Új Néplap, 2002. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-01 / 178. szám

4. OLDAL S­ZERKESZTŐS­ÉG P­O­S­T­Á­J­Á­B­Ó­L 2002. Augusztus 1., csütörtök gj Ápoljuk közös értékeinket Julianus Testvériskola Program el­nevezéssel az oktatási minisztéri­um az elmúlt tanévben először hir­detett olyan pályázatot, amely a Kárpát-medencében működő ma­gyarországi vagy határon túli ma­gyar, illetve részben magyar tanítá­si nyelvű középiskoláknak kínált lehetőséget. A tanév elején megközelítőleg 1300, a Kárpát-medencében műkö­dő magyarországi vagy határon túli magyar, illetve részben magyar ta­nítási nyelvű középiskolából közel ötszáz intézmény jelentkezett pá­lyázó vagy fogadó testvériskola­ként; a tanév második felében 213 pályázatból 66 nyert támogatást (ebből 32 magyarországi iskola), köztük a szolnoki Gépipari, Közle­kedési Szakközép- és Szakiskola Jendrassik György Tagintézmé­nyek 12. A osztálya. A pályázattal elnyerhető összeg (az utazási költség körülbelül 65 százaléka) azt a szándékot szolgál­ta, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok megismerhessék az anyaország mindennapi életét, il­letve az anyaországbeliek a határon túl élők szokásait, hagyományait, segítsék a magyarság nyelvi-kultu­rális kapcsolatainak, összetartozá­sának ápolását, az intézményi part- Az Európa-udvar netkapcsolatok, baráti és szakmai együttműködés kialakítását. A harminckilenc fős osztályból - amely az iskola legjobb tanulmányi eredményt elérő osztálya volt - két kivétellel mindenki utazott. Nagy lelkesedéssel készültek a gyerekek a felvidéki útra, hiszen ez jelentette az utolsó közös középiskolás élményt. Érsekújvárra érve az S. A. Jedlik Elektrotechni­kai Ipari Középiskola fogadott bennünket. A 15 szlovák és 11 magyar osztállyal, körülbelül 700 tanulóval működő iskolával megállapodtunk egy baráti és pedagógiai kapcsolat felvételéről. Mivel a Szolnoki gépipari ebben a tanévben ünnepli fennállásának 75. évfordulóját, az ünnepi ren­dezvénysorozatra meghívtuk az iskola vezetőit. A városnézésen nagy érdeklődéssel sétálunk el a ferencesek templománál és kolostoránál, a Főtéren megcsodáltuk a Szentháromság szobor­együttest, megálltunk Kassák Lajos szobránál, láttuk a rajzos bronztáblát Ocskay László mo­nogramjával. A séta során szóba került II. Rákó­czi Ferenc, Czuczor Gergely, Anton Bemolák ne­ve is. Innen mentünk Komáromba, ahol a látni­valókat az erődítményrendszer nyugati bástyájá­nál a Kőszűznél kezdtük, majd az Angol parkba érkeztünk, V. László mellszobrához, majd a Tiszti Pavilon udvarába. Szó esett az akkortájt esedékes komáromi napokról is, amelyet a ma­gyar és szlovák oldalon egy időben tart a két vá­ros. Megnéztük a városházát Klapka György több mint 4 méteres bronzszobrával. Nagyon tetszett mindenkinek az Európa-udvar (amely többféle építészeti stílusból őriz egy-egy szele­tet). Láttuk a Duna Menti Mú­zeum udvarán álló hatalmas Jókai-szobrot, megnéztük a Jó­kai Színházat. A Komáromi Ipari Középis­kolában már vártak bennün­ket. Ennek a nyugat-szlovákiai iskolának 12 szlovák és 17 ma­gyar osztálya van. Tavaly ün­nepelte alapításának 50. évfor­dulóját. Folyamatban van egy újabb személyes találkozó megszervezése. Felvidéki utunkból Pozsony sem marad­hatott ki. A háromórás város­nézésbe az Óvárosháza, a Ro­­land-kút, a Magyar Nagykövet­ség, a Koronázó Dóm, a Mi­­hály-kapu, Academia Istropoli­­tana, a Komensky Egyetem, a Szlovák Nemzeti Színház fért bele. A rossz idő­járás és időhiány miatt több helyre nem jutot­tunk el. Pályázatunk eredményeként értékeljük, hogy két felvidéki iskolával sikerült felvennünk a kap­csolatot. Az majd később derül ki, milyen lehető­ségek kínálkoznak ennek ápolására. HALÁSZNÉ GERÉNYI MÁRIA Városnézésen Új átjátszótorony épül A Kőtelken élő Győri Imréné arról panaszkodik, hogy mobil­­telefonja nem szolgálja azt a célt, amire szánta, azt mondja, a településen és környékén annyi térereje sincs a Westel-há­­lózatnak, hogy akár egy rövid beszélgetést is le lehetne foly­tatni a készülékről bosszankodás nélkül. Hiába van telefon­ja, nem tudják őt hívni, de ő sem tud hívást kezdeményezni. Ha mégis létrejön a kapcsolat, a telefon csak nyekereg. A problémát, sajnos, ismeri a szolgáltató Westel Mobil Távköz­lési Részvénytársaság, megoldása régóta napirenden van. A szolgál­tatás színvonalának javítására, a probléma megoldására a cég már 2001-ben tervezte a térségben lé­vő, Matáv-tulajdonú toronyra va­ló betelepüléssel egy rádiótele­fon-bázisállomás megépítését, a tervezés során azonban kiderült, hogy a torony statikailag nem al­kalmas annak befogadására. En­nek ismeretében a Westel Mobil Rt. megkezdte a torony cseréjére vonatkozó műszaki egyeztetése­ket annak tulajdonosával, miköz­ben egy másik mobilszolgáltató is jelentkezett betelepülési szán­dékával, ugyanis ez a szolgáltató is hasonló gondokkal küzd Kőtel­ken és térségében. A régi torony cseréje - két mo­bilszolgáltatóról lévén szó -hosszas gazdasági és műszaki egyeztetéseket igényel, és szük­ségessé teszi a teljes bontási és építési engedélyeztetési eljárás le­folytatását. Mindezeket figyelem­be véve, a mai ismeretek szerint a Westel bázisállomás üzembe he­lyezésének várható időpontja a jövő év második fele lesz. A rész­vénytársaság természetesen igyekszik minden tőle telhetőt megtenni az állomás mielőbbi működése érdekében. Ecseki Edit, a Westel Mobil Távközlési Részvénytársaság ré­gióvezetője elmondta, a Westel szolnoki üzletében, a Baross út 4. szám alatt készséggel állnak ügy­feleik rendelkezésére bármilyen jellegű probléma esetén. ■ Aktuális témák után kikapcsolódás A térségi könyvvizsgálók meghí­vására a Magyar Könyvvizsgáló Kamara Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezete a közelmúlt­ban kibővített elnökségi ülést tar­tott Kunhegyesen. A kihelyezett szakmai klubrendezvényen a ka­marai tagok folyamatos képzése keretében a pénzmosási szabály­zat gyakorlati teendői, a könyv­­vizsgálói dokumentációk, a mi­nőség-ellenőrzési szabályzat gya­korlati alkalmazása, a könyvviteli szolgáltatás és ellenőrzés kapcso­lata voltak napirenden. A szak­mai előadást követően terített asztallal vártak bennünket. A táj­jellegű kun ételek és a speciálisan elkészített kelt tészták elfogyasz­tásával hódolhattunk a kulináris élvezeteknek. Ebéd után városnézésre indul­tunk. Megnéztük a klasszicista stílusban épült, 175 éves reformá­tus templomot, megismertük tör­ténetét - és Kunhegyes város éle­tét is a kezdetektől napjainkig -, a templomtoronyba, Nagy Kál­mán lelkész kíséretében, számta­lan lépcsőn és ajtón át jutottunk fel, de a város látképe kárpótolt minden fáradságért. Délután ellátogattunk Tisza­­roffra, a Borbély családnak 1789- ben, késői barokk stílusban épült kastélyába. A Kastélyszállót az idén varázsolták újjá. A lakban, a lépcsőházban állapotuknak megfelelően állított, páratlan értékű­ban gyönyörködhettünk. A cégek kényelmét étterem, borozó, látványsütő, tenisz- és minigolfpálya, egyéb sportolási, , szórakozási lehetőségek szolgál- jt­ják — csendes, hangulatos üdülő­környezetben. ___________________DEÁK JÁNOSNÉ, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, monda­nivalójának tiszteletben tartásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvas­ható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiá­nyos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e­mail: kacsork@unneplap.hu) Csoportunk az újjávarázsolt Kastélyszállónál Barátságukat évekre tervezik A jászapáti Muskátli Népdalkar és a Városi Vegyeskar kapcsolata a francia Charleville- Meziéres-ben működő Crescendo Kórus tag­jaival még tavaly nyáron kezdődött, amikor a dalosok Kökény Györgyi és Sajó Ágota irányí­tásával a francia városban vendégszerepeltek tíz napig. A barátság jegyében július közepén a Muskátli Népdalkar és a Városi Vegyeskar fogadta a negyvenhat tagú francia kórust. A két fogadó énekkar vezetői megpróbáltak gazdag, színes programokat összeállítani a hét napra. Több közös hangversenyt is szer­veztek a három énekegyüttes számára a me­gye, illetve a Jászság településeire, felléptek Jászapátin, Jászberényben, Jászfényszarun, Jászszentandráson és Jászkiséren. Ezenkívül igyekeztek szórakoztató programokat is kínál­ni vendégeiknek, s törekedtek arra, hogy meg­ismertessék velük hazánk jellegzetességeit. Jártak Mezőkövesden, a Hortobágyon, Eger­ben, Budapesten, de Jászapátin az aratónap is különleges élményt adott a francia vendégek­nek. A vendéglátók bíznak abban, hogy kapcso­latuk a francia énekkar tagjaival évek múltán is megmarad, és szoros barátságok köttetnek. Kiénekelhetetlen hangmagasság Kölcsey és Erkel imát adott a nemzetnek, amit magunké­nak érzünk, meghatódott­­sággal énekelünk, szívbe­­markoló érzéssel hallga­tunk. A Himnusz ünnepé­lyes alkalmakkor a nemzet tiszteletére hangzik el, amit sokan szeretnének egyszer­re énekelni a felcsendülő dallammal. Tehetséges spor­tolóink pedig arról is gon­doskodnak, hogy a világ is megismerje. Tavaly egy rangos labdarúgó-ese­mény megnyitóján élőben — és újszerű felfogásban — hallottuk nemzeti imánkat, amiről meg­oszlottak a vélemények. Most a kajak-kenu Európa-bajnokság ad okot arra, hogy szóljunk róla, hi­szen honfitársaink sikereinek tiszteletére sokszor hallhattuk a Himnuszt. Annyiszor, hogy már a külföldiek is megtanulhatták. De ha megtanulták, akkor sem énekelhették, mint ahogyan né­ma maradt a több ezres magyar tömeg is, mert akik megpróbál­tak együtt énekelni a felcsendülő dallammal, a­­ balsorsánál kiful­ladtak. Kifulladtak, mert kevés volt közöttük a szoprán meg a te­norista. Mivel ezek aránya a kö­zeljövőben sem valószínű, hogy változna, javasolnám, hogy min­den olyan esetben, amikor szá­mítani lehet a közönség, a részt­vevők énekére is, B-dúrban han­gozzék fel a Himnusz. Mint pe­dagógus, több mint negyven évig tanítottam nemzeti imánk ének­lésére a rám bízottakat, a gyere­kek ebben a hangnemben tanul­ták, mert ebben a hangmagasság­ban az emberek később is képe­sek énekelni. Nem olyan nagy kérés ez, ám higgyék el, ha ezt a kevés újítást megteszik, akkor majd zeng a magyar imádság úgy, ahogy azt az alkotó Erkel megálmodta: emelkedetten, mél­tósággal, fenségesen. VARGA BÉLA, SZOLNOK VASDIPLOMÁS PEDAGÓGUS

Next