Katolikus gimnázium, Szombathely, 1907
korúak s itt Ostfiasszonyfán ismerkedtek meg. Ez időtől kezdve a legbizalmasabb rokoni viszonyban állnak, többször együtt laknak, utaznak s 1839ADI 1849- ju^- *9‘*S» tehát sírig tartó levelezést folytatnak. Orlai Sopronban végezte a líceum szónoklati évét. Alatta jár egy osztálylyal unokaöccse Salkovics Károly. Amint vizsgálataikat 1839. június végén elvégezték, beállít a két diákhoz Salkovits Péter mérnök, hogy mindkettőjüket a nagyvakációra Ostfiasszonyfára vigye, így szól hozzájuk : »Ott fogjátok találni Petrovics Sándort is. Legutóbb Selmecen járt iskolába, de az ott időző német színészekkel annyira összepajtáskodott, hogy miattok iskoláját elhanyagolta. Tanárai ezért megdorgálták s mivel ez sem használt, az iskolából való kitiltással fenyegették. Viseletéről atyja is értesíttetett, ki ez időben anyagi csapások következtében tönkrejutott s ily állapotában tanulását elhanyagoló fiát nem tartotta érdemesnek arra, hogy keserves keresményéből költsön reá s további gondoskodását megtagadta tőle. A makacs fiú ahelyett, hogy atyja bocsánatát kérte volna, tél derekán otthagyta az iskolát s hosszas koborlás után Pestre került, hol a Nemzeti Színház körül szolgálatot tett. Mihály öcsém, ki Fehérvárról gyakran bejárt Pestre s ilyenkor a színházat is meg szokta látogatni, itt találkozott vele s magához vitte Fehérvárra, honnan őt hozzám küldé. Ha látom, hogy szinészi ábrándjaival felhagy, szándékom őt taníttatni s ha majd ősszel visszamentek Sopronba, őt is elküldöm oda veletek. Kár volna elvonni őt az iskolától, mert kitűnő eszü gyerek. Jól beszél németül, a latin klasszikusokat úgy érti, mint a magyar írókat, csinosan rajzol, irasa kitűnő szép, zongoráz egy keveset és verseket csinál.«*) *) L. Orlai adatait Fischer: Petőfi élete és művei. 56. 1.