Szolnok Megyei Néplap, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-03 / 1. szám
2 Nigéria I esztendő katonákkal 1igha készülnek jókedvűen az új esztendő köszöntésére a nigériaiak, az ország súlyos gazdasági válsága eleve kedvüket szegte. A kérdésre, hogy a szilveszteri katonai hatalomátvétel hírére jobb kedvre derültek-e, csak talán nem válasz adható: igen is meg nem is. Hiszen tudják, attól, hogy a katonák átvették a kormányrudat Alhaji Shehu Shagari polgári elnöktől, egy csapásra nem lesz jobb a gazdasági helyzet. Másrészt még jól emlékeznek az 1966 és 1979 közötti időszakra, amikor öt katonai hatalomátvétel zajlott le a nyugat-afrikai államban, s a tisztek 13 évi országlása — a gazdasági felvirágzás ellenére — gondokat is okozott. S még valami felmerülhet a mintegy 100 milliós Nigéria lakóinak többségében, legalábbis azokban, akik a nyáron Shagarinak és pártjának Nigéria nemzeti pártjának (NPN) szavaztak bizalmat: mi lesz a polgári demokratizálódási folyamat sorsa? Paradox módon annak idején, 1979-ben a katonák éppen a most eltávolított Shagarinak adták át a hatalmat, mert érettnek ítélték a helyzetet a polgári kormányzáshoz való visszatéréshez. Shagari akkor is és most nyáron is az egységes Nigéria jelszavával nyerte meg a választásokat, s ennek a több mint 250 etnikai csoportból felépülő országban aligha lebecsülendő a jelentősége. Igaz persze hogy az 1960. október 16-tól független Nigéria történetében eddig a polgári politikusok nem szerepeltek valami fényesen, önös érdekeiket részesítették előnyben, s 1966-ra a polgárháború szélére sodorták az országot. Ekkor lépett színre a hadsereg, amely maga sem volt egységes a Nigéria jövőjét formáló elképzelésekben. Ennek tudható be, hogy a katonák már nem voltak képesek megakadályozni a véres polgárháború kitörését, a biafrai tragédiát, amely kétmillió ember életét oltotta ki. Hogy mennyire kísért ez a fájdalmas múlt Nigériában, azt jelezték a nyári választások idején lezajlott zavargások, a pártok közötti torzsalkodások, az újból felerősödött bizalmatlanság. A Chagari elnöki működése kezdetén — ez is az igazsághoz tartozik — az olaj boom már a végét járta, s ő egy kőolajra alapozott gazdaságot örökölt. A tovatűnt esztendő, 1983 már igencsak a megpróbáltatások éve volt: a tőkés, világgazdasági válság, az olajpiaci pangás valóban alapjaiban rendítette meg az ország gazdaságát. Az emberek ezt saját bőrükön tapasztalták: a magas munkanélküliséget, a csillagászatii élelmiszerárakat, az importmegszorító intézkedések következtében beszűkült áruválasztékot, az akadozó alapvető szolgáltatásokat. Ebben a közegben újból virágzásnak indult a fekete piac, új erőre kapott a korrupció. A gazdasági gondok fő oka, hogy Nigériában, akárcsak sok más olajtermelő országban, a fejlesztési terveket az 1974- től bőven áramló petrodollárokra alapozták. Az olaj nemzetközi kereslete azonban időközben visszaesett: Nigéria ilyen jövedelme a felére csökkent, s már nem tudja tartani a 30 dolláros hordónkénti árat sem. A katonák tehát igen nehéz gazdasági-társadalmi időszakban tértek vissza a hatalom porondjára Nigériában. Vállalkozásuk sikeréhez aligha lesz elég pusztán a t rendcsinálás. Kocsi Margit SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP „Szeretnénk remélni, hogy a józan ész diadalmaskodik” n szovjet kormányfő nyilatkozata Moszkvában nyilvánosságra hozták azokat a válaszokat, amelyeket Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke adott a Jomiuri Simbun című japán lap szerkesztőségének kérdéseire. Az új közepes hatótávolságú amerikai rakéták európai telepítésének megkezdése utáni nemzetközi helyzetről szólva Nyikolaj Tyihonov kifejtette: — Gondolom, újságuk sok olvasója egyetért azzal, hogy mindenkinek jobb volna, ha az új évét e rakéták nélkül kezdhetnénk. Visszataszító „ajándék” ez az európaiaknak”, de nemcsak nekik. Az Egyesült Államok lépései következtében a világhelyzet sokkal bonyolultabb lett, a feszültség számottevően megnőtt. — Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének 1983. november 24-i nyilatkozata meggyőzően feltárja, milyen hibás és veszélyes a jelenlegi amerikai kormányzat irányvonala, amelynek célja a Szovjetunió biztonságának aláásása. A nyilatkozat megmutatja, hogy valójában kit terhel a felelősség a genfi tárgyalások megszakadásáért. Csupán hangsúlyozni tudom, hogy a Szovjetunió a genfi tárgyalásokon olyan messzire elment, amennyire csak mehetett, hogy valóban igazságosan és radikálisan meg lehessen oldani a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek kérdését. — Emlékeztetnék rá, hogy éppen a Szovjetunió javasolta minden közepes hatótávolságú és harcászati nukleáris eszköz megsemmisítését Európában. Az Egyesült Államok azonban még tárgyalni sem kívánt erről. — Ezt figyelembe véve mi olyan megoldásra törekedtünk, amely lehetővé tette volna, hogy mind Európában, mind pedig Ázsiában a lehető legalacsonyabb szinten megőrizzük a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök egyensúlyát. A Szovjetunió beleegyezett például abba, hogy európai térségében mind közepes hatótávolságú rakétákból, mind a hozzájuk tartozó robbanótöltetekből sokkal kevesebbel rendelkezték, mint 1976- ban, amikor még egyáltalán nem voltak meg az SS—20 rakéták, — állítólag ezek miatt hozta meg a NATO az új amerikai rakéták nyugateurópai telepítésére vonatkozó határozatot. — Sajnos, a másik fél egészen más, nyíltan önző megfontolásokból indult ki. Számára az a legfontosabb, hogy az első csapás megtételére alkalmas nukleáris fegyver Európába telepítésével katonai fölényre tegyen szert. Ezért hiúsította meg a genfi tárgyalásokat is. — Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok szólni arról a negatív szerepről is, amelyet néhány más ország vezetése játszott. Azok, akik saját népük akaratával ellentétben beleegyeztek abba, hogy befogadják az amerikai rakétákat, közvetlenül felelősek a nemzetközi helyzet jelenlegi kiéleződéséért. Nem kis mértékben bűnösök azok az európai, vagy ázsiai kormányok is, amelyek a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverekről vallott álláspontjukkal valamilyen módon elősegítették a fegyverkezési hajsza új, veszélyes szakaszának megkezdését. — A helyzet ma valóban nem egyszerű, de a szovjet vezetés, mint ezt Jurij Andropov világosan kifejtette, nem kívánja megváltoztathatatlannak tartani ezt a helyzetet. — Szeretnénk remélni, hogy a józan ész mégis diadalmaskodik, visszaáll az amerikai rakéták telepítésének megkezdése előtti helyzet, s ez lehetővé teszi a kölcsönösen elfogadható megoldás megtalálását. Ez megfelelne minden nép vágyainak, a békés, nyugodt életbe vetett reményének. A szovjet—japán kapcsolatok helyzetét a Jomiuri Simbun kérdésére Nyikolaj Tyihonov egyebek között kijelentette: — A Szovjetunióban tiszteletet és rokonszenvet éreznek a japán nép iránt és őszintén kívánják, hogy kapcsolatainkban felülkerekedjék a bizalom és a jószomszédság. A szovjet embereknek semmilyen más szándéka nem volt és nincs — hangoztatta újévi interjújában a szovjet kormányfő. 11 palesztinok folytatják harcukat az önálló államért A fegyveres harc és a független palesztin államért vívott küzdelem folytatását, az ezzel összeegyeztethetetlen Reagan-terv elutasítását hangsúlyozta idei első nyilatkozatában Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke. A WAFA palesztin hírügynökség által tegnap közölt nyilatkozatban Arafat hangsúlyozta, hogy a palesztinok folytatják erőfeszítéseiket a független államért, azért, hogy minden palesztin ennek az államnak a polgára legyen. A megszállt területeken a palesztin ellenállók minden eszközzel" fokozni fogják harcukat, beleértve annak fegyveres formáját is. Arafat palesztin ellenfelei egyebek között azzal indokolták ellene való fellépésüket, hogy a PFSZ vezetőbe hajlik a fegyveres ellenállás háttérbe szorítására és az amerikai rendezési elképzelések elfogadására. Arafat nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy a Palesztinai Nemzeti Tanács kikötése szerint a Jordániával való konföderáció amerikai ihletésű terve csak akkor kerülhet terítékre, ha létrejön a független palesztin állam, amely majd megfelelő alkotmányos formák közt dönthet a kérdésről. A Reagan-terv nem ismeri el a palesztin nép jogait, és figyelmen kívül hagyja nemzeti törekvéseit — mutatott rá. A palesztin vezető jelenleg Tuniszban van, ahol az El-Fatah Központi Bizottságának ülésén elpártol. A megbeszélés központjában valószínűleg az a heves visszhangot kiváltott megbeszélés áll, amelyet — a Camp David-i különalku miatt annak idején — kiközösített Egyiptom elnökével folytatott. Száz év után Brunei független Vasárnap kikiáltották Brunei függetlenségét, ezzel hivatalosan is véget ért a csaknem évszázados brit uralom. Hasszán bin Bolkiah, Brunei szultánja kinevezte országa első, családi alapokon nyugvó kormányát. Brunei Ázsia leggazdagabb országa. Lakóinak százára mindössze 200 ezer, területe kevesebb, mint 6 ezer négyzetkilométer, Borneo északnyugati partjainál fekszik. Gazdagságát esősorban a kőolajnak kis földgáznak köszönheti Á függetlenség kikiáltása alkalmából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége táviratban üdvözölte Brunei szultánját, aki egyben az ország miniszterelnöke, pénzügy-, valamint belügyminisztere is. A táviratban a szovjet vezetés készségét fejezi ki Bruneivel a diplomáciai kapcsolatok felvételére. MADRID Tegnap délelőtt a spanyol fővárosban két rendőrt meggyilkoltak. José Requena 25 éves őrmester, valamint 28 éves társa Marcelino Clemento gépkocsizó járőr szolgálatot teljesített Madrid külvárosában, amikor egy piros jelzésnél megálltak, — eddig ismeretlen tettesek — egy gépkocsiból géppisztolysorozatot adtak le rájuk. Mindketten meghaltak. A támadók elmenekültek. PÁRIZS A Peugeot-konszernhez tartozó Talbot gépkocsigyár igazgatósága bejelentette, hogy a gyárban kedden ismét megindul a munka, miután a rendőrség, a kormány utasítására, a hét végén eltávolította a gyárt, megszállva tartó munkásokat. TOKIO katonai hírszerző képességének javítása céljából Japán felderítő műholdat kíván kifejleszteni. Magas rangú, tokiói hadügyminisztériumi források tegnap en iTelexen 1lérkesetté nek kapcsán azt hangoztatták, hogy az ország számára — úgymond — létfontosságú megfelelő katonai információk gyűjtése, s ez megköveteli az állítólagos távol-keleti szovjet fegyverkezés „szoros figyelését” az űrből. GREENHAM COMMON Nagyszabású tüntetést tartottak brit békeharcosok az angliai Greenham Commonban lévő rakétabázisnál. A támaszpont körül létesített táborokban lakó nők léggömböket eresztettek fel, amelyekhez leszerelést követelő feliratokat erősítettek. A tüntetés válasz volt a brit hadügyminisztériumnak arra a bejelentésére, hogy Greenham Commonban indítható állapotba hozták az első tizenhat amerikai manőverező robotrepülőgépet. KAIRO Egyiptomban megjelent a politikai színpadon a hatodik — és egyben a második legerősebb — legális párt: az alkotmányjogi bíróság tegnap törvényesen bejegyezhető, tevékenységében nem korlátozható pártnak nyilvánította az új Vafdot, a kormánypárt lehetséges legesélyesebb vetélytársát az áprilisban sorra kerülő törvényhozási választásokon. DAMASZKUSZ Hafez Asszad szíriai államfő nap Damaszkuszban fogadta a deniv>íviTta párti elnökjelöltségre pályázó Jesse Jackson amerikai polgárjogi politikust, aki a Libanonban lévő szíriai állások bombázásakor fogságba esett, amerikai pilóta szabadon bocsátását kérte tőle Jackson a találkozón egyoldalúnak és veszélyesnek nevezte a Reagan-kormányzat libanoni politikáját és síkraszállt a Bejrútban állomásozó amerikai erők visszavonásáért. 1984. JANUÁR 3. Gromiko—Shultz találkozó n stockholmi konferencia nem helyettesítheti a genfi tárgyalásokat TASZSZ-kommentár a washingtoni bejelentésről Kommentárban foglalkozott a TASZSZ hírügynökség az amerikai külügyminisztériumnak azzal a bejelentésével, hogy Gromiko szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter találkozik egymással az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó, Stockholmban januárban kezdődő konferencia idején. Tökéletesen nyilvánvaló — mutat rá a szovjet hírügynökség —, hogy sem a stockholmi konferencia, sem a kétoldalú érintkezések nem helyettesíthetik a genfi tárgyalásokat, amelyek az Egyesült Államok hibájából szakadtak meg. Washington ugyanis kezdettől fogva arra törekedett, hogy ne szülessen kölcsönösen elfogadható megállapodás az európai nukleáris fegyverzetről. Az Egyesült Államok által létrehozott helyzetből való kijutás módját legutóbb épp a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának határozata mutatta meg. Ez hangsúlyozta, hogy ha az Egyesült Államok és a NATO más országai késznek mutatkoznak visszatérni a közepes hatótávolságú amerikai rakéták európai telepítésének megkezdése előtti helyzethez, akkor a Szovjetunió is kész lesz ezt megtenni. A NATO részéről egyelőre semmiféle jele sincs az ilyenfajta készségnek. Sőt, még azt is bejelentették, hogy 1984 első napjára az NSZK-ban és Angliában lévő új amerikai nukleáris eszközöket harci készültségbe helyezik. A TASZSZ végezetül emlékeztet rá, hogy a stockholmi konferencia első szakaszának napirendjén csupán a bizalomerősítő intézkedések áttekintése szerepel. A Gromikov Shhultz találkozóról, s a fegyverzetkorlátozási kérdések áttekintéséről szólva tehát Washington olyasmiről beszél, ami valójában nem is létezik. Ezeknek a nyilatkozatoknak nyilvánvaló célja a nyugat-európai és az amerikai közvéleménynek a megnyugtatása, annak elhitetése, hogy a békére nézve rendkívül veszélyes amerikai rakétatelepítés lényegében mit sem változtatott a nemzetközi helyzeten — mutat rá a szovjet hírügynökség. Harriman szerint Washington előnyszerzésre hasznána fel a SilLflR tárgyalásokat A Reagan-kormányzattal, hogy nem volt hajlandó komoly tárgyalásokra a Szovjetunióval jelentősen megnövelte az atomháború veszélyét — mutatott rá a The New York Times hasábjai és William Averall Harri- Hian veterán amerikai diplomata, öt korábbi elnök főtanácsadója. A reagani politika oda vezethet, hogy nem az atomháború veszélye, hanem realitása fenyeget — legalábbis, ha tovább érvényesülnek a fegyverkezés és a szovjet— amerikai kapcsolatok eddigi tendenciái — szögezte le Harriman. A szovjet—amerikai viszony ennek, a nemzedéknek az életében még sohasem volt olyan rossz, mint most — írta az idős amerikai diplomata, egyértelműen az amerikai kormányzatot hibáztatva ezért a helyzetért. Az a viselkedés, amelyet az amerikai kormányzat a genfi eurorakéta-tárgyalásokon és a SALART-tárgyalásokon tanúsított, valamint a beterjesztett amerikai javaslatok sok megfigyelőben komoly kétségeket ébresztettek afelől, valóban értelmes megállapodásra törekszenek az amerikai vezetők. A két tárgyalássorozatot propagandafórumként, a rakétatelepítések leplezésére és előnyszerzésre használták, ahelyett, hogy az emberiség túlélését tartották volna szem előtt — mondta Harriman. A veterán amerikai diplomata kifejezte azt a meggyőződését, hogy a szovjet vezetők komoly tárgyalásokat akarnak és fölszólította a Reagan-kormányzatot: mutasson ennek megfelelő tárgyalókészséget. Franciaország Véres szilveszter Franciaországban nagy megdöbbenést keltett a szilveszter éjszakáján elkövetett kettős merénylet: előbb a Marseille és Párizs között közlekedő expresszvonatban robbant egy bomba, majd pedig a marseille-i pályaudvaron. A két merényletnek négy halálos áldozata volt, s 46-an megsebesültek. Az áldozatok száma jóval nagyobb is lehetett volna, szerencsére az expresszvonat , amelyen csak kevés utas volt, nem siklott ki. A két merénylet után megerősítették a biztonsági intézkedéseket a vonatokon és a pályaudvarokon, de a rendőrség elismeri, gyakorlatilag tehetetlen az ilyen jellegű merényletekkel szemben, mert nem ellenőrizhetnek minden utast és poggyászt. Még nem lehet tudni, milyen terroristacsoport követte el a merényleteket. Több francia lap emlékeztet arra, hogy az Iszlám Szent Háború nevű libanoni szervezet, éppen tíz nappal ezelőtt jelentette be: amennyiben a francia csapatok tíz napon belül nem hagyják el Libanon területét, „ismét vér fog folyni” és „valóságos földrengés rázza majd meg lábuk alatt a talajt”. A Les Echos azt írja: Franciaországnak ezekkel a merényletekkel kell fizetnie libanoni politikájáért. Több kommentátor rámutat: a merényleteket éppen akkor követték el, amikor a televízióban elhangzott Mitterrand elnök újévi üzenete, amelyben az elnök leszögezte, a francia csapatok csak akkor hagyják el Libanont, ha ott „küldetésüket már teljesítették”. A L’Humanité hangsúlyozza: még nem tudni, hogy kik e gyáva merényletek tettesei, de céljuk nyilvánvalóan az, hogy a bizonytalanság és félelem légkörét teremtsék meg az országban. Egyesek semmitől sem riadnak vissza, s a faji gyűlölködés szításától az antikommunizmusig minden eszközt megragadnak arra, hogy destabilizálják a kormányt.