Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-30 / 282. szám

1987. NOVEMBER 30. Sok érdeklődő kereste fel szombaton a Szol­nok Megyei Művelődési és Ifjúsági Központot, ahol harmadik alkalom­mal rendeztek a közis­mert ifjúsági lap szer­kesztőségével együtt Sü­ni-napot, melynek célja volt a természet és a természettudományok megszerettetése, meg­ismertetése a gyerme­kekkel — játékos for­mában. Különösen nagy sikere volt a Süni-vág­tának, a madárvásárnak és a tombolának A hét filmjeiből A Pókasszony csókja Ezerszer jaj azoknak a filmeknek, amelyek nagy csinnadratta után kerülnek a magyar mozinézők elé. A felfokozott várakozás sok­szor olyan igényeket szül, amelyeknek az egekig fel­­magasztalt filmek vagy meg tudnak felelni vagy nem. Köztudott, a magyar mozi­­néző bizalmatlan, kényes, mások meg önön kifinomult ízlésüket bizonyítandó a legédesebb gyümölcsöt is hajlamosak sósnak, keserű­nek vélni. (Ennél persze csak az lenne elviselhetetlenebb, ha mindahányunknak pon­tosan egyformán tetszene, vagy nem tetszene, minden film, minden könyv, min­den színdarab.) A Pókasszony csókja cí­mű brazil—amerikai film 1984 óta nagy viharokat ka­var a filmvilágban. Voltak akik más híres filmek átér­­zéseit vélték megtalálni Hector Babenco filmjében. De abban A Pókasszony csókja legelszántabb tagadói is megegyeztek, hogy a hős­sé magasztosuló, a kezdet­­i, hogy a nemzetiségi poli­tika alapvetően jó úton ha­lad. Niederhauser Emil át­tekinti a magyar nemzetisé­gi politika legfőbb vonásait, den sokak számára egyálta­lán nem rokonszenves figu­ra olyan színészi remeklés eredménye, amelynek a mo­­zibajárók ritkán lehetnek részesei. William Hurt nem­csak Oscar-díjat kapott, ha­nem — s talán ez még mér­tékadóbb — Cannesban a legjobb férfiszereplőnek ta­lálta a zsűri. Gondolatilag olykor ne­hezen követhető a film. Pe­dig a helyzet, amelyre az egész mondanivaló épül na­gyon egyszerű. Cella, olyan amilyenek általában a cel­lák, két rab. Két egymástól tünetileg teljesen elütő em­ber. Az újságíró politikai fo­goly, cellatársa pedig egy homoszexuális dekoratőr, kirakatrendező, akit — ná­lunk így mondják — ifjúság elleni bűntettért ítéltek nyolc évre. Úgy tűnik, a homoszexuá­lis a gyengébb ember, s ahogy lenni szokott, a ha­talom fel akarja használni, hogy minél többet megtud­jon a politikai fogolyról. A film tőlünk messzi föld­részen játszódik, egy rend­őrállamban, egyszerűbb megfejtésben a hűségről és az árulásról szól, de leg­főbb gondolati magva­ ennél mélyebben van, a felelevení­tett álmokban. S ez az álom, film a filmben tulajdon­képpen, akármilyen dilet­tánsan összeeszkábált vala­mi is, mégis kapaszkodó, mégis megtartó erőt sugall, mert a szabadságot hordoz­za. A túlélés lehetősége rej­lik a giccses történetben, amely éppen azáltal, hogy két ember annyira hisz ben­ne, megszépül, igaznak lát­szik. Rokonítható az egész a Hemingway-i gondolattal, hogy az embert el lehet pusztítani, de álmainak semmi se tudja útját állni. Se őr, se cella, sem a meg­­kínzás. Az álmok a legkriti­kusabb élethelyzetekben is megszületnek, sőt ott vál­nak nagyon erőssé, ahol az ember leggyengébbnek lát­szik. Ebben a filmben a Pókasszony kibogozhatat­lan gondolati fonalat sző, a képzelet és a valóság szálai szinte már szétválaszthatat­­lanok. Hector Babenco, a rendező mesterien teremti meg a kényes egyensúlyt, minden területen meghagy­va a nézőnek a beleérzés le­hetőségét. A film híre messzi meg­előzte a magyarországi be­mutatót, szinte Pókasszony legendák születtek, nagy te­hát a várakozás. De a jegy­zetíró ezúttal tuttira merné fogadni, hogy Hector Ba­benco filmje nem fog csa­lódást okozni, William Hurt zseniális alakításával meg egyenesen elbűvöli a hazai közönséget is. —ti— Metszetek negyvenezerért Befejeződött az IKV-könyvaukció Sikeresen zárult szomba­ton az Állami Könyvterjesz­tő Vállalat hagyományos őszi könyvárverése. A vál­lalat az ELTE állam- és jog­­tudományi karának Egyetem téri dísztermében 394 törté­nelmi témájú kiadványt és útleírást kínált, s csaknem valamennyi elkelt a két nap során. A könyvgyűjtők a legtöb­bet William Beattie The Da­nube: Its history, scenery and topography... című egyebek között Pozsonyt, Vi­­segrádot, Budát és Pestet metszeteken is bemutató könyvéért, valamint Allain Mallet 1685-ben, Amszter­damban kiadott, több mint 400 hadtudományi, hadtör­téneti témájú metszetet köz­readó, háromkötetes mun­kájáért áldozták. A két kiad­ványért egyaránt 40 ezer forintot fizettek. Az alacsony kikiáltási ár­ról induló kiadványok közül 20-szoros áron — 1200 fo­rintért — vették meg a Rozsnyói túrák és séták cí­mű könyvet. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A Társadalmi Szemle novemberi számában Ideológia és gazdaság Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP főtitkárhelyettese méltatja a nagy októberi szocialista forradalom győzelmének hetvenedik évfordulóját. Miben is állnak a magyar gazdaság legfontosabb szer­kezeti problémái? Akadnak, akik a gondok forrását a gazdaság túlzott „nyitottsá­gában”, mások éppen ellen­kezőleg, a még mindig to­vább élő autark tendenciá­kat, a nem kellő exportori­entáltságot jelölik meg fő problémaként. Illés Iván feltárja nehézségeink forrá­sait. A nyolcvanas évekre Ma­gyarországon megerősödött a párt és az államigazgatás közvetlen gazdasági szere­pének, vagy legalábbis azok eddigi formáinak bírálata. Felértékelődnek a gazdaság piaci automatizmusai, s mindez gyakran beleütközik a szocializmusról alkotott régebbi ideológiai elképzelé­sekbe, ami egy rosszul fel­fogott ideológiaellenességet szül a reformok szorgalma­zóiban. Bayer József meg­világítja a mai ideológiai problémák társadalmi-gaz­dasági összefüggéseit. A folyóirat folytatja a vi­tát a társadalmi-politikai re­formról. Tímár János hozzá­szólásában rámutat: az utób­bi néhány évben erősödött a kétely és a kétség: van-e rendszerünkben és nemze­tünkben olyan erő, amely az új nehezebb feltételek kö­zött is a felfelé vezető útra irányít. 1945 után kialakult ma­gyar nemzetiségi politika, eredményeivel és hibáival együtt nem lezárt folya­mat, és óhatatlanul napról napra újabb gondokkal küzd. Nem meglepő. De megnyug­tató, hogy ezekről a gondok­ról is okosan szót lehet érte­ni. Diákok vetélkedtek Balladamondó verseny Jászberényben Idén harmadik alkalom­mal hirdették meg az orszá­gos balladamondó versenyt középiskolásoknak. A hét végén Szolnok adott otthont a szakmunkástanulók me­gyei versenyének, az viszont, hogy a gimnazisták, szak­középiskolások közül kik képviselik megyénket a jö­vő esztendő márciusában megrendezésre kerülő nagy­kőrösi országos döntőn, el­dőlt. Szombat reggel a Jászberé­nyi Lehel Vezér Gimnázium­ba várták azokat a diákokat, akik egy-egy Arany János ballada sikeres bemutatásá­tól remélték továbbjutásu­kat. Minden középiskola egy diákot küldött, illetve küld­hetett volna, mert bizony a megyei döntőről távol ma­radt néhány nevezetesebb alma mater is. A versenyzők többsége viszont igazán ki­tett magáért, a vetélkedés színvonala ugyanis fölül­múlta a hasonló rendezvé­nyekét. Sajnos, az összkép szépségét néhány szereplő felkészületlensége megza­varta. Mindenesetre az eredmény megszületett. A megérdemelt első helyezést Völgyi Csaba a Szolnoki Tiszaparti Gim­názium tanulója nyerte el. Második Vincze Anikó, a kisújszállási, harmadik Ba­­gi Márta, az újszászi gimná­zium tanulója lett. Völgyi Csabával a verseny után váltottunk néhány szót. Elmondta, hogy régen fog­lalkozik a versmondással, s egyéb színházi dolgokkal, s jövőre szeretné megpróbálni a fölvételt a főiskola szí­nész szakára. De a tanári, népművelői pályát sem tart­ja idegennek magától. A fiatalemberrel egyetért­ve megjegyezzük, bizonyára teljesebbé tette volna a zsű­ri munkáját, ha pedagógus tagjai mellett egy színész vagy egy rendező, netán egy előadóművész is véleményt alkot a szereplőkről. 5 A költő szelleme ifjú szívekben él tovább Véget ért a Petőfi nevét viselő iskolák diákjainak találkozója Szolnok adott otthont a hétvégén a Petőfi Sándor­ról elnevezett középfokú tan­intézetek harmadik országos találkozójának. A háromna­pos program során bebizo­nyosodott amit annak idején Reviczky Gyula írt: Petőfi él. Természetesen, nem tes­ti valóságban, noha a vers születése idején a közvéle­mény hitte, hogy a költő nem esett el, a segesvári csatában, sokan megesküd­tek rá, hogy 1948 után itt vagy ott látták. A szeretet, amelyet az egész ország sze­gény népe táplált iránta nem tudta elfogadtatni a megváltoztathatatlan tényt, meghatóan szép legendák­ban éltette tovább a XIX. század halhatatlan költőjét. S szelleme immár százhar­­minckilenc évvel később is él tovább az ifjú szívekben, amint ez a találkozón is igazolódott. Az ország tíz Petőfi nevét viselő középis­kolájának fiataljai az átlag­nál is jobban ápolják, őr­zik Petőfi emlékét, szeretik verseit, aprólékos pontos­sággal ismerik életútját. A Szolnoki 633-as számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet és Szakközépiskola ti­zenöt évvel ezelőtt kérte, hogy felvehesse Petőfi Sán­dor nevét. A rákövetkező évben a költőt ábrázoló domborművet­ helyeztek el az intézmény falán, s az utóbbi években minden al­kalommal onnan indul a fiatalok március 15-i felvo­nulása, a forradalmi ifjúsági napok kezdeteként. Hosszú évek óta hagyomány már az is, hogy január elején a köl­tő születésnapja alkalmából Petőfiről elnevezett szavaló­versenyre hívja az iskola a megye szakmunkástanuló­it. Emellett minden tanév első napjaiban az irodalom és az osztályfőnöki órák­­ kötelező tananyaga” Petőfi életének, költészetének fel­elevenítése, különösen az in­duló első osztályokban. Nem titkoltan azért, hogy a fia­talok előtt példa legyen a költő, aki azok közé tarto­zott akik „nem úgy hagyták a világot, mint ahogyan kap­ták.” A _ 633-as számú iskola méltó házigazdája volt az országos találkozónak is. Petőfit idéző szavalóver­senyre, vetélkedőre hívták meg az intézmények képvi­selőit, s hangulatos prog­ramról­­ is gondoskodtak. Megismertették a vendég is­kolák diákjait, tanárait éle­tükkel, munkájukkal, s a vá­rosnézésen pedig Szolnok ne­vezetességeivel. A találkozó tegnap dél­előtt 9 órakor a szavalóver­seny és a vetélkedő ered­ményhirdetésével ért véget. A záró ünnepségen Araczki László, a Petőfi Sándor Tár­saság titkára értékelte a ta­lálkozót, s a versenyeket. Elismeréssel szólt a vendég­látó iskola munkájáról a szép, emlékezetes élménye­ket adott találkozó rendezé­séért. Ugyancsak dicsérte a versenyzők felkészültsé­gét, versválasztását, s a ve­télkedőn való szereplésüket. Ezt követően átadták a dí­jakat. A szavalóversenyen Né­meth György pápai, és Lu­kács Sándor sárbogárdi gimnazista bizonyult a leg­jobbnak. Második díjat nem adott ki a zsűri, a harmadik helyen Takács Tünde kis­kőrösi gimnazista végzett. Bakó Tünde, a házigazda iskola tanulója és Hajdú Ta­más a kiskunfélegyházi gé­pészeti szakközépiskola diákja negyedik díjat vehe­tett át. A vetélkedőn, amelyen Petőfi életútjáról, munkás­ságáról mérték össze tudá­sukat az iskolák csapatai, a pápai gimnázium tanulói vé­geztek az első helyen. Má­sodik díjat a mezőberényi gimnázium, harmadikat pe­dig a budapesti közgazdasá­gi szakközépiskola csapata kapott. A versenyzőknek tablót is kellett készíteniük a költő­ről illetve arról, hogy ho­gyan ápolják emlékét az is­kolájukban. Ezen a verse­nyen a budapesti Petőfi gimnázium lett az első, má­sodik a mezőberényi, míg a harmadik helyet a kiskun­félegyházi szakközépiskola nyerte el. A záróünnepségen a részt­vevők megállapodtak ab­ban, hogy legközelebb 1989. március 15-én Sárbogárdon, a Petőfi Sándor Gimnázi­umban találkoznak ismét. T. G. ............ ■ — ! ■ [UNK] !■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] ii ■ [UNK] ■ ■ ■ [UNK] [UNK]Au— A Petőfi életútját felelevenítő vetélkedőn a pápai gimnázi­um diákjai bizonyultak a legjobbnak. A csapat képviselője Araczki Lászlótól átveszi a díjat Hírünk az országban Vélemények a tározóról — Tudósítás a főiskolából — Mópazava a karcagi kutatásokról Szolnok megyei életképek, írások az utóbbi hetekben is rendszeresen jelentek meg az országos lapokban, folyóira­tokban. A Tisza vize igen nagy mértékben alakítja, be­folyásolja a megye lakossá­gának életét. A Kiskörei víz­lépcső gazdasági hasznossá­gán túl mint üdülőkörzet is nagy jelentőségűvé válhat. A hatalmas víztömeg leglátoga­tottabb helye Abádszalók, amely az Alföld, illetve a tá­rozó Velencéje lehet — véle­kednek a szakemberek az országos napilapokban, a Magyar Vízgazdálkodás, va­lamint a Karaván című fo­lyóiratokban megfogalma­zott írásaikban. Ugyancsak ezekből a lapokból szerez­hetnek tudomást az érdeklő­dők arról, hogy az Országos Vízügyi Hivatal szervezésé­ben árvízvédelmi folyamsza­bályozási tapasztalatcsere zajlott le Szolnokon. Ezen kívül olvashattunk belvízel­vezetési gondokról, öntözési tervekről is, mely szerint a hetedik ötéves terv során 90 ezer hektár termőföld melio­rációja valósulhat meg. A Martfűi Növényolaj­gyárban — az ország leg­nagyobb sajtolóüzemében — véget ért a repceidény, kezdődik a napraforgófel­dolgozás, — tájékoztattak az országos napilapok, a szom­szédos megyék lapjai és a Magyar Mezőgazdaság című folyóirat. Az ország cukor­répa-termelő bázisgazda­ságainak sorában tartják számon a Tiszaföldvári Le­nin Tsz-t, a Tószegi Petőfi Tsz-t, és a Törökszentmikló­si Béke Tsz-t, valamint eredményeit is,­­ mint azt a Cukoripar 1987. évi­ har­madik számát olvasva meg­tudhattuk. Az Esti Hírlap arról tudósított, hogy a Rá­­kóczifalvi Rákóczi Tsz-ben az ország egyik legnagyobb faiskolájában kezdik a cse­meték kitermelését, mely­nek jó részét Ausztriába, az NDK-ba és az NSZK-ba szál­lítják. Szolnok megye ke­reskedelméről kaptunk hely­zetképet a Szövetkezeti ke­reskedelem legújabb szá­mát lapozgatva. A „Népi El­lenőrzés” 10. száma érdekes epizódokat villantott fel a népi ellenőrök harmincéves munkájának múltjára vis­­­szatekintve. A Szolnoki Szigligeti Szín­ház előadásairól írt a Kriti­ka, a Színház valamint a napilapok is. Nívós progra­mokkal szolgálta az igénye­ket a Szolnokon megrende­zett zenei világnap, mint az a Népszavából is ismeretes. A Képes Újság a szolnoki Tisza Szálló és gyógyfürdő megnyitásáról adott hírt. Új művelődési központtal gaz­dagodott Tiszaörs, ismertet­te a Népszabadság közle­ménye. A Magyar Mezőgaz­daság írása bepillantást adott a Mezőtúri Mezőgazdasági Gépészmérnöki Főiskola éle­tébe. Olvashattunk még ar­ról, főleg az országos napi­lapokban, hogy a Hazafias Népfront szervezésében — az őszi szolidaritási akció ke­retében — Szolnok megye különböző helyein, például Szolnokon, Nagykörűben tartottak magyar—laoszi, magyar—kambodzsai barát­sági napokat, a jászberényi nagygyűlésen pedig Nicara­guával vállaltak szolidari­tást. A Népszava egyik szá­ma izgalmas témával foglal­kozott beszámolójában, ami­kor ismertette a magyarság eredetének új módszerrel történő vizsgálatát, a Kar­cag környéki kutatások alap­ján. Végül még meg kell említeni, hogy nagyon fon­tos a fiatalok egészséges életmódra nevelése, mint azt a Vöröskereszt Szolnok Vá­rosi Vezetőségének prog­ramja tanúsítja a Családi lap legújabb számában. a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár Olvasószolgálata

Next