Új Néplap, 2006. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

2006-07-22 / 170. szám

KULTÚRA SZÓRAKOZÁS ÉLETMÓD Az emberi lélek némafilmjeinek igazat fürkésző mestere Furcsa érzés kerített hatalmá­ba, mikor először láttam Kim Ki-Duk filmet. A dél-koreai ren­dező, forgatókönyvíró, vágó tel­jesen hatalmába kerített. A Ta­vasz, nyár, ősz, tél­ és tavasz cí­mű alkotása minden várakozá­somat felülmúlta. Bár ekkor csupán véletlenül akadtam rá a csatornák rengetegében, az is­métlés alkalmával már tudato­san készültem rá. Az ebben a filmjében színészként is megje­lenő Kim Ki-Duk „némafilmjei” annak ellenére, hogy létrehozó­juk egyáltalán nem tanult fil­mezni, neves rendezőket meg­szégyenítve hozzák el a díjak garmadáját. Hatalmas tehetséggel és ráér­­zéssel ábrázolja az emberi lélek rejtelmes mélységeit. Döbbene­tes erejű képekkel, fenséges operatőri munkával mondja el azt, mit szereplői szájából KP" vesz. Ezért nem hiányzik a be­széd műalkotásaiból. A Bin Jip - Lopakodó lelkek, vagy a ti­zenkettedikként elkészült Az íj című munkáiban az emberáb­rázolás eszméletlen árnyaltsá­ga szinte földhöz vágja a nézőt. Egyszer azt nyilatkozta, hogy a filmkészítés az egyetlen lehető­ség számára, hogy megértse a körülötte lévő világot, amelyet másként sosem értene meg. Ta­lán ez az, amiért ennyire átütő­­en képes maradandó élményt okozni. ■ Sasvári István Napra pontosan ötszázöt­ven esztendeje, majdnem húsznapos csata után si­került elűzni a török se­regeket Nándorfehérvár, a mai Belgrád falai alól. Munkatársunktól Abban az időben a nyugati kultú­ra védővonala a Duna alsó folyá­sánál húzódott, és Magyaror­szágnak jutott a feladat, hogy fel­tartóztassa a török terjeszkedést. Hunyadi Jánosra várt a védelem megszervezése és irányítása. 1453-ban II. Mehmed török szultán seregeivel elfoglalta Konstantinápolyt, az akkori világ legnagyobb városát. Ez­zel szabaddá vált az út Nán­dorfehérvár, majd Európa szí­ve felé. Európán a rémület lett úrrá. Sokan úgy gondolták, hogy a mohamedánokat nem lehet legyőzni. A pápa, III Calixtus keresztes hadjáratot hirdetett. A pápa saját költségén nagy flottát szerelt fel, amely a tenger felől támad­ta volna meg a Török Birodal­mat. Magyarországra küldte Kapisztrán János itáliai feren­ces szerzetest. Kapisztrán a ferencesek szigorú, a szegénységfogadalmat tartó csoportjának volt tagja. Az egész országban toborozta az embereket, de csak a déli határ­ról jöttek népfelkelők. Nándor­fehérvár (ma Belgrád) védelme ekkor Hunyadi János sógorá­nak, Szilágyi Mihálynak és Lász­ló fiának kezében volt. 1456. július 4-én Nándorfe­hérvár falai alatt megjelent a hatalmas török sereg. Ha hinni lehet a leírásoknak, 150 ezer ember és 300 ágyú nézett far­kasszemet a magyarokkal. A várat a Duna felől 200 gálya is támadta. A védők alig 10 ezer emberrel álltak velük szemben. Néhány nappal a támadás meg­indulása után a vár romokban hevert. A nándorfehérvári csata első szakasza július 14-ig tartott, amikor Hunyadinak sikerült át­törnie a török flotta védőzárát és katonáival bejutni a várba. Hu­nyadi kettős tervhez folyam­adott. Hírnököt juttatott be a várba, hogy itt van, mármint ő, , Hunyadi és július 14-én küldték fel a Nándorfehérváron állomá­sozó flottát a török hátába és így két tűz közé szorítva szétzúzzák őket. Így is történt, és sikerült megsemmisíteni a török flottát. Ezzel megnyílt a vízi út a vár­ba, ahová Hunyadi katonáival beszállásolhatta magát, így az ostromlók már csak háromszor annyian voltak, mint az ostrom­­lottak. A szultáni haditanács el­határozta, hogy ideje a döntő ro­hamot elindítani. Háromnapos csata után, hol előretörtek, hol visszaverték őket. Végül a törö­kök tanácskozni kezdtek, ami azt jelentette, hogy nagyjából egy napon keresztül nem is volt nagyobb csatazaj. Másnap a magyarok támadtak. Úgy tudni, hogy Kapisztrán keresztesei törtek ki. A támadás meglepte a törökö­ket. 21-én egész éjjel folyt a csa­ta. A török többször is betört a várba, a védők pedig számtalanszor kiszorí­tották őket onnan. Dugovits Titusz ezek egyikében lelte halálát, ami­kor az egyik török vitéz kitűzte volna a lófarkas zászlót a várra. Ő ezt úgy akadályozta meg, hogy a törököt magával rántva a mélységbe vetette magát. Július 22-én este azokat a tö­rök ágyúkat, amelyek még használható állapotban voltak, tönkretették. Hunyadi a még jú­lius 14-én szétkergetett török flotta maradványait, azt a har­minchat hajót, le akarta foglal­ni, de a törökök Hunyadi köze­ledtét látva, inkább felgyújtot­ták azokat és elszaladtak. Amikor 23-án reggel azt lát­ták, hogy a törökök sehol sincse­nek, rájöttek, a mohamedán se­reg elmenekült. A nándorfehér­vári győzelem napja, július 22-re esett, éppen 550 évvel ezelőtt. Július 23-a csendes nap volt vár falai alatt. Azonnal gondos­kodni kellett a halottak eltemeté­séről. Három tömegsírba helyez­ték el a keresztény halottakat, meg is számolták őket. Pontosan 3043 embert temettek el. Hunyadi ezután nagyszabású hadjáratot akart a török biroda­lom ellen indítani. Számításait keresztülhúzta augusztus 11-én bekövetkezett halála. Ő is, mint sokan mások, a tábort tizedelő pestis áldozata lett. Kapisztrán Szent János októberben szintén meghalt. A nándorfehérvári győzelem napja emlékezés Ötszázötven esztendeje, hogy megállítottuk a török előrenyomulást Kim Ki-Duk a Tavasz, nyár, ősz, tél­ és tavasz című filmben A diadal vezéralakjának, Hunyadi Jánosnak a pécsi szobra A hét - karikatúrákban KÓRHÁZI ÁGYDÜ — Ezért a plusz szoláltatásért alig kellett valamit ráfizetni a tarifára HŐHULLÁM Hosszú harangszóval emlékezünk ORSZÁG­SZERTE, szé­les körökben elterjedt véle­lem, hogy dél­ben a Hunyadi János által 1456- ban aratott nándortehéndri diadal emlékére szólalnak meg a harangok. Azonban más az igazság. III. Calixtus pápa 1456. június 29-én ke­resztes hadjáratra szólította fel a fejedelmeket a hatal­mas területeket meghódító tö­rökök ellen. Ekkor rendelte el, hogy délután 3 óra és napnyugta között fél órán­ként szólítsák imára a híve­ket. 1456. július 22-én volt a neves diadal­om a délidő­ben történő harangozást ki­hirdető bulla a győzelem előtt 6 nappal 1456. július 16-án íródott, viszont a győ­zelemmel egy időben ért Bu­dára. Innen származik a mindmáig élő hiedelem. En­nek emlékére ma hosszab­ban harangoznak Magyaror­szág minden templomában. Színezüst emlékérem az évfordulóra A DIADAL emlékére ötezer fo­rint névértékű ezüst emlékér­met bocsátott ki a Magyar Nemzeti Bank A 31 gramm súlyú, színezüst érméből hat­ezer darab készül Az előol­dalán egy keresztet szimboli­záló kard látható, mivel a csata a keresztes háborúk ré­sze volt. A hátoldalon pedig a diadal két vezéralakjának, Hunyadi Jánosnak és Ka­pisztrán Jánosnak egész ala­kos ábrázolása látható. Egy könyvben a büntetés története gyűjtemény Tájékoztatást kaphatunk az évszázados módszerekről A büntetés történetéről megjelent könyvből kide­rül, hogy a büntetés célja és formája térben és idő­ben eltérő lehet, de több ezer éves társadalmi együttélés mutatja szük­ségességét. Mégis felme­rül a kérdés: tényleg nincs hatékonyabb meg­oldás a bűnnel szemben? Bozsó A. Hammurapi, Szolón és Drakón törvényei, a római tizenkét táb­lás törvények, Justinianus kó­dexe, Manu-törvényei és a Tang-törvénykönyv, a Code Na­poleon, a svájci és az osztrák jogrendszer. Vérbosszú, kiközö­sítés, megkorbácsolás, pellen­gérre állítás, megkövezés, billo­gozás, csonkítás, égetés, vágás, szúrás, botozás, vízbefojtás, fel­négyelés, zsigerelés, kerékbetö­rés, mérgezés, alvásmegvonás, bebörtönzés és elektrosokk részleteit írja le a most megje­lent új kiadvány. Alapvető jog­szabály-gyűjtemények és kiró­ható büntetések. Ezek alkotják - dióhéjban - “a büntetés törté­netét” és Lewis Lyons azonos cí­mű könyvének tartalmát. A szerző a kronológiai sorren­det tartva részletesen bemutatja a sumér, a zsidó, a görög, a római, az iszlám, az indiai és a kínai büntető törvény­kezés legfontosabb írott jogforrásait, szokásait és azok változását Állításait gazdagon szedett korabeli idézetekkel támasztja alá, így a kötet egyben a témá­hoz kapcsolódó szöveggyűj­teményként is funkcionál. Az egyes büntetések leírását kivá­lóan válogatott illusztrációk, metszetek, grafikák és fényké­pek egészítik ki, némelyik igazi kuriózumnak számít (pl. a guan­­tanamói amerikai támaszpont börtönében készült felvétel, vagy egy 1998-as iráni megkövezés vi­deószalagjának képsora.) Az első négy fejezet a bünte­tés történetének korai szakaszát írja le, elemző módon megvilá­gítva annak változó irányvona­lát, kezdve az őskori egalitárius társadalmak belső egyensúlyát sértő bűnöktől, az athéni de­mokrácia kialakulásán át a ró­mai és az iszlám jog, a sária be­mutatásáig. Mindeközben kiraj­zolódik, hogy az emberi társa­dalmak egyik fő jellemzője, a hi­erarchia a történelem során a büntetés-végrehajtásra is rá­nyomta bélyegét: a jogállamo­kat megelőző időszakokban társadalmi hovatartozástól függően sújtott le a törvény ereje­­ a keresztre feszítés az ókori Rómában például ki­fejezetten az idegenek és rab­szolgák „kiváltsága” volt. Szakmailag alapos, bőséges írott és képi forrásanyagra tá­maszkodó, olvasmányos isme­retterjesztő munka jelent így meg a könyvesboltokban. Egy közkedvelt módszer volt többek között a kerékbetörés

Next