Katolikus gimnázium, Szombathely, 1907

korúak s itt Ostfiasszonyfán ismerkedtek meg. Ez időtől kezdve a legbizalmasabb rokoni viszonyban állnak, több­ször együtt laknak, utaznak s 1839ADI 1849- ju^- *9‘*S» tehát sírig tartó levelezést folytatnak. Orlai Sopronban végezte a líceum szónoklati évét. Alatta jár egy osztálylyal unokaöccse Salkovics Károly. Amint vizsgálataikat 1839. június végén elvégezték, beállít a két diákhoz Salkovits Péter mérnök, hogy mindkettőjü­ket a nagyvakációra Ostfiasszonyfára vigye, így szól hozzájuk : »Ott fogjátok találni Petrovics Sándort is. Legutóbb Selmecen járt iskolába, de az ott időző német színészek­kel annyira összepajtáskodott, hogy miattok iskoláját el­hanyagolta. Tanárai ezért megdorgálták s mivel ez sem használt, az iskolából való kitiltással fenyegették. Visel­e­­téről atyja is értesíttetett, ki ez időben anyagi csapások követ­keztében tönkrejutott s ily állapotában tanulását elhanyagoló fiát nem tartotta érdemesnek arra, hogy keserves keres­ményéből költsön reá s további gondoskodását megtagadta tőle. A makacs fiú ahelyett, hogy atyja bocsánatát kérte volna, tél derekán otthagyta az iskolát s hosszas kobor­lás után Pestre került, hol a Nemzeti Színház körül szolgála­tot tett. Mihály öcsém, ki Fehérvárról gyakran bejárt Pestre s ilyenkor a színházat is meg szokta látogatni, itt találkozott vele s magához vitte Fehérvárra, honnan őt hozzám küldé. Ha látom, hogy szinészi ábrándjaival fel­hagy, szándékom őt taníttatni s ha majd ősszel vissza­mentek Sopronba, őt is elküldöm oda veletek. Kár volna elvonni őt az iskolától, mert kitűnő eszü gyerek. Jól beszél németül, a latin klasszikusokat úgy érti, mint a magyar írókat, csinosan rajzol, irasa kitűnő szép, zongo­­ráz egy keveset és verseket csinál.«*) *) L. Orlai adatait Fischer: Petőfi élete és művei. 56. 1.

Next