Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
10 Kulturális kilátó Ahogyan előrehaladunk a nyolcvanas években, mind közelebb esik a magyar népfrontmozgalom kezdeteinek félévszázados fordulója. Értékes lehetőséget kínál nemzeti önismeretünk gyarapítására, a bonyolult történések jobb megértésére, tapasztalatainak értékelésére jelenünk és jövő utunk érdekében. Nemigen állapítható meg szoros történeti kutatás árán sem, hogy pontosan mikorra esnék ez az 50. évforduló. A folyammá duzzadt népfrontmozgalom erekből és patakokból indult, kezdetét olykor búvópatak-szerűen kell elképzelnünk. Egyszerre volt szellemi, politikai és irodalmi mozgalom. Kulcskérdése a tömegek viszonyának alakulása a kommunistákhoz, s az is, hogy a kommunisták miként kapcsolódtak más mozgalmakhoz. Lényeges körülmény volt az ellenforradalmi elszigetelési politika gyengülése és a szektába szorítottságból eredő bizalmatlanság oldódása abban, hogy az addig egymást csak távolról méregető személyiségek, mozgalmak, érteni kezdjék egymás célját, útjának jellegét, a közös feladatokat. Az utolsó békeévek és a minden addiginál pusztítóbb háború keltette érzések ebbe az irányba hatottak. Munkásotthonokban és paraszti olvasókörökben, irodalmi kávéházakban és tudósi műhelyekben egyaránt érlelődtek és izmosodtak az összefogás gondolatai. A megyék közreműködésével Ezeknek az előzményeknek és kezdeteknek sokoldalú bemutatására nagy igény van társadalmunkban, és azon belül népfrontmozgalmunkban. Jelezte ezt egyebek között A magyar népfront története 1935—1976 című kétkötetes dokumentumgyűjteménynek és Kállai Gyula Életem törvénye című könyvének jó fogadtatása. Ezek a művek adtak a további feltáró munkához és publikációkhoz bátorítást, ösztönzést. A gyűjtőmunka több megyében folyik, és már korábban is megjelentek figyelemreméltó kiadványok. Ilyen előzmények alapján szorgalmazta a III. Országos Honismereti Konferencia a magyar népfrontmozgalom feltárását, „ ... a megyék, a városok, községek mozgalmi tevékenységét ,megörökítő gyűjtő-kutató munkát” — azaz a folyamatokat és tapasztalatokat összegező kiadványok megszületését. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa ötéves mozgalmi tervébe foglalta a méltó felkészülést a jeles évfordulóra, az országos titkárság több ízben tárgyalt a megírás feltételeiről. A honismereti munkabizottság mindezek figyelembevételével dolgozta ki javaslatait, amelyek fő vonásait most már a szélesebb közvélemény elé tárhatjuk. A népfrontmozgalom gyökerei a harmincas évek második feléig nyúlnak vissza, s mivel mint mozgalom nem szervezetileg született, a különböző összetevő, belétorkolló kezdeményezésekből kell kiindulni, és abból az elvi tisztázódásból, amely a kommunista mozgalomban és más politikai és szellemi irányzatokban az együttműködésről kialakult. A szorosabb értelemben vett politikai, történeti témákon túl ezért tartozik kérdéskörünkbe oly sok irodalmi és művelődési jelenség, József Attila és Nagy István, Illyés Gyula és Szabó Pál gondolatvilága és öröksége. Természetesen a gyűjtő és rendszerező munka nem állhat meg a kezdeteknél, sőt nagyobb mértékben kell figyelmünket számos későbbi, kevésbé ismert és értékelt időszak feltárására fordítanunk. Hiszen a kortársak közül még többen emlékezhetnek a népfront fellendülésének nagy korszakaira, a politikai összefogás, az erőösszpontosítás, az elmélyült emberi kapcsolatok, a bizalomteremtés éveire. 1944 és 1956 őszének válságai, 1945 és 1957 Ennek feltárásához nem elég csupán a történettudomány szakmai műhelyeiben, és a közgyűjteményekben folyó munka, szükséges az is, hogy a honismereti mozgalom történeti pályázataival, szakköri munkájával, a helyi népfrontbizottságok saját iratanyaguk rendezésével, idősebb és aktív tagjaik megszóllaltatásval gazdagítsák a forrásanyagot. Az időközben feltárt és arra érdemes dokumentumok és visszaemlékezések, az ezekkel kapcsolatos tisztázó viták érdeklődésre számíthatnak egyebek között a Honismeret című folyóiratban vagy a megyei lapokban, amelyeknek ebben különösen kiemelt és fontos szerepük lehet. Így a nagy jelentőségű és időigényes munkához szükség van országos és megyei szintű munkaközösségek létrehozására, amelyek tudományos igénnyel szervezhetik a népfrontmozgalom történeti anyagának összegyűjtését és feldolgozását. A népfront országos honismereti munkabizottsága, évfordulós és tudománytörténeti albizottságával ellátja az akció szakmai segítését, a propaganda és művelődéspolitikai osztály pedig a mozgalmi szervezést. A munkához a szaktudományi segítséget, a kutatott téma legjobb szakembereinek megnyerését, a gyűjtött dokumentumok és visszaemlékezések véleményezését a nagylelkesítő tavaszai, a népinemzeti bizottságok, a termelőszövetkezeti mozgalom, a művelődési közösségek és a településfejlesztő nagy társadalmi munkák mind a népfrontmozgalomman szorosan összefonódó kérdéseket vetnek fel, eredményeik azzal összeforrtak, lesz érzékelhető, hogyan hatottak a mozgatott munkára, a megye, a főváros jellegzetes társadalmi-gazdasági, politikai-eszmei viszonyai. így lesz megörökíthető a népfront mozgalmi munkamódszereinek változása, fejlődése a benne résztvevők körének alakulása. Végül is ezekből a kisebb-nagyobb publikációkból érlelődhet meg a megyei vagy éppen az országos méretű szintézis, de éppen ilyen fontos, hogy ezek a kutatások tovább erősítenék a helyi kötődést, eligazodást. Ezért indokolt, hogy a helyi munkát támogassák a levéltárak és a pártarchívumok, a Magyar Történelmi Társulat helyi csoportjai. múltú Magyar Történelmi Társulat vállalta, az Új Magyar Központi Levéltár pedig a dokumentumok, a sajtótermékek, a könyvek, a visszaemlékezések, tehát a forrásanyag összegyűjtésének segítését. Országos tanácskozás hivatott majd tisztázni mindezeknek a kérdéseknek a célszerű megoldását. Ettől várjuk a népfront hazai története főbb csomópontjainak megállapítását, ami a belső korszakhatárok és kutatási súlypontok kijelölését segítené. Székely György a HNF Honismereti Munkabizottságának elnöke Országos kutatómunka a népfrontmozgalomról A félévszázados jubileumra megkezdik történetének megírását Pályázatok, visszaemlékezések Munkaközösségekben Megjelent az Új Auróra idei első száma A napokban jelent meg az Új Auróra című irodalmi és művészeti folyóirat ez évi első száma. Az első lapokon Horpácsi Sándor Czipri Éváról szóló tanulmányát és a fiatalon elhunyt költőnő verseit olvashatjuk. Dér Endre és Hajdú Gábor novellája, Bényei József, Bartis Ferenc, Noth Zsuzsanna és Madár János versei mellett teljes terjedelmében közli a lap Filadelfi Mihály Achim L. Andrásról szóló színművét, a Torzó messiást. A Kner Nyomda az elmúlt évben ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. A centenáriumi ünnepségen hangzott el az a négy előadás, amelyet most az Új Auróra olvasói is megismerhetnek: Bata Imre a Kner Nyomda és az írók kapcsolatairól, Petőcz Károly a hagyományoi védelméről, Szabó Ferenc a nyomdáról és a század eleji Gyoméról, Lévay Botondné a nyomda szellemi hátteréről, kötődéseiről ír. Jubileumi írás Láng Miklósé is, aki a száz éve született békéscsabai származású festőművészre, Vidovszky Bélára emlékezik. A művész képeiből bemutat néhányat a folyóirat. Sass Ervin Rajki László szobrászművésszel készített interjút, Koszta Rozália az 1982. évi békéscsabai alkalmazott grafikai művésztelep alkotásait értékeli röviden. A grafikákból is megjelent néhány reprodukció. Folytatódik Kafer István sorozata, a Kelet-európai szabadpolc, amely mortázsszerűen közöl a környező szocialista országokban és hazánkban megjelent olyan tanulmányokból, esszékből, szépirodalmi alkotásokból, amelyek az itt élő nemzetek és nemzetiségek problémájával foglalkoznak. A szomszédos népek irodalmához kapcsolódik Dobossy László Hasek-tanulmánya is. A Tájunk című rovatban új háromrészes sorozat indul: Tóth Béla Dóka című írása a Ráth-uradalom harmincas évekbeli mindennapjaira, embereire emlékezik. (T. M.) 1983. MÁJUS 7. A szegedi nyári fesztivál programja Várják a kétmilliomodik nézőt Horváth Mihály, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója elmondotta, hogy az idén július 22. és augusztus 21. között 15 előadást tartanak a Dóm téri színpadon. A közönség eddig 40 ezer jegyet vásárolt meg elővételben. Háromszor kerül színre Madách Imre: Az ember tragédiája Vámos László rendezésében és többségében a Budapesti Nemzeti Színház művészeinek vendégszereplésében. Két este a szegedi nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál legjobb együttesei lépnek színpadra Hegyen-völgyön lakodalom címmel. Erkel Ferenc: Hunyadi László című operája 4 alkalommal kerül színre Mikó András rendezésében, Pál Tamás vezényletével. A leningrádi Kirov Balett 3 előadást tart a Dóm téren. Két este Adam; Giselle című művét, egy este pedig balettösszeállítást mutatnak be. A játékok befejező szakaszában 3 este kerül színre Kodály Zoltán: Háry János című daljátéka Békés András rendezésében, Kórodi András vezényletével. A nyári fesztivál bizonyára nagy közönségsikert arató programjának a nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál ígérkezik. A külföldi csoportok az ország más városaiban is bemutatkoznak majd egy-egy alkalommal. A nyári fesztivál időszakában 12 képző-, ipar-, népművészeti és fotókiállítás nyílik. Az országos festészeti biennálét az idén először láthatja majd a közönség Szegeden. Orgonahangversenyek, kamarazenekari műsorok, az ifjúsági napok könnyűzenei koncertjei, országos halászléfőző verseny, a kiskundorozsmai szélmalomnál népzenei találkozó, az algyői városrészben néptáncegyüttesek találkozója, sok egyéb kulturális, szórakoztató és sportprogram várja a Szegedre látogatókat. Az idei programok egyébként a jubileumok jegyében zajlanak, a szabadtéri játékok 1959-ben történt felújítása óta az idei évad lesz a huszonötödik. A felújítást követő eddigi 24 évben már csaknem két millió nézője volt az előadásoknak, így az idén külön köszöntik majd a kétmilliomodik látogatójukat. Rákóczi nyomán a Nyírségben A Vay-várkastély Ha képzeletben Nyíregyházát, Kisvárdát és Nyírbátort egy háromszög csúcsaiként rajzoljuk magunk elé, e területnek csaknem mértani közepén lelünk rá Vajára, a Nyírség egyik legkedveltebb kirándulóhelyére. Az érdeklődőket természetesen nem csupán a könnyű és változatos megközelítési lehetőségek vonzzák, hanem a hozzáértőn helyreállított Vay-várkastély és parkjának történelmi levegője. Többek között talán ez ihlette a rendezőket arra is, hogy az utóbbi években több nagy sikerű tudományos konferenciát bonyolítsanak le a kastély falai között, melyeknek fő témája a Rákóczi-szabadságharc volt. Az igen szép fekvésű, széles, hatalmas sétányokkal, értetken fáóriásokkal rejtett kastély felé vezető utakon (mindenekelőtt Vay Ádámnak, II. Rákóczi Ferenc udvari marsalljának mellszobrával találkozunk. A képmás nyugodt méltóságú, jellegzetes XVIII. századi főurat ábrázol azon kevesek közül, akik vagyonuk, tekintélyük, meggyőződésük súlyával kötelezték el magukat Rákóczi és az általa képviselt nemzeti ügy mellett. A kastély — bár különböző részei más és más korokból származnak — egységesen nemes látványt nyújt. Gyönyörködtetően ötvözi a különböző korok építészeti stílusát és elképzeléseit. A komoly értéket képviselő Vasvárkastély középső része a XVI. század első felében reneszánsz stílusban épült — védelmi céllal — 1659-ben emelték, déli tornyát pedig a XVIII. században. A kastély belseje minden korból más és más jellegzetes vonást őriz: boltozatos, hatalmas termeket, széles, kényelmes belső folyosókat. Érdemes megtekintenünk egy 1900-ból származó mennyezet képét a második emeleti teremben, amely a nikápolyi csatát ábrázolja. Ebben az épületben került sor 1711. január 31-én a híres találkozóra II. Rákóczi Ferenc és a labanc hadak fővezére, Pálffy János között. Ez a megbeszélés akkor már az adott politikai-hatalmi viszonyok között nem lehetett eredményes, nem sokkal ezután a fejedelem végleg elhagyta az országot. Volt tehát jelkép is a nagy fejedelem életében; utolsó diplomáciai kísérlete hazája földjén, hazája megmentése érdekében. A kastély gazdái alapos kutatással, gondos szeretettel összeálltan helytörténeti kiállítást, Vay Ádámról elnevezett múzeumot hoztak létre a kastélyban, amely értékes dokumentumokban, tárgyi emlékekben bővelkedik, mind a kastély, mind pedig a Vay-család történetét illetően. Aki kedveli az ötvösművészet ritka alkotásait, az gyönyörködhet egy kiváló ötvösművész munkájában: egy XV. századi gótikus kehely féltve őrzött kincse a múzeumnak. Sétánk során érdemes meglátogatni a napjainkig ugyan már többszörösen átépített, de lényegében a XV. századi építészetet dicsérő református templomot is. R. K. A vajai várkastély Kismesterségek háza Poroszlón ban működjék népművészeti alkotótábor, a tiszatáji mesterségek jegyében. Az Országos Műemléki Felügyelőség, a Népművelési Intézet, az Ifjú Népművészek Heves megyei csoportja vállalkozott arra, hogy megteremtsék a lehetőséget a tábor ténykedéséhez. A poroszlói Községi Tanács már megvásárolta a házakat, a Középtiszavidéki Intéző Bizottság is segített ötvenezer forinttal. A helyreállítást társadalmi munkában végzik el. Az Országos Népművészeti Egyesület Heves megyei Szervezetének tagjai már dolgoztak is az elmúlt hetekben: tapasztották, meszelték. Felújításra vár még a tetőszerkezet, s rendezni kell az udvart. Június 20-án érkezik a kismesterségek házába az első alkotócsoport Nagy Imre debreceni népi iparművész vezetésével. Fafaragók, keramikusok — az ország minden részéből — töltenek itt két hetet. Első feladatuk a ház eredeti helyreállítása. Megújítják a két kemencét, a „külső kamrát”, jellegzetes formájában berendezik a konyhát, a szobát. Tartalmas, érdekes programoknak ad helyet a poroszlói palócházikó. Az egri pedagógusoknak díszítőművész-tábort szerveznek, majd a „falunéző” néprajzkutatók indulnak a tiszatáji népi hagyományok nyomában. Sok, ősi mesterséget űző ember él ma is Poroszlón: többek között ostorkészítő — akinek százéves ostorgyűjteménye van —, fafaragó népművész, kosárfonó. A hevesi szövést napjainkban is több idős asszony műveli: az alkotótáborban lehetőség nyílik arra, hogy átadják tudományukat. Az alkotóház avatását június végén tervezik. Táncházat, játszónapot rendeznek, amelyeken a legkisebbek is megismerkedhetnek a népi játékok készítésével. A palócházak másikában kap helyet a honismereti gyűjtemény. A halászat mesterségének ősi kellékei: többek között a csanak, a varsa, a palóc háztartás eszközei — a mángorló, a füstös fazék. A régi használati tárgyakat már egybegyűjtötték, a berendezéssel a tájházat majdan idegenforgalmi látványosságnak is szánják. A poroszlói széles utcán áll a régi tiszatáji építkezés két jellegzetes, szép palócháza. Fehérre meszelt falaival, nádfedelével, kedves előtornácával úgy ül mindkettő az új, nagyablakos családi házak között, mint nagyanyó unokái körében, önmagukat kínálják; azok számára, akiknek hivatásuk, vagy választott szenvedélyük a múlt megmentése, a hajdanvolt népszokások ápolása. Ezért is született a közös elhatározás : az egyikből alakítsanak tájházat, a másik-