Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-14 / 62. szám
*«***» SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! xxxvin. év*. 62. sz., 1981. márc. 14„ szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA „Küzdem erünk szerint” 1848. március 15-re emlékezni mindig, minden helyzetben különös és fölemelő kötelesség. Hiszen a nemzet életében az olyan történelmi sorsfordulók egyike ez a nap, amelyek által többnek és igazabbnak tudjuk magunkat, érezzük egy közösség törvényszerű összetartozását, s magunk mögött tudjuk azt a szellemi erőt, amit Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Arany, Vasvári,Táncsics, Jókai életműve jelent a magyarságnak. Akkor is haza és haladás legfontosabb kérdései dőltek el, s bár nem szerencsés a történelmet példatárnak, s lehetséges párhuzamok gyűjteményének tekinteni. 1848 maradandó sugárzása abból is adódik, hogy Petőfiék forradalmában és szabadságharcában a legjobbak fogtak össze, s adtak választ a lét vagy nemlét nagy kihívására. Ezzel a kihívással azóta többször kellett bátran szembenéznünk. Páldára és párhuzamra tehát, a múlt erkölcsi támasztékaira gyakran volt szükségünk. Még akkor is, ha különben tudjuk, hogy a történelemben minden órának, minden helyzetnek más a parancsa. 1848-ban a nemzeti függetlenség és a polgári haladás volt a tét. Az ország sorsa, jelene és jövője a cselekvés és nem cselekvés kettősségében fogalmazódott meg. S aki a tétlenséget, a maradást választotta, eleve kirekesztette ezt a népet az európai fejlődés lehetőségéből. Ha a legjobbaknak, s magában a népben nincs bátorság a cselekvésre, Magyarország politikai, társadalmi, gazdasági értelemben hosszú időre a perifériára szorul. Ez az, ami ma is tanulságos: a helyzet józan felismerése és a cselekvés bátorsága. Most más kérdéseket vet fel a történelem, elsősorban azt, hogy képesek vagyunk-e a kor követelményéhez igazítani a szocializmus hazai gyakorlatát. De a cselekvés és nem cselekvés kettőssége éppolyan sorsmeghatározó dilemma, mint volt 1848 históriai napjaiban. Mert, mit jelent a tétlenség? A perc, a pillanat esetleges és látszólagos nyugalmát, s ugyanakkor a teljes távlatvesztést, a jövő bizonytalanságát. A cselekvés vállalása, persze, egyéni és közösségi fájdalmakkal, átmeneti veszteségekkel is járhat, de a jelen kényelmes nyugalmával nem lehet megváltani a jövőt. Csak a cselekvés bátorságával. Ilyen értelemben történelmi sorsfordulóhoz érkeztünk újra. A vagy-vagy állapotába. Perifériára szorulni a huszadik században is lehet. Hiába hivatkozunk arra a sok áldozattal is járó történelmi útra, amelyet 1945 óta megtettünk, a világban elfoglalt, lényegében kedvező helyünket a mában is meg kell erősítenünk. Mert ez a hely nem örökös vívmány. Vitathatatlan eredményeink ellenére kihullhatunk az időből, ha nem fejlesztjük magunkban a változás és változtatás képességét. Előttünk — a címben is idézett Vörösmarty szavaival — ma is „egy nemzetnek sorsa áll”. S ez a sors a fölzárkózás vagy lemaradás ellentétében villantja fel önmaga távlatait. A világ nélkülünk is halad, de nekünk egyáltalán nem mindegy, hogy a történelemben hátrébb csúszott nemzetek sorában vagyunk-e vagy sem. Különösen nem mindegy a fiataloknak, hiszen a mai döntéseink — a jók s a rosszak is — az ő életüket fogják meghatározni. Ezért van felelőssége és helye az induló nemzedékeknek is a cselekvésben, hogy az idők szavának megfelelő változások minél gyorsabbak, s a társadalom egészére kiterjedők legyenek. Ezért tette közzé tettekre sarkalló felhívását január végén a KISZ Központi Bizottsága: „Jövőnk a tét!” Ma már nincs értelme annak a kérdésnek, hogy adott körülmények között lehet-e tenni valamit. A kor más megfogalmazást követel. Fordított kérdésfeltevést: Szabad-e semmit sem tenni? Lehet-e fiatal tömegeknek sikeres egyéni életben reménykedni, miközben az ország, a közösség súlyos gondokkal néz szembe? Egyénnek és közösségnek ilyen kettéválása csak ideigóráig képzelhető. Meglehet, hogy a közelmúlt történelmi tapasztalatai nem mindenben kedveznek az új szemlélet, az új társadalmi magatartás elfogadásának. Hiszen nem mindig fogadta egyöntetű elismerés azoknak a törekvéseit, akik vállalkozni s változtatni akartak. Ez igaz. De tudni kell, hogy aki meg akarja haladni a jelent, annak törvényszerűen vitája van a meglévő állapotokkal, a tétovasággal, s konfliktusa a visszahúzó erőkkel. E nélkül ez nem megy, s mindig is így volt a történelemben. 1848 nagy példája ebben is megnyilatkozik. Ma persze az idő nem végletes önfeláldozást kér tőlünk. Cselekedeteink távlata nem a segesvári csatamező. Mégis kérdés, hogy a mostani ifjú nemzedék fölkészülte arra, amire a mai kor szólítja, egyre erőteljesebben. Végzetes volna azt válaszolni: nem. Könnyű kibúvó ugyanis, hogy ez a nemzedék nem volt jelen a nagy ügyek eldöntésekor. Következésképpen vállalják a felelősséget és a szükséges változások gondját azok, akik eddig is a folyamatok középpontjában álltak. A fiatalság pedig vagy beilleszkedik abba, ami van, vagy elegánsan kívül marad. Nem. Ma nem lehet ilyen munkamegosztás. Vannak ugyan a kívülmaradást ösztönző megfontolások, de minél hosszabb távon gondolkodunk, ezek annál inkább elveszítik az érvényüket. Be kell látni: ma már a beilleszkedés, a meglévő gazdasági és politikai mechanizmusokba való közömbös belesimulás se elegendő. A nemzet érdekeit tekintve sohasem volt az, most még kevésbé. A mai ifjú nemzedék tanultabb, mint eddig bármelyik volt a magyar történelemben. Közéletisége azonban sokszor messze alatta marad annak, amit egy művelt emberfők számára igencsak megnövekedett nemzedéktől joggal várhat az ország. Olyan helyzetben vagyunk, amikor egy generációnak a gyakorlat mezején kell megmérnie önmagát: képes-e vállalni a történelem által rámért küldetést? Előttünk valóban egy nemzetnek sorsa áll. A márciusi ifjak példája — 1987-ben — leginkább erről beszél. Domonkos László a KISZ KB titkára Felhívás a szovjet néphez Az októberi forradalom méltó megünneplésére A nagy októberi szocialista forradalom, a huszadik század legjelentősebb eseménye, új fejezetet nyitott az emberiség történetében — hangsúlyozza az SZKP KB felhívása, melyet a testület a NOSZF közelgő 70. évfordulójára való felkészülés jegyében intézett pénteken a szovjet néphez. A Szovjetunió, a világ első szocialista országa mentes számos olyan társadalmi betegségtől, csapástól, melyek sok népet sújtanak mind a mai napig; a Szovjetunióban nincs kizsákmányolás, munkanélküliség, nemzeti elnyomás, nyomor, írástudatlanság — emlékeztet a felhívás, utalva arra, hogy a nagy október megalapozta a nemzetiségi kérdés megoldását, a gyakorlatban is megvalósította a népek egyenlőségét. A dokumentum megállapítja: az országban jelenleg zajló átalakítási folyamat tovább viszi a szocialista forradalmat. A cél a szocialista társadalom fejlődésének meggyorsítása. E célt szolgálja a párt politikája, az 1985. áprilisi KB-ülésen és a (Folytatás a 2. oldalon.) Bővülő együttműködés, vegyesvállalatok Veress Péter tárgyalásai az NSZK-ban Veress Péter külkereskedelmi miniszter és Martin Bangemann, az NSZK gazdasági minisztere pénteken Bonnban aláírta a Magyar— Nyugatnémet Gazdasági, Ipari és Műszaki Együttműködési Vegyesbizottság 9. ülésének jegyzőkönyvét. Veress Péter nyugatnémet partnerével megvitatta a két ország gazdasági kapcsolatainak időszerű kérdéseit, a kooperációk elmélyítésének és magyarországi vegyesvállalatok alapításának lehetőségeit. Mint a felek kölcsönösen megállapították, a gazdasági együttműködés területén való továbblépés feltétele az, hogy jobban támaszkodjanak az olyan új formákra, mint amilyenek a magyarországi termelő vegyesvállalatok. Ezek közül mintegy húszban nyugatnémet cég a külföldi partner. Abban is egyetértés nyilvánult meg, hogy a jövőben is építeni lehet a gazdasági kapcsolatok eddigi eredményeire, s a magyarországi szabályozás kedvező feltételeket biztosít a vegyesvállalatok alapításához. E vállalatok létesítésére vonatkozóan a nyugatnémet partnerek azt tartják a legfontosabb szempontnak, hogy mennyiben nyitnak számukra új piacot Magyarországon és a KGST-országokban. A TARTALOMBÓL: Ahogyan beszélünk, úgy élünk Tiszaszöktsi hétköznapok Visszakapja jogait a természet A mintatanya Az ötvenedik évforduló alkalmából Emlékezés a Márciusi Frontra A magyarországi demokratikus erőket egyesítő Márciusi Front létrejöttének 50. évfordulója alkalmából emlékünnepséget rendezett pénteken az MSZMP KB Párttörténeti Intézete, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az MTA Történettudományi Intézete és a Magyar írók Szövetsége az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az eseményen részt vett Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője és Pozsgay Imre, a HNF Országos Tanácsának főtitkára. A Himnusz elhangzását követő megnyitójában Kállai Gyula, a HNF OT elnöke emlékeztetett arra: olyan politikai mozgalom születésére emlékeznek, amely nemcsak nevében, hanem társadalmi és politikai céljaiban is szervesen kapcsolódott történelmi múltunk haladó hagyományaihoz, elsősorban 1848—49 nagy történelmi művéhez, s a korabeli feladatok mellett a történelmi örökséget is magára vállalva formálni kezdte egy új népi demokratikus, majd szocialista Magyarország megteremtését. A Márciusi Front fiataljainak mozgalma népfront-jellegű volt, a haladó társadalmi erők közös fellépésének politikai színteréül szolgált. Létrejöttében a Kommunisták Magyarországi Pártja kezdeményező szerepet játszott, felismerve a fasizmus uralomra jutásával a nemzeti függetlenségünket és a népünk életét fenyegető halálos veszélyt, a párt arra törekedett, hogy minden haladó erő összefogásával demokratikus nemzeti egységfrontot hozzon létre, s azt az antifasiszta, baloldali erők politikai mozgalmává fejlessze. Ötven év történelmi tapasztalatai igazolják — emelte ki végezetül a HNF OT elnöke —, hogy a népfront-politika a magyar nép életében nem véletlen, nem átmeneti jelenség. Az egész ország javát, egész népünk érdekeit szolgálta és szolgálja. Nagy, korszakos jelentőségű feladatainkat csak e politika alapján tudtuk megoldani. Népfront-politikánk szilárdan és mélyen megalapozott történelmi vívmány. Nélküle jelenlegi helyzetünket és fejlődésünket sem érthetjük meg igazán, még kevésbé érthetik meg a jövő nemzedék tagjai. Pintér István történész, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos tanácsadója a Márciusi Frontnak a haladó erők tömörítésében, a fasizmus elleni küzdelemben betöltött szerepét méltatta előadásában. Ezután felszólalások következtek. A népi írók szellemi mozgalma és a Márciusi Front kapcsolatáról Czine Mihály irodalomtörténész, egyetemi tanár tartott előadást. Visszaemlékezés 1937 márciusára címmel Pollner György és Újhelyi Szilárd nyugalmazott nagykövet referált. A Márciusi Frontnak a mai fiatalokhoz szóló üzenetét Szilvásy György, a KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsának titkára fogalmazta meg. Az emlékülés Huszár Istvánnak, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete igazgatójának zárszavával ért véget. Az ünnepséget követően felavatták a Márciusi Front tiszteletére az egyetem Múzeum körúti oldalán elhelyezett emléktáblát. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Huszár István és Lakatos Ernő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának képviseletében Kállai Gyula és Pozsgay Imre, a Márciusi Front egykori tagjainak részéről Béki Ernő nyugalmazott tanár és Újhelyi Szilárd, a KISZ Központi Bizottsága nevében pedig Szilvásy György és Szalai Sándor, az ELTE KISZ-bizottságának titkára koszorúzta meg az emléktáblát. Varsói Szerződés KÜlügyminiszteri Bizottság ülése A Varsói Szerződés Tagállamai Külügyminiszteri Bizottsága március végén Moszkvában tartja soron következő ülését. Magyar—szovjet békemozgalmi megállapodások Pénteken hazaérkezett Moszkvából Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára, aki a Szovjet Békevédelmi Bizottság vezetőivel megbeszéléseket folytatott a két mozgalom idei együttműködéséről. A XI. országos békekonferenciának a bizalomerősítésről hozott állásfoglalása szellemében is megállapodtak arról, hogy az idén az újszerű, helyi szintű békemozgalmi kapcsolatok létrehozására és kiterjesztésére törekednek. Ennek keretében magyar—szovjet béketalálkozót tartanak szeptemberben hazánkban, melyen békecsoportok és -közösségek teremthetnek kapcsolatot egymással. Ezzel a fórummal megkezdődik az európai szocialista országok békemozgalmai 1988-ra tervezett budapesti találkozójának előkészítése is. A májusi békehónap során békeaktivisták csoportja utazik a Szovjetunióba.