Új Néplap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-05 / 4. szám
4. OLDALT EGYE I 2002. Január 5. szombatM ÜKÖR A zimankó senkinek sem olcsó Betört a szibériai hideg az Alföldre! Cudar, komis szelek rohangásznak mostanság a határban, az utcákon, a házak között. Motorozó, kerékpározó embert körútunk során egyetlenegyet láttunk, a drótszamarat az egyik bisztró előtt támasztotta meg. „A jó kutyát se szabad ilyenkor kiverni!” — állítja a népi bölcsesség. Lehet, ez az ebekre igaz, bár akinek menni kell, az úgyis útnak ered. Először Jászkarajenőn Czinege Pálékhoz csengettünk be. A szép nagy házat két, borjúnyi méretű eb őrzi. Még szerencse, hogy láncra kötve. Bennünket a háziasszony fogad. Ilyenkor nagyon nem jó ekkora kertes házban lakni, ahol három szoba, előszoba, fürdőszoba, ebédlő várja a meleget. Eddig úgy volt, hogy a leghidegebb hónapokban 24 ezer forint körül alakult a gázszámla. Most nagy valószínűséggel rekordot döntünk, hogy bejött ez a szibériai idő. - Mit jelent ez csengő forintban? - Harmincnégyezret. Hozzáteszem, a kettőnk nyugdíja 39 ezer, ha a párom nem gazdálkodna, felkopna az állunk. - Több helyiséget is melegítenek. - Most még muszáj. Kórházban voltam, operáltak, fázom, kívánom a meleget. Különben is a lelkemre kötötték, vigyázzak magamra. Néhány településsel arrébb Tiszainokán egy takaros kis háznál állunk meg. A bejáratnál szőlőlugas didereg, a háziasszony, Marika néni a konyhában fogad. Ott van jó világ, egy sparhelt ontja a meleget. Nálam nincs gáz, hagyományos módon tüzelek. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy özvegy vagyok. Az uram öt és fél évig volt beteg, így a kórház, a gyógyszerek elvitték a bekötés árát. Akad másik ok is: sose voltam híve a gáztüzelésnek. Hetvennégy éves lettem, és eddig úgy éltem le az életem, hogy a jó öreg sparhelt teremtette elő ilyentájt a meleget. Nézzék meg, nemrégen vettem, mert a másik már kiégett, ez 20 ezerbe került, csővel együtt. - Mivel eteti? - Fával, csak fával. - És mennyibe kerül a hideg? - Százezernél többe, jóval többe. Hát ha még azt is hozzáteszem, hogy a nyugdíjam 16 ezer 95 forint, meg az áram után adnak 11 ezret, de úgy is csak 27 ezer a bevétel. - Marika néni igazi varázsló! - Az kedves, hogy egyáltalán kijövök belőle. - Maradjunk a tüzelőnél... - Maradjunk, de még mielőtt rátérnék, annyit, hogy én a konyhában lakom. Napközben is ott tüzelek, este meg ott alszom a heverőn, így csak egy helyen melegítek. Vettem 80 mázsa fát 1 ezer 200 mázsára összevágva, meg ehhez jött a fuvar. Az mázsánként 100 forint, mert itt nincs Tüzép, Cihákról fuvarozzák ki. Gyanítottam, ha nagy lesz a tél, mint most is, aligha lesz elég, ezért még vásároltam 3 köbméter ártéri fát 22 ezerért. — Gyerekek? - Vannak ketten, meg négy unoka és négy dédunoka. Segítenek ők is, no meg mindenkinek megvan a maga baja. Arra kérem, a nevem ne írja ki, bár szerintem ez a nyúlfarknyi nyugdíj aligha az én szégyenem. Azt írja hozzá, a zimankó ekkora bevétel mellett nagyon drága mulatság. Ugyancsak Tiszainokán Petyus Sándorné, Juliannáékhoz rosszkor érkeztünk, mert a tiszakécskei szakemberek éppen redőnyt szereltek. Ezért nem sok időt töltöttünk a házban. Petyusné így tájékoztatott: - Ami a fűtést illeti, mi olyanok vagyunk akár a jó bolt. Benn van a gáz is, sőt a hőtárolós kályha sem hiányzik. Csak az a baj, ez a fűtési mód nagyon drága. A nyugdíj meg kicsike, jönne ide szétnézni az, aki így szabta meg. Spórolni úgy tudunk, hogy a tíz éve készült kemencét meghagytam. Kicsit zsúfolt a konyha, de így olcsó a hideg. Kétnaponta fűtök, ha nagy a zimankó, naponta. Jó az étvágya, gyorsan elropogtat két kéve venyigét vagy rőzsét. Általában délután etetem, és három helyiséget úgy bemelegít, hogy jóval kevesebb gázzal kell rásegítenem. Ilyenkor havi ötezer körüli a gázátalány. - Ez nem sok. - A kemence miatt. Van 400 négyszögöl szőlőnk, metszéskor kévékbe rakjuk, bekötjük a venyigét. Ilyenkorra kiszárad, úgy hogy a kemence melege ingyenes, jobban mondva annyiba kerül, amennyiért a fuvaros hazahozza. Bizony, méregdrága világunkban, mindennapjainkban ez olcsó meleg. Hozzátéve, hogy ha kemence nem lenne, ezek a gallyak szeméttelepre kerülnének. A hideg mindenkit megvisel, próbára tesz ilyenkor! Megtudtuk, Tiszakürtön az önkormányzat például fűtési támogatást adott a rászorulóknak. Ki fát, ki pénzt kapott. Ha fát, az öt mázsa körüli volt, ha pénzt, ötezret. Nem sok, nem sok - mondhatja valaki. Igen, de valamit segít abban, hogy a hideg elviselhető legyen a legrászorultabbaknak is. Mert a zimankó sehol, egy lakásban sem olcsó. Legfeljebb egy működő kemence enyhíti a költségeket. D. SZABÓ MIKLÓS Petyuséknál a kemence ilyentájt nagy tiszteletnek örvend FOTÓ: BAKOS JUDIT Akik mindent tudnak a vonatokról Amikor 1975-ben átadták a szolnoki vasútállomást, Közép- Európa legmodernebbjei között tartották számon. Azóta is a város egyik meghatározó nevezetessége. Az induló, érkező és áthaladó vonatokat is beleszámítva ma is naponta mintegy háromszáz szerelvény érinti a megyeszékhelyet, amelyek forgalmának irányítása nagy-nagy körültekintést igényel. A szolnoki vasútállomás három nagyobb részre, a személy-, a teher- és a rendező pályaudvarra oszlik. Megközelítően 130 kilométer hosszú vágányhálózat, 110 vágány és közel 600 váltó található a területén — mondta Drávucz Sándor állomásfőnök-helyettes, miközben autóval a sínek alatt futó, a forgalomirányító toronyig vezető aluljáróban suhantunk. A toronyhoz érve liftbe szálltunk, amelyből a hatodik emeleten szálltunk ki. Itt található a központ, ahonnét a vasútállomás forgalmi rendjét irányítják. Balku István táblakezelő a Domino 70 elnevezésű biztosító berendezés előtt ült, amelyen apró fények világítottak, illetve némelyik időnként odébb vándorolt. A rendszer az elsőtől a harminchármas vágányig mutatja az aktuális forgalmat. A vörös színű lámpák jelzik a vonatok helyét — magyarázta. — Amelyik ott jobb oldalon világít, egy tehervonat, épp Szajol irányából jön. Lassan halad, azért látszik viszonylag sokáig egy helyen. Egyébként Szajol, Abony és Újszász felé kettő, Tószeg felé egy vágány visz. — Az a tehervonat mehet az ötösre- szólt ekkor ide a valamivel odébb ülő másik forgalomirányító, Vígh Tibor. — Nálam a rendező pályaudvar életét lehet nyomon követni - kezdte mesélni, amikor mellé léptem. - Itt csak tehervonatok fordulnak meg. Napi 15-20 veszi igénybe ezt a szakaszt. Most például egyszerre láthatjuk a táblán és élőben is, ahogy az a mozdony kihúz két kocsit. Azzal kimutatott az ablakon. A jelzett szerelvény épp akkor gördült el a torony közelében. A napsütötte irányítóterem másik végében egy pultokkal körbezárt dobogó emelkedik, amelynek egyik sarkában Mészáros Antalné ült egy mikrofon előtt. — Én mondom be az érkező és induló vonatokkal kapcsolatos legfontosabb információkat. Éppen most tudattam az utasokkal, hogy késik az Ady Endre nemzetközi gyors. Honnét lehet tudni, merre jár egy-egy, még távoli vonat, pontos lesz-e, esetleg késik? - Általában a rendelkező mondja meg vagy késés esetén megkérdezem az előző állomást a csúszás várható mértékéről. A Nyugatiból érkező járatok esetében többnyire Ceglédtől, ritkábban Abonytól szerzem be az információkat. Innen kezeljük az utascsarnok tájékoztatótábláját is, erről a mellettem található számítógépről. Szintén ezen hozható működésbe az a rendszer, amelynek segítségével a gép maga mondja be a vonatokkal összefüggő adatokat. Csak rá kell kattintani a képernyőn a megfelelő járatra, s már hallhatjuk is a szöveget. - Milyen idefent a műszakbeosztás? - Én ma reggel fél hétre jöttem és este háromnegyed hétig leszek. Holnap majd este lépek szolgálatba és másnap reggelig maradok. Utána két nap pihenő következik. Az éjszaka munka mindig egészen másmilyen, mint a nappali. Fél tizenkettő után már csak érkező vonatok vannak. Miután háromnegyed egy körül a Bécs és Bukarest között közlekedő Dácia nemzetközi gyors elmegy, van némi holtszezon. Legközelebb ugyanis kettő óra negyvenkor indul egy postavonat Debrecenbe. A főrendelkező az, aki irányítja a központban folyó munkát. Látogatásunkkor éppen Farkas Dezső töltötte be ezt a tisztséget. - Többek között az én feladatom elvégezni a különböző, az egyes vonatokat érintő engedélykéréseket, a mozdonyrádión keresztül tartom a kapcsolatot a szerelvényekkel, egyébként pedig a többi vasútállomással is. A számítógépemen a Pest és Újszász felé vezető pályaszakasz látszik. A jobb oldali sötét vonalon világító vörös fény egy Újszász felől érkező sebesvonatot jelez. Ekkor megcsörrent az asztalon a telefon. Egy közeli vasútállomásról keresték a főrendelkezőt, hogy megtudják, merre jár a késésben lévő Ady Endre nemzetközi gyors. Rövid megbeszélés következett, majd a kagyló ismét a helyére került. De csak addig, míg újra meg nem szólalt a készülék, hogy valaki ismét információkat kérjen vagy adjon. Ahogy az itt az irányítótoronyban már csak lenni szokott. MOLNÁR C. ATTILA Mészáros Antalné bemondja egy vonat érkezését fotói mj Farkas Dezső főrendelkező 1 Nézőpont mészáros Géza Mesekönyvek varázsa Megyénk nyolc egyházközsége a napokban közösen megfogalmazott nyilatkozatában veszélyesnek ítéli a gyermekek körében hazánkban is gyorsan népszerűvé vált Harry Potter könyveket valamint a filmet. Az aláírók úgy vélekednek, hogy az okkultizmus gyűjtőnév alatt összefoglalt tevékenységek, mint például a varázslás, a jövendőmondás, vagy a szellemidézés, a gyakorlati példák tükrében káros irányba terelik a fiatalok személyiségének fejlődését. Álláspontjuk szerint a kezdetben fantáziadús játéknak gondolt, ám sátáni eredetű gyakorlatok később tragédiába torkollhatnak, s a Harry Potter nyomdokait követő gyermekeknek a környezetükről alkotott felfogását alapvetően eltorzítja ez a fajta mesevilág. Régen voltam gyerek - vagy tán ma is az vagyok? -, de még mindig jól emlékszem az évtizedekkel ezelőtt hallott és olvasott mesébe. Édesanyám az ágyamon ülve altatott el a már akkor klasszikusnak számító Grimm és Andersen történetekkel, és természetesen Benedek Elek és Fehér Klára könyvei is jótékony álmokat hoztak a szememre. Akkor persze még fogalmam sem volt, hogy Hófehérkét és Csipkerózsikát a halálukból egy-egy csókkal életre keltő hercegek talán spiritiszták lehettek, vagy netán gyilkosságért beperelhető volna a vasorrú bábát kemencébe tuszkoló Jancsi és Juliska. Egyébként a Hófehérkében és a Csipkerózsikában - mint a mesék többségében — egyaránt megtalálhatóak az okkultista jelenségek. Az előző történetben a gonosz királyné idézi meg folyton folyvást a varázstükör szellemét, utóbbiban pedig a tizenharmadik jövendőmondó átka küldi a későbbiekben százéves szendergésbe az újszülött címszereplőt. De hosszasan lehetne sorolni azokat a népszerű és kedves meséket (Pinokkió, Csizmás Kandúr, Égig érő paszuly, Hupikék Törpikék, Aladdin stb.), melyeknek nélkülözhetetlen kellékei a valóságtól elrugaszkodott - sátáninak én mégsem nevezném - sötét erőként elszemélyesült és eltárgyiasult momentumok: a varázspálcák, a boszorkányok, a mérges almák, a tűzokádó sárkányok, a csodalámpák szellemei, a gonosz mostohák stb.). Mindezekkel együtt többedmagammal személyiségzavar és tragédia nélkül felcseperedtem, az említett meseirodalomtól tudtommal semmilyen pszichikai és erkölcsi károkat nem szenvedett a generációm. A gyermekmesékben pedig mindig az a jó, hogy az álnok, a gonosz, a rossz csak apró károkat tehet, ráadásul többnyire szellemek és tündérek segítségével, a történet végén úgy is győz a jó. És győz az a gyermek is, aki naphosszat nem a televíziót és a számítógépet bámulja, hanem fantáziadús könyvet vesz a kezébe. Vélem ezt mindamellett, hogy a Harry Potter könyvet forgató cserfes lányommal együtt gyakorta mélyedünk el a római katolikus egyház liturgiájában is. ... személyiségzavar nélkül felcseperedtem... „Ismerem a kis múzeumok gondjait” Horváth László a Damjanich múzeum új igazgatója Megyei információ A múlt év vége óta új igazgatója van a szolnoki Damjanich János Múzeumnak és a megyei múzeumi igazgatóságnak. Horváth László Hatvanból került Szolnokra. - Első, és mindeddig egyetlen munkahelyem volt a Heves Megyei Múzeumi Szervezet - kezdte a beszélgetést -, bár azon belül két helyen, a gyöngyösi Mátra Múzeumban és a hatvani Hatvany Lajos Múzeumban dolgoztam. Ez utóbbinak kilenc évig az igazgatója voltam. Hangulatos, gazdag kis múzeum a hatvani, főleg a néprajzi és a kortárs képzőművészeti anyaga értékes. - 1965-ben született Gyöngyösön. Teljesen idegen számára a megyénk, vagy voltak-vannak kötődései? - Történészként Heves és Külső-Szolnok vármegye történetével foglalkoztam, elég jól ismerem a megyét, és ismerem az itteni kollégákat is. Tudtam, hogy jó hírű múzeum a szolnoki, kiváló szakembergárdája van. Ezt nem udvariasságból mondom. Az épülete készen van, frissen felújítva, a további feladat a galéria felújítása és a korszerű raktárbázis kialakítása. Ezekre már megvan a pénz, a galéria felújítása például nyáron megkezdődhet, a raktárnak pedig átalakítás után az egyik volt szovjet laktanyaépületben lesz helye. Szeretném folytatni a megye kis múzeumainak felújítását is. És ha már a jövőről van szó, megemlítem, hogy a művésztelep alapításának 100. évfordulóját egész éves programfolyammal ünnepeljük. Ennek első eseménye egy reprezentatív kiadvány megjelenése lesz, várhatóan még ebben a hónapban. A kötődésekről szólva elmondom azt is, hogy már szolnoki lakos vagyok. - Említette a megye kis múzeumait. Mintha különösen a szívén viselné ezek sorsát. - Kis múzeumban dolgoztam, van bennem empátia irántuk, ismerem a gondjaikat. Helyzetük javítása nagy kihívás, hiszen míg Heves megyében három, itt nyolc múzeum van. Idén a mezőtúri felújítása kerül napirendre, de foglalkozni kell a túrkevei, a kunszentmártoni és a tiszaföldvári múzeum gondjaival is. Tisztában vagyok vele, hogy mostantól nemcsak tudományos kutató leszek, egy kissé hivatalnoknak és menedzsernek is kell lennem. Törekszem a múzeum nyitottságának fenntartására, bevételeinek növelésére, természetesen egy bizonyos határig. Használtruha-vásár például ezután sem lesz az udvaron... b.a. Horváth László