Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-26 / 200. szám
4 Mennyi energiát fogyaszt a lakosság? Az ország tavalyi teljes energiafogyasztása mintegy 31 millió tonna kőolaj fűtőképességének felelt meg. Ennek a lakosság 26—27 százalékát vette igénybe, ami több mint 8 millió tonna kőolaj -egyenértékkel volt egyenlő. Tetemes mennyiség: nagyjából ennyi ma az évi hazai kőolajtermelés és kőolajimport összege. Ha ebből mindössze 1—2 százaléknyit takarítanánk meg, az is súlyos százmilliókban lenne mérhető. A lakosság fogyasztása azonban évtizedek óta évről évre növekszik — holott az ipar, a mezőgazdaság, a szállítás energiaigénye, kivált az utóbbi években az ésszerűbb energiagazdálkodás jóvoltából inkább csökken. A takarékosság jelei Azt jelentené ez, hogy hiába a propaganda, a meggyőző szó, a lakosság nem reagál, nem takarékoskodik? Nem, nem egészen erről van szó. A lakosság igénynövekedése jórészt érthető, indokolt. Két példát vegyünk csupán. A lakásállomány még az elmúlt öt év visszafogottabb lakásépítési tempója mellett is 4,5 százalékkal gyarapodott, az otthonok nagyobbak,komfortosabbak. Több kell fűtésre, s ez jelentős tényező, hiszen a lakosság a felhasznált energia kétharmadát fűtésre fordítja De talán még szemléletesebb a másik példa. Ma nálunk egy háztartás hozzávetőlegesen — és átlagosan — 1900 kilowattóra villamosenergiát fogyaszt. Ez a szám a fejlettebb országokban jóval nagyobb, Svájcban, Svédországban eléri a 6—7 ezret, de Ausztriában is 4 ezer körüli, még Spanyolországban is megközelíti a 3 ezret. Elmaradunk valamelyest a közeli szocialista országoktól is, Bulgáriában 40, az NDK-ban 20, Csehszlovákiában mintegy 15 százalékkal több egy-egy háztartás fogyasztása átlagosan. Így érthető, hogy nálunk még mindig évről évre nő a lakosság villamosenergia-igénye, ahogyan a szakemberek mondják: messze vagyunk még a „telítődéstől”. A lakosság takarékossági törekvései így hát jobbára azon mérhetők le, hogy e növekedés üteme miként változott az elmúlt esztendőkben. Ebben már fölfedezhető némi kedvező tendencia. Míg a lakosság összes energiafogyasztása 1975—80 között átlagosan évente 4,7 százalékkal gyarapodott, addig 1980—85 időszakában már csak évi 4,0 százalékkal. Jó tanácsok — díjtalanul A lakosság a korábbinál lényegesen kevésbé növelte energiafogyasztását, a 0,7 százalékos csökkenés azt jelenti, hogy öt év alatt több mint egymillió tonna kőolajegyenértéknek megfelelő energiahordozót nem kellett importálnunk, ami már a takarékosságnak is betudható. Ezt látszik igazolni, hogy noha a villamosenergia-fogyasztás a hazai háztartásokban még messze van a „telítődéstől”, mégis: míg 1970—75 között még évi 11,9 százalékkal nőtt az igény, 1975—80 esztendeiben már csak 9,5-del, 1980—85 éveiben pedig csupán 8,1 százalékkal. Sőt 1984-ről 1985-re ez a mutató mindössze 5,6 százalék. Optimista szakemberek e kedvező „zuhanást” már az energiatakarékos háztartási ibrendezések, a hőszigetelés, a jobb hatásfokú fűtés, a gazdaságosabb autózás elterjedésével magyarázzák. Takarékoskodni persze sokféleképpen lehet. Az energiapropaganda bizottság ebben igyekszik tanácsot adni. Különböző kiadványai ismertetik meg például az új otthont építőket — az új szabványokkal összhangban — a különböző hőtakarékos megoldásokkal, illetve tanácsokat adnak a már álló házak utólagos hővédelméhez. Optimális megoldásokat ajánlanak családi házak fűtésének kialakításához, módszereket a fűtés utólagos korszerűsítéséhez, és így tovább. Ezek jelentősége nem kicsiny, hiszen a lakosság a fűtésnél tudja a legtöbb energiát „megfogni”. (A füzetek egyébként díjmentesen beszerezhetők a Magyar Hirdetőtől, és megtalálhatók a tanácsok ügyfélszolgálati irodáin is.) Hasonló kiadványok adnak rövid, közérthető hőtechnikai magyarázatokat a fütésfőzéstől a gépkocsik karbantartásán keresztül a fűtéstechnikáig, megannyi apró megtakarítási lehetőségre híva föl a figyelmet, és részben ugyanezeket ismertetik rövidfilmek segítségével. T. P. Táska — többféle használatra Hátitáskát vásároltam nyolcéves fiamnak, mivel az előző minden bizonnyal a tavaly beszedett osztályfőnöki elmarasztalások súlya alatt elhasználódott, és úgy szereti, akár az átalakított debreceni termofor kémények. Sikerült is kiválasztanom egy normális méretű, világosbarna színűt, sötétebb árnyalatú szíjakkal. Otthon a fiam az ajándékot lanyha lelkesedéssel fogadta, amelyet apai tapasztalataim birtokában a közelgő tanévkezdés nyomasztó árnyával magyaráztam. Később kiderült — mint annyiszor most is tévedtem, mert az okok eredete másban keresendő. A blokk ellenében az anyjával együtt még aznap visszavitték az üzletbe, és egy akkorára cserélték, akár egy kisebb éjjeliszekrény. A behemót darabot szemlélve, otthon kérdőre vontam a kisembert. — Megmagyarázom apa, ha nem kiabálsz! — Jól van, hallgatlak. — Tudod szép volt a másik, de kicsi. És mivel én vagyok az osztály kapusa, a táska meg a kapufa, elképzelheted, hány gól bement volna mellette! Ez jóval szélesebb, így nehezebb beletalálni az ellenfélnek. Érted ugye? Már hogyne érteném, bár bevallom őszintén, hogy erre az aranyigazságra, azaz a bekapott gólok és a kapufa szélessége közötti összefüggésre eddig nem gondoltam. Szerencse, hogy az észrevétel a mexikói focileégés magyar illetékeseinek sem jutott eszébe, mert ki tudja, talán a magyarázatukba ezt is beleszőtték volna. .. D. Sz. M. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Magyar szerszámgépek a chicagói vásáron Magyar gyártmányú préseket, esztergákat, lemezollókat és komplett megmunkáló központot is bemutatnak szeptemberben Chicagóban, az idei legrangosabb szerszámgépipari vásáron. A magyar bemutatót a Techpoimpex Külkereskedelmi Vállalat szervezi meg. A Diósgyőri Gépgyár és a Szerszámgépipari Művek berendezései működés közben láthatók majd, s a kiállítási standon non-stop videobemutatón ismertetik a gépek műszaki adatait, teljesítményét, alkalmazási területeit. A kiállításra kerülő újdonságok közül kiemelkedik a Digép egyik mélyhúzóprésberendezése, amelyet kovácsolóipari sorjázóból alakítottak át. A prést elsősorban az autóiparban használhatják előnyösen. A gépalapokat nem szükséges a földbe süllyeszteni, így a berendezés gyorsan áttelepíthető másik munkahelyre. A chicagói kiállításon a Technoimpex e berendezés exportjáról is tárgyalni fog amerikai autógyárakkal, egy kanadai cég pedig már jelezte két prés megvételét. A chicagói szerszámgépipari vásárt kétévente tartják, ezúttal 43 árucsoportban 30 ország, ezer cége mutatja be újdonságait. A kiállítással egyidőben hatnapos szakmai, technikai konferenciát is tartanak a vásár színhelyén. A Technoimpex rendszeresen részt vesz ezeken a szerszámgépipari vásárokon, Chicagóban csakúgy, mint Hannoverben a másik rangos bemutatón. Ily módon folyamatosan informálódhatnak a világpiac alakulásáról és a legfrissebb fejlesztési eredményekről. Ezeken a rendezvényeken számos üzleti tárgyalást is folytatnak. Száznegyven éve kezdődött a Tisza szabályozása „A Tisza völgyében temérdek a lappangó kincs...” Széchenyi István írta le a címadó sort, s természetesen nem ásványkincsekre gondolt. A következő mondatában utal álmára: „miként ott nemcsak javítások, hanem egészen új teremtések is léphetnek életbe.” Széchenyi és a reformnemzedék múlt század közepi elképzelése három pilléren nyugodott. Az első és a legfontosabb feladat: a Tisza szabályozása. Az akkori gazdasági és technikai viszonyok mellett — a „gép” a több tízezer kubikos volt , a gigantikus első lépcső után következett volna a második: a belvízrendezés. Ez az ártéri területek lecsapolását jelentette, mai szakszóval a talajvíz-gazdálkodást. Amikor az első két lépcső , a folyamszabályozás és az ártéri területek lecsapolása elkészül, következik a befejező szakasz: az öntözőcsatornák megépítése. Ekkor kerül sor a nagy álom megvalósulására, a Tisza völgye temérdek lappangó kincsének kiaknázására. Most, amikor akár a televízió képernyőjén, akár a valóságban láttuk a Duna— Tisza-közének kiszáradt földjeit, azt, hogy a téeszek már néhol vágták a semmire sem jó kukoricát, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy Széchenyi álma — ami nem délibábos elképzelések színes halmaza — még ma sem valósult meg teljességében. Más szóval: adósai vagyunk a „legnagyobb magyarnak”. „Két hatalom versenge soká e róna leírásán: / Emberi szorgalom és a vizek őseleme. / Széchenyi lett a bíró, a Tiszát medrébe szorítá / Szózata, s a nagy térem szabad s újra mienk.” Szász Károly e négy sora olvasható azon az emlékművön, amely Széchenyi István első kapavágására emlékeztet. A Tiszadob melletti urkomi magaslaton áll a kőobeliszk, utalva 1846. augusztus 26-ra, amikor is a gróf, mérnök urak kíséretében, és a hölgykoszorú tapsától kitüntetve, az Országgyűlés határozatával a zsebében, kapáját a földbe vágta. A korabeli feljegyzések ugyan nem szólnak a „pórnépről”, de a környező falvak lakói bizton tudtak a nagy tervről. Talán kételkedtek benne, hogy a grófi kapavágás valamit is megváltoztat az ősi folyón, amely olyan kiszámíthatatlan volt, és annyira kegyetlen, mint saját életük. A történelmi kapavágás pillanatában mintegy 25 ezer négyzetkilométeren terült szét a folyó vize. Feljegyezték, hogy az ártér például a Hortobágyon hetven kilométer szélességet is elért. A Nagy Sárréten át — mely évszázadokig búvóhelye volt mindenféle szegénylegénynek — a Tisza közvetlenül kapcsolódott a Körösök kiöntéseihez. A folyó áradása évente 160—180 napig tartott, s ezekben az időszakokban mocsártenger volt a Tisza mentén. A gabonát sokszor az áradás aratta le. A „morbus Hungaricus” — a magyar halálos betegség — ezekben az évtizedekben nem a tbc volt, hanem a malária. A Tisza menti falvak kútjai fertőzöttek voltak, s már II. Rákóczi Ferenc feljegyezte, hogy amikor a szegedi csata után merített a „szőke Tisza” vizéből, az sáros és zavaros volt. Mit tehetett itt egy gróf — ha még oly gazdag is volt — egy szál kapával? Széchenyi tudta, hogy az egész nemzet összefogására van szükség — ami akkor elsősorban a liberális nemességet jelentette. A reformnemzedék egyik legkiemelkedőbb alakja, Vásárhelyi Pál készítette el a Tisza szabályozásának tervét. Abból indult ki, hogy a folyó kilométerenkénti esése alig több három centiméternél, ezért egy-egy áradás nagyon lassan vonul le a folyón. A Szamos torkolatától Szegedig az árhullám 50—60 nap alatt ért le. Az esést Vásárhelyi úgy akarta növelni, hogy a Tiszabecs és a torkolat közötti, eredetileg 1214 kilométeres kanyargós utat 140 átvágással 761 kilométerre rövidíti. Ezzel a kilométerenkénti esés a korábbi kétszerese lett volna. Az árvíz megakadályozására Vásárhelyi 300—1000 méterenként gátakat tervezett. A sors kegyetlen játéka: Vásárhelyi éppen a terveit ismertette, amikor rosszul lett és meghalt. Az Országgyűlés Paleocapát, a Pó szabályozását végző mérnököt bízta meg a munka folytatásával. Az olasz mérnök módosított az eredeti elképzeléseken. A Tisza szabályozása nagyon lassan haladt. Csak a századfordulón fejeződött be — jól-rosszul. Mégis: megépült négyezer kilométernyi árvízvédelmi töltés, eltűnt a malária a Tisza menti falvakból, s 25 ezer négyzetkilométerrel több lett a mezőgazdaságilag hasznosítható terület. Széchenyi álma a mocsárlecsapolásokról csak századunkban valósult meg, s a harmadik lépcső, az öntözőcsatornákkal átszelt Alföld képe még várat magára. A régi rómaiak a folyót Pathiosnak , kanyargósnak nevezték. Ma inkább szelídként emlegetjük, gondolva a legnagyobb magyarra, aki 140 éve azt a kapavágást megtette. Ruttkay Levente Harisnyagyárból ruhagyár Szeptemberben indul az első szalag A dinamikusan fejlődő salgótarjáni ruhagyár hetvenötmillió forintért megvásárolta a budapesti harisnyagyár bátonyterenyei Dália leányvállalatának épületét. Ebben — a dolgozók közösségét megtartva, átképzésről gondoskodva — konfekcióüzemet rendez be a legmodernebb angol, holland, japán, NSZK-ból való, és olasz gépek felszerelésével, számítógépes termelésirányítással. Az új üzem női és férfi felsőruházati termékeket fog előállítani — a szabástól a készáru csomagolásáig, szállításáig a dollárelszámolású piacokra. A tavaly decemberben aláírt adás-vételi szerződés 1987. január elsejével lép életbe, mégpedig úgy, hogy az átállást már az idén, folyamatosan hajtják végre. A ruhagyár az átszervezéssel, a termelés előkészítésével és megszervezésével, vele együtt a dolgozók átképzésével — pályázat útján — a CBS svájci—magyar vegyes vállalatot bízta meg. A harisnyagyártás fokozatos leépítésével megkezdődött az új berendezések telepítése. Az első konfekcionáló szalagot szeptemberben üzembe helyezik. További két szalagon novemberben, illetve 1987 januárjában indul meg a termelés; közben berendezik a szabászatot, az adjusztáló és csomagoló részlegeket is. A bátonyterenyei Déké leányvállalat megszűntével kieső finomharisnya- és harisnyanadrág termelés pótlását a budapesti harisnyagyár vállalta magára. A budapesti harisnyagyár bátonyterenyei gyáregységét a hatvanas évek végén létesítették bányászcsaládok női tagjainak foglalkoztatására A korábban szétszórt munkahelyekről 1975-ben új, modern gyárépületbe költözött; a termelés évről évre emelkedett, a nyolcvanas évek elején — az országos ellátás komoly tényezőjeként — már évente kilenctízmillió darab finom nejlonharisnyát, illetve harisnyanadrágot bocsátott ki. Ezzel párhuzamosan a nyeresége is növekedett, 1984-ben megközelítette az ötvenmillió forintot. Megértek a feltételei a gyáregység nagyobb önállóságának: 1985-ben leányvállalattá szerveződött át, az évet 227 millió forint értékű áru értékesítésével zárta, és 47,5 millió forint nyereséggel. Az átállás, — mind több harisnyagyártó gép leállítása — miatt ezt az eredményt az idén már nem ismételheti meg az üzem. Az első félévi nyeresége azonban így is csaknem húszmillió forint volt. A dolgozók nagy érdeklődéssel várják az új feladatot, megoldására azzal az igyekezettel készülnek, ami munkájukat eddig is jellemezte. 1986. AUGUSZTUS 26. Új fa konzerváló festék Megkezdődött Celldömölkön a Cellsi nevű új favédő festék gyártása, miután megtörtént a készítmény ellenőrzése és engedélyezése. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kifejlesztett, alapozás nélkül egy fázisban felhordható festék nem tartalmaz egészségre ártalmas anyagokat. A Szolnoki Cukorgyár az 1986. évi cukorrépa feldolgozási idényre betanított és segédmunkára, munkaerő felvételt hirdet. A kampány szeptember közepétől — december végéig tart. Férfiak részére munkásszállásunk van. Egyéb szociális ellátást biztosítjuk. Jó egészséggel rendelkező és munkabíró nyugdíjasokat is tudunk foglalkoztatni, nyugdíjkorlátozás nélkül. Felvétel időpontja: 1986. szeptember 4-én 7—10 óra között személyesen a Szolnoki Cukorgyárban. , Szolnoki Cukorgyár Szolnok, Vörös Hadsereg u. 61. (9630)