Új Néplap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-02 / 204. szám

4 Levél a Kunszentmártonból elszármazottakhoz / Évfordulóra készülve­­ baráti kört alakítanának Kedves Barátaink! Kunszentmárton polgármesteri hivtala régóta foglalkozik a váro­sunkból elszármazottak baráti köre megalakításának gondolatával. Ilyen jellegű megkeresést már a múlt évben is küldtünk, melynek eredményeként jó néhány címhez jutottunk, így módunk nyílt arra, hogy az 1993. évi tiszazugi kalendáriumból többeknek küldhettünk egy-egy példányt. Ezt a kezdeményezést szeretnénk tovább szélesí­teni, annál is­ inkább, mert az idén novemberben emlékezünk a kun­szentmártoni városháza felépítésének 180. évfordulójára, amit összekapcsolunk a nagytemplom­­ Szent Márton búcsújának meg­ünneplésével. Ezt az alkalmat szeretnénk felhasználni arra, hogy a városból elszármazottak - akiket földijeinknek tekintünk - hazajöj­jenek és találkozzanak rokonaikkal, barátaikkal, régi, talán gyerek­kori ismerőseikkel. Legfőbb gondunk, hogy korántsem ismerjük va­lamennyi elszármazott barátunk nevét és lakcímét, ezért az Új Nép­lap olvasóit, Önt is kérjük, akiről tud, szíveskedjék a címét eljuttatni hozzánk, hogy számukra azonnal megküldhessük a felhívásunkat. Tudjuk, nehéz, talán lehetetlen egy teljes címlistát összeállítani, de bízunk abban, hogy kezdeményezésünk híre tasán mindenkihez el­jut, és egyre többen csatlakozhatnak a kunsze­­tmártoniak baráti köréhez. Az őszi találkozó programjából: november 11-én (csütörtökön), Szent Márton napján délelőtt 10 órakor koncelebrációs szentmise a nagytemplomban. Másnap a Kunszentmártonból elszármazottak ta­lálkozása a helyben lakókkal. Ez alkalommal nyílik lehetőség a vá­rosnézésre, a templom nevezetességeinek ismertetésére, rokonláto­gatásra, temetőjárásra. Este fél nyolckor tartunk műsoros ismerke­dést, illetve találkozót a művelődési központban, ahol a város nagy szülötte, Szabó Gyula színművész tölti be a házigazda szerepét. A jubileumi ünnepi ülés 13-án, szombton délután 3 órakor kezdődik a városházán, melyen részt vesz Tempfli József nagyvárosi megyés püspök. (Ugyancsak ő pontifikálja a főpapi szentmisét november 14-én, de. 10 órakor­­ a templombúcsú alkalmával.) Kérjük, részvételi szándékukat szíveskedjenek mielőbb, de leg­később szeptember 30-ig jelezni a polgármesteri hivatal címére, és aki tud, egyben tájékoztasson bennünket az ismerősök lakhelyéről, postai címéről is. Azoknak, akiknek nincsenek rokonai, ismerősei Kunszentmártonban, előrejelzésük alapján szálláslehetőséget bizto­sítunk a középiskolai kollégiumban. A szülőföld összetartó erejében bízva, a város lakossága nevében a találkozás időpontjáig is szeretettel és tisztelettel köszöntjük az ország és a nagyvilág bármelyik részén élő kunszentmártoni baráta­inkat: Józsa László Réz László önkormányzati képviselő Kunszentmárton polgármestere Hogy üde színfoltja legyen városunknak Jó volt látni Azt hiszem, sokak örömére szolgált az a kép, amit az Új Néplap augusztus 30-i számá­nak 7. oldalán láthattunk: a fel­vétel serény, hasznos tevékeny­séget ábrázol, amint Radványi András, a Projekt Rt. el­nök-igazgatója és Várhegyi Attila, Szolnok Megyei Jogú Város polgármestere egy kis fát ültetnek el az I. Szolnoki Nem­zetközi Kiállítás és Vásár sike­res befejezése után. Eszembe jutott, hogy a város közepén lévő elhanyagolt parkra - ezen az egy fán kívül - még sok munkát kellene fordí­tani az illetékeseknek, hogy üde színfoltja legyen városunknak. És remélem, nem e két promi­nens személyre vár a frissen el­ültetett kis fa gondozása. Jó lenne, ha egy év múlva ismét megrendeznék a nagy ér­deklődéssel kísért kiállítást és vásárt, de addigra rendbe kel­lene ám tenni a közterületeket, parkokat és azokat az épületeket is, ahol várható a látogtók meg­jelenése. (Kis országunk leg­több városában ilyen gond már csak elvétve akad!) Sok sikert azoknak, akikre a rendbetétel, a szépítési felada­tok várnak. Nagy Imre Döglött nyúl - „ajándékba” Juhász bácsi és felesége - szolnoki nyugdíjasok - napjai telhet­nének üldögéléssel is, ám ők inkább dolgozgatnak a cibakházi sző­lőjükben. Augusztus 23-án este is kint voltak, a házikó előtt ülve szusszantak egyet a napi munka után, amikor negyed kilenc körül egy autó állt meg előttük, nyílt az ajtó, s valami puffant a földön. Juhász bácsi meg akarta nézni, ki az, mit dobott ki, de szerencséjére elesett. Mert az autó csikorgó kerekekkel már indult is, és talán el­ütötte volna. Annyit látott, hogy a kocsi rendszáma CNH-val kez­dődik, zöld színű, s valószínűleg Lada. Rosszat sejtve nézték meg, mi van a PVC-zsákban. Két döglött házinyúl volt. Mit tehettek, el­ásták, és ezúton üzenik a néhai nyulak „gondos” gazdájának. Az elhullott állatokat el kell ásni, vagy a dögkútba dobni, nem mások rendben tartott telkére, portája elé! Sajnos, sokan za­vartalanul teszik ezt szinte hetente a nylonzsákba kötött sze­méttel is. Lejegyezte, s a képet készítette: Imre Lajos A szerkesztőség postájából Küldjön egy képet! Martfűi dalosok Szolnokon, 1950-ben Nagyon régen vagyok az Önök olvasója, a ’40-es évek végére emlékszem, és azóta több levelem meg is jelent az újságban, melyek közül néhányat őrzök. Persze, ezek velem együtt meg­öregedtek. Az év elején - anyagi helyzetem miatt - kénytelen voltam lemondani az újságról, de csak egy hónapig tudtam nélküle meglenni. Sajnos, ma sincs több pénzem, de úgy osztok-szor­­zok, hogy az előfizetési díj „beleférjen” a költségvetésembe. Mert szeretem tudni, mi zajlik körülöttem. Ez a felvétel a martfűi énekkarról készült 1950-ben! Annak idején részt vettem Martfű községgé alakulásában, amikor an­nak még jegyzője, főbírója volt. Irodavezetőként dolgoztam a községházán, így kerültem kapcsolatba többek között a kulturá­lis élettel, és máris a kórusban találtam magam. A képen a szol­noki Szigligeti Színházban rendezett verseny résztvevői látha­tók, az énekkar második helyezést ért el. Szeretném tudni: akad-e valaki, aki magára ismer? A második sorban balról a harmadik vagyok. Negyvenhárom év telt közben, Martfű város lett­ özv. Holecska Imréné (Janurik Erzsébet) Cibakházáról Nem mindegy, hogyan... A polgármester védelmében Az Új Néplap augusztus 26-i számában - Újabb állás a pol­gármesternek címmel - egysze­rűen tudósítanak a törökszent­miklósi képviselő-testület rend­kívüli ülésének napirendjéről. Ez jó, hiszen tájékoztatni, tudó­sítani a sajtó kötelessége. De már a cikk címe? Vaszary Kolos óta mindenki tudja azt is, hogy árnyalatokkal teli anyanyelvünkkel, akár egy kis vesszőcske áthelyezésével homlokegyenest ellenkező ér­telmet lehet adni ugyanazon szavakból álló összetett mon­datnak. Mi ilyen felhangot éreztünk ki az említett tájékoztatóból, il­letve annak vastagon szedett címéből. Az igazság kedvéért viszont azt is illik tudni, hogy képviselő-testületünk szinte hi­vatali kötelességként küldte polgármesterünket a Baromfi­­feldolgozó Rt. igzgatóságába, hogy az elbocsátások esetén ő legyen a választópolgárok szó­szólója. Ki alkalmasabb erre egy város polgármesterénél? Sajnos ez a részvénytársaság már a múlté. Az igazgatóság hi­vatalba lépésének napján dél­után a vállalat felszámolásra ke­rült, így az igazgatóság nem működik. Ott már se­ segítség, se teendő nincs. A Víz- és Csa­tornaművek igazgatóságában pedig minden tulajdonrésszel rendelkező városnak a polgár­­mesterei a tagok. Pont a miénk ne legyen az? A mostani kifogások­ leg­újabb „állására” Boros Lajos úr, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke kérte fel­­ a megyében lévő hetvenhat polgármester javaslata alapján. Nyilván nem másért, mint pon­tos, lelkiismeretes, emberséges vezető képességei miatt. Ugyanis ilyennek ismerték meg az eltelt három év alatt. Mint ahogy mi, a képviselő-testület tagjai is ilyennek ismertük meg személyét és munkáját. Furcsa egybeesése a vélet­lennek, hogy az egy héttel előbb kezdett vizsgálódásunk alapján, ad hoc bizottságunk hét megje­lent tagjának egybehangzó ja­vaslatára, képviselő-testületünk egyhangú szavazással polgár­­mesterünknek az október 23-i ünnepségünkön átadásra kerülő pénzjutalmat szavazott meg - hangos tiltakozása ellenére. Megjegyezzük, hogy első ju­talmazásként - három év után. Megérdemli! Ezzel kívánjuk megköszönni városunk érdeké­ben eddig végzett munkáját. Dr. Süle Mihály a képviselő-testület korelnöke Az MDF örömére szolgálna... A parlamenti pártok a közel­múltban az iránti aggodalmuk­nak adtak bizonyságot, hogy a választások közeledtével az Or­szággyűlés könnyen a kam­pányharcok színterévé válhat­­ a tényleges, érdemi törvényke­zési munka rovására. A Magyar Demokrata Fórum ezen aggodalmának helyt adva, sajnálkozva vette tudomásul, hogy az egyébként kitűnően megrendezett I. Szolnoki Nem­zetközi Kiállítást és Vásárt egyetlen párt, a Fidesz termé­szetes működésében megza­varta, kampányolásuk színte­révé tette. A tisztán gazdasági és keres­kedelmi eseménybe való be­avatkozás különösen érthetetlen akkor, ha tudjuk, hogy a fide­szes polgármesternek a vásár sikeres megrendezése érdeké­ben - a protokolláris szereplé­sén kívül - semmilyen erőfeszí­tést nem kellett tennie. Orbán Viktor pártelnök öröme, hogy „ .. . a várost­­ például a kiállítást is tevéke­nyen támogatva — a Fidesz kormányozza”, akkor lenne megnyugtató, ha az valós té­nyeken alapulna. Az MDF örömére viszont az szolgálna, ha a város polgár­­mestere az igen magas fizetésé­ért nem a lakbérek megtriplázá­­sának koncepcióján gondol­kodna, hanem a számtalan gonddal küszködő város igazga­tásán fáradozna. MDF szolnoki szervezet elnöksége 1993. szeptember 2., csütörtök A végső értékítélet a történészek feladata A rangra emelés mellett és ellene szólva Horthy Miklós újratemetésével, a tervezett esemény körül zajló egyetértő és ellentétes véleményekkel e helyen is foglalkoz­tunk. Végezetül két levelet adunk közre. Az elsőt Deák András, a Recski Szövetség tagja juttatta el hozzánk­­ közlését kérve, a másodikat Kántor István, a Munkáspárt megyei koordinációs bizottság elnöke. Soraik magukért beszélnek: „Horthy Miklós katonája vagyok!” Mert ő „a Magyar Szentkorona nevében” a Monarchia oldalán elvesztett háború után beállt politikai zűrzavarban, az igazságtalan trianoni békediktátum megsemmisítő ítéletével szemben megmen­tette Szent István királyunk örökségét, a magyar államot! Jogfolytonosságot adott, törvényes rendet teremtett, és ha a tör­ténelem igazságos ítéletet hoz „uralkodásáról”, minden ember elfo­gulatlanul megbizonyosodhat róla, hogy az atrocitások, erőszakos­ságok kezdeményezője sohasem ő volt! Katonái még a háborús kö­rülmények között is emberségesek, emberek és magyarok voltak! Szeretném minden magyar tudatába vésni: ameddig kormány­zónk volt, az utódállamokba önkényes igazságtalansággal kénysze­­rített ötmilliónyian megmaradtak magyar becsületben, állampol­gárként is, mert az a hazafias légkör, amit teremtett, erőt adott a megmaradáshoz. Fájdalom, hogy a második világháború után alig fél évszázad el­telte alatt, a bécsi döntések által visszaadott, 100 százalékban ma­gyarlakta területek őslakos magyarsága minden utódállamban felére esett az erőszakosságok, népirtások, rátelepítések, elüldözé­­sek következtében! A kormányzó ideje alatt nem történhetett volna meg! Magyarország volt kormányzójának is legyen végső, örök nyu­godalmat adó helye hazánk földje! Deák András Az eseményt ne emeljék állami rangra Mi, a Munkáspárt tagjai, de az egyszerű párton kívüli emberek is megdöbbenve értesültünk arról, hogy Horthy Miklóst, a volt kor­mányzót szeptember 4-én Kenderesen helyezik örök nyugalomra, melyen több állami vezető is részt kíván venni­­ „magánember­ként”. Ha egy miniszter, egy államtitkár megjelenik a közéletben, véleményünk szerint már nem magánember. Nem beszélve a tévé tervezett 2 órás közvetítéséről. Tiltakozunk a temetés állami rangra emelése ellen! Mert mit is adott a magyar népnek a Horthy Miklós álal fémjelzett 25 év? Adott egy kormányzót, aki törte a magyar nyelvet; Marcalit, Siófokot, Tapolcát, Abonyt, Orgoványt, Kecskemétet, ahol több ezer embert gyilkoltak le; az iparban - a kezdeti fellendülés után - nagymérvű hanyatlást, a nép nincstelenségét, a munkanélküliséget, az éhezés gyötrelmes éveit; totális fasiszta diktatúra bevezetését (r.: Gömbös); 1935-ben a Rómában aláírt Dollfuss-Gömbös és Mussolini tengely­­egyezményt; az 1938-ban elsőként aláírt zsidótörvényt, ami sok ezer zsidó egzisztenciáját tette tönkre; Jugoszlávia megtámadása 1941-ben, amikor Teleky Pál írja búcsúlevelében, hogy „szószegők lettünk és hullarablók leszünk"; 1941. június 27-én Hitler oldalán hadba lépünk, a nagy orosz télben pusztulásba küldenek 300 ezer embert. Még sorolhatnánk a kormányzó úr őfőméltósága által veze­tett országlás ideje alatt elkövetett nemzeti bűnöket. Természetesen, nem vitatva el az érdemeket - ha voltak -, de ezeket értékelni, fel­tárni a történészek feladata. Ezért a felsorolt és fel nem sorolt, em­ber ellen elkövetett tettek miatt tiltakozunk Horthy Miklós újrate­metése ellen, s az ez irányú állami rangra emelés ellen! Mert ez a ma még élő társadalom megosztásához vezethet, és nemzetközi po­litikai bonyodalmakat idézhet elő. Kántor István „Gyümölcsöző együttműködés veheti kezdetét” Ismerjük meg egymást! A Phralipe szolnoki tagszer­vezete nevében üdvözlöm a Lungo Drom tiszabői tagszer­vezetét s vezetőjét, Nagy Rudolfot! Minthogy ő is a saj­tón keresztül üdvözölt bennün­ket, kénytelen vagyok magam is ezt tenni. A Phralipe Független Cigány­szervezet tiszabői tagszervezete 1990-ben alakult meg, s nem szégyen megmondanunk, hogy a neves szociális munkás, Bognár Szabolcs segítségé­vel. Magam ebben a munkában nem vettem részt, minthogy már korábban elszármaztam a faluból, ahol nevelkedtem. A szolnoki Phralipe tagszer­vezet Tiszkőhoz képest későn, 1992-ben alakult, ennek vagyok most a vezetője, s egyúttal az országos szervezet ügyvivője. Mint országos vezető is szív­ügyemnek tartom, hogy Tisza­­bőn ne sorvadjon el az a szép­reményű kezdeményezés, mely a falu cigányságának első ér­dekvédelmi intézményeként jött létre. Ezért szolgált nagy örö­mömre, hogy ez év nyarán se­gíthettem a tiszkői tagszervezet újraaktivizálásában. Ha a faluban a cigányok né­melyike azt gondolná, hogy eh­hez önös érdekem fűződik - bi­zony téved! Remélem, hogy a Phralipe tiszabői tagszervezete, mint korábban is, a Phralipe szellemében fogja képviselni elsősorban saját tagságát, s nem lesz fogadatlan prókátora azok­nak a romáknak, akik tőlünk el­térő módon kívánják sorsukat jobbra fordítani. Ennek szellemében tehát na­gyon kérem a Lungo Drom ti­szabői helyi vezetőit, hogy saját tagjaik érdekeit, jó sorsát tart­sák figyelmük előterében, s en­gedjék meg, hogy mások is ezt tegyék! Ilyenképp magam is nagyon reménykedem benne, hogy gyümölcsöző együttműködés veheti kezdetét! A kiteljesedő demokrácia kö­rülményei közt a szervezetek és képviseletek hálójában sokunk nehezen igazodik el. Ennek da­cára a Phralipe tagjai tudják, hova tartoznak, s kikkel miként dolgozzanak együtt. A nehezen áttekinthető hely­zetben persze könnyű azt a lát­szatot kelteni, mintha a romák közt belháború dúlna. Merthogy a demokráciához a folytonos versengés és számonkéretés is hozzátartozik. Aki képviseletet vállal, ezt is vállalnia kell. Mága Gyula Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next