Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-19 / 144. szám
1983. JÚNIUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Egy kis ország mint vendéglátó nagyhatalom A négy és félmillió lakosú Finnország igazi vendéglátó nagyhatalomnak számít. Joggal tartják a szakma Mekkájának, s bőven van mesélni valója annak, aki a szállodák környékén gyűjtött tapasztalatokat, szakmai ismereteket. Csépe Mihály, a szolnoki Tisza Szálló igazgatója öt év során immár másodszor járt Finnországban. — Hogyan élnek északi rokonaink? — Szívélyes és számunkra mérhetetlenül drága ország Finnország — kezdi a tapasztalatok összegzését Csépe Mihály. — Az árak és a bérek viszonya annyira sajátságos, hogy mi csak ámulunk az üzletek kirakatai előtt, ám a finnek „jól bírják” a magas árszínvonalat. Jellemzésül néhány számadat: egy villamos vonaljegy 34, egy kétgombócos fagylalt 32 forint, egy liter vodka ezer forint, egy rangosabb szállodában ebéd vagy vacsora 700 forintba kerül. Érdekes módon vasárnap és ünnepnapokon a szállodákban és éttermekben az árak 15%-kal magasabbak, így dotálják a finnek a pihenőnapon végzett munkát. — Milyen a finn szállodák kihasználtsága? — Mintegy 80 százalékos, ez magasabb az általam ismert nemzetközi nívónál. A vendéglátás sajátossága az, hogy a szállodákat 60%-ban hazai vendégek lakják. De nemcsak lakják: üzemek, vállalatok, intézmények szinte rátelepülnek egy-egy szállodára, s tanfolyamokat, rendezvényeket, kongresszusokat tartanak e helyeken, egyszóval a vállalati élet legfontosabb eseményei zajlanak itt. Elképzelhetetlenül nagy „Ezer tó országában” a belső idegenforgalom. A közlekedés jó, sok a belső repülőjárat, a hétvégeket pedig szinte mindenki a vízpartokon tölti. Finnország és Svédország között egy ötezer ágyas, tízemeletes, városnyi komphajó közlekedik. Egy ezen töltött víkend remek kikapcsolódásnak számít. De az is mond valamit, hogy a négy és félmillió lakosra ötmillió motorcsónak és kisebb vitorlás jármű jut. A külföldiek elsősorban azért zarándokolnak ide északra, mert csendes nyugalmat találnak, amelyre gondosan vigyáznak is a finnek. A környezet megóvása számunkra szinte elképesztő gondossággal történik Haikkóban jártam egy építkezésen. Az épülő házhoz vezető út mentén öt méter magas deszkapalánkokkal vették körbe a fákat, nehogy valamelyik is megsérüljön a szállítások során. Azt hiszem ez mindennél többet mond... Jártunk temetőben, amelyet meghittségével és derűs hangulatával a Margitszigethez tudnék hasonlítani. A sírok gondozását az állam vállalja magára, és minden hanton vágott, élő virágot találtunk. Bármilyen furcsa egy gyászos helyre e jelző, de — gyönyörű volt. — Magyar utazók aligha térnek úgy haza Finnországból, hogy ne legyen élményük a rokoni szeretet megnyilvánulásairól. — Nekünk is volt részünk benne. Utcán egy matróz csatlakozott hozzánk, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, s az egyik halsütőpavilonba invitált bennünket, miközben felemlegette a magyar sportolók 1952-es olimpiai sikerét. — Önök egy vendéglátóipari főiskolát is meglátogattak. Kézenfekvő a párhuzam: miben tért el Szolnok hasonló oktatási intézményétől? — A Hotellija Ravintolappisto 216 nappali és mintegy ezer tanfolyami hallgatóval működik. Az oktatást egy negyven (nyáron hetven) szobás gyakorló szálloda, 255 személyes gyakorló étterem, bár, öt konferenciaterem és egy 60 személyes kávéház segíti. Nappali tagozatos hallgatók számára az oktatási idő három év, és amire különös hangsúlyt fektetnek, az a nyelvtudás. Svédül, németül, angolul és oroszul szinte minden vendéglátó egységben beszélnek, de egy rangosabb szállodában a takarítónővel is megérti magát a külföldi. A szállodaipar hatalmas fellendülésnek indult: ha egy 400 szobás hotel szűknek bizonyul, rövid idő alatt tovább bővül, a tulajdonosai menten építenek hozzá egy 200 szobás szárnyat, úgy, hogy még további bővítésre is legyen lehetőség. Egy 200 szobás szálloda építési költsége öt év alatt megtérül, nálunk a Fórum Szálló 15 év alatt „hozza be” az építési költséget. — Nyilván az étkezési kultúrát is tanulmányozták. A megterített asztalok mellett milyen tapasztalatokat szereztek? — A finnek ízlése „franciás” és mind gyakoribb a svédasztal, ahol mindenki annyit fogyaszt, amennyi jólesik És nem többet! Az ételnek ugyanis meglehetős tisztelet jár ki — talán az árak miatt is. Íme egy menü a francia ételkártyáról: halsaláta, hideg sült, meleg étel, desszert gyümölcs, sajt. Illusztrációul pedig egy kép a Hesperia szálló svédasztaláról ... — pb — Megkezdődött a szövetkezeti kórusok országos találkozója Szolnokon felavatták Nagy István Zenélő című szobrát Tegnap délután megkezdődött a IX. alkalommal rendezett országos szövetkezeti dalostalálkozó Szolnokon, illetve a megyében. A megyeszékhelyen fél 5-kor gyülekeztek a kórusok a Pelikán Szálló parkolója melletti téren, ahol felavatták Nagy István Zenélő című alkotását. Az ünnepségen részt vett Simon József, a városi pártbizottság első titkára, és Fenyvesi József, a városi tanács elnöke. A szobrot, a Művelődési Minisztérium ajándékát Nánási Mihály, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője avatta fel. Az ünnepség után az énekkarok átvonultak a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központba, melynek színháztermében 17 órakor megkezdődött a bemutató hangverseny. A zsűri és a közönség öt együttes műsorát hallgatta meg. A szolnoki áfész Kodály kórusa, a házigazdák, Buday Péter és Rigó Éva dirigálásával azt a műsorukat szólaltatták meg, amellyel a következő hónapban Angliában egy fesztiválon szerepelnek. A vendéglátók mellett a péceli szövetkezetek Petőfi Sándor férfikórusa (karmester Bakonyi Árpád), a budapesti Cantemus kamarakórus (karmester Emődi Györgyi), az Egri kamarakórus (karmester Tar Lőrinc), valamint a kecskeméti SZMT—KISZÖV kamarakórus (karmester Rozgonyi Éva) lépett pódiumra a koncerten. Az együttesek összkari maként szólaltatták meg Kodály— Jankovics Jelige, valamint Kodály—Berzsenyi Magyarokhoz című művét. A fesztivál szolnoki eseményeivel egyidőben Jászberényben, Mezőtúron, Tiszaföldváron és Törökszentmiklóson az ország különböző részéből érkezett 25 énekkar lépett fel a bemutató koncerteken. A fesztivál ma délelőtt 10 órakor a Tiszaligetben folytatódik. A résztvevők megkoszorúzzák a felszabadulási emlékművet, majd 11 órakor a sportcsarnokban záróhangversenyt adnak. Három évtized a katedrán A matematikai „pallérozottságért” Ha a DATE mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karának történetét kellene megírni dr. Bukovinszky László, a főiskola docense nyilván számtalan adattal tudna szolgálni. Harminc évvel ezelőtt az intézmény elődjében, a mezőgazdasági gépészeti technikumban kezdte meg tanári pályáját. Mezőtúrra a véletlen hozta a fiatal, pilisi születésű matematika-ábrázoló geometria szakos pedagógust. 1953-ban egy jugoszláv határ menti községbe, Gyékényesre kapott kinevezést. Ez akkor a „világ végének” tűnt a szemében, ámbár Mezőtúrról sem hallott, amíg állást nem kínáltak neki az alföldi városkában. Végül is Pilis közelsége, a térképen is jelzett vasúti „fővonal” döntött. .. Bukovinszky László nem bánta meg a választását. Ma azt mondja, soha nem tekintette átmenetinek „mezőtúriságát”. A technikumban kiváló kollegák és jó lehetőségek várták. Akkor ugyanis még csak lehetőség volt mindaz, ami mára valóra válhatott. Tíz éve tanított már, amikor határozat született a felsőfokú technikumok létrehozásáról. Mezőtúr is a jelöltek listájára került, s az iskola „érettségire épülő technikummá” vált, két évig hivatalosan is ezt a nevet viselte. Nem volt könnyű bevezetni ott a felsőfokú képzést, ahol addig nem volt hagyománya, de hogy sikerrel végezték el ezt a feladatot, bizonyítja, hogy újabb tíz év múlva főiskola lett a felsőfokú technikumból. Bukovinszky László számára is új feladatokat hozott mindez. A műszakiak matematikai pallérozottsága sok mindent elárul felkészültségükről — vallja. Nem mindegy tehát, hogy mit, milyen módon és milyen alapossággal sajátítanak el a tantárgyakból a főiskolán a leendő üzemmérnökök. Hogy mit kell megtanulniuk, az kitűnik a jegyzetekből. A mezőtúri gépészek kezdettől fogva Bukovinszky tanár úr matematikajegyzeteiből készülnek vizsgáikra. A tanulás, a tanítás módszereit azonban nem rögzítik ezek a tankönyvek. Ezért is jelentősek a főiskola pedagógiai kutatásai, amelyekben Bukovinszky László hosszú évek óta részt vesz. Kollégáival olyan módszereket kívánnak bevezetni a főiskolai oktatásban, amelyek növelik a tanítás, a tanulás intenzitását. Éppen most készülnek a programozott oktatás és az eredményorientált tanítási rendszer kísérleti tapasztalatainak összehasonlító elemzésére. Mindkét oktatási módszer a fentebb már említett célt szolgálja, hisz a diákoknak sok órában sokféle tantárgyat kell megtanulniuk, jó ha ennek megtalálják legrövidebb és legcélravezetőbb módjait. Bukovinszky László szereti a diákjait, s leginkább akkor elégedett velük, ha éppoly következetesek a tanulásban, mint ő a tanításban. Úgy véli, irányítani és támogatni kell a hallgatókat, élvezzék a szabadságot, amely megilleti őket, de ne feledkezzenek meg kötelességeikről. A diák hajlamos arra, hogy évközben „elelbi tangóljon’ a tankönyvek mellől. Ezt a hajlamát valahogy „meg kell törni”, — akár hetenkénti számonkéréssel is — hisz a vizsgaidőszak rövidre szabott ideje nem elegendő a matematika, de egyetlen más tárgy elsajátítására sem. A matematika egyébként sem tartozik a legkönnyebb és — talán emiatt is — legnépszerűbb tantárgyak közé. Oktatni sem könnyű, hisz az utóbbi esztendőkben csökkent a matematikaórák száma, viszont nem csökkent az ismeretanyag. Többek között ezért is tett jó szolgálatot a már említett programozott oktatás bevezetése. A jól felszerelt szaktanteremben a tanár állandóan jelzést kap arról, hogy mennyire áll szinkronban hallgatóival, értik-e, tudják-e követni a hallottakat? Egyidőben tudja végezni a tanulás irányítását és ellenőrzését, s ez egyaránt segíti a tanár és a diák munkáját. A főiskolára kerülő diákok egyébként már középiskolás korukban megismerkedhetnek leendő matematikatanárukkal. Bukovinszky László ugyanis a felvételi előkészítő bizottság vezetője, irányítja a munkát, amelyet annak érdekében végez a főiskola, hogy leendő hallgatói minél jobban megismerjék választott hivatásukat, az intézmény életét, és minél felkészültebben érkezzenek a felvételi vizsgákra. A főiskola, a főiskolai ifjúság érdekeit pedig az egyetemi tanácsban képviseli. Ez a testület a DATE — amelynek egyik főiskolai kara a mezőtúri — legmagasabb fóruma. Ha Bukovinszky László visszatekintene az elmúlt három évtizedre csaknem négy és félezer diákarcot kellene felidéznie, tizen- és huszonévesekét, meglett felnőttekét, hisz a levelező tagozaton is tanít. Pedagógiai munkásságát a közelmúltban az Apáczai Csere János-díjjal ismerték el. T. E. Fotó: F. T. 5 Amatőröknek Képzőművészeti alkotótábor Berekfürdőn Szolnok megye amatőr képzőművészeinek alkotótáborát a nyáron ismét megrendezi Berekfürdő festői környezetében a Népművelési Intézet, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, valamint a karcagi városi tanács és a Déryné Művelődési Központ. A július 25-től augusztus 6-ig nyitva tartó alkotótáborba az alapító tagokon kívül a szervezők minden, a művészet iránt kedvet, tehetséget érző érdeklődőt várnak. Az egyes szakcsoportokat neves képzőművészek vezetik. A festőket Szemedén György festőművész, a szobrászokat Papi Lajos és Győrfi Sándor szobrászművészek, a keramikusokat Mikola Miklós mester avatja be a művészet titkaiba. Az érdeklődők július 25-ig a karcagi Déryné Művelődési Központban jelentkezhetnek. fl szolnoki tizenéveseknél. Újabb „kalandozások” A jövő héten is több programot kínál a tizenéveseknek a „Kalandos nyár” szolnoki rendezvénysorozata. Június 20-án este 8 és 10 óra között — derűs idő esetén — a csillagos égbolt titkait fürkészhetik az érdeklődők a TIT Jubileumi téri csillagvizsgálójában. Június 23-án délelőtt 10 órától, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban folytatódik a „Kalandozás az ember világában” című sorozat. Horváth András pszichológus ezúttal azokat a fiatalokat várja, akik egyéni problémáikra keresnek választ. A „Kalandozás szárazon és vízen” június 25-én szombaton — jó idő esetén — újabb Szolnok környéki kirándulást ígér. Gyülekező reggel 8 órakor az úttörőházban. Szépen magyarul — szépen emberül „Beszélni nehéz” valóban? „Beszél, mint a vízfolyás”; „Beszél, beszél, be nem áll a szája!”; „Egész nap jártatja a száját” — ezek a szólások mintha azt sugallnák, hogy beszélni könnyű. Nézzünk még egyet! „Beszél, beszél, de nem mond semmit”. Szerintem ez a megállapítás a helyes válaszadás kulcsa. Nem beszélni nehéz, hanem mondani valamit. „Jót s jól!” — írta Kazinczy Ferenc több mint százötven éve. Igaz a versírók elé állította ezt a követelményt, de mindenkire érvényes, aki valamit cselekszik. Cselekedet, tett a nyelv segítségével való megnyilatkozás is. „Jót. ..!” — ez a beszédben emberséges, igaz, és lényeges megállapításokszándékok kérdések megfogalmazását jelenti. „... s jól” — azaz kellő pontossággal se többet, se kevesebbet nem mondva, mint ami szükséges, kellő érzékletességgel, kellő hangerővel, hogy el is jusson annak a fülébe, akinek szánták; a hangok kellő megformáltságával, hogy az illető meg is értse; vagyis úgy, hogy a beszéd minden eleme — a hangerő, a hangsúly, a hangszín stb. — segítse a szemben állót a megértésben. Melyik fontosabb a kettő közül? Benkő Loránd professzor néhány évvel ezelőtt egy Nyíregyházán rendezett anyanyelvoktatási konferencián az alábbiakat mondta: ....vajon melyik a lényegesebb veszély a nyelvhasználatban magában is, de nem utolsósorban annak a társadalmi magatartásra való visszahatásában is? Az-e, ha valakinek a közlésében tipikusan nyelvtani hibák jelentkeznek, például iktelenül ragoz ikes igéket, egyenlőré-t mond egyelőre helyett, el kell menjek-et el kell mennem vagy el kell, hogy menjek helyett, sőt horribile dictu — egyszer-egyszer még -suk, sük-özik is? Vagy azé, ha valaki nemtörődöm, hányaveti közléseiben minimális tekintettel sincs a hallgató megértési érdekeire ...?” A végletes rosszat (vagyis amikor semmitmondó, esetleg hazug tartalmat zavaros megfogalmazásban, szépségre nem törekvő megnyilatkozásban kapunk) mindenképpen elutasítva a sima beszédű, semmitmondást, és a göcsörtös, darabos, esetleg nyelvtanilag hibás vagy nem eléggé jó hangzású, de igazságokat kimondó beszéd közül — inkább az utóbbit becsüljük! Természetesen tudnunk kell, hogy nem ez az igazi, hanem az, amikor jó, igaz és fontos tartalom szép formában jelentkezik, vagyis amikor a beszéd dallama, a hangszín, a hangok tisztasága külön élményt ad, azaz amikor a forma szépsége erősíti a tartalom igazságát. Bármilyen furcsának tűnik, az ilyen beszéd elsősorban a jellemen múlik. Ha az ember akkor szól, ha van mit mondania, ha csakugyan azt akarja, hogy akihez beszél, az megértse őt, ha tiszteli mind önmagát mindazt, akivel közölni akar valamit, akkor ösztönösen is arra törekszik, hogy szépen közölje gondolatait. Kalászné Kállai Eszter