Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
10 Kulturális kilátó Határhelyzetben a szlovákiai magyarság Grendel Lajos szlovákiai magyar író regényei az őszinte fölismerés erejével hatottak a szlovák nyelven olvasók számára. A kritikusok, irodalomtörténészek Grendel művei alapján döbbentek rá arra, milyen keveset tudnak a szlovákiai magyarságról, a szlovákiai magyar értelmiség gondolkodásáról. Csehszlovákiában nagyon kevés ott szültetett magyar művet fordítanak le szlovák nyelvre, ezért az író eddigi három regénye — Éleslövészet, Galeri, Áttételek — küldetést is teljesít. — Az Áttételekben olvastam: „Magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár”. Ez az államjogi szempontból kifogástalan megállapítás mit jelent most az ön számára? Ugyanazt, amit akkor: államjogilag kifogástalan meghatározást. Ebben azonban benne van minden olyan kérdés, amely a csehszlovákiai magyarok azonossági zavaraiból származik. Hogyan kell viszonyulni a nemzeti kisebbségi helyzethez? Mit jelent a magyarság az államalkotó többség számára? És mit jelent magyarnak lenni az identitászavarokkal nem küzdő kisebbségi értelmiség számára? — Mit mond önnek az a Közép-Európában gyakran használt kifejezés, hogy identitás? — Nekem azt jelenti, hogy én mint magyar értelmiségi, tisztában vagyok azokkal a történelmi előzményekkel, amelyek miatt kisebbségi magyar helyzetbe kerültem. Amennyiben ez lehetséges, ismerem azokat a kulturális hagyományokat, amelyek arra szorítanak, hogy ezt vállaljam, hogy ne akarjak beolvadni az államalkotó többségbe. Vállaljam tehát azt az értékrendet, azt a kultúrát, amely miatt érdemes magyarnak maradni. Sőt érdemes azért is tenni valamit, hogy még az unokáim is azok legyenek. — Hősei őszintén moralizálok a bonyolultnak nevez- Beszélgetés Grendel Lajossal hető közegben. Tragikusnak tartja ezt a helyzetet? — Egzisztenciálfilozófiai értelemben maga az emberi létezés tragikus. A mi számunkra ezt a kisebbségi státus hozza felszínre. Ha az emberi sors paradoxonait ez a kisebbségi helyzet tudja kifejezésre juttatni, akkor erről kell beszélnünk. Tehát az emberi sors tragikus, feloldhatatlan ellentmondásairól kell szólnunk — egyedi helyzetünkön keresztül. Nagy esélye az összes kisebbségi magyar irodalomnak, hogy az általánosat ragadja meg ebben a tartalomban. Ilyen értelemben akár jó dolog is kisebbséginek lenni, mert ha ebből a közegből szólunk, akkor a legelvontabb, legáltalánosabb kérdésekről is hitelesen beszélhetünk. Ilyen módon lesz többértelmű az az egyszerű tény, hogy határhelyzetben vagyunk. — Véleménye szerint van esély értékközpontú irodalmi életet létrehozni? — Van. Azzal a feltétellel, hogy ennek a kisebbségnek az értelmisége tisztázza magában, hogy mit tart értéknek. Ezt az értéket azonban nem lehet fölépíteni illúziókból, vágyálmokból. Ha a valósággal való szembenézésre alkalmas e kisebbségi értelmiségi, akkor ki fog alakulni ez a tudat. Idestova ,két évtizede az a dilemmája a felvidéki magyar kisebbségnek, hogy mi a járható út számára. Egyre többen látjuk, hogy a reális feladat: megalapozni egy olyan értékrendet, amely tíz-húsz év múlva már hagyományként funkcionálhat. Nem a holnapról, hanem a holnaputánról kell gondolkodnunk. Unokáink számára is mondanunk kell valamit, sőt azoknak is, akik nem tagjai egyetlen kisebbségnek sem. — Tavaly Franciaországban járt, találkozhatott harmadik regénye francia olvasóival. Milyen tapasztalatokkal tért haza? — Tisztában vagyok azzal, hogy a franciák — és általában a nyugat-európaiak — mennyire felszínes ismeretekkel rendelkeznek kontinensünk középső és keleti részéről. Éppen ezért lepett meg, hogy az ottani kritikusok nemcsak az Áttételekről, hanem a régió politikai, történelmi eseményeiről is milyen alaposan tájékozódtak. Úgy tűnik, válságosnak ítélik prózájukat, ezért az intelligencia egyre inkább a közép-európai irodalmak felé fordul. — Készülő regénye munkacíme: Szakítások. Ha tehetné, mivel szakítana leginkább? — Mindennel, ami nem igaz, ami vágyálom, ami előítélet, ami illúzió. Mindazon erőkkel, amelyek visszahúzzák az embert abban a természetéből adódó elemi igényében, hogy szabadnak érezze magát, hogy megteremtse a tartását, méltóságát. Az ember legfőbb értéke az a joga, hogy mindenről kialakíthassa a maga álláspontját. Ma éppen ez van veszélyben, hasonlóan a szabadsághoz és a méltósághoz. — Szlovákiai kritikusai föltették a kérdést: kié Grendel Lajos? Én is ezt kérdezem: kié? — Szeretném remélni, hogy a magyar irodalomé. Ezen belül pedig azé a kis közösségé, amelyből jöttem. * * * Grendel Lajos legújabb kötete — tíz novellájának gyűjteménye — Bőröndök tartalma címmel jelent meg a Madách Könyvkiadó gondozásában. D. I. Magdalena Abakanowicz kiállításán Az elmélyült tér A lengyel Magdalena Abakanowicz élete legnagyobb önálló kiállításával végre Magyarországon, a budapesti Műcsarnokban is bemutatkozott. Híre megelőzte, kiállítása pedig bizonyítja nagyságát: valóban rendkívüli alkotó. Olyan, akinek egyáltalán nem mindegy, mivel, hogyan, hol és mit mond el. Igaz, ezeket a kérdéseket minden alkotó felteszi magának, de a feleletül szolgáló művek ritkán hatnak szemlélőikre ilyen elementáris erővel. Abakanowicz 1954-ben fejezte be tanulmányait Varisóban, nagyméretű festményeiből a kiállításon is láthatunk néhányat. 1962-ben jelentkezett először textilképekkel a svájci Lausanneban rendezett nemzetközi textilbiennálé. Ez az az időszak, amikor a textilművészet nemcsak nálunk, de a világban mindenütt robbanásszerűen újította meg a képzőművészetek hagyományos sorát; Abakanowicz p pedig az első volt azok között, akik tértextileket kezdtek el készíteni. Valójában szobrok ezek, óriási méretű titokzatos, sötét, erős leplek — magukba burkolózva, misztikus létükbe takarózva ... A művész így vall erről: ,,A szál: bolygónk szerves felépítésének alapeleme. Ebből épül fel minden élő szervezet, a növények, és saját szöveteink is.” A nyolcvanas években Abakanowicz új anyagokat keres. 33 bronzalakot készít Katarzis ‘címmel, majd ’87- ben óriási malomkövek sorozatát rózsaszínes csillogású jeruzsálemi kövekből. Közben dolgozik fával, agyaggal. A művész azonban nemcsak él a kiválasztott anyagok adta lehetőségekkel, hanem ő maga határozza meg azt is, hol legyenek ezek a művek. Amikor kiállításra hívják meg, csak akkor vállalja, ha tudja előre, hogy hány„köbméter” áll majd a rendelkezésére. És oda, csakis oda viszi el, ott a helyszínen rendezi, véglegesíti a művet. Zsákvászon ülő alakjai azért ülnek a sarok felé fordulva a földön, mert így képviselik a lehajtott fejű megaláztatást. Álló alakjai azért fordulnak teljes testükkel a terembe lépő felé. A művész megsokszorozott formáival belakja a teret, ezzel együtt elmélyülésre bíztat. A magyarázat kifelé szól, a gondolkodás befelé mozgatja meg az embert. (A kiállítás április 3-ig tekinthető meg a Műcsarnokban.) (Fotó: D. L.) Abakanowicz egyik festménye Európában az első volt rm W Két évszázad történetének tanúja Bemutatjuk a Magyar Nemzeti Múzeumot Az ország nagy múzeumait bemutató sorozatunk harmadik darabja — a Néprajzi és a Petőfi Irodalmi Múzeumban tett látogatás után — Európa elsőként született nemzeti múzeumába kalauzolja el az olvasót. A Széchényi Ferenc által 1802. november 25-én alapított Magyar Nemzeti Múzeum — ki ne ismerné a tényt, s magát az intézményt — lassan két évszázados múltja, sorsa oly szorosan összekapcsolódott országunk, népünk történetével. Alig két héttel ezelőtt éppen — a hagyományoknak megfelelően — a múzeum impozáns főbejárata előtt rendezett ünnepségen emlékezett meg a főváros és az egész ország az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeiről, mártírjairól, hőseiről. A Magyar Nemzeti Múzeum — csaknem minden magyarországi gyűjtemény őse és előképe — azonban a hon polgárai számára sem lehet több, mint pusztán ismerős. Hisz a szakmabélieken kívül ki tudná akár csak a töredékét is elsorolni, számba venni azoknak az eseményeknek, amelyek — egyúttal kapcsolatban az intézménnyel —• a magyarság számára is meghatározó történelmi eseményt jelentettek. Az 1807-es országgyűlés törvénnyel vette a nemzet birtokába az intézményt, melynek épületét Pollack Mihály „városi polgári építész” — József nádor alcsúti kastélyának, a budai Sándor-palotának, a régi pesti Vigadónak alkotója — tervezte. Az alap ásásához 1837 júniusában kezdtek hozzá, s bár az építkezést megzavarta az alig egy évvel későbbi árvíz, 1844 januárjában a főhomlokzat, majd 1847 júliusában az egész épület körül lebontották az állványokat. Itt talált otthonra jó ideig az Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a megélénkülő zenei élet. A palota első eseménye a Kossuth Lajos rendezte harmadik országos iparműkiállítás volt 1846. augusztus 11- én. 1848 januárjának végén nyílottak meg az összes tárak. A szabadságharc idején — amikor a berendezési munkákat Széchenyi István közmunkaügyi miniszter utasításai szerint Ybl Miklós befejezte — a díszteremben tartotta meg üléseit az országgyűlés felsőháza. Ez a hagyomány tovább élt, hisz a századfordulón a díszterem a főrendiház ülésterme volt. A dualizmus idején Lotz Károly ecsetje alól kerültek ki a tudományt és a művészetet jelképező mennyezetfreskók. Hogy a Magyar Nemzeti Múzeum valóban a legnagyobb magyar gyűjtemények előképe, anyaintézete volt, arra vonatkozóan csak néhány példa: az Országos Képtár és a múzeum képtári osztályának egyesítéséből jött létre a Szépművészeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum létesítésével ide került át a Nemzeti Múzeum egész kerámiaanyaga. A múzeum kutató- és gyűjtőmunkájának van egy érdekes — és egy kicsit szomorú — Szolnok megyei vonatkozása is: 1932-ben — ez volt az egyik mélypont a múzeum történetében — tragikomikus módon 87 pengőt fordítottak ásatási célokra. Amit nem adott meg a kormányzat, azt a múzeumi dolgozók megpróbálták társadalmi úton „összekoldulni”. Például a tiszaderzsi honfoglalás kori temető fe tárását a külső-szolnoki takarékpénztár támogatása kívül hét magánszeme adománya tette lehetővé. Az intézmény történetében szép és nehéz korszakok, szakaszok váltogatta egymást. A felszabaduló követően rendeződött véglegesen a múzeum sorsa, fz alapítást követő száz alatt nem volt annyi látogatója, mint az utolsó negven évben. Ma is csaknem minden nap, érdeklődők erei (fiatalok, felnőttek , idősek egyaránt) keresik az állandó — köztük s egyik legszebb, az 1967-be megnyílt, Magyarország története a honfoglalást 1849-ig című — kiállítás valamint az időszaki bemutatókat. Ezek közül más igazi szenzációt jelent az első kínai császár cseréphadseregének néhány tagját bemutató kiállítás, amelynek bejáratánál minden na hosszú sorok kígyóznak Március 15-ig bizonyára minden érdeklődőnek volt alkalma bejutni. Kegyelete: csönd veszi körül a dísztermet, ahol a magyar koronázási ékszereket állították ki a mellette lévő teremben bemutatva — egy már több észak-amerikai várost is megjárt vándorkiállítást — az egy évezred magyar ötvösremekeit. — b — A Thököly és Rákóczi család emlékeiből fennmaradt relikviák az egyik állandó kiállításon . MÁRCIUS 31-én zárul a nyíregyházi művészeti hetek rendezvénysorozata. A városi művelődési központban addig lesz látható a Magyar Képzőművészeti Főiskola végzős hallgatóinak, valamint az Iparművészeti Főiskola stúdiósainak kiállítása. 29-én, kedden ugyanitt lép fel az egri Harlekin bábszínház a Hófehérke című előadással, ezen a napon a Móricz Zsigmond Színházban az egri Gárdonyi Géza Színház társulata mutatja be Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című háromfelvonásos drámáját. A VOZNYESZENSZK 11- estet rendez március 29-én kedden este 18 órai kezdettel a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. Ugyanezen a napon délelőtt Dióhéjban A kulturális élet hírei A mai szovjet színházi élet címmel könyvkiállítás nyílik a ház olvasótermében. — A PIKNIK Club zenekar — vagy ahogyan sokan nevezik őket, a „zenei zöldek’’ — újszerű akcióba kezdett. Minden koncertjén elültet egy fát, s ebbe a mozgalomba a fiatalok széles körét igyekszik bevonni azzal, hogy aki ugyanezt megteszi, és erről címükre elküld egy fotót is, azt májusban egésznapos hajókirándulásra, illetve az őszi, Petőfi Csarnokban megrendezett koncertjükre hívják meg. — CEGLÉDI évszázadok címmel felújított állandó kiállítást tekinthetnek meg a szomszéd város Kossuth Múzeumának látogatói. A gyűjtemény legértékesebb része Kossuth Lajos életét, tevékenységét, személyes tárgyait mutatja be. — A BUDAPESTI Kongresszusi Központban május 6-án mutatják be — Magyarországon először — Nikkosz Kazantzakisz „Zorba, a görög” című művének musicalváltozatát. Az előadást Bodrogi Gyula és Pethes György rendezi, a főbb szerepekben Bessenyei Ferencet, Psota Irént, Tábori Nórát, Voith Ágit, Kishonti Ildikót, Funtek Frigyest és Szabó Ottót láthatják a nézők. 1988. MÁRCIUS 26. Összeállította: Bálint Judit Debrecenbe kéne menni... Mire készül a cívisváros az idén? A debreceniek az előző évekhez hasonlóan most is számba vették városunk idei kulturális és tudományos rendezvényeit, s megjelentettek egy programfüzetet Mire készül Debrecen 1988- ban? címmel. Az összeállítás — bár teljességre nem törekedhetett, hiszen évközben számtalan lehetőség nyílhat még a meglévő tervek gazdagítására — azzal a céllal született, hogy áttekinthetőbbé, előre láthatóvá tegye mindazokat a jelentősebb és bizonyára nagy érdeklődést kiváltó eseményeket, amelyek Debrecenben történnek majd 1988-ban. Valamennyi programot felsorolni lehetetlen, hiszen több oldalt vennek igénybe, de a legfontosabbakról feltétlenül szólni kell. Az év első harmadában a város művelődési és művészeti intézményei ö külföldi kulturális értékeit széles választékából kínáltak ízelítőt: a debreceni közönség többek között kanadai táblaképeket, holland festőművészek alkotásait, francia fotóművészek tárlatát, olasz filmeket, a Kölni Operaház balettegyüttesének műsorát, a Liszenko vonósnégyes hangversenyét i láthatjahallhatja. Április 24-4-e között a rézfúvósok és ütőhangszeresek országos találkozójának, illetve az ipari szövetkezeti színpadok országos találkozójának résztvevőit fogadják. Két világhírű muzsikus, Vásáry Tamás és Ránki Dezső zongoraestje, a szakmunkástanulók megyei találkozója és az Ünnepi Könyvhét eseményei emelkednek ki a májusi programból. Június 5-e és 26-a között rendezik meg a debreceni országos nyári tárlatok retrospektív kiállítását. A város kiemelkedő kulturális nagyrendezvényére, a Bartók Béla XIII. nemzekközi kórusversenyre július 4—9. között húsz külföldi és harminc hazai énekkart, továbbá számos külföldi és magyar szakembert várnak. A megnyitó díszhangversenyen Honegger Jeanne d’Arc máglyán című ritkán hallható, gyönyörű oratóriumé mutatják be. Alkotmányunk tiszteletére a 19. virágkarnevál és kísérő rendezvényei (a testvérvárosokból és több európai országból érkező művészeti együttesek bemutatói különféle kiállítások) minden bizonnyal élményt és színvonalas szórakozást jelentenek majd a város lakosságának és a nagyszámi külföldi és hazai vendégseregnek. Szeptemberben Debrecen ad helyet a művész, fotószövetkezetek országos kiállításának, októberben pedig a Déri Múzeumban emlékkiállítás köszönti a Református Kollégium fennállásának 450. évfordulóját. A nagyrendezvények sorát november 24—25-én a debreceni irodalmi napok eseménysorozat zárja. A város kulturális életét a felsoroltakon kívül még számos rangos komolyzenei hangverseny, képző-, ipar-, fotó- és népművészeti kiállítás, színházi bemutató, komplex közművelődési program teszi teljesebbé.