Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

ára: 1,80 forintSZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! TIXIT, évf. 1. sz., 1988. január 2. szombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Közös akarattal 1988 első napján őszinte tisztelettel köszöntöm vala­­mennyiüket. A párt- és az állami vezető testületek jó­kívánságait tolmácsolva bol­dog, békés, eredményes új esztendőt kívánok önöknek­­ és népünk minden barátjá­nak. Boldog új évet kívánva testvéri érzésekkel köszön­töm a határainkon túli ma­gyarokat is; a­­ környező álla­mokban élőket csakúgy, mint azokat, akiket sorsuk messzi távolokba, a világ különböző tájaira vezetett. Esztendő, veszendő. Így mondták a régi öregek. És közben arra gondoltak, hogy gyorsan szalad az idő. De mondogatták azt is, hogy messzi az esztendő, ami a­z, előző bölcsesség fordítottját jelentette. Azt, hogy egy év hosszú idő. Előre nézve ész­szerűen kell hát beoszta­nunk mindazt, amink van. Az új év első napján egy­szerre érezhetjük mindkét szólásmondás igazát. Munka közben úgy tűnik, mintha gyorsabban haladna az idő. Az elmúlt esztendőben volt tennivaló, feladat bőven. Népünk munkájának ered­ményeként emelkedett a nemzeti jövedelem; az ipari, mezőgazdasági vállalatok, szövetkezetek egy része nö­velte teljesítményeit, javí­totta gazdálkodását. Vissza­tekintve az elmúlt évre, nyugodt lelkismerettel álla­píthatjuk meg: a munkának, a küzdelemnek volt értelme és eredménye. Az új év kezdetén előre is kell tekintenünk. Az 1988-as esztendő számunkra többet jelent, mint az évek meg­szokott változását. Felgyü­lemlett gondjaink megoldá­sának, megméretésünknek fontos időszaka előtt állunk. Azok a célok, amely a párt Központi Bizottságának a múlt évi júliusi állásfogla­lásán alapulnak, és a kor­mánynak az Országgyűlés által jóváhagyott munka­­programjában, valamint az idei népgazdasági tervben öltenek testet, az eddigiek­től eltérő igényeket, na­gyobb követelményeket tá­masztanak valamennyiünk­kel szemben. Emelkedett a minőség mércéje, és ez fokozott össz­pontosítást, egyéni és közös erőfeszítést, újfajta gondol­kodást­­ cselekvő magatar­tást követel. Jobb, hatéko­nyabb munkával juthatunk túl a jelenlegi nehézségeken. Van közösen vállalható programunk, amelynek va­lóra váltásával sikeresen folytathatjuk a szocialiita Magyarország építését, meg­teremthetjük az ismert és feszítő szociális gondok meg­oldásának anyagi feltétele­it, eredményesen szolgálhat­juk népünk anyagi és szelle­mi gyarapodását. Feladataink széles körű vitában, az egymással is üt­köző vélemények nyomán formálódnak nemzeti prog­rammá. Közös, egybehangzó álláspontunk — amely prog­ramunknak is fontos része —, hogy a gazdasági reform továbbvitelének, a szocialis­ta demokrácia kiteljesítésé­nek, a politikai intézmény­­rendszer fejlesztésének út­ján haladjunk. Olyan szoci­alista reformtörekvések ezek, amelyeknek megvaló­sításában bízvást támasz­kodhatunk népünk nagy többségére. Építhetünk a Szovjetunióban és más szo­cialista országokban végbe­menő társadalmi-gazdasági megújulás tapasztalataira és a korszerűbb együttműkö­désben rejlő lehetőségekre. Programunk valóra váltá­sára munkára hívjuk min­den honfitársunkat, akinek szívügye szocialista hazánk jelene és jövője. Az évezerednél is hos­­­szabb idő, amióta népünk itt, a Kárpát-medencében él, gyakran próbára tette a ma­gyarságot és a vele azonos sorsot vállaló nemzetiségie­ket. Sokszor kijutott nekünk a harcból, a küzdelemből, a helytállásból — olykor pusz­ta létünkért. Nagy történel­mi leckék tanulsága: ha egy nép nem adja meg magát és képes a tapasztalatokból okulni, ha tehetségét szor­galommal ötvözi, erőit egye­síti, akkor otthonteremtő, országépítő munkája meg­hozza a maga gyümölcsét. A nemzet teremtő akara­tát, életerejét tanúsítja az a tény is, hogy hazánk a szo­cialista országok nagy csa­ládjához, a társadalmi ha­ladás élvonalába tartozik. Igaz, hogy új világunk épí­tésében lassabban haladunk, mint korábban gondoltuk, de nincs okunk kishitűségre, ha a megtett útra gondo­lunk. .Jó alapokra építkezhe­tünk, hiszen a fájdalmas hi­bák és tévedések ellenére a magyar nép az elmúlt évti­zedekben történelmileg is maradandót alkotott. Ha őszinték vagyunk ön­magunkhoz, ha képesek va­gyunk reálisan megítélni a mögöttünk sorakozó évtize­dek tapasztalatait, és az eredményeket a lehetőségek­hez, nem pedig a vágyaink­hoz mérjük, ha az élet új kérdéseire helyes válaszokat adunk, akkor a célok válla­lásában és az értük teendő erőfeszítésekben is kikala­­kul a társadalmi összefogás. Napjainkban ennek próba­köve a kibontakozási prog­ram végrehajtásában való felelős, cselekvő részvétel. Az idei évkezdéshez erőt és a folytatáshoz reményt ad, hogy 1987-ben a népgaz­daság helyzete valamivel kedvezőbben alakult, mint a megelőző két esztendőben. De tudnunk kell, hogy mind­ez még nem elegendő a program végrehajtásának megalapozásához. Töpren­gésre azonban nincs idő. Gondjaink megoldásával, feladataink teljesítésével nem várhatunk további éve­kig. Tettekre, cselekvésre van szükség. Megnyugtató és bizodal­mat keltő számunkra, hogy az új esztendőben kedve­zőbbek lesznek munkánk nemzetközi feltételei. A szovjet—amerikai rakéta­egyezménnyel, a két nagy­hatalom vezetőinek további haladást ígérő tárgyalásai­val megnőttek a fegyverke­zési hajsza visszaszorításá­nak, a népek-országok kö­zötti bizalom erősödésének, a békének az esélyei. Jóleső érzéssel gondolhatunk ar­ra, hogy a nemzetközi lég­kör enyhüléséhez a Magyar Népköztársaság is hozzájá­rul. A jövőben is mindent megteszünk annak érdeké­ben, hogy egy biztonságo­sabb világban élhessünk, dolgozhassunk. Abban a reményben, hogy közös akarattal megoldjuk az előttünk álló feladatokat, kívánok sikerekében gaz­dag új esztendőt, békét, bol­dogulást és jó egészséget kedves honfitársaimnak. Németh Károly, az Elnöki Ta­nács elnökének ünnepi beszéde, mely elhangzott újév napján a rádióban és a televízióban. A háttérintézmények szervezeti korszerűsítéséről Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csütör­töki ülésén állást foglalt a központi államigazgatási szervekhez tartozó háttérin­tézmények átfogó felülvizs­gálatáról, szervezeti korsze­rűsítéséről. A felülvizsgálat célja a munka hatékonyab­bá tétele, a költségvetési tá­mogatások mérséklése, a működési költségek csök­kentése. A Minisztertanács kijelölte az ezzel kapcsola­tos feladatokat. A kormány tárgyalt saját, valamint bizottságai és a KNEB 1988 első félévi mun­katervéről. A Fővárosi Tanács elnöke tájékoztatta a kormányt ar­ról, hogy Budapesten 1987- ben ezerrel több lakás ké­szült el, mint ami a tervben szerepelt, s a lakások 99 szá­zalékára már ki is adták a lakhatási engedélyt. (MTI) Kádár János látogatása a Műcsarnokban Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára csütörtökön a Mű­csarnokba látogatott, és megtekintette a Művészet és forradalom című­­ kiállítást. Kíséretében volt Radics Ka­talin, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője. Az MSZMP főtitkárát Né­­ray Katalin igazgató és Ha­vas Valéria igazgatóhelyet­tes fogadta és kísérte a mű­csarnoki tárlaton, amelyet a nagy ok­tóberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezett Szov­jet Kultúra Napjai kereté­b­en nyitottak meg. A műcsarnok kezdemé­nyezésére és a Szovjetunió kulturális minisztériumának támogatásával létrejött, nagy sikerű kiállítás felvo­nultatja az orosz-szovjet progresszív művészet 1905- től az 1930-as évek elejéig született jelentős alkotásait. E művek jelentős hatással voltak az egész v­ilág mo­dern művészetére. A tárlatlátogatást követő­en Kádár János és vendég­látói kötetlen véleménycse­rét folytattak a kiállításról, a művészeti életről, a Mű­csarnok munkájáról, tervei­ről. A beszélgetésen jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjet­unió budapesti nagykövete. MA: tv-forduló a televízióban 4. oldal A rádió és a tévé jövő heti műsora 5—6. oldal 1988 végére ígérik a munkák befejezését Szerelik az új szolnoki telefonközpontot Csak felvesszük, és lesz vonal Hívhatjuk az egész világot Hivatal, vállalati iroda, magánlakás — tipikus kép: egy ember a kezében tele­fonkagylóval és... káromko­dik. Nem csupán Szolnokra, hanem az egész országra is ráillik ugyanez a „fölvé­tel”. A káromkodás oka is­meretes, hiszen aki telefo­nálni próbál mostanában, az tudja, nincs vonal. A posta több évtizedes elmaradása sokak szerint — már ami a telefonokat illeti — kárt jelent a népgazdaságnak, akadályozza a napi munka­végzést. Minden esély megvan ar­ra, hogy Szolnok megyében ezek a gondok az új eszten­dőben enyhülnek majd. A megyeszékhely központjá­ban, a „főposta” udvarán magasodó, füstszínű elemek­ből emelt épületet már mindenki ismeri. Ebben kap helyet az új telefonközpont. Pontosabban két telefonköz­pont. Az egyik, a tizenötez­res teljesítményű helyi köz­pont lesz, a másik pedig a távhívó — elterjedt nevén crossbar — központ. A Magyar Posta nagybe­ruházásának nagyobbik része már elkészült, körül­belül egymilliárd-kétszáz­­millió forintba kerül végül. Már a technikai berendezé­seket szerelik. S ha ez az ARF—berendezés — ame­lyik a helyi kapcsolásokat bonyolítja — nem is a leg­modernebb, végre fölvált­hatja az immár negyven esztendős Rotary típusút. Utóbbi elöregedését naponta tapasztalhatjuk, a fiatalabb tudását csak az év végén ismerhetjük meg. ígérik a (Folytatás a 3. oldalon) Újévi műszak­i leltározás a hatvanasban (A kereskedelem szilveszteri, újévi mun­kájáról szól írásunk a 3. oldalon) Véget ért a kampány Kiugró eredmények Szolnoki Cukorgyárban Megkezdték a karbantartást, a felújítási munkálatokat Befejeződött a cukorrépa feldolgozása a Szolnoki Cu­korgyárban. A 96 napig tar­tó kampány alatt 481 ezer 20 tonna répából 58 ezer 580 tonna cukrot gyártottak. Különösen fontos volt a cu­korgyáriaknak az idei fel­­dolgozási időszak, hiszen most vizsgáztak azok a mű­szaki, technológiai változta­tások, amelyek lehetővé te­szik az alföldi nagy melasz­cukrot tartalmazó cukorré­pa hatékonyabb feldolgozá­sát. Az eredmények nem is maradtak el, a bemutatkozás jól sikerült, amit bizonyíta­nak az adatok is: 100 kilo­gramm répából átlagosan 12,2 kilogramm cukrot állí­tottak elő, (ez az elmúlt 20 év rekordaránya), az eddigi 3,73 százalékos melaszcukor veszteség 2,54 százalékra csökkent, s ami bennünket fogyasztókat a legjobban ér­dekel — a cukor minősége — a gyár életében az idei a „legédesebb”, minősége meg­közelíti a finomított cukro­két. A gyárban bevezetett s alkalmazott műszaki újítá­sok, szabadalmak gazdasági eredménye 14,5 millió fo­rint nyereség, s az előbbiek alapján nem meglepő, hogy a ’87. évi 26 millió forintos nyereség tervét lényegesen túlteljesítette a Szolnoki Cu­korgyár. A többszörös „csúcsjaví­tás” természetesen nemcsak a műszaki fejlesztésnek kö­szönhető, hanem többek kö­zött azoknak a­ dolgozóknak, akik a megváltozott körül­mények között is kifogásta­lanul végezték munkájukat. A cukorgyárban szilveszter­kor is működtek a gépek, s csak elsejére fejeződött be az úgynevezett maradvány­cukor feldolgozása. Rövid pihenő után ma kezdik a karbantartási, felújítási munkálatokat — a felkészü­lést a következő idényre a Szolnoki Cukorgyárban,

Next