Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-02 / 101. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Nagyszabású tömegdemonstráció Szolnokon (Folytatás a 1. oldalról.) szemlélték a nebulók. A pilótafülkéből egy kislány szállt ki, és virágcsokorral kedveskedett Majorosi Károlyinak. A búvárok, a rádiósok, a lövészek látványos felvonulása bizonyára sok új hívet szerzett az MHSZ-nek. Az ünnepi felvonulást a sportolók zárták. Egymást követték a város sportegyesületei, ötletekből ez alkalommal sem volt hiány. Fiatal ökölvívók például egy előre haladó ringben püfölték egymást. Már csak azért is felkeltették a nézők fi _____ gyelmét, mert nem voltak egy súlycsoportban. Dávid és Góliát harca volt ez. Szerencsére nem ment vérre. Az ifjú tőrözők, birkózók is ízelítőt adtak tudásukból. A sport jellegéhez híven látványos, pergő ütemű volt a szakosztályok bemutatkozása. Felvonulásukat felszabadulásunk 40. évfordulóját és május 1-ét jelképező, impozáns élőkép zárta. A munkásosztály nemzetközi ünnepe alkalmából rendezett szolnoki felvonulás után a megyei párt-, állami és szakszervezeti vezetők a napokban kitüntetést kapott vállalatok házi ünnepségeire is ellátogattak. Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának elsőtitkára, Földesi István a Központi Bizottság munkatársa, és Hegyi Istvánná a megyei KISZ-bizottság első titkára a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára a Tiszamenti Vegyiművek, Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára a Mezőgép Vállalat szolnoki gyáregysége); Simon József, a megyei pártbizottság titkára az Élelmiszeripari és Kiskereskedelmi Vállalat május elsejét ünneplő dolgozóival találki -Ha fúj a szél bizony hajlonganak a Tiszaliget öreg fái, nem szólva arról, hogy a nyárfák és a fűzfák röpülő pihéi és barkái nemcsak a természet tavaszi megújhodását jelzik, hanem éppenséggel a május elsejei ünneplők ruháira is rátapadnak. Nem mellékes : a liget fái alatt jövő bogrács tartalmak sem igen szenvedhetik a légből jövő szaporító anyagokat. (Annyi aggodalmaskodó szakácsot ritkán lehetett látni, mint tegnap a Tiszaligetben.) Pedig a szél nem természetellenes dolog. Ivan Bajev, a bulgáriai Bulgarevciból Debrecenibe igyekezve, két gyermeke és felesége társaságában „gyanútlanul” zott a Tiszaligetben. Az Élelmiszeripari és Kiskereskedelmi Vállalatnál rendezett találkozón ugyancsak részt vett Majoros Károly is. A Vasipari Vállalat tiszaligeti üdülőjében rendezett majálison Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke és Varga Sándorné, az MSZMP (Szolnok városi Bizottságának első titkára találkozott az ünneplőkkel, szállást keresett a Tiszaligetben. Épp akkor érkeztek, amikor a legnagyobb volt a szél, a plédekkel, nagykabátokkal kivonult családok szedelőzködtek, dacára annak, hogy kora délutánt mutatott az óra. Ivan Bajev — tolmács segítségével — elmagyarázta, hogy szülőföldjén, a Fekete-tenger partján fekvő Balgarevoban, az első letelepülő görögök óta azt tartják, hogy a májusi szél nemcsak a zászlók selymét húzza feszesre, hanem kifényesíti a gyermekek szemét is. A bolgár vendég „csatát nyert”: szállást is kapott, a zászlók s a gyerekek szemei is őt igazolták. (Folytatás a 3. oldalon.) Ha fúj a szél... Mesterségük címere: óriási süvegcukor Középiskolások sportbemutatója Munkában a szolnoki körzeti tv-híradó Pillanatképek Hol van ilyenkor a legjobb helye egy négyéves apróságnak? Természetesen apu nyakában. A kislány tágra nyílt szemmel csodálja a tarka felvonulást, piciny markában egy léggömb zsinegét őrzi. A viharos szél belekapaszkodik a lufiba, amely felröppen, kitépve a zsinórt a leányka kezéből. Az elszállt léggömb után kétségbeesetten hüppög egykori tulajdonosa, ám apu szemfüles, és egy arra röppenő, valaki mástól megszökött luftballont csíp el a „kötőfékjénél”. A kislány megnyagszik, lufiból igazán nagy bőség volt a Kossuth téren. A szolnoki Baromfikeltető Közös Vállalat maroknyi csapata élén a cégtáblát jókötésű férfi igyekszik megmenteni a széltől. Túri Elemér tizennyolc esztendeje dolgozik a keltetőnél. — Hogy önre bízták a táblát, hogy az élen haladhatott, valami kitüntetés volt? — Gondolom, ugyanis kétszeres kiváló dolgozó vagyok, a szocialista brigád, amelynek tagjai közé tartozom, elnyerte a kiváló címet. A kereskedelmi osztály, ahol előadó vagyok, a vállalat egyik legfontosabb osztálya. — Mi a délutáni program? — Természetesen a liget. Kollégákkal, barátokkal szórakozunk egy kicsit. Május elseje mindig jó alkalmat ad a gárda összekovácsolására, vezetőkkel való kötetlen csevegésre. Tegnap bemutatkozott a szolnoki kábeltévé is: a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ valamint a Centrum Áruház kirakatai előtt kíváncsi szolnokiak álldogálnak, és kommentálják a házi képújság információit. — Úgy mondtam, hogy lesz MHSZ-bemutató is — rántja meg partnere kezét egy fiatalember. A lány lebiggyeszti a száját. — Jó, most az egyszer neked volt igazad. — És elrángatja a kirakat elől a fiút. — Irigylem a Széchenyi lakótelepieket — mondja Deák Sándor szobafestő. — Néhány hét múlva rendszeresen láthatják a kábeltévé adásait is. Nem bánnám, ha egyszer majd a Kertvárosban is fogható lenne a műsor. Tudnék egy-két ötlettel szolgálni a szerkesztőknek. 1985. MÁJUS 2. Kádár János Angyalföldön Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára kedden délelőtt Angyalföldre látogatott, hogy — miként sok éve már — a munkásszolidaritás nagy ünnepe előtt személyesen is üdvözölje az ipari negyed dolgozóit, s tájékozódjon a városrész életéről, fejlődéséről, az emberek hangulatáról. A vendéget a pártbizottság székházában Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Deák Gábor, a XIII. kerületi Pártbizottság első titkára és Bornemissza Sándor, a városrész tanácselnöke köszöntötte. A párt-végrehajtó bizottság tagjainak körében Deák Gábor tájékoztatójában többek között hangsúlyozta, hogy az angyalföldi gyárakban, a munkások, a kommunisták közösségeiben mindenütt tapasztalható a XIII. kongresszuson megfogalmazott fő célok támogatása. A tájékoztatót megköszönve Kádár János a pártkongresszus határozatainak valóraváltásában sikereket, mindennapos feladataik elvégzéséhez erőt, egészséget kívánt a jelenlévőknek, az angyalföldieknek. Ünnepélyes csapatgyülés Kedves invitálásnak tett eleget ezután a párt főtitkára: a Thälmann utcai II. számú Általános Iskola Várkonyi György úttörőcsapatának meghívólevelét még a párt XIII. kongresszusán kapta kézhez, amikor az úttörők köszöntötték a küldötteket. Hamar teljesült tehát a kérés, ahogyan a fogadtatás meleg percei mutatták, a pajtások őszinte örömére. A gyermeki kíváncsiság és szeretet megannyi megnyilvánulása vette körül a vendéget, bármerre járt az iskolában. Szabó Jánosné igazgató, Kriszt Ferencné párttitkár és a vendégek kalauza: Groszmann Ágnes nyolcadikos csapattitkár szavaiból éppúgy, mint az iskolatörténeti kiállítás dokumentumaiból szemléletes kép bontakozott ki az intézmény múltjáról-jelenéről. Az ünnepélyes csapatgyűlésen Potecz Judit, az iskola végzős tanulóija köszönte meg, hogy a párt főtitkára elfogadta a meghívásukat. Kádár Jánost a gyerekekhez szólva felidézte: neki és küldött-társainak is jól esett a pártkongresszus nehéz munkája közepette a pajtások kedvesi üdvözlete. Most, hogy sikerült eleget tenni a meghívásnak — mondotta — meggyőződhetett róla: eredményes munkát végez az iskola és elismerést érdemel az úttörőcsapat sokszínű élete is. Gratulált a sikerekhez és kérte a pedagógusokat: változatlanul ugyanilyen odaadással végezzék nagyon fontos feladatukat, a fiatalok nevelését, a diákoknak pedig jó tanulmányi eredményeket, egészséget kívánt, majd emlékfát ültetett el az iskola udvarában. Ezt követően a főváros felszabadulásának 40. évfordulóján megnyílt Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményt tekintette meg a párt főtitkára. Gerelyes Ede tudományos tanácsadó és Lehel Miklósné, a gyűjtemény vezetője kalauzolta őt a tárlaton, amely a gyáripar kialakulásának kezdeteitől kíséri végig a nagymúltú városnegyed fejlődését, bemutatva a munkásélet és -mozgalom hagyományait, a nagy megmozdulások és a hétköznapok emlékeit. Kádár János programja az Autóvillamossági Felszerelések Gyárában folytatódott. Viski Dezső igazgató, valamint Molnár Péter, a pártvezetőség, Perényi János, a szakszervezeti bizottság és Fehérvári Gyula, a KISZ- bizottság titkára fogadta az MSZMP főtitkárát. A látogatás a forgácsolóműhelyben kezdődött, az egyik munkapadnál Nyulász Ferencné betanított munkással váltott szót Kádár János; a munkásnő elmondta, elégedett a körülményeivel, különösen, mióta megfelelő lakáshoz jutottak Csepelen. Mint a vendéglátók — immár a szereldében járva — utaltak rá, saját fejlesztési részlegük munkája és az utóbbi évtizedben vásárolt licencek eredményeként gyártmányaik minősége megfelel a mai igényeknek, így tisztes nyereséget hoznak a kollektívának. Találkozó a munkásokkal A szerelde volt a színhelye a gyáriak május elsejét köszöntő munkásgyűlésének is. Simon Lóránt szakszervezeti bizalmi felszólalásában beszámolt azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az év eleji energiaellátási nehézségek közepette is tettek idei tervük időarányos teljesítése, a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben vállaltak valóra váltása érdekében. Mint mondotta, a negyedéves eredmények biztatóak, így remélhetően az év végén is jó lesz a mérleg, sikerül majd elérni az 1,2 milliárd forint értékű exportot. Jó, bizakodó a hangulat az üzemben — mondotta. Ezután Kádár Jánost kért szót. Köszönöm a meghívást, a szíves fogadtatást. Örülök, hogy személyesen is köszönthetem önöket, önök révén a gyár egész kollektíváját, s átadhatom a Központi Bizottság üdvözletét gratulálhatok a munkasikereiket elismerő oklevélhez. Tudom, hogy e siker mögött sok munka — másfél milliárdos termelési érték — van. A mi 40 éve született új társadalmunk a munka társadalma, mi nem mások kizsákmányolásából, hanem a magunk erejéből élünk és boldogulásunk erőforrása a gépeket működtető ember értékteremtő tevékenysége — mondotta bevezetőben, majd rámutatott, hogy sok szó esett erről pártunk legutóbbi, XIII. kongresszusán is. E nyílt, minden fontos kérdést felelősen megtárgyaló fórumon természetesen elemeztük a mögöttünk lévő, nagyon nehéz éveket is, amelyeket eredményesen küzdöttünk végig. S amikor eredményekről beszélünk, akkor mögöttük mindig a nép erőfeszítéseit látjuk. A tapasztalatokat összegezve kimondhatjuk: ha nem egyszerűen a több, hanem a jó, s még jobb munkára alapozunk, a szűk esztendőket lassan fokozatosan valóban magunk mögött tudhatjuk, mert jobb életünk feltételeit csakis munkával teremthetjük meg. Ez volt kongresszusunk lényegi mondanivalója az országnak, s úgy tapasztaljuk, az emberek meg is értették. Bizonyítja ezt a bizakodó légkör is, amelyben felszabadulásunk 40. évfordulójáról megemlékeztünk, s az a jó hangulat, amellyel a dolgozók országszerte készülnek május 1-re, a munkásosztály, a nemzetközi szolidaritás nagy ünnepére. Ám az ünnep után ismét országos teendők várnak: zajlanak, a jelölő gyűlések, hamarosan sor kerül az országgyűlési képviselő- és tanácstag-választásokra. Előrehaladásunkhoz ma rendre, fegyelemre, kötelességtudásra, jobb munkára van szükség. Erre népünkben megvan a kellő akarat, egység, összefogás. Kell azonban még valami: béke! Ezért írtuk alá a közelmúltban — az érintett országok egységes akaratával — védőpajzsunk, a Varsói Szerződés meghosszabbításáról szóló dokumentumot — fejezte be köszöntőjét Kádár János, s jó egészséget, további sikereket kívánt a gyár dolgozóinak.