Szövetkezeti Élet, 1977 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

I fJAMFAHK AZ ÉTLAPON Februárban megnyílik az egri, új vendéglátó kombinát Évek óta meglehetősen nagy építkezés színhelye az egri Felszabadulás tér, pon­tosabban : az autóbusz-pá­lyaudvar melletti terület. Jókora tömb a készülő új létesítmény, amelyben a ta­nácsi építők a tervezett 42 korszerű, kényelmes lakást már átadták rendeltetésé­nek, december közepén pe­dig megkezdődött a csatla­kozó épületrészek — a me­gyeszékhely egyben pedig az egész megye legjelentő­sebb lakberendezési áruhá­zának, illetve a helyi áfész vendéglátóipari kombinátjá­nak *t műszaki átvétele is. Ez utóbbiak közül, a le­endő szövetkezeti önkiszol­gáló, valamint hagyományos rendszerű étteremben és az ezzel szomszédos büfében — a napokban jártunk. Szaki avatott kalauzoknak — Dá­vid Árpádnak, a szövetke­zet beruházási vezetőjének és Juhász József üzletveze­tőnek — a társaságában vet­­tük szemügyre a 13,2 millió forintos hálózatfejlesztés bontakozó egységeit Mint a séta alkalmával megtudtuk: a kivitelezés számottevő szövetkezeti ös­­­szefogás megnyilvánulása. A feladaton ugyanis — má­sok mellett — osztozott a gyöngyösi Mátravidéki Épí­tő- és Szakipari Szövetke­zet, az egri FÉMELEKTRO szövetkezet, a budapesti Fémfeldolgozó Szövetkezet, s a VOSZK is. A gyöngyösiek nevéhez fűződik a belső épí­tészeti munka, az ízléses faburkolat, a tetszetős ál­mennyezet, s a felső világítást szolgáló 142 — rézből ké­szült — lámpatest. Az egriek a hűtőkamra-rendszer sze­relését vállalták, a VOSZK a MÜART-tal közösen a feldolgozó, kiegészítő gépek­kel kapcsolatos tennivaló­kat végezte, a budapesti szövetkezet pedig a komp­lett hűtő-fűtő tálaló pulto­kat szállítoba. Míg a többi alvállalkozó közül például a miskolci VIMELUX a külső és belső reklámberen­dezésről, a KERIPAR főleg a konyhatechnikai felsze­relésről gondoskodott. Jel­lemző a munkák nagyságá­ra, értékére, hogy a gyön­gyösi asztalosok, lakatosok, villanyszerelők 800 ezer fo­rintnyi összegért dolgoztak, s csupán a miskolciak rek­lámberendezése 600 ezer fo­rintjába került a beruházó egri szövetkezetnek. A III. osztályúra tervezett önkiszolgáló étterem a kom­binát 626 négyzetméteres teljes alapterületén belül 276 négyzetméteren létesül, s az elképzelések szerint egyszerre 150 vendég ülhet majd itt asztalhoz. Reggel 7 órától este 21 óráig lesz nyitva, s konyhája lehetővé teszi, hogy délidőben az asz­talok legalább négyszer cse­réljenek gazdát Reggelire tejet, tejterméket, főtt páros debrecenit, virslit kínál, s rántottéval, tojásos sonká­val szolgál a betérőknek. Délelőtt 9-től zónaételekre vált a konyha, s ezekből nyolc-tíz fajtával — példá­ul gulyással, káposztával, pörkölttel, sülttel — igyek­szik kielégíteni a jelentkező igényeket. Ebédre pedig is­mét étlapot cserélnek, s 25 —30 féle finomságból nyúj­tanak bőséges választékot. Ennél a bemutatásos mód­szert választják:­ nemcsak kiírják a kapható ételek ne­veit, hanem mindjárt látha­tóvá is teszik a kínálatot. Az ajánlat fokozatosan szű­kül 15 óráig, majd ettől kezdve egészen a zárásig lényegében a délelőttihez hasonló kínálatot biztosítja, úgy, hogy még 20.30 órakor is kiszolgálja a vendéget. A II. osztályú hagyomá­nyos vendéglő 80 négyzet­­méteres lesz, s itt — az el­határozás szerint — kifo­gástalan kiszolgálás mellett, több régi ételspecialitást, sajátos egri, Heves megyei finomságot is biztosítanak. Csak egyetlen név az étlap­ról a basafánk, amelyet az Agria-napokon szeretnének először az asztalra tenni. A IV. osztályú büfét , amely egyébként megjelené­sében úgyszólván semmiben sem marad alatta a maga­sabb kategóriájú egységek­nek, több más mellett meg­kapja az amazokéhoz ha­sonló tardosi márványpado­zatot — 45 négyzetméteren kívánják berendezni, s ben­ne mindent megtesznek azért, hogy a sietős vendég olcsóbb áron is sok min­denhez hozzájusson. A vendéglátóipari kombi­nát — amely az „Expressz” nevet kapja — a munkák elhúzódása miatt, sajnos csak előreláthatóan febru­árban nyílik. (­ni) Mit hozott 1976? SZÁMVETÉS — KERECSENDEN Amikor eltelt 1974., min­denki azt mondta: évtizede­kig nem jöhet ilyen gondok­kal, megpróbáltatásokkal teli esztendő. Sajnos nem így lett, mert 1976 az egész magyar mező­­gazdaság számára sokkal több nehézséget hozott, mint 1974. A tagok és az alkalmazot­tak joggal aggódtak, vala­mennyiünket — és ez na­gyon is érthető — az fog­lalkoztatta, meglesz-e a re­mélt jövedelem, sikerül-e megalapozni a következő évet. Erre a két kérdésre keres­tünk választ a kerecsendi közös gazdaságban Détár Mihály elnöktől és Farkas István főkönyvelőtől. ÚJ SZAKVEZETŐK Mint kiderült, mindjárt a rajtnál sajátos problémák mutatkoztak. Ezeket ismer­teti az elnök. — Nagy feladatra vállal­koztunk, úgy döntöttünk: át­térünk a rendszerszerű gaz­dálkodásra a kukoricánál, a napraforgónál és a borsónál. Tudtuk, hogy ez a fontos tennivaló sokoldalúan kép­zett, gazdag gyakorlati is­meretekkel rendelkező irá­nyítókat kíván. Ezekben bi­zony nem bővelkedtünk, sőt néhányan még az alapvető követelményeknek sem fe­leltek meg. Ezért búcsút mondtunk nekik, s helyettük olyanokat alkalmaztunk,­­akikre valóban számítha­tunk, akik igyekvőek, tájé­kozottak, s ráadásul helyt is állnak. Az áttérés az újra mindig kisebb-nagyobb zökkenők­kel jár. Tavaly azonban köz­beszólt a rendkívül mostoha időjárás is . Községünk az ország aszályos részeinek centrumá­ban fekszik, így aztán ná­lunk minden negatívum hat­­ványozódott. A rendszerek­től várt sikerek elmaradtak, mégis valamennyire előbbre léptünk. Ennek igazolására említek most néhány kifeje­ző adatot. A búza négy má­zsával többet adott hektá­ronként, mint 1975-ben. A kukorica hozama is emelke­dett öt mázsával. Ez vég­eredményben azt jelenti, hogy csak nem dolgoztunk hiába. NÖVEKVŐ TEJHOZAM A gazdaságban hosszú ideje nagy szerepet tulajdo­nítottak a szarvasmarha-te­nyésztésnek, s arra töreked­tek, hogy — a lehetőségek­hez képest — fokozatosan növeljék a tejhozamot. A részletekről, a próbál­kozások eredményeiről tájé­koztat a főkönyvelő. — Nem cseréltük az állo­mányt. Ez nemcsak valutá­­ris kérdés, hanem egyébként is sokba került volna, ek­kora terhet nem vállalhatott gazdaságunk. Ezért — 1973- ban— a Holstein Friese faj­tával történő keresztezés út­ját választottuk. Genetikai tervünk szerint 1977. máso­dik felében már várhatjuk a tehenenkénti 3500—4000 literes hozamot. Most csak a szerény 2700 liternél tar­tunk, de ez a szint is leg­alább 150 literrel magasabb a tavalyinál. TÍZ ÓRÁRA 130 FORINT — Mit mutatna a mérleg, ha most készítenénk rögtön­zött zárszámadást. — Szerencsére semmi ok a panaszra. A küzdelmekkel tűzdelt gazdasági év nehéz­ségeivel elsősorban ott bir­kózhatnak meg, ahol meg­felelő tartalékkal rendelkez­tek. Nos, mi ezek közé a szövetkezetek közé tarto­zunk, s a bajokat külső se­gítség nélkül, saját erőből oldottuk meg. A bérek ki­­lencvenhét százalékát kifi­zettük, s előreláthatólag az elmaradt három százalékot is megkapják tagjaink. Ez azt jelenti, hogy egy tíz órás munkanapra százharminc fo­rint jár. Nem túl sok? Le­het, de nem is kevesebb an­nál, amit ígértünk. — Nehezen ment-e az 1977-es év előkészítése? Détár Mihály így összegez: — Nem könnyen, de na­gyobb zökkenők nélkül. Ok­tóber 27-én befejeztük a bú­za vetését. Most, december végén nyugodtan mondhat­juk, hogy nincs egyetlen hektár betakarítatlan, illet­ve felszántatlan terület sem. Január első napjaiban hoz­záfoghatunk a szőlő és a gyümölcsös metszéséhez. Rá­adásul — megértve a nép­­gazdasági érdekeket — hat­van vagon ipari szalmát is értékesítettünk. Vállaltuk ezt a plusz munkát, pedig hasznot egyáltalán nem ho­zott. (pécsi) SZÖVETKEZETI ÉLET Lakásszerviz premierje Egerben Az Univer­sal Szerviz Ipa­ri Szövetkezetnél is egyre világosabb a felismerés, hogy napjainkban a lakás­karbantartás már nem szű­külhet a hagyományos mun­kára, a tevékenységnek ma­gába kell foglalnia úgyszól­ván az összes tennivalót, amely egy-egy korszerű ott­honnak és felszerelésének, be­rendezésének fenntartásával, megóvásával összefügg. Így született a gondolat, s utóbb így lett valóság az el­képzelésekből, tervekből: Egerben, a Csebokszári la­kótelep szélén — a TÜZÉP szomszédságában — újszerű modern, sokat ígérő szolgál­­tatóházat — lakásszervizt — avathatott a szövetkezet az új esztendő elején, január 7-én. Nem sokkal több, mint 10 millió forintos beruházással — tanácsi juttatásból, a KISZÖV kölcsönéből, saját erőből és bankhitelből — kereken ezer négyzetméte­res területen, a Heves me­gyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat kivitelezői közremű­ködésével létesült a jelentős üzemegység, amely a jövő­ben a szűkebb értelemben vett — építési jellegű — la­káskarbantartáson kívüli feladatokra tartozik. Mint Kulcsár Viktor, a szövetkezet­ elnöke ismertet­te: 90 szakember dolgozik a szolgáltatóházban, s az ipa­rosoktól festés, tapétázás,­­padlóburkolás, parketta-csi­szolás, lakkozás, szégbelö­­vés, kulcsmásolás, villany-, víz- és gázszerelés, gázkészü­lékek, olajkályhák javítása egyaránt megrendelhető. Mindez­ek mellett az üzem dolgozói lift-karbantartással, javítással, felújítással, köz­ponti tv-antennák szerelé­sével, rendbetételével, tető­fedéssel és épületbádogos munkákkal is foglalkoznak, s a szolgáltatóházban külön­­külön szervizműhelye van a televíziós készülékeknek, rá­dióknak, hűtőberendezések­nek, varrógépeknek, sőt a kerékpároknak, valamint a motoroknak. A különböző szolgáltatások elvégzésére helyszíni felmérést végeznek minden esetben, a felmerü­lő munkákról költségvetést készítenek, s felvilágosítást nyújtanak a megrendelők­nek az OTP-hitelakció lehe­­tő hiveiről. Ugyanekkor fi­gyelembe vette a szövetke­zet azt is, hogy ma már szá­mosan önmaguk akarják — bizonyos fokig hobbyból, szó­rakozásképpen — elvégezni a kisebb munkákat, ezért a szolgáltatóházban barkács­­boltot, mi több: barkácsmű­­helyt is nyitottak! Az előb­biben sok olyan cikket áru­sítanak, amelyre az odaha­za adódó munkáknál szük­ség lehet, az utóbbiban pe­dig olyan felszerelés áll a vállalkozókedvű érdeklődők rendelkezésére, amely cse­kély térítés ellenében hasz­nálható. Külön üzlet a lakásszer­vizben az „Elektron” bolt, ahol lakásvilágítási cikke­ket, háztartási kisgépeket, különféle elektromos szerel­vényeket árusítanak , illet­ve ezek felszerelésére is vál­lalkoznak. Az egri lakásszerviz el­nyerte a megnyitásán meg­jelent gyöngyösi, hatvani ve­zetők tetszését is, s szóba került, hogy ebben, a két vá­rosban szintén létesülhetne a jövőben ilyen szolgáltató­ház. — így — 825 MILLIÓS ÁRBEVÉTEL, 85 MILLIÓS NYERESÍiÖ­­ A KISZÖV-nél csak egy veszteséges szövetkezet van 1976. utolsó elnökségi ülésén — egyebek mellett — a tagszövetkezetek gazdálkodásáról, várható eredményeiről, valamint 1977. évi terveiről tárgyaltak a KISZÖV-ben. Ahogyan Túras Józsefnek, a szövetség közgazdasági és pénzügyi osztálya vezetőjének jelentéséből, valamint a szóban elhangzottakból — többi között — kitűnt: a me­gyei ipari szövetkezetek tavaly céltudatosan törekedtek termelési eszközeik jobb kihasználására, a technológiák tökéletesítésére, a munka- és üzemszervezés fejlesztésére. Bővült és szervezettebb lett a nagyiparral folytatott együttműködésük, más szövetkezetekkel kialakított kap­­csolataik erősödtek. Hatékonyabbá vált a mindennapi munka, új gyártmányok születtek — amelyekről egyéb­ként lapunk már korábbi számaiban is hírt adott — elő­térbe került a kis- és középsorozatú cikkek előállítása, gazdaságosabbá vált a termékszerkezet. Nőtt a termelés, javult a gyártmányok minősége, s ennek következtében fokozódott már a külföldi értékesítés is. Bővültek, színe­sedtek a szolgáltatások, csökkentek a szövetkezeti tevé­kenységgel kapcsolatos reklamációk. Különösen az ipari ágazatban szembetűnő a termelés növekedése, ezen belül pedig a gépiparban, illetve a könnyűiparban mutatkozik fejlődés. Javult a szolgáltatási tevékenység lakossági részaránya. Ugyanekkor kedvezőtlen tapasztalat, hogy például az építőiparban a termelési érték növekedése a tervezett alatt maradt — csupán az építőipari karbantartás javult örvendetesen — a célkitűzésben szerepelt 246 helyett csak 230 lakás átadására került sor az esztendő végéig. A szak­mában nem történt jelentős technológiai módosulás. Mindezek alapján a nettó árbevétel — az előzetes becslések, következtetések­­ szerint — 10,9 százalékkal emelkedik, s eléri a­ 825 millió forintos értéket. Ebből — a korábbi nyolccal szemben — 24 millió származik tőkés exportból, s egymillió forint körüli a szocialista piacon történt értékesítés. Míg 169 milliós a belkereskedelmi forgalom, ami 29 százalékos növekedés a tavalyelőttihez képest. A nyereség várhatóan 80 millió forint összegű megyei szinten, tömegében tehát nem csökkent annyival a bázishoz viszonyítva, mint az ismert ár- és egyéb pénz­intézkedések hatására népgazdaságilag előirányzásra ke­rült. 30—32 százalék helyett csak 26—27 százalék körüli az apadás, amivel végeredményben elégedettek lehetünk. Mindössze egyetlen tagszövetkezet — az Egri Építőipari Szövetkezet — lett veszteséges, s jutott a szanálás sorsára. A szövetkezetekben foglalkoztatottak létszáma mint­egy négy százalékkal mérséklődött. Az átlagbérek általá­ban öt százalékkal növekedtek — leginkább az építő­iparban van emelkedés, míg a szolgáltató iparban, illetve az iparba sorolt szövetkezeteknél alatta maradnak az át­lagnak — néhol a fejlődés a tervezett mértéket és a nép­­gazdasági átlagot is meghaladja. Néhol — sajnos — év közben nem éltek a bérfejlesztés minden lehetőségével, s megfelelő bázis biztosítására, az év utolsó­­ űrnapjaiban „szórták” a pénzt a teljesítményektől függetlenül, ami — hangsúlyozni sem kell — egyáltalán nem kívánatos jelenség. Javult a készletgazdálkodás, de még mindig nem ki­elégítő. Hasonlóan nem lehetünk elégedettek az állóesz­közök kihasználtságával sem, hiszen a termelési érték ezer forintjára vetítve nem tapasztalható pozitív változás, a két műszak helyett még ma is legfeljebb a nyújtott mű­szakot alkalmazzák a munkahelyeken. Az előfordult hibákon az idén — népgazdasági elvá­rás alapján is — feltétlenül javítani kell! S erre — aho­gyan kiderült a KISZÖV elnökségi ülésén — meg is van­nak már a gondosan elkészített tervek, amelyek szerint például az ipari termelés mintegy 7,9; az építőipar tel­­jesítménye 7,6 százalékkal nő, a belkereskedelmi értéken­yítés 10,3; az export pedig 11,8 százalékkal fokozódik. A lakosság részére végzett szolgáltatás értéke 9,2 százalék­kal emelkedik, különösen a kiemelt szolgáltatásoknál, főleg pedig az építőipari karbantartó tevékenységben vár­ható fejlődés. A jobb eredményekhez — a tavalyi hiányosságok pót­lásához, az V. ötéves terv első két esztendeji programjá­nak megvalósításához — közös akarat, együttes összefüg­gés és cselekvés szükséges. Gy. Gy. SZERKESZTŐI Év végi leltárt, vagy számadást szinte mindenki készít. A szerkesztő is, aki ezút­tal a fiókjában kutatott, s azt próbálta lel­tárba venni, amit végre el kell már dobni, amire már nincs, nem lehet szüksége. Ezek közül — a saját feljegyzéseit, alkalmi széljegyzeteit is mustrálgatva — mégis megkegyelmezett e néhány apróságnak, s most mint egy hevenyében összerendezett csokrot, átnyújtja az Olvasónak, megvitattak... — Szeretettel üdvözlöm a megjelenteket, s külön meleg szeretettel köszöntöm a meghívott vendégeinket. Bizonyára mind­nyájuk előtt ismeretes, ma rendkívüli fon­tosságú kérdésekről kell beszélgetni. Ele­meznünk kell az elért eredményeinket és hiányosságainkat, valamint meg kell vitat­ni jövő feladatainkat. Azt hiszem, nem túlzok, ha mindnyájunk nevében kijelen­tem: eredményeink vannak. No, persze hiba lenne eltitkolni munkánk hiányossá­gait. Ilyen káros jelenség akad néhány, melyek kiküszöbölése érdekében eddig is megtettünk, s a jövőben is igyekszünk megtenni mindent. Értekezletünk célja azonban — amint mondottam, —, hogy rá­világítsunk ezekre a problémákra. Miért is ne beszélhetnénk ezekről, hiszen ma már mindenki előtt világos: a bírálat nem sze­mélyek, hanem a hibák ellen szól. Persze, igazuk van, ha arra gondolnak, minek már a múltat hánytorgatni. E he­lyett lássuk inkább a feladatokat! Lássuk a hibák kijavításának módját. Mire gon­dolok itt? Egészen konkrétan arra, amire önök is: ki kell vinnünk a problémákat a dolgozók körébe, hadd beszéljenek azokról. Közben természetesen figyelemmel kell kí­sérni és irányítani kell ezeket a vitákat. Igen, legyenek viták. Egészséges ötleteket csak úgy kaphatunk. Természetesen, nem szabad elfeledkezni a viták során az ered­ményekről sem. Hasonlóan — mint ezúttal — taglalni kell azokat is. Mielőtt azonban erre sor kerülne, üljenek össze, alacso­nyabb szinteken is és beszéljék át alapo­san a szempontokat, a nagyobb hatékony­ság elérése érdekében... Kedves barátaim! Nem akarom az ide­jüket és türelmüket tovább igénybe venni,­ hiszen úgy­ érzem, alaposan elemeztük és­ megvitattuk az elmúlt időszak eredményeit.

Next