a táborozó gyerekek „utógondozására”. Mezőtúron például klubot alakítottak azoknak a cigány tanulóknak, akik évrőlévre részt vesznek az olvasótáborokban . Hasznos lehetne, ha a pedagógiai főiskolák hallgatóit is bevonnák az olvasótáborok programjába, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola kínálja ezt a lehetőséget. A közművelődési munkabizottság ezt követően idei munkatervét vitatta meg. A csépai iskolában A csépai általános iskolában a felső és alsó tagozatos osztályokba összesen 224 tanuló jár. A tágas, világos tantermekben, jól felszerelt szaktermekben tanulhatnak a gyerekek Hetente 2 órában tartanak hagyományos gyakorlati foglalkozást. Képünkön a 7. osztályosok. A rajzszakkörös tanulók Fejes Józsefné segítségével érdekes, szép rajzmunkákat készítenek a foglalkozásokon