Új Néplap, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-11 / 85. szám
2 KÖLTÉSZET NAPJA Versek ma Szabó Lilla Laura lilla.szabo@mediaworks.hu _ Kapocsként működnek, múltat és jelent összekötve Oh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén, szerelem szólal, incseleg felém, pirkadó madár, karcsú, koronás, de áttetsző, mint minden látomás. Hogy egy-egy lélek számára milyen delejező erő lakik a rímekbe szedett, mélyről jövő mondanivalókban, arra nehéz válaszolni. Ám talán mindenki tud említeni legalább egy olyan verset, mely megérinti. Számomra például József Attilától az Óh szív! Nyugodj! - melyből fönt is idézek - képes időről időre más élményt adni. A költészet napja is éppen a zseniális költőhöz kapcsolódik, hiszen ez a dátum az ő születésnapja. Tragikus emberi sorsa páratlan életművet hagyott maga után. Alkotásai a mának is üzennek. Sőt, versein túl az életéhez kötődő, kincsként megmaradt levelek szintén. Nővérének sorairól például cikkünkben olvashatnak. De hol van a mai modern világban a rímes gondolatok helye? Kíváncsiak vagyunk egyáltalán még rájuk? A jelenkor szakadatlan technikai forradalma ellenére a verseknek igenis van létjogosultságuk! Csak a „köntös” változott. Évek óta nagy sikerű például az a kezdeményezés, melyet napjaink ismert, fiatal zenészei indítottak. A rapperek, zenekarok, énekesek különleges produkciókba bújtatva adnak új életet neves alkotásoknak. Többek között Petőfi Sándor, József Attila, Csokonai Vitéz Mihály művei kaptak zenei alapot, modern szövegű átkötéseket. Az eredeti sorok változatlanok, a mondanivaló a fiatalabb közönséghez is eljut. Az eredmény pedig: verseket ismerő és szerető tinik, akik szívesen tanulják, hallgatják a „kötelezőket”. Hálás tanárok, felnőttek, akik maguk is örömüket lelik az újragondolt klasszikusokban. Szinte hihetetlen hogy ezek a költemények ily’ módon képesek alkalmazkodni, új korokba olvadni... Talán pont ezért válnak halhatatlanná. Kapocsként működnek, összekötve a múltat a jelennel olyan kérdések, témák kapcsán, melyeknek nem csak a költészet napján, hanem mindig megvan az aktualitása az emberi létezésben. Elszavalták, amit a szívük diktált KARCAG Amit szívedbe rejtesz címmel hívta költészet napi verses délutánra a Déryné Kulturális Központ a Csokonai Könyvtárba a karcagi és kisújszállási szépkorúakat. A magyar költészet napjáról, József Attiláról, a versek fontosságáról Szepesi Tibor igazgató emlékezett meg, majd Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét mondta el a megjelenteknek. Ezt követően tizenkét szépkorú osztotta meg kedvenc költeményét vagy épp saját maga gondolatait a versszerető közönséggel. Ezt követően Szabó Péterné gyermekkönyvtáros Ady Endre életéről először fotót töltetett ki az idősekkel, és míg azt kollégái javították, addig beszélt a nagyszerű költő életéről, munkásságáról a megjelenteknek. Daróczi Erzsébet Mátyásné Kiss Pál Róza saját verseit mondta el Fotó: D. E. > 2019. ÁPRILIS 11., CSÜTÖRTÖK József Etelka sorai megváltoztathatják a vélekedést Levelet vetett a fiók Érdekes, József Attilához köthető levelet őriz az öcsödi polgármester, Molnár Bálint. A településvezető fiókjában lapuló, József Etustól származó visszaemlékezés talán megváltoztatja a vélekedést, miszerint a tiszazugi településen élő emberek tanulatlanok és kegyetlenek voltak. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu ÖCSÖD A dolgok változnak. A vers örök - vallotta József Attila, akinek születésnapja, április 11-e ma már a költészet napja is. Ismeretes, költőnk Öcsödön élt egy rövid ideig testvérével, Etussal. Az Országos Gyermekvédő Liga 1910 tavaszán vitte őket Gombai Ferenc parasztgazdához, mivel az édesanya akkortájt nem tudta eltartani gyermekeit. József Attila az öcsödi református elemi iskolában kezdte meg tanulmányait 1911-ben. Egy tanév múlva, 1912 júniusában a két testvér hazatérhetett. Öcsöd az irodalomtörténetbe „kegyetlen” faluként került be. József Attila a Curriculum Vitaeben arról írt, hogy a műveletlen helyiek Pistának szólították, mondván, Attila név nincsen. A Szabad ötletek jegyzékében pedig már ki is mondja, amit addig nem: „Öcsödön rossz volt”. De tényleg az volt? Vajon valóban ütötték-verték a kisfiút „csizmás” iskolatársai és nevelőapja, ahogy azt a költő később állította? Vagy csak az évek múltával lett a településen eltöltött két év egyre sötétebb Attila fejében? A helyiek kifejezetten sérelmezik, hogy ha szóba kerül József Attila gyermekkora községükre ujjal mutogatnak. - Szeretnénk a ma is élő tévhitet eloszlatni, miszerint Öcsödön minden és mindenki rossz volt - mondja Jordán Ágnes, a helyi József Attila Emlékház vezetője. Egy-egy tárlatvezetéskor, a költőről szóló előadáskor Ágnes mindig elmeséli, hogy Attila nővére, Etelka visszaemlékezése szerint testvérét Öcsödön mindössze kétszer verte meg Gombai Ferenc, és ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy a József gyerekek nevelőintézetisek voltak. Szerinte akkoriban falu-, sőt országszerte elfogadott dolog volt ez a fajta büntetés a családokban. Szabolcsi Miklós József Attila pályakezdése című művében így idézi Etust: „Gombaiék rendes emberek voltak; volt szántójuk, egy kis konyhakertjük, két disznójuk, két lovuk, egy szekerük, de nem fuvaroztak vele”. Jordán Ágnes szerint hasonlóképpen nyilatkoztak erről később a szomszédok, rokonok és más helyiek is. Molnár Bálint polgármester fiókjából egy érdekes levél is előkerül, melyet most az Új Néplap olvasóinak is megmutat. A levelet József Etus írta 1997 júliusában: „Emlékeim az öcsödi napokra szépek. (...) Számomra ma is kedves minden emlék. Csodás az eperfa, ahol ágain ülve tanulom hangosan a tatárjárásról szóló történteimet, és nézzük Attilával a felettünk átúszó Zeppelint. Szerettem volna végigjárni ezt az akácos, napsugaras utcát, ahol oly’ boldogan siettünk Attila öcsémmel, kis kezét fogva barátkozni egy családhoz, akinek két fia mindig szívesen játszott velünk (...) a Gombaiék háza előtt.” Ezt a levelet tehát Attila nővére, Etus küldte Enyedi Antalnénak, aki a helyi ragadványnevekről írt egy könyvet. Művét Etusnak is elpostázta, aki e kedves levéllel köszönte meg az öcsödi pedagógus figyelmességét. A hozzám került levelet most „közkinccsé” teszem, bízva abban, ha lassan is, de megváltozik a kép az irodalomkedvelőkben a „József Attila-verő Öcsödről” - reménykedik a településvezető. Hozzáteszi, ez az emlék is hamarosan bekerül az emlékház gyűjteményébe, ott bárki elolvashatja Etus visszaemlékezését a faluról, reálisabb képet kapva arról a bizonyos három évről, melyet a József testvérek Öcsödön töltöttek. A nemrég előkerült, József Etelka által írt levél szerint nem is volt olyan rossz az élet Öcsödön - mutatja Molnár BálintFotó: Joó Zsuzsa Egyhetes párizsi utat sorsolnak ki A József Attila Emlékháznál a költő születésnapján minden évben megemlékeznek Attila életéről, Öcsödön töltött éveiről és haláláról. Ez ma sem marad el. Délután egy órakor megkoszorúzzák az emlékház falán lévő emléktáblát. Ezen a napon mutatják be ugyanakkor hivatalosan Budapesten a „Visz a vonat" nevű programsorozatot is, mely a József Attila-emlékhelyek közreműködésével indul. A kezdeményezésben öt település vesz részt: Balatonszárszó, Szabadszállás, Öcsöd, Makó és a budapesti IX. kerület. Céljuk József Attila költészetének népszerűsítése. Programunkban arra buzdítunk mindenkit, hogy lá togasson el a József Attila emlékhelyekre, ismerje meg még jobban költőnket. Minden résztvevő egy kis könyvecskét kap az első településen, amibe aztán pontokat gyűjthet, méghozzá a többi emlékhelyen. A legtöbb pontot összegyűjtők között egy egyhetes párizsi utazást sorsolunk ki - meséli Molnár Bálint polgármester. Még határon túlról is érkeztek irodalmi művek a felhívásra Fényt vitt életükbe a pályázat SZOLNOK Minden eddiginél több alkotás érkezett idén a Fények Vakondja elnevezésű pályázatra, melynek eredményét tegnap hirdették ki a Verseghy Ferenc Könyvtárban. A Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete immár nyolcadik alkalommal hirdette meg nem csak látássérült amatőr alkotók körében irodalmi pályázatát. Ezúttal „a tükör témájában, de semmiképp sem tükörírásban alkotott műveket” kértek a jelentkezőktől. A felhívásra idén is az egész ország területéről, sőt, határon túlról is érkeztek be jeligével ellátott írások. Egy pályázó külön-külön jeligével ellátva több művet is versenyeztethetett. Összesen nyolcvanöt pályamunka érkezett be. A műveket háromtagú zsűri bírálta el: az önálló kötetekkel is rendelkező dr. Berényi Imréné, az aktív korában lapot szerkesztő Szabóné Kovács Rózsa és Hajdúné Árkosi Erika könyvtáros. A nyertesek személyéről ezúttal az egyesület költészet napi rendezvényén hullt le a lepel. Legjobbnak Vígh Erika művét ítélték a bírák, a második és harmadik helyezett pályamű pedig Bagolyné Szűcs Andrea tollából született. K. B. A tegnapi rendezvényen a látássérültekből álló Landini együttes is vendégszerepelt Fotó: Csabai István Látogasson el hírportálunkra! SZOLJON.hu Költészet és ének SZOLNOK Költészet napi kamaraestet rendezett tegnap a megyeszékhely Verseghy Ferenc Könyvtárának Verseghy szalonjában az ötvenéves Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus. Az est vendégei Molnár Nikolett és Horváth Gábor, a Szolnoki Szigligeti Színház művészei voltak. Fotó: Csabai István