Új Néplap, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)

2019-04-11 / 85. szám

2 KÖLTÉSZET NAPJA Versek ma Szabó Lilla Laura lilla.szabo@mediaworks.hu _ Kapocsként működnek, múltat és jelent összekötve O­h szív! nyugodj! Vad boróka hegyén, szerelem szólal, incseleg felém, pirkadó madár, karcsú, koronás, de áttetsző, mint minden látomás. Hogy egy-egy lélek számára milyen delejező erő lakik a rímek­be szedett, mélyről jövő mondanivalókban, arra nehéz válaszolni. Ám talán mindenki tud említeni legalább egy olyan verset, mely megérinti. Számomra például József Attilától az Óh szív! Nyu­godj! - melyből fönt is idézek - képes időről időre más élményt adni. A költészet napja is éppen a zseniális költőhöz kapcsoló­dik, hiszen ez a dátum az ő születésnapja. Tragikus emberi sor­sa páratlan életművet hagyott maga után. Alkotásai a má­nak is üzennek. Sőt, versein túl az életéhez kötődő, kincs­ként megmaradt levelek szin­tén. Nővérének sorairól példá­ul cikkünkben olvashatnak. De hol van a mai modern világban a rímes gondolatok helye? Kíváncsiak vagyunk egyáltalán még rájuk? A jelenkor szakadatlan technikai forradalma ellenére a versek­nek igenis van létjogosultságuk! Csak a „köntös” változott. Évek óta nagy sikerű például az a kezdeményezés, melyet napjaink is­mert, fiatal zenészei indítottak. A rapperek, zenekarok, énekesek különleges produkciókba bújtatva adnak új életet neves alkotá­soknak. Többek között Petőfi Sándor, József Attila, Csokonai Vi­téz Mihály művei kaptak zenei alapot, modern szövegű átkötése­ket. Az eredeti sorok változatlanok, a mondanivaló a fiatalabb kö­zönséghez is eljut. Az eredmény pedig: verseket ismerő és szere­tő tinik, akik szívesen tanulják, hallgatják a „kötelezőket”. Hálás tanárok, felnőttek, akik maguk is örömüket lelik az újragondolt klasszikusokban. Szinte hihetetlen hogy ezek a költemények ily’ módon képesek alkalmazkodni, új korokba olvadni... Talán pont ezért válnak halhatatlanná. Kapocsként mű­ködnek, összekötve a múltat a jelennel olyan kérdések, té­mák kapcsán, melyeknek nem csak a költészet napján, ha­nem mindig megvan az aktualitása az emberi létezésben. Elszavalták, amit a szívük diktált KARCAG Amit szívedbe rejtesz címmel hívta költészet na­pi verses délutánra a Déryné Kulturális Központ a Csoko­nai Könyvtárba a karcagi és kisújszállási szépkorúakat. A magyar költészet nap­járól, József Attiláról, a ver­sek fontosságáról Szepesi Ti­bor igazgató emlékezett meg, majd Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét mond­ta el a megjelenteknek. Ezt kö­vetően tizenkét szépkorú osz­totta meg kedvenc költemé­nyét vagy épp saját maga gon­dolatait a versszerető közön­séggel. Ezt követően Szabó Péterné gyermekkönyvtáros Ady Endre életéről először fo­tót töltetett ki az idősekkel, és míg azt kollégái javítot­ták, addig beszélt a nagysze­rű költő életéről, munkássá­gáról a megjelenteknek. Daróczi Erzsébet Mátyásné Kiss­ Pál Róza saját verseit mondta el Fotó: D. E. > 2019. ÁPRILIS 11., CSÜTÖRTÖK József Etelka sorai megváltoztathatják a vélekedést Levelet ve­tett a fiók Érdekes, József Attilá­hoz köthető levelet őriz az öcsödi polgármester, Mol­nár Bálint. A településve­zető fiókjában lapuló, Jó­zsef Etustól származó vis­­­szaemlékezés talán meg­változtatja a vélekedést, miszerint a tiszazugi tele­pülésen élő emberek ta­nulatlanok és kegyetlenek voltak. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu ÖCSÖD A dolgok változnak. A vers örök - vallotta József At­tila, akinek születésnapja, ápri­lis 11-e ma már a költészet nap­ja is. Ismeretes, költőnk Öcsö­dön élt egy rövid ideig testvéré­vel, Etussal. Az Országos Gyer­mekvédő Liga 1910 tavaszán vitte őket Gombai Ferenc pa­rasztgazdához, mivel az édes­anya akkortájt nem tudta eltar­tani gyermekeit. József Attila az öcsödi református elemi is­kolában kezdte meg tanulmá­nyait 1911-ben. Egy tanév múl­va, 1912 júniusában a két test­vér hazatérhetett. Öcsöd az irodalomtörténet­be „kegyetlen” faluként került be. József Attila a Curriculum Vitaeben arról írt, hogy a mű­veletlen helyiek Pistának szó­lították, mondván, Attila név nincsen. A Szabad ötletek jegy­zékében pedig már ki is mond­ja, amit addig nem: „Öcsödön rossz volt”. De tényleg az volt? Vajon va­lóban ütötték-verték a kisfiút „csizmás” iskolatársai és neve­lőapja, ahogy azt a költő később állította? Vagy csak az évek múltával lett a településen eltöl­tött két év egyre sötétebb Attila fejében? A helyiek kifejezetten sérelmezik, hogy ha szóba ke­rül József Attila gyermekkora községükre ujjal mutogatnak. - Szeretnénk a ma is élő tév­hitet eloszlatni, miszerint Öcsö­dön minden és mindenki rossz volt - mondja Jordán Ágnes, a helyi József Attila Emlék­ház vezetője. Egy-egy tárlatve­zetéskor, a költőről szóló elő­adáskor Ágnes mindig elme­séli, hogy Attila nővére, Etelka visszaemlékezése szerint test­vérét Öcsödön mindössze két­szer verte meg Gombai Ferenc, és ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy a József gyerekek nevelőintézetisek voltak. Sze­rinte akkoriban falu-, sőt or­szágszerte elfogadott dolog volt ez a fajta büntetés a családok­ban. Szabolcsi Miklós József Atti­la pályakezdése című művében így idézi Etust: „Gombaiék ren­des emberek voltak; volt szán­tójuk, egy kis konyhakertjük, két disznójuk, két lovuk, egy szekerük, de nem fuvaroztak vele”. Jordán Ágnes szerint ha­sonlóképpen nyilatkoztak erről később a szomszédok, rokonok és más helyiek is. Molnár­ Bálin­t­­ polgármes­ter fiókjából egy érdekes levél is előkerül, melyet most az Új Néplap olvasóinak is megmu­tat. A levelet József Etus írta 1997 júliusában: „Emlékeim az öcsödi napokra szépek. (...) Szá­momra ma is kedves minden emlék. Csodás az eperfa, ahol ágain ülve tanulom hangosan a tatárjárásról szóló történteimet, és nézzük Attilával a felettünk átúszó Zeppelint. Szerettem volna végigjárni ezt az akácos, napsugaras utcát, ahol oly’ bol­dogan siettünk Attila öcsém­mel, kis kezét fogva barátkoz­ni egy családhoz, akinek két fia mindig szívesen játszott velünk (...) a Gombaiék háza előtt.”­­ Ezt a levelet tehát Atti­la nővére, Etus küldte Enyedi Antalnénak, aki a helyi ragad­ványnevekről írt egy könyvet. Művét Etusnak is elpostázta, aki e kedves levéllel köszön­te meg az öcsödi pedagógus figyelmességét. A hozzám ke­rült levelet most „közkinccsé” teszem, bízva abban, ha las­san is, de megváltozik a kép az irodalomkedvelőkben a „Jó­zsef Attila-verő Öcsödről” - re­ménykedik a településvezető. Hozzáteszi, ez az emlék is ha­marosan bekerül az emlékház gyűjteményébe, ott bárki elol­vashatja Etus visszaemlékezé­sét a faluról, reálisabb képet kapva arról a bizonyos három évről, melyet a József testvérek Öcsödön töltöttek. A nemrég előkerült, József Etelka által írt levél szerint nem is volt olyan rossz az élet Öcsödön - mutatja Molnár Bálint­Fotó: Joó Zsuzsa Egyhetes párizsi utat sorsolnak ki A József Attila Emlékháznál a költő születésnapján minden évben megemlékeznek Attila életéről, Öcsödön töltött éve­iről és haláláról. Ez ma sem marad el. Délután egy órakor megkoszorúzzák az emlékház falán lévő emléktáblát. Ezen a napon mutatják be ugyanakkor hivatalosan Bu­dapesten a „Visz a vonat" nevű programsorozatot is, mely a József Attila-emlékhe­­lyek közreműködésével indul. A kezdeményezésben öt tele­pülés vesz részt: Balatonszár­szó, Szabadszállás, Öcsöd, Makó és a budapesti IX. kerü­let. Céljuk József Attila költé­szetének népszerűsítése.­­ Programunkban arra buz­dítunk mindenkit, hogy lá­­ togasson el a József Attila­­ emlékhelyekre, ismerje meg még jobban költőnket. Min­den résztvevő egy kis köny­vecskét kap az első telepü­lésen, amibe aztán pontokat gyűjthet, méghozzá a többi emlékhelyen. A legtöbb pon­tot összegyűjtők között egy egyhetes párizsi utazást sor­solunk ki - meséli Molnár Bálint polgármester. Még határon túlról is érkeztek irodalmi művek a felhívásra Fényt vitt életükbe a pályázat SZOLNOK Minden eddiginél több alkotás érkezett idén a Fé­nyek Vakondja elnevezésű pá­lyázatra, melynek eredményét tegnap hirdették ki a Verseghy Ferenc Könyvtárban. A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete immár nyolcadik alkalommal hirdette meg nem csak látássérült amatőr alko­tók körében irodalmi pályá­zatát. Ezúttal „a tükör témá­jában, de semmiképp sem tü­körírásban alkotott műveket” kértek a jelentkezőktől. A fel­hívásra idén is az egész ország területéről, sőt, határon túlról is érkeztek be jeligével ellátott írások. Egy pályázó külön-kü­­lön jeligével ellátva több mű­vet is versenyeztethetett. Ös­­­szesen nyolcvanöt pályamun­ka érkezett be. A műveket háromtagú zsűri bírálta el: az önálló kötetekkel is rendelkező dr. Berényi Imré­­né, az aktív korában lapot szer­kesztő Szabóné Kovács Rózsa és Hajdúné Árkosi Erika könyvtá­ros. A nyertesek személyéről ez­úttal az egyesület költészet na­pi rendezvényén hullt le a lepel. Legjobbnak Vígh Erika művét ítélték a bírák, a második és harmadik helyezett pályamű pedig Bagolyné Szűcs Andrea tollából született. K. B. A tegnapi rendezvényen a látássérültekből álló Landini együttes is vendégszerepelt Fotó: Csabai István Látogasson el hírportálunkra! SZOLJON.hu Költészet és ének SZOLNOK Költészet napi kamaraestet rendezett tegnap a me­gyeszékhely Verseghy Ferenc Könyvtárának Verseghy szalon­jában az ötvenéves Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus. Az est vendégei Molnár Nikolett és Horváth Gábor, a Szolnoki Szigligeti Színház művészei voltak. Fotó: Csabai István

Next