Új Néplap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-01 / 178. szám
4. OLDAL SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2002. Augusztus 1., csütörtök gj Ápoljuk közös értékeinket Julianus Testvériskola Program elnevezéssel az oktatási minisztérium az elmúlt tanévben először hirdetett olyan pályázatot, amely a Kárpát-medencében működő magyarországi vagy határon túli magyar, illetve részben magyar tanítási nyelvű középiskoláknak kínált lehetőséget. A tanév elején megközelítőleg 1300, a Kárpát-medencében működő magyarországi vagy határon túli magyar, illetve részben magyar tanítási nyelvű középiskolából közel ötszáz intézmény jelentkezett pályázó vagy fogadó testvériskolaként; a tanév második felében 213 pályázatból 66 nyert támogatást (ebből 32 magyarországi iskola), köztük a szolnoki Gépipari, Közlekedési Szakközép- és Szakiskola Jendrassik György Tagintézmények 12. A osztálya. A pályázattal elnyerhető összeg (az utazási költség körülbelül 65 százaléka) azt a szándékot szolgálta, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok megismerhessék az anyaország mindennapi életét, illetve az anyaországbeliek a határon túl élők szokásait, hagyományait, segítsék a magyarság nyelvi-kulturális kapcsolatainak, összetartozásának ápolását, az intézményi part- Az Európa-udvar netkapcsolatok, baráti és szakmai együttműködés kialakítását. A harminckilenc fős osztályból - amely az iskola legjobb tanulmányi eredményt elérő osztálya volt - két kivétellel mindenki utazott. Nagy lelkesedéssel készültek a gyerekek a felvidéki útra, hiszen ez jelentette az utolsó közös középiskolás élményt. Érsekújvárra érve az S. A. Jedlik Elektrotechnikai Ipari Középiskola fogadott bennünket. A 15 szlovák és 11 magyar osztállyal, körülbelül 700 tanulóval működő iskolával megállapodtunk egy baráti és pedagógiai kapcsolat felvételéről. Mivel a Szolnoki gépipari ebben a tanévben ünnepli fennállásának 75. évfordulóját, az ünnepi rendezvénysorozatra meghívtuk az iskola vezetőit. A városnézésen nagy érdeklődéssel sétálunk el a ferencesek templománál és kolostoránál, a Főtéren megcsodáltuk a Szentháromság szoboregyüttest, megálltunk Kassák Lajos szobránál, láttuk a rajzos bronztáblát Ocskay László monogramjával. A séta során szóba került II. Rákóczi Ferenc, Czuczor Gergely, Anton Bemolák neve is. Innen mentünk Komáromba, ahol a látnivalókat az erődítményrendszer nyugati bástyájánál a Kőszűznél kezdtük, majd az Angol parkba érkeztünk, V. László mellszobrához, majd a Tiszti Pavilon udvarába. Szó esett az akkortájt esedékes komáromi napokról is, amelyet a magyar és szlovák oldalon egy időben tart a két város. Megnéztük a városházát Klapka György több mint 4 méteres bronzszobrával. Nagyon tetszett mindenkinek az Európa-udvar (amely többféle építészeti stílusból őriz egy-egy szeletet). Láttuk a Duna Menti Múzeum udvarán álló hatalmas Jókai-szobrot, megnéztük a Jókai Színházat. A Komáromi Ipari Középiskolában már vártak bennünket. Ennek a nyugat-szlovákiai iskolának 12 szlovák és 17 magyar osztálya van. Tavaly ünnepelte alapításának 50. évfordulóját. Folyamatban van egy újabb személyes találkozó megszervezése. Felvidéki utunkból Pozsony sem maradhatott ki. A háromórás városnézésbe az Óvárosháza, a Roland-kút, a Magyar Nagykövetség, a Koronázó Dóm, a Mihály-kapu, Academia Istropolitana, a Komensky Egyetem, a Szlovák Nemzeti Színház fért bele. A rossz időjárás és időhiány miatt több helyre nem jutottunk el. Pályázatunk eredményeként értékeljük, hogy két felvidéki iskolával sikerült felvennünk a kapcsolatot. Az majd később derül ki, milyen lehetőségek kínálkoznak ennek ápolására. HALÁSZNÉ GERÉNYI MÁRIA Városnézésen Új átjátszótorony épül A Kőtelken élő Győri Imréné arról panaszkodik, hogy mobiltelefonja nem szolgálja azt a célt, amire szánta, azt mondja, a településen és környékén annyi térereje sincs a Westel-hálózatnak, hogy akár egy rövid beszélgetést is le lehetne folytatni a készülékről bosszankodás nélkül. Hiába van telefonja, nem tudják őt hívni, de ő sem tud hívást kezdeményezni. Ha mégis létrejön a kapcsolat, a telefon csak nyekereg. A problémát, sajnos, ismeri a szolgáltató Westel Mobil Távközlési Részvénytársaság, megoldása régóta napirenden van. A szolgáltatás színvonalának javítására, a probléma megoldására a cég már 2001-ben tervezte a térségben lévő, Matáv-tulajdonú toronyra való betelepüléssel egy rádiótelefon-bázisállomás megépítését, a tervezés során azonban kiderült, hogy a torony statikailag nem alkalmas annak befogadására. Ennek ismeretében a Westel Mobil Rt. megkezdte a torony cseréjére vonatkozó műszaki egyeztetéseket annak tulajdonosával, miközben egy másik mobilszolgáltató is jelentkezett betelepülési szándékával, ugyanis ez a szolgáltató is hasonló gondokkal küzd Kőtelken és térségében. A régi torony cseréje - két mobilszolgáltatóról lévén szó -hosszas gazdasági és műszaki egyeztetéseket igényel, és szükségessé teszi a teljes bontási és építési engedélyeztetési eljárás lefolytatását. Mindezeket figyelembe véve, a mai ismeretek szerint a Westel bázisállomás üzembe helyezésének várható időpontja a jövő év második fele lesz. A részvénytársaság természetesen igyekszik minden tőle telhetőt megtenni az állomás mielőbbi működése érdekében. Ecseki Edit, a Westel Mobil Távközlési Részvénytársaság régióvezetője elmondta, a Westel szolnoki üzletében, a Baross út 4. szám alatt készséggel állnak ügyfeleik rendelkezésére bármilyen jellegű probléma esetén. ■ Aktuális témák után kikapcsolódás A térségi könyvvizsgálók meghívására a Magyar Könyvvizsgáló Kamara Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezete a közelmúltban kibővített elnökségi ülést tartott Kunhegyesen. A kihelyezett szakmai klubrendezvényen a kamarai tagok folyamatos képzése keretében a pénzmosási szabályzat gyakorlati teendői, a könyvvizsgálói dokumentációk, a minőség-ellenőrzési szabályzat gyakorlati alkalmazása, a könyvviteli szolgáltatás és ellenőrzés kapcsolata voltak napirenden. A szakmai előadást követően terített asztallal vártak bennünket. A tájjellegű kun ételek és a speciálisan elkészített kelt tészták elfogyasztásával hódolhattunk a kulináris élvezeteknek. Ebéd után városnézésre indultunk. Megnéztük a klasszicista stílusban épült, 175 éves református templomot, megismertük történetét - és Kunhegyes város életét is a kezdetektől napjainkig -, a templomtoronyba, Nagy Kálmán lelkész kíséretében, számtalan lépcsőn és ajtón át jutottunk fel, de a város látképe kárpótolt minden fáradságért. Délután ellátogattunk Tiszaroffra, a Borbély családnak 1789- ben, késői barokk stílusban épült kastélyába. A Kastélyszállót az idén varázsolták újjá. A lakban, a lépcsőházban állapotuknak megfelelően állított, páratlan értékűban gyönyörködhettünk. A cégek kényelmét étterem, borozó, látványsütő, tenisz- és minigolfpálya, egyéb sportolási, , szórakozási lehetőségek szolgál- jtják — csendes, hangulatos üdülőkörnyezetben. ___________________DEÁK JÁNOSNÉ, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (email: kacsork@unneplap.hu) Csoportunk az újjávarázsolt Kastélyszállónál Barátságukat évekre tervezik A jászapáti Muskátli Népdalkar és a Városi Vegyeskar kapcsolata a francia Charleville- Meziéres-ben működő Crescendo Kórus tagjaival még tavaly nyáron kezdődött, amikor a dalosok Kökény Györgyi és Sajó Ágota irányításával a francia városban vendégszerepeltek tíz napig. A barátság jegyében július közepén a Muskátli Népdalkar és a Városi Vegyeskar fogadta a negyvenhat tagú francia kórust. A két fogadó énekkar vezetői megpróbáltak gazdag, színes programokat összeállítani a hét napra. Több közös hangversenyt is szerveztek a három énekegyüttes számára a megye, illetve a Jászság településeire, felléptek Jászapátin, Jászberényben, Jászfényszarun, Jászszentandráson és Jászkiséren. Ezenkívül igyekeztek szórakoztató programokat is kínálni vendégeiknek, s törekedtek arra, hogy megismertessék velük hazánk jellegzetességeit. Jártak Mezőkövesden, a Hortobágyon, Egerben, Budapesten, de Jászapátin az aratónap is különleges élményt adott a francia vendégeknek. A vendéglátók bíznak abban, hogy kapcsolatuk a francia énekkar tagjaival évek múltán is megmarad, és szoros barátságok köttetnek. Kiénekelhetetlen hangmagasság Kölcsey és Erkel imát adott a nemzetnek, amit magunkénak érzünk, meghatódottsággal énekelünk, szívbemarkoló érzéssel hallgatunk. A Himnusz ünnepélyes alkalmakkor a nemzet tiszteletére hangzik el, amit sokan szeretnének egyszerre énekelni a felcsendülő dallammal. Tehetséges sportolóink pedig arról is gondoskodnak, hogy a világ is megismerje. Tavaly egy rangos labdarúgó-esemény megnyitóján élőben — és újszerű felfogásban — hallottuk nemzeti imánkat, amiről megoszlottak a vélemények. Most a kajak-kenu Európa-bajnokság ad okot arra, hogy szóljunk róla, hiszen honfitársaink sikereinek tiszteletére sokszor hallhattuk a Himnuszt. Annyiszor, hogy már a külföldiek is megtanulhatták. De ha megtanulták, akkor sem énekelhették, mint ahogyan néma maradt a több ezres magyar tömeg is, mert akik megpróbáltak együtt énekelni a felcsendülő dallammal, a balsorsánál kifulladtak. Kifulladtak, mert kevés volt közöttük a szoprán meg a tenorista. Mivel ezek aránya a közeljövőben sem valószínű, hogy változna, javasolnám, hogy minden olyan esetben, amikor számítani lehet a közönség, a résztvevők énekére is, B-dúrban hangozzék fel a Himnusz. Mint pedagógus, több mint negyven évig tanítottam nemzeti imánk éneklésére a rám bízottakat, a gyerekek ebben a hangnemben tanulták, mert ebben a hangmagasságban az emberek később is képesek énekelni. Nem olyan nagy kérés ez, ám higgyék el, ha ezt a kevés újítást megteszik, akkor majd zeng a magyar imádság úgy, ahogy azt az alkotó Erkel megálmodta: emelkedetten, méltósággal, fenségesen. VARGA BÉLA, SZOLNOK VASDIPLOMÁS PEDAGÓGUS