Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-25 / 227. szám
1983. SZEPTEMBER 25. Szandai-tárlat Karcagon A karcagi Déryné Művelődési Központ nagytermében nézhetik meg az érdeklődők Szandai Sándor Munkácsydíjas szobrászművész kiállítását. Szandai életműve önmagáért beszél, a méltatás helyett inkább örömünkről szólunk: a mester alkotásaival, végre és kitörülhetetlenül visszatér szűkebb hazájába. Megjárták ugyanis művei a fél világot, míg a szandaszőlősi nincstelen, kétkezi ember művésszé érett fia, pontosan egy évtizeddel halála előtt önálló kiállítással (1968) tiszteleghetett szülőföldjének. Az 1980-as szolnoki tárlat sajnos már emlékkiállítás volt. De ez az év már Szandaié, Szolnok után most Karcagon vernek gyökeret alkotásai. A fogadóhely méltó az alkotások nagyságához, aligha van más olyan termünk, ahol annyira érezné a látogató a hely varázsát A Szabó István és Papi Lajos kiállításakor is feltűnt, hogy — értő rendezéssel — a díszterem ódonba hajló szépsége, a világítási viszonyok, a tér lehetősége szinte kiállt a szobrok, kisplasztikák után. A Szandai-életmű keresztmetszete remekül illeszkedik a helyhez. A nagyobb színdinamikát kívánó munkák, a mester utolsó két évtizedének terméséből, a fénnyel szemben lévő falakra kerültek, így nagyszerűen érvényesülnek a különböző anyagok tér- és képi hatásai. A Gyűrött ritmusok (I—II.), az Elvont formák különböző színes fémjei valószínűleg úgy funkcionálnak ebben az elhelyezésben, megvilágításban, ahogy azt alkotójuk elképzelte. Kétségkívül vonzzák a szemet, megmozgatják a fantáziát ,ezt annak is el kell ismernie, aki inkább Szandai korábbi szobrászaiénak híve. A művész gazdagsága a hagyományosabb ízlésű látogatókat is gyönyörködteti: az 1935-ben készült Kaszakalapáló és az 1938-as Kontyos nő, a Groteszk tánc mellett láthatjuk az önportrét (1946), a Kőművest (1949), a Kakasos figurát (1948), s más, az 1940- es évektől készült, már klasszikus értékűnek minősíthető, alkotást. Szandai későbbi remekei megismeréséhez a kiállítást megnyitó L. Menyhért László könyve vezetheti a látogatót. Valószínűleg igaza van a kismonográfia szerzőjének, abban, hogy Szandai, amikor megújította szobrászatát, nem kívánt semmiféle divatos művészeti irányzathoz kötődni, s kortalan akart maradni. Vasarelyhez fűződő barátsága viszont nem múlt nyomtalanul művészetében sem, jónéhány kompozíciójával egyenesen a piktúrához közeledett. Ezt a tendenciát a Karcagon kiállított munkái közül talán a Lila figurák és a Színesfém, képekkel című munkái érzékeltetik. Elvont formák (1963) — ti — Negatív forma (1976) önportré (1946) Szépen magyarul-szépen emberül Pont, pont, vesszőcske... Az ismert gyermekmondóka során egy ember kerekedik a papírra. Bizony, az egyszerű írásjelek az írásban is megmutatják az embert; kikerekedik belőlük használójuk jelleme. Mostanában a központozásban sok lazaság, nemtörődömség tapasztalható, s nem mentes ettől a nyomtatott szöveg sem. Pedig helyesírási szabályzatunk talán legegyértelműbben, legszabatosabban az írásjelek használatát írja elő. A nyomtatott sajtóban mégis bizonytalansággal találkozhat naprólnapra az olvasó. Szőrszálhasogatásnak tűnik erről külön szólni? Korántsem. A „jelentéktelen” írásjelek szavatolják az írott szó pontosságát, egyértelműségét. Nagyvonalú használatuk esetleg csak nemtörődömségre, a szabályok nem ismeretére vall, ám nem egyszer félrevezető szándékról, vagy akár jellemhibáról is árulkodhatnak. Meglehetősen elterjedt nyelvi babona, hogy az és, s, vagy, meg kötőszó elé akkor sem kell vesszőt tenni, ha mellérendelő összetett mondatok tagmondatait kapcsolja össze. Ezzel szemben még akkor is vesszőt kell tennünk, ha egyik (vagy több) tagmondat hiányos, vagy ha azonos mondatrészeket kapcsol ugyan össze, de az egyikhez alárendelő mellékmondat kapcsolódik. Bizonytalanság tapasztalható a kérdőjel használatában is. Sok a kérdőjel manapság, azaz sokan függő kérdés után is kiteszik, pedig ez esetben olyan írásjel dukál, amilyet a főmondat kíván. Például: „Lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten!” „Azt se tudja, merre felé járjon”. (Arany János). Egyesek nyakra-főre használják együtt a kérdőjelet és a felkiáltójelet (?!). Az a gyanúm, nem veszik a fáradságot, hogy a gondolatok pontos megfogalmazásával adjanak hangsúlyt a szavaiknak, hanem éppen ellenkezőleg: az intonációval a mondanivalóval könnyűségét akarják rejtegetni. Leginkább az idézőjel indokolatlan használatakor lóg ki a lóláb; használója lusta megkeresni a pontos, szabatos kifejezést, leírja, ami először eszébe jut, s érezvén a pontatlanságot, egyszerűen idézőjelbe teszi. Példát erre nem is kell hozni, mindenki találhat naponta — sajnos — a sajtótermékekben. Túlzott aggályoskodással is találkozhatunk, például amikor nemcsak az idézeteket, hanem a legelterjedtebb szólésmondásainkat is idézőjellel írják. Elharapódzott újabban a három pont használata. Indokolt lehet persze, különösen az irodalmi alkotásokban, amikor elhallgatást sugall, az író az olvasóra bízza a gondolatsor folytatását. Hivalkodásnak tűnik viszont sokszor, különösen mindennapi témáról szólva, mintha a szerző olyan sokat tudna mondani még. Pedig... Az előző divatokkal szemben mostoha sorsra jutott a gondolatjel és a pontosvessző, pedig használatuk elősegíti a mondat pontos tagolását, a gondolati egységek elkülönítését, tehát a mondandó világos, egyértelmű közlését. Persze csak ha a közlőnek valóban van közölni valója. Angyal János SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Statisztikai évkönyv, 1982 A kötet — a hagyományoknak megfelelően — ismerteti hazánk életének minden olyan területét, melyre vonatkozóan statisztikai megfigyelés folyik, adataival sokoldalúan világítja meg a társadalmi, gazdasági jelenségek összefüggéseit. A legfontosabb mutatószámok változásait hosszú idősorokban tekinti át, majd képet nyújt Magyarország társadalmi és gazdasági szerkezetéről. Az évkönyv a népesség számának és összetételének, a népmozgalom és a foglalkoztatottság alakulásának részletes adatai után gazdasági eredményeinket jellemzi. Mérlegszerűen közli a nemzeti jövedelem és a társadalmi össztermékfelhasználás adatait, valamint a nemzeti vagyon és a beruházások mutatószámait. Ezután ágazatonként adja közre az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység részletes számadatait, beleértve a termelékenység, az állóeszköz és anyagfelhasználás alakulását. További fejezetei a lakosság életkörülményeivel foglalkoznak. A jövedelmek és a fogyasztás alakulásán túl képet ad a szociális ellátottságról, az egészségügyi szolgálatról, a lakáshelyzetről. Közli a kötet a legfontosabb környezetstatisztikai adatokat is. Az oktatás, a tudományos kutatás, a közművelődés és a sport helyzetének ismertetésén túl érdekes adatokat tartalmaz az igazságszolgáltatásról, a balesetek alakulásáról, továbbá időjárásunkról. Törökszentmiklóson Úttörővezetők konferenciája Tegnap Törökszentmiklóson, a művelődési központban a Magyar Úttörők Szövetségének városi elnöksége megtartotta az úttörővezetők városi konferenciáját. Az elnökség beszámolt az 1979— 80-as mozgalmi év óta eltelt időszak munkájáról, értékelte a VII. konferencia határozatainak teljesítését, és javaslatot tett a további feladatokra. Ezt követően összegezték a csapatszintű úttörővezetői értekezletek állásfoglalásait, és javaslatot tettek a működési szabályzat módosítására. A tanácskozás befejezéseként tizenöt küldöttet választottak, akik a megyei konferencián képviselik majd Törökszentmiklós úttörővezetőit. Drezdai slágerfesztivál Magyar gálaműsor Magyar gálaműsor is lesz a drezdai slágerfesztiválon — mondta Pentz Zsolt, az Interkoncert osztályvezetője. Fellép: Karda Beáta — aki vendégszerepelt Alexandriában —, Szűcs Judit, Soltész Rezső és a Wastaps együttes; a rendező Csenterics Ágnes. A hivatalos versenyben Molnár Erik szólóénekes, valamint a Karthago együttes indul. 5 Művészeti Hetek ’83 Bár a színházak, hangversenytermek már néhány héttel előbb megnyitották kapujukat, az ipari szezonkezdés az évente ismétlődő Budapesti Művészeti Hetekhez kapcsolódik. Szeptember 25-től — Bartók halálának évfordulója — az idén huszonötödik alkalommal rendezi meg a művészeti heteket a Fővárosi Tanács és a Művelődési Minisztérium több intézménye. A hagyományokat követve rangos magyar és külföldi vendégművészek fellépése teszi vonzóvá a programot , amelyet elsősorban a hazai közönségnek szánnak. Mint évek óta, most is a zenei hetek hangversenyei adják a Budapesti Művészeti Hetek gerincét, ötven külföldi szólista és 15 együttes lép fel a magyar zenei élet kiválóságai mellett. A nyitó koncerten hagyományosan a Magyar Állami Hangversenyzenekar Bartók- és Liszt-műveket ad elő Ferencsik János vezényletével. A zenei heteken Ferencsik még két alkalommal vezényel a Zeneakadémián. Vendégkarmesterek — mint Carlo Zecchi, Andrzej Markowski, Antoni Ros- Marba — szólisták: Gustav Leonhard csemballóművész, Alexandrina Milcseva énekes, Mihail Pletynov zongoraművész — lépnek fel. Hangversenyezik a bécsi Alban Berg vonósnégyes (ez lesz első magyarországi szereplésük), a Tokiói Zeneakadémia Zenekara. A zenei világnapon, október elsején kezdődik a Korunk zenéje sokoldalú programja — ahol az Új Zenei Stúdió, a szombathelyi szimfonikus zenekar mellett hangversenyt ad a méltán híres kölni Ensemble Modern és a holland Schönberg Ensemble is. Amilyen változatos az előadók névsora, olyan gazdag a műsor is. Megszólalnak Bach, Beethoven, Brahms, Vivaldi, Mozart, Richard Strauss, Haydn, Csajkovszkij, Chopin művei, Kadosa Pál születésének 80. évfordulójáról emlékesten szólalnak meg a nemrég elhunyt szerző művei , amelyeket még ő válogatott ki. A Korunk zenéje sorozatban a Messiaen, Pierre Boulez, Schönberg, Lendvay Kamilló, Csemiczky Miklós, Szöllősy András, Sugár Miklós zenéje hangzik majd fel. Újdonság, hogy az idén a társművészetek is seregszemlét tartanak a Budapesti Művészeti Heteken. Táncművészet ’83 címmel öt helyszínen nyolc műsort produkálnak hivatásos és amatőr táncegyüttesek. Tíz fővárosi színházban lesz premier a művészeti hetek egy hónapja alatt. S október 14. és 24. között Budapesti Színjátszó Napok címen amatőr színházi együttesek találkozójára kerül sor. Néhány hétre Budapest zenei, színházi élete felé fordul az ország figyelme. Néhány hétre Budapest nemcsak az ország, a hazai kultúra fővárosa lesz. K. M. II. DALOSOKKAL KOLOZSVÁRON Esős túra Kalotaszegen • Búcsúest az Operában A vendéglátó román kórus gondoskodott arról, hogy vendégeik egy percre sem unatkozzanak. Kirándulások sorát szervezték meg. Az első úticél Marosvásárhely volt. A Maros két partjára települt megyeszékhelyen bőven akadt látnivaló. Különösen a város központjában található Rózsák tere ragadta meg a figyelmet. A barokk és klasszicista épületek jól megfértek a modern építészet jegyeit hordozó házak szomszédságában. A látványt az őszi napfény még szebbé tette. A kalotaszegi kirándulás alkalmával már kevésbé volt kegyes az időjárás. A vastagabb pulóverek kerültek elő a bőröndökből, és még így is elkelt a reggeli kupica cujka, hogy ne fázzon az ember. Az esős, hűvös idő azonban nem kezdte ki a dalosok hangulatát. Röpködtek a tréfák, szólt a nóta, a sűrű fenyvesek, meredek sziklák között kanyargó autóbuszon. A Kalota-patak völgyének pázsitjait kikericsek lepték el, csábították az arra járót, hogy gyűjtsön belőlük egy csokorra valót. Kalotaszeg apró falvaiban a csodálatos népi építkezés, a faragott kapuk, az utcákon kínált hímzett térítők, blúzok megállítják az idegent, hogy szétnézzen, megcsodálja a művészi alkotásokat. Bánffyhunyad — az 1200-as években épített — templomának belső faragásai, a mennyezet világhírű festett kazettái ámulatba ejtik a látogatót, érkezzen a Jászságból, a Tiszazugból, vagy bárhonnan. Kolozsvárt lehetetlen megismerni pár nap alatt. Annyi látnivaló akad, hogy nem tudja a turista, hol is kezdje. A román kórustagok élvezetesen kalauzolták végig a legjelentősebb városrészeken, műemlékeken vendégeiket. Az idő rövidsége miatt azonban csak pillanatfelvételek maradtak meg az építészeti, történelmi, kulturális értékekből. A házigazdák figyelme mindenre kiterjedt. „Tudjuk, ti is szerettek táncolni, nemcsak énekelni’' — mondta magyarul a karmester, Breazu Mircea. Természetesen senki sem tiltakozott a közös, a barátságot tovább mélyítő kellemes program ellen. A késő estébe nyúló táncot közös éneklés követte. A három kórus valamennyi tagja kitűnően érezte magát a hangulatos találkozón. A vendéglátók azonban még mindig tudtak újabb meglepetéssel szolgálni. Az utolsó estére a kolozsvári Állami Magyar Színház és Operába váltottak jegyet. Kálmán Imre operettjeiből válogatott slágerek szerepeltek műsoron. A feledhetetlen esten a tiszaföldvári férfikar tagjai — a jászberényi kórus ugyanis egy nappal korábban hazautazott, ők nem láthatták a bemutatót — zsibbadtra tapsolták tenyerüket a látványos előadáson. A hatnapos út szép, emlékezetes befejezése volt az utolsó este. A búcsúzás perceiben a kórus tagjai jó ismerősök, barátokként köszöntek el egymástól. „Lesz folytatás, ígérjük” — hangzott mindkét részről. Konkrét elképzelésekről még nem eshetett szó, de a jó kapcsolat, az együtt töltött néhány nap garancia arra, hogy valóban lesz folytatás. Fekete Sándor Vége Minden látogató megcsodálja Marosvásárhely főterét A kalotaszegi asszonyok utcán kínálják a szebbnél szebben hímzett portékáikat