Új Néplap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-09 / 34. szám

6. OLDAL Felvételi vizsga nincs A főiskolai karra felvételi vizsga nincs. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jelent­kezőket ne válogatnák meg. A legalapvetőbb válogatási szempont a hozott eredmény. A felvételi összpontszám a közép­iskolákból hozott pontok két­szereséből és a többletpontok hozzáadásából alakul ki. Több­letpontok a nyelvtudásért, a ki­emelkedő sportteljesítményért, a felsőfokú OKJ-szakképesíté­­sért, illetve szakirányú techni­kusi bizonyítványért jár. A meg­határozott keretszám felett az arra jelentkezőket költségtéríté­ses képzésre veszik fel. A beiskolázással kapcsolatban nyílt napot tartanak február 15- én, pénteken 9 órától. Bővebb in­formációval a tanulmányi osztá­lyon szolgálnak az 56/350-184- es telefonszámon. ■ 2002: jubileumi év A mai főiskolai kar jogelődjének számít az 1943-ban alapított me­zőgazdasági leány-középiskola, melyet az 50-es években előbb mezőgazdasági technikummá fejlesztettek, majd a képzés kie­gészült gépész tagozattal is. 1962 fordulópont: megkezdődik a hároméves felsőfokú gépész szaktechnikus képzés. 1972 újabb történelmi dátum: meg­szűnik a technikum és egyidejű­leg létrejön a Debreceni Agrártu­dományi Egyetem Mezőgazda­­sági Gépészeti Főiskolai Kara. A főiskolai kar megalapításá­nak harmincadik évfordulóját méltóképpen kívánja megünne­pelni az intézmény. Az idei esz­tendőt jubileumi évnek nyilvá­nította a kari tanács. A kar de­cember 31-ig számos hazai és nemzetközi szakmai, tudomá­nyos, kulturális és sportrendez­vényt szervez. A tervezett ren­dezvények sorában elsőként ka­pott helyet február 20-án a főis­kola tanácsának kihelyezett ülé­se, amelyen aláírják a Mezőtúr önkormányzata és a főiskolai kar közötti megújított együtt­­működési megállapodást. ■ Röviden TOVÁBBKÉPZÉS. A kar a vál­tozó gazdasági viszonyokhoz igazodva, a vidékfejlesztés hu­mán erőforrásának biztosítása érdekében a már működő alap­képzésekre is építő vidékfejlesz­tési szakmérnök szakirányú to­vábbképzési szakot indított ez évtől. A négy féléves képzés le­velező tagozatos, költségtéríté­ses és keresztféléves. A jelent­kezési határidő február 15. VIZsGAHELY. A főiskola az ORIGO nyelvvizsgarendszer akkreditált vizsgahelye. A hall­gatóknak és külső érdeklődők­nek is lehetőségük van alap-, közép- vagy felsőfokú, állami­lag elismert nyelvvizsgát tenni angol és német nyelvből. KÉNYELMES KOLLÉGIUM: A kollégiumi férőhelyek lépést tartottak a hallgatói létszámnö­vekedéssel. A főiskola 450 férő­helyes kollégiuma az igénylők 80-85 százalékának nyújt ké­nyelmes, otthonos elhelyezést. ELÉRHETŐSÉG. A főiskola címe: 5401 Mezőtúr, Petőfi tér 1. Telefon: 56/350-070, 350- 184, fax: 350-465. Interneteim: www.mfk.hu ■ ALMA MATER2002. Február 9., szombat TESSEDIK SÁMUEL FŐISKOLA MEZŐGAZDASÁGI FŐISKOLAI KAR - MEZŐTÚR Piacképes szakok, szakirányok A főiskolai kar a nagyüzemi struktúraváltás­ra újabb és újabb szakok létrehozásával rea­gált. Ezek beváltották a reményeket, hiszen irántuk a kereslet egyre nő. A kar erősségei közé tartozik a széles profilú szakirányú képzés. A Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Főisko­lai Karán négy évtizede folyik gépész képzés. A csökkenő agrárgépész igényre reagálva 1993-ban A jelenleg választható szakok, szakirányok: 1. Mezőgazdasági mérnök szak - szakirányok: környezetgazdálkodás, marke­ting-pénzügy, vendéglátás-turizmus, településüze­meltető, logisztika, informatika, gazdálkodó, minő­ségbiztosítás, termékfeldolgozás, szaporodásbioló­gia, vadgazdálkodás. 2. Mezőgazdasági gépészmérnöki szak - szakirányok: környezet­gazdálkodás, marketing-pénz­ügy, vendéglátás-turizmus, mezőgazdasági gépész, tele­pülésüzemeltető, logisztika, informatika, gazdálkodó, au­tógépész, minőségbiztosítás, termékfeldolgozás, vadgaz­dálkodás. * 3. Tájgazdálkodási mér­nök szak - szakirányok: környezet­­gazdálkodás, marketing-pénz­ügy, minőségbiztosítás, ter­mékfeldolgozás, informatika, vendéglátás-turizmus, telepü­lésüzemeltető, logisztika, vad­gazdálkodás. Mindhárom szakon arra tö­rekszik a kar, hogy a végzett hallgatók alkalmasak legye­nek egy közepes méretű vál­lalkozást irányítani, továbbá képesek legyenek térség- és vidékfejlesztési feladatok megfogalmazására, megvaló­sítására. A hallgatók a szűken értel­mezett mezőgazdasági, gépé­szeti és tájgazdálkodási szak­területeken túl a kereskede­lemben, biztosító társaságok­nál, bankoknál, önkormány­zatoknál és különféle cégek­nél vagy az oktatás területén helyezkednek el, és egyre töb­ben válnak egyéni vállalko­zókká. A harmadik év befejezése után folytatólagos képzésbe lehet bekapcsolódni hat egyetem nyolc karán. A hallgatóknak minden feltételt megteremt a főiskola, hogy megszerezhessék a korszerű szak­mai ismereteket. Képeink a 120 hektáros tangazdaságban, és egy órán készültek, indították el a mezőgazdasági mérnökképzést. 2000-ben pedig bevezették a tájgazdálkodási mér­nökképzést. Innovációs központ A mezőtúri intézmény a 2000 ja­nuár 1-jén megalakult, szarvasi székhelyű Tessedik Sámuel Főis­kola egyik szervezeti egységeként működik. Egy olyan főiskola meg­becsült tagja, amely a magyar felsőoktatás is­mert intézményévé vált, és amely iránt a régió gazdasági életének sze­replői együttműködési készségben megnyilvá­nuló módon érdeklőd­nek - nyilatkozta lapunknak Szabó József, a kar társadalmi ta­nácsának elnöke. Céljának és feladatának tekin­ti, hogy képzési kínálatára, kuta­tási tevékenységére alapozva az értelmiség utánpótlásának szín­helyeként, innovációs központ­ként segítse elő az ország, a ré­gió, a megye, illetve a város társa­dalmi és gazdasági fejlődését. Az intézményben az oktatás­­fejlesztést szolgáló alapkutatás mellett alkalmazott és fejlesztő kutatások egyaránt folynak. Ez utóbbiak lényegében a régió tár­sadalmi-gazdasági élete által fel­vetett igények k­ielégítését szol­gálják. A kar tevékenységét 2001-től társadalmi ta­nács támogatja. A 11 tagú grémium elnöke Szabó József, a megyei közgyűlés alelnöke, tagjai a város, a megye, illetve a régió elismert személyiségei. A ta­nács évente 2-3-szor ülésezik. Az intézmény törekszik arra, hogy az üléseken és azok között is a kar munkájáról, az eseményekről, a terveiről tájé­koztatást adjon, mivel a tagok ál­tal megfogalmazott vélemények fontos visszajelzést jelentenek munkájához. A tanács a kar szá­mára az információáramlás köz­vetlenebbé tételének, a kapcso­latfejlesztésnek a lehetőségét te­remti meg a felhasználói szférá­val, szűkebb és tágabb környeze­tével — hangsúlyozta az elnök. „Élő” szaktanácsadás A földtulajdonosi szerkezet átalakulásával az agrári­­umon belül ugrásszerűen megnőtt a szaktanácsadás jelentősége. A főiskolai kar kezdettől fogva e terület egyik zászlóshajója volt. A szaktanácsadási rendszer orszá­gos szintű módosításának követ­­keztében 1999-től a kar is jelentő­sebb szerepet kapott: a falugaz­dász hálózattal együttműködve, a Földművelésügyi és Vidékfejlesz­tési Minisztérium megyei hivatala megbízásából csoportos szakta­nácsadást végezhetnek. Az okta­tók a megye szinte valamennyi te­lepülésén tartottak előadást külön­böző témakörökben. 1999-ben 39 alkalommal vettek részt csoportos szaktanácsadáson, míg 2000-ben ez a szám 260-ra nőtt. Tavaly 197 előadást tartottak. Az érdeklődés­re jellemző, hogy rendezvényen­ként legalább 20 gazdálkodó jelent meg, a konzultációk pedig gyak­ran az éjszakába nyúltak. Idén várhatóan ismét 260-280-ra emel­kedik az előadások száma. ■ A családias főiskola Vajon kik és hányan ismerik az országban, még inkább a határa­inkon túl intézményünket, a Tes­sedik Sámuel Főiskola Mezőgaz­dasági Főiskolai Karát? Ismert-e szélesebb körben a karnak székhelyet nyújtó alföldi kisváros, a Szép Ernő által is megénekelt Mezőtúr? Bizonyára kevésbé, mint az szükséges len­ne. Ezért is szükség van az aján­lásra. Pedig az 1378-tól városi rangot viselő Mezőtúron - a középfokú jogelőd intézményektől eltekint­ve is - 30 éve főiskolai szintű képzés folyik. Mezőgazdasági gé­pészeink a szakmai közvéle­ményben viszonylag ismertek és elismertek, szerte az országban, különböző munkahelyeken meg­becsült munkavállalók. Azt már kevesen tudják, hogy 1993-tól mezőgazdasági mérnö­ki, 2000-től pedig tájgazdálkodási mérnöki szakon is folyik a kép­zés, és ma már, létszámukat te­kintve a mezőgazdasági gépész szakon tanuló hallgatók kisebb­ségben vannak. Egy új, regionális ,főiskola kis kara maradtunk, bár a nappali és a levelező tagozaton tanuló hall­gatóink létszáma a tíz évvel ko­rábbinak ötszörösére emelkedve ma már meghaladja az ezret. Jelent-e előnyt kis intézmény­ben tanulni? Tapasztalataim sze­rint igen: sajátos a hangulat, a hallgatók még az oktatók szemé­lyes ismerősei is lehetnek, köz­vetlen kapcsolatok alakulhatnak ki. Nálunk még nem tűnt el a sze­mélyes részvétel varázsa. És a vi­lág manapság mindenhonnan el­érhető, a lehetőségek — kellő akarattal, kitartással párosulva - mindenki számára adottak. Mezőtúr városa is kínál látni­valókat, a még viszonylag hábo­rítatlan kör­nyezete min­denkit hív, aki hajlandó a természeti ér­tékek befoga­dására. Oktatóink, dolgozóink elkötelezet­tek, ezer szál­lal kötődnek a karhoz. Töre­kednek arra, hogy tudásu­kat, eredmé­nyeiket hall­gatóinknak, a továbbképzé­seken résztve­vőknek, a partnereknek átadják, hasz­nálható, piac­képes vagy azzá tehető ismere­tekkel vértezzék fel őket Ismerjenek meg bennünket és válasszanak! Érdeklődéssel és szeretettel várunk mindenkit! DR. VERMES PÁL KARI FŐIGAZGATÓ Dr. Vermes Pál okleveles gépész- és gazdasági mérnök tízéves ipari gyakorlati munka után 1976-tól a főiskolai kar dolgozója. Mintegy 10 évig a kar tanüzemében dolgozott, ezt követően­­ immár 15 éve­s főiskolai oktató, a Karbantartás Tanszék vezetője, több cikluson át volt igazgatóhelyettes. Az egyetemi doktori cím után 1998-ban dok­tori (Ph. D.) tudományos fokozatot szerzett. 1999 óta főiskolai tanár. 2000. március 1-től a kar főigazgatója. Az oldal a kiadó és a főiskolai kar együttműködése alapján jött létre. A költségeket az oktatási intézmény viseli. Hallgatónak lenni jó! Itt minden a hallgatókért van. Önkormány­zatukon keresztül részt vehetnek a kar dön­téshozatalában. A tudományos diákkör ré­vén kivehetik részüket a kar tudományos életéből. A hallgatók igényeit szolgálja a korszerű sportcsarnok, a konditerem, az au­tomata teke- és több teniszpálya. Nyá­ron evezős, télen sítúrán, termelőüze­mi gyakorlaton Németországban, részképzésben pedig Angliában ve­hetnek részt. Néhány hallgatót arról faggatunk, miért is jó Mezőtúrra járni. Kolossa Zita Barbara a Baranya megyei Belvárdgyuláról, Mezei Enikő Nyíradony­­ból, Czinege Zsuzsa Szolnokról érkezett, míg Ozsváth Márta mezőtúri. Valamennyi­en végzősek, harmadévesek és a mezőgaz­dasági mérnök szakon gyarapítják ismere­teiket, igaz, különböző szakirányokon. Az ifjú hölgyek egyöntetűen állítják, megérte a főiskolán tanulni. Diplomájuk „használható”, versenyképes lesz. Úgy vé­lik, a mezőgazdaság helyzete nem lesz mindig mélyponton, és a vidékfejlesztés is felfutóban van. Önbizalommal telve jelen­tették ki: ahhoz, hogy mindkét területet igazán felvirágozzon, az ő tudásukra min­denképpen szükség lesz. Zitának egyébként már meg is van a munkahelye, faluja egyik részvénytársa­ságánál fog dolgozni. Ott töltötte a nyári gyakorlatokat is. Zita a főiskola Tudomá­nyos Diákkörének győztese, Márta pedig a második helyezettje volt. Csilla kivételével köztársasági ösztöndíjasok, ami azt jelen­ti, hogy 4,51-es átlagon felüli eredménnyel dicsekedhetnek. Mindazonáltal Csilla sem lóg ki nagyon a sorból, hiszen négyes fe­letti az átlaga. Enikő egyben a hallgatói önkormányzat elnöke is. Neki elhihetjük, hogy a diákok valóban érvényesíthetik akaratukat a főis­kola legfelsőbb döntéshozó testületében, a kari tanácsban. Példaként említette, hogy a vizsga­­szabályzat az ő javaslatukra állt úgy össze, ahogyan ők szerették volna. Zita és Enikő távolabbról érkezett a főiskolára. Tájékoztatókból értesültek a főiskola létéről, de mindannyiuknál az volt a legvonzóbb, hogy sokfé­le szak közül választhatták ki a számukra legmeg­felelőbbet. Zita külön örül annak, hogy Mezőtú­ron tanulhat, mert mint mondta, megismerhette a baranyaitól eltérő alföldi emberek men­talitását. A főiskola előnyének tartották azt is, hogy jó alapozó volt az egyetemhez, ugyanis mindenki megpróbálkozik a to­vábbtanulással. A nagy előnyök közé hangsúlyosan so­rolták a családias légkört. A hallgatók és az oktatók személyesen is ismerik egy­mást, így lehet, hogy ha úgy adódik, az oktató egy hallgatót a képességei szerint bíz meg munkával. Akiben látnak fantáziát, annak felajánl­ják, hogy egy adott témában bátran bon­takoztassa ki tudását. Ez a hallgató érde­ke, hiszen fejlődése által szép eredmé­nyeket érhet el. Márta kivételével mind kollégisták, és külön öröm számukra, hogy a kolesz a fő­iskola mellett van. A diploma feltétele a nyelvvizsga meg­léte is. Örülnek is, hogy ebben is segíti a hallgatókat a főiskola, mivel vizsgaköz­pont. A vizsgát így helyben lehet letenni. A nyelvtanulásban (is) sokat segített Már­tának az a négy és fél hónap, amit az in­tézmény révén kint töltött az angliai New­port testvériskolájában. Márta, Zita, Enikő és Csilla elárulták, némi irigységgel tekintenek a következő évfolyamokra. Úgy vélik, a kedvező külső körülmények hatására most van kezdő­dőben egy olyan folyamat, amelynek ré­vén a tervezett fejlesztéseket meg lehet valósítani, ezáltal még jobb lesz a karon tanulni. A hölgyek szeretettel fognak visszaem­lékezni a főiskolán eltöltött három évre. Bár ahogy mondták, a legeslegbulisabb és a legeslegnehezebb esemény még hátravan: a valu­­ta és az államvizsga... Kolossá Zita Barbara

Next