Új Néplap, 2019. november (30. évfolyam, 254-278. szám)
2019-11-02 / 254. szám
2 MEGYEI KÖRKÉP (D)öntés? Szabó Lilla Laura lilla.szabo@mediaworks.hu A „beteg” nem képes meglátni, hogy bajban van Tiszta vagyok. Megmentettem a saját életemet. Kibékültem a családommal - ezek gyógyult emberek mondatai. Azoké a bátraké, akik képesek voltak eltépni függőségük láncait. Cikkünkben róluk és a kitartásuk ajándékairól olvashatnak. A szenvedélybetegségek közül a legelterjedtebb talán az alkoholizmus. A tévhitek ellenére elsősorban az italfogyasztás rendszerességén van a hangsúly, nem a mennyiségén, így a mindennapi „de csak egy sör volt!” nem mentség. Az már figyelmeztetés. A tagadás pedig kéz a kézben jár a függőséggel. A „beteg” nem képes meglátni, hogy bajban van. Pedig a külső jelek egyre gyűlnek. A szervezet idővel komoly tünetekkel figyelmeztet, a családi és társas kapcsolatok változásairól ne is beszéljünk. De sokszor ez sem elég. Egy alkoholistával egy fedél alatt élni nem azért nehéz, mert megbízhatatlan, ingadozó kedélyállapotú vagy éppen agresszív. A tehetetlenség a legkiábrándítóbb a helyzetben. Szinte őrjítő a tudat, hogy nem létezik megoldás. Hiszen „ő jól van, neki nem kell segítség.” Ez a hozzáállás végül ellehetetleníti az együttélést. Ha pedig nincs hajlandóság a változtatásra, akkor a család és a barátok lépnek ki az ördögi körből. Nem tudom, milyen érzés lehet függőnek lenni, de jól ismerem a másik, tehetetlen oldalt. Ezért csodálom azokat, akik szembenéznek a démonaikkal, és elindulnak azon a rögös úton, ami egy vélhetően jobb, de mindenképpen tiszta élet felé vezet. Hiszen segíteni csak annak lehet, aki hagyja. Az első lépés pedig azzal kezdődik, hogy őszinték lesznek. Önmagukhoz. Jövőre felújítják a szolnoki vonalat BUDAPEST/CEGLÉD/SZOLNOK Új korszak nyílik a személyszállításban 2020 februárjától a KISS emeletes motorvonatok forgalomba állásával a legforgalmasabb Budapest- Cegléd-Szolnok és Budapest- Vác-Szob elővárosi vasútvonalakon. A szolnoki vonalon tapasztalható problémák kezelése, a menetrendszerűség biztosítása és az utasok megfelelő szintű kiszolgálása érdekében a MÁV Zrt. jövőre mintegy hatmilliárd forintot csoportosít át, hogy a Budapest-Cegléd-Szolnok vonal kritikus szakaszainak állapotán javítson. A Nyugati pályaudvar és a Kőbánya-Kispest közötti szakaszon jelenleg negyven-hatvan kilométer per órás sebességkorlátozás van érvényben - tudtuk meg a MÁV Zrt. kommunikációs igazgatóságától. Várhatóan 2020 áprilisában megkezdődhet a pályaszakasz felújítása. A munkálatok keretében megtörténik a vágányok felújítása - többek között az ágyazat, a felépítmény, a váltók cseréje -, szükség szerint a biztosítóberendezés és a felsővezeték javítása. A munkálatok a tervek szerint várhatóan hat hónapot vesznek igénybe, ezután megszűnik a sebességkorlátozás, így visszaállhat a nyolcvan kilométer per órás sebesség a szakaszon. A munkálatok hat hónapot vesznek igénybe, ezután megszűnik a sebességkorlátozás A Kőbánya-Kispest és Cegléd-Szolnok közötti szakaszon szükség szerint további felújítást és karbantartást végez a MÁV a menetrend szerinti közlekedés javítása érdekében. Czakó Nóra SZANDASZOLC a tavalyi nagy sikerre való tekintettel csütörtökön este ismét megrendezték a Szandai „Tökös futást", melynek célja a közösségépítés és a mozgás szeretetének népszerűsítése. A halloween szellemében Petrovay Zoltán, a Szandai Futóklub elnöke üdvözölte a Lengyel Antal téren szép számmal megjelent és jelmezbe öltözött gyerekeket, illetve felnőtteket. Fotó: Kiss János 2019. NOVEMBER 2., SZOMBAT (Folytatás az 1. oldalról) SZOLNOK Az alkoholizmus, a szenvedélybetegség hazánkban is komoly problémát jelent. A borozgatás, a közös sörözés, az ünnepi koccintás szerves részét képezi kulturális szokásainknak, a túlzott italfogyasztás azonban könnyen a függőség, a szenvedélybetegség útjára viszi az arra hajlamosakat. Leszokni viszont nagyon nehéz, ezért is bírnak nagy jelentőséggel az önsegítő klubok, ahol a leszokást elhatározók több évtizede „tiszta” sorstársak példájából is erőt meríthetnek. Legénykoromban eljártunk szórakozni, és nem volt semmi problémám. Még azt sem mondhatom, hogy azért csúsztam bele az alkoholizmusba, mert vitt a társaság, háromnegyed részük nem is nagyon ivott. A családi körülményeim sem indokolták. Egyszerűen csak megtörtént - tárta elénk történetét az újszászi Kovács Gábor. - Egyre többet ittam. Először az tűnt fel, hogy reggelente annyira remegett a kezem, hogy egy sort sem tudtam leírni, míg meg nem ittam egy féldecit, később ennyi már nem is volt elég. De eleinte azt gondoltam, ó, én bármikor le tudok mondani az italról. Nem így volt. Végül egy áprilisi estén úgy berúgtam, hogy másnap reggel csak a kerítésben fogódzkodva jutottam el az orvoshoz, mert egyszerűen nem bírtam menni. Otthon laktam még, és anyukámék azt mondták, ha belekeveredtél az italozásba, gyere is ki belőle. Ezután volt egy időszak, amikor nem nagyon ittam. Dolgoztam, megnősültem, családot alapítottam. De másfél év múlva megint kezdődtek a gondok. 1994 táján már mindennapossá vált, hogy ittam, míg végül a munkahelyemen is azt mondták, kezdjek valamit magammal, különben el kell, hogy küldjenek. Lakatos munkát végeztem, nagy zárszelvényeket és egyebeket daraboltam, ilyen gépekkel pedig veszélyes dolgozni. A munkahelyemre vezető úton azonban három kocsma is volt, így nagyon erős elhatározás kellett a változtatáshoz. Orvos is mondta, hogy jó lenne leállni, különben jönnek a máj- és egyéb problémák. Szerencsémre májusban alakult meg Újszászon a pszichiátriai osztályon egy klub, melyet az egyik kocsmáros vezetett, és ő hívott maguk közé. Eleinte aggódtam, mi lesz, ha alkoholisták közé keveredem. Velük fogok inni? De addig biztattak, hogy végül csak elmentem. Nem bántam meg. Valójában nagyon beteg voltam, az elvonási tünetek nálam is jelentkeztek, még jó, hogy kaptam rá gyógyszereket. Ahhoz viszont, hogy sikerüljön kilábalnom a függőségből, kellett a klub segítsége. Később már az is visszatartó erő volt, ha arra gondoltam, hogy mit szólnának, ha úgy mennék közéjük, hogy bedobtam egy féldecit... Ez a klubok egyik nagy előnye! Kezdetben nagyon kívántam az italt, volt, hogy három hétig kerülő úton mentem munkába, nehogy összefussak olyannal, aki a kocsmából jön. Családban nem kaptam segítséget, bizonyára elhamarkodtam a nősülést, nem igazán illettünk össze, és otthon inkább még itattak is, ha azt akarták, ne vegyék észre ezt-azt. Húsz ivás nélküli év után megint előjött a vágy, hogy pohár után nyúljak, és féltem, hogy nem tudom megállni. Szerencsére már jól ismertek Szolnokon az Önkéntes Centrumban, ahol kijelentettem: na, ami most önkéntes munka adódik, az mind az enyém! Az ivás ugyanis egy pótcselekvés, és ha nem talál helyette valami mást az ember, akkor nagyon könnyű visszaesnie. A leszokás kezdetén - mikor már nem ittam, de még nagyon kínlódtam - elhatároztam, ha sikerül kigyógyulnom az alkoholizmusból, minden energiámat az önkéntes munkába fogom fektetni, így is lett. Azóta is segítek, ahol csak tudok, de most már azért, mert örömet okoz, szeretek emberek között lenni, és jólesik, ha az utcán megszólítanak, felismernek, akikkel ruhatárosként ételosztáson találkoztam. Iskolásoknak pedig rendszeresen tartunk megelőzési céllal előadást az alkoholfogyasztás veszélyeiről, saját tapasztalatból erről hitelesen tudok beszélni - hangsúlyozta Gábor. A hetvenkét éves szolnoki K. András harmincnégy éve tette le poharát. - Nálam az okozta a bajt, hogy nem bírta a szervezetem az alkoholt. Volt, amikor bedobtam három sört meg két felest, és gond nélkül hazaballagtam, máskor viszont felhajtottam egy üveg sört és szinte négykézláb jutottam haza. De majd’ mindennap megittam egy-két sört munka után a közeli kocsmában. Aztán már egy-egy berúgás után olyan gyengeség fogott el, hogy jártányi erőm sem maradt, megesett, hogy egy hétig enni sem bírtam, mégsem tudtam türtőztetni magam. Végül orvosnál kötöttem ki. 1985-ben kórházba kerültem, és figyelmeztettek, hogy így nem fogom sokáig húzni. Harmincnyolc éves voltam... Úgy döntöttem, megpróbálok lemondani az alkoholról. De ez nem ment orvosi segítség nélkül. És amíg benne voltam a mókuskerékben, azt hittem, nagyon sok a barátom, de ahogy letettem a poharat, kiderült, csak ivócimboráim voltak. Még arra sem volt hajlandó egyikük se, hogy meglátogasson a kórházban. Onnan kikerülve pedig borzalmas volt nap mint nap szembesülni az emberek előítéleteivel, piásnak, részegesnek mondtak, ráadásul pont olyanok bélyegeztek meg, akiknek reszketett a keze az italtól. Szerencsém volt, hogy a feleségem és a lányom mindvégig kitartott mellettem, az a jellemző ugyanis, ha valaki beleesik a gödörbe, eldobja az illetőt az asszony, a család. Rengetegen így lesznek hajléktalanok. De az is nagy gond, hogy a közvélemény még mindig nem fogadja el azt, aki nem fogyaszt alkoholt, az ilyen embert lenézik, kiközösítik - vallotta meg a nyugdíjas férfi. - Sokan kérdezték már tőlem, miért járok alkoholizmus ellenes klubba. Azért, mert itt megértő közösségre találok. S, hogy mit kaptam én e mozgalomtól? Legalább harminc évet! És régen, ha elmentünk például kirándulni, nem azt néztük, milyen szép a táj, csak azt, hogy hol az első kocsma, nem is tudtunk tiszta érzéssel örülni másnak. Ma már élvezni tudom azt is, ha szépen süt a nap. Rémálomnak érzem, ha azt álmodom, hogy a régi srácokkal borozgatunk. Kovács Berta Küzdelmes a leszokás, segítség nélkül nagyon nehéz letenni a poharat Kovács Gábor évek óta a Reneszánsz Alkoholizmus Ellenes Klub vezetőjeként tevékenykedik Fotó: Kovács Berta Az alkoholizmus is egyfajta betegség Vannak, akik tízszer is felhagynak az ivással, mégsem sikerül leszokniuk, mert nincs, aki fogja a kezüket - mutatott rá K. András. - Van egy idézet, ami nagyon találó: „nem az a lényeg, hogy hányszor fogsz padlót, hanem, hogy hányszor állsz föl onnan." Sajnos alkoholbetegeknél nagyon rossz a statisztika. A segítséget pedig sokan elutasítják, mondván, egyedül is megoldják. Pedig nem. Az is gond, hogy míg régen főként betegségként tekintettek az alkoholizmusra, és ha valaki elvonóra ment, kiírták betegállományba akár több hónapra is, míg manapság, ha emiatt táppénzre akar menni valaki, azt mondják, mehetsz, de vissza se gyere. Látogasson el hírportálunkra! SZOLJON.hu