Szövetkezeti Élet, 1979 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

Nagyszabású szövetkezeti vetélkedő a Tanácsköztársaság 60. évfordulója tiszteletére Még az elmúlt év őszén a hármas évforduló tiszteleté­re került meghirdetésre kü­­lön az áfész-ek dolgozói és külön az iskolaszövetkeze­tek tagjai részére tanácsköz­társasági szellemi vetélkedő, amelyen mintegy 500-an vet­tek részt. A szervező bizottság úgy állította össze a kérdéscso­portokat, hogy annak tanul­mányozása során a verseny­zők részletesen megismer­kedhettek a Tanácsköztársa­ság szervezeti felépítésével, gazdaságpolitikájával és nem utolsósorban a szövet­kezeti mozgalom történeté­vel. A megyei döntőre ez év március 18-án a Tanácsköz­társaság előestéjén került sor. A döntőben 10 áfész és 9 iskolaszövetkezeti csapat vett részt. Rohánszky Ferenc, a gyön­gyösi áfész elnöke üdvözlő szavai után .a résztvevő csa­patok az elődöntőben mér­ték össze tudásukat a to­vábbjutásért, amely végül is 5 áfész és 5 iskolaszövetke­zeti csapatnak sikerült. Ré­szükre a zsűri: dr. Nagy Jó­zsef, az egri tanárképző fő­iskola főigazgatóhelyettese, dr. Sereg József, a gyöngyösi „Vak Bottyán­’ Gimnázium igazgatója és dr. Papp Lajos, a gyöngyösi városi pártbi­zottság munkatársa írásban, szóban képben és versben tették fel kérdéseiket. A vetélkedő döntőjében a résztvevő csapatok arról tettek tanúbizonyságot, hogy alaposan ismerték a Tanács­­köztársaság történetét és benne a »szövetkezetek szo­cialista megszervezésére és átalakítására tett kísérlete­ket. A kora délutáni órákban került sor az eredményhir­detésre. Az áfész csapatok között első lett a gyöngyösi áfész 27, második a hatvani áfész 26, harmadik a kápol­na; áfész 21, negyedik, ötö­dik az egri és a hevesi áfész­­ek 20-20 ponttal. Az iskolaszövetkezeti ka­tegóriában első a 214. sz. gyöngyösi iskolaszövetkezet első csapata 27 ponttal, má­sodik a 214. sz. iskolaszövet­kezet második csapata 26 ponttal, harmadik az egri Alpári Gyula Közgazdasági Technikum csapata 24 pont­tal, negyedik a hatvani Szakközépiskola második csapata 24 ponttal­, ötödik a hatvani Bajza Gimnázium csapata 19 ponttal. A nagyszabású vetélkedő végén dr. Sumi András, a MÉSZÖV általános titkára adta át a díjakat a helye­zetteknek, kiemelve a vetél­kedő politikai jelentőségét. V. L. „Aranykoszorú­s” m­unkáskórus Múlt év őszén ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját a káli Bartók Béla férfikórus. Az „újabb” 20 esztendő első évében nagy örömünkre „Aranykoszorús” fokozatot ért el a közös fenntartású együttes. Boldogan újságolta az örömhírt Galambos László iskola­­igazgató, karnagy. Március 10-én Debrecenben volt az or­szágos minősítő verseny. Ezt a szép sikert az átszervezés folytán megmaradt 32 dalos érte el. Ez évben gazdag program vár a kórusra. Március 15-én, a kápolnai emlékműnél rendezett ünnepségen adtak színvo­nalas műsort. OKISZ által rendezendő kórustalálkozón, majd Egerben május 13-án a szokásos évi Vándor Sándor munkáskórusok országos találkozóján vesznek részt. Ott lesznek augusztusban Nagymaroson, októberben pe­dig Székesfehérváron, a szintén OKISZ rendezésű kórusfesz­tiválon. A siker vonzza az érdeklődőket, s már a fiatalok köré­ben is nagyszámú jelentkező van. Jelenleg már 36 az együt­tes létszáma, melyet 40-re fognak kiegészíteni. Az együttes ruhatára szorul felújításra, melyhez az OKISZ és a KISZÖV mellett működő szövetkezeti bizottság jelentős támogatást kíván nyújtani. SZÖVETKEZETI ÉLET 31- ф 1 £ A dal szárnyán Füzesabonytól Debrecenig és Csesvasláig . Az elmúlt néhány hét nagy szövetkezeti közműve­lődési eseménye a füzesabo­nyi áfész Tinódi kórusának debreceni és csuvasiai fellé­pése volt. Számolatlanul is v­an né­hány kilométer Debrecen és Csebokszári között, a fü­zesabonyiak számára mégis­­ egész közelnek tűnik ez a két város­: összeköti az a nagy siker amelyben az el­múlt hetekben részük volt. Eddigi fellépéseik során már megmutatták, hogy sokkal több van bennük mint azt eddig a megye közművelő­dési szakemberei is elismer­ték. Most a debreceni fellépésen a füzesabonyiak bizonyítot­tak: 5 megye területi dön­tőjéből és a több száz részt­vevőből 4 kórus jutott to­vább a szolnoki VII. Orszá­gos Szövetkezeti Kórustalál­kozó megtisztelő döntőjébe, ráadásul a kamarai kórusok kategóriájában a külföldi kiküldetéshez szükséges szín­vonalat megütő aranyérmet is megkapták. (Ugyanezen a rendezvényen résztvevő Ká­li Bartók Béla Kórus szin­tén eddigi pályafutása leg­nagyobb sikerét könyvelhe­ti el, hiszen hatalmas sikert arattak, arany minősítést szereztek és csak hajszálon múlott, hogy nem jutottak tovább a szolnoki országos döntőbe.) Debrecenben még alig hal­kult el a dal, már újból fel­csendült a Szovjetunióban a Csuvas Autonóm Köztársa­ságban ahol a Tanácsköztár­saság 60. évfordulója tiszte­letére rendezett­ nagyszabá­sú 8 napos ünnepségsoroza­ton vettek részt. Zay Béla, a füzesabonyi járási művelődési osztály vezetője a szövetkezeti kó­rus egyik alapító tagja el­ismeréssel beszélt fogadtatá­sukról, a Csebokszári­bap és környékén tartott feledhe­tetlen napokról. A szövetke­zeti kórus 16 fővel vett részt a rendezvénysorozaton. Legnagyobb fellépésük már­cius 21-én a Tanácsköztár­saság kikiáltásának 60. év­fordulója alkalmából a fő­város zenekonzervatóriumá­­ban rendezett ünnepség volt, ahol Németh László, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetőjének ünnepi beszéde után a csuvas művészeti együttesekkel adtak közös műsort. Ezt a rendezvényt a csuvas televízió végig köz­vetítette. A második legmlékezete­­sebb fellépésük az Eger su­gárút felavatásán történt szintén Csebokszáriban, ahol mintegy 5 ezer néző előtt adtak műsort. De hasonló­képpen nagy élmény volt számukra a Civilszki fellé* pés, valamint a textilgyár* ban és egyébb üzemekben tett látogatás is. Műsoraik közül különösen meleg fogadtatásra talált a Dal a Tanácsköztársaságról, magyar népdalcsokor össze­állítás, valamint külön erre az alkalomra betanult Csa* pajev halála című dal. Összességében eredményes hónapot zártak márciusban a füzesabonyi áfész kórus tagjai és ez biztató a jövőre nézve ia Varga László r — Ezerkilencszázhatvan óta dolgozom a termelőszö­vetkezetben. Előbb csak be­segítettem, később azonban — tagként — a szőlészetben vállaltam rendszeresen mun­kát. Mindig szerettem ezt az elfoglaltságot, hiszen már gyerekkoromban elsajátítot­tam fortélyait. A tapasztalat nagyon soka­t jelent, mert minden buktatón átjuttatja az embert. Közel két évtized nagy idő, ezalatt nagyot fej­lődött a tsz-mozgalom. A hajdani kétkedésnek nyoma sincs, s a közös sikerekre mindannyian büszkék va­gyunk. Nemcsak anyagilag találtuk meg számításunkat, hanem gondolkodásmódunk is átalakult. Ez leginkább a szocialista brigádban rejlő összetartó erőnek köszönhe­tő. Tizenkilenc évvel ezelőtt — pedig akkor fiatal voltam — aligha csatlakozom vala­miféle kulturális — közmű­velődési vetélkedőhöz. Ma ezt — társaimmal együtt természetesnek tartom. Ezért neveztünk be szívesen a He­ves megyei Termelőszövet­kezetek Területi Szövetsége által hirdetett versengésbe. Némi rutinra már szert tet­tünk, így senki sem vonako­dott. Régebben mi nyertük meg a Ki tud többet a Szov­jetunióról című izgalmas szellemi játék helyi forduló­ját. Persze, hogy nem ma­radhattunk ki most se. Amint megismertük a felté­teleket, mindjárt fantáziát láttunk ebben az érdekes­nek ígérkező küzdelemben. Jónak találtuk­ azt, hogy nagyjából azonos feltételek között állhatunk rajthoz. Hat tagú csapatunk négy kétke­zi munkásból, egy admi­nisztratív alkalmazottból, s a minket patronáló Nagy Ist­ván brigádvezetőből toborzó­­dott. Hasonló összetételt ír­tak elő mások számára is, így senki sem juthatott jog­talan előnyhöz. Úgy is mondhatnám, hogy az ered­mény kizárólag a felkészü­lésen és a szorgalmon mú­lott. Mi elhatároztuk, hogy mindenképpen az élvonalba kerülünk. Ezért nem sajnál­tuk a fáradságot, s a meg­adott témakörhöz gyűjtöttük az anyagot. Elmentünk a könyvtárba, böngészgettük a szakirodalmat. Nem hagytak magunkra bennünket. Főnö­künk tanácsokat adott, ki­adványokat, folyóiratokat ajánlott, s valamennyien hallgattunk rá. Igaz, nincs sok szabad időnk, mert a ház körül is bőven akad tennivaló, s a család ellátá­sa se akármilyen gond. Még­sem sajnáltuk a szabad órá­kat. Inkább kevesebbet pi­hentünk, de újra diákká vál­tunk : olvastunk, s tanultuk a megjegyzendő adatokat. Elő­vettük az iskolások történe­lem könyveit is, ezekben megleltük az események tö­mör összefoglalását, s ezután már könnyebben igazodtunk el. Hát bizony őröltünk ami­kor nekünk ítélték oda az el­ső helyezést, úgy éreztük, megérte az áldozat. — Ott voltunk, s a gép­műhellyel együtt képviseltük a gyöngyöspatai színeket. Semmiképp nem akartunk szégyent vallani, ezért még lelkiismeretesebben készül­tünk. A közös gazdaság ve­zetősége — ennek én is tag­ja vagyok — úgy döntött, hogy­ ha bekerülünk az első öt közé, akkor személyen­ként ötszáz forint jutalmat biztosít számunkra. Nem a pénz reménye sarkallt még­sem, hanem az a tudat, hogy helytállást várnak tőlünk, s a tsz hírnevét öregbíthet­jük. Sejtettük: nem lesz könnyű, hiszen mások sem óhajtanak szégyent vallani. Szerelőink leköröztek minket ők lettek az elsők, ám mi másodikként is továbbju­tottunk a megyei döntőre, amelyet március tizennyolca­dikén délelőtt rendeztek az egri Megyei Művelődési Köz­pontban. Ide riválisaink is tu­dással felvértezve érkeztek, épp ezért nem is álmodtuk, hogy mi állhatunk­ majd a dobogó legfelsőbb fokára. Azonnal észrevettük, hogy a rangos mezőny színvonalas versengést ígér. Becsületesen megjegyeztünk mindent, amit fontosnak tartottunk. Előadásokon vettünk részt, így alaposan bepillanthat­tunk a dicsőséges százhar­minchárom nap emlékeze­tes fordulóiba. Felkerestük az idősebbeket, s az örege­ket arra kértük, hogy idéz­zék fel — ők még emlé­keztek rá — a Tanácsköz­társaság helyi krónikáját. Tulajdonképpen azt csinál­tuk mint a helytörténettel foglalkozó úttörők, afféle „nyomozó körútra” indul­tunk a múltba. Menet köz­ben fedeztük fel, hogy ez mennyire tanulságos tájéko­zódás. Bárhová mentünk mindenütt szívesen fogadták a társaságot. Nem kellett tar­tanunk attól, hogy valaki megmosolyogja törekvésein­ket. A vendéglátók készség­gel segítettek. Jónéhányszor összejöttünk, s együtt vitat­tuk meg: mire van leginkább szükségünk, milyen adato­kat ismételjünk, gyakorol­junk. Nem valami szegényes útravalóval indultunk a me­gyeszékhelyre, a magabiztos­ság mégis hiányzott belő­lünk. — A hangulatot sokáig nem felejtjük el. Mi tagadás: éppúgy izgultunk mint az általános iskolás diákok, ha felelni hívja ki őket a pe­dagógus. Dehogy jutott eszünkbe, hogy a felnőttek­nél általában nem gyakori a drukk. Az egymást követő kérdések, s az elhangzó vá­laszok nyugtalanul latolgat­ták az esélyeket. A gépmű­­helyeseknek nem igen ked­vezett a szerencse, s mi is attól féltünk, hogy hozzánk is hűtlen lesz. Brigádveze­tőnk azonban nemcsak bíz­tatott­, serkentett benninket, hanem maga is állta a sa­rat, s ha kellett remekelt he­lyettünk is. Idővel kezdtük megszokni a gondolatot, s azt is elképzeltük, hogy a legjobbak közé kerülünk. Azt azonban eleinte nem akarták elhinni, hogy min­denkit megelőzünk, s mienk a pálma, a megyei verseny első helyezése. Amikor tu­­datosult bennünk, szinte felujjongtunk. Az oldódó fe­szültséget az elégedettség érzése váltotta fel. Megha­tottan vettük át a kristály­­pohár készleteket. Érdemes volt. Az ismerősök, a gratu­lálók tréfásan tudakolták: ha újabb vetélkedőt írnak ki, beneveztek-e? Egyönte­tűen feleltük: ott a helyünk. Elmondta: Kovács Józsefné Egy első helyezés krónikája ÚJSÁGHÍR : A TESZÖV tanácsköztársasági jubileumi kulturális vetélkedőjén a gyöngyöspatai tsz. egyik csapata győzött, amelynek tagjai Kovács Józsefné, Illés Lászlóné, Palcsó Pálné, Nagy István és Hordós József, • - „. -ф <!• - Tanfolyam választott tisztségviselők részére Április 18-án Egerben, a KISZÖV székházban egész napos tanfolyamon vettek részt ipari szövetkezeteink választott tisztségviselői. Ezúttal az ellenőrzés, a va­gyonvédelem témaköre sze­­­­repelt a napirenden. Először meghallgatták Bodnár Ist­vánnak, a KISZÖV revizori­­ iroda vezetőjének előadását a tulajdonosi ellenőrzés idő­szerű feladatairól, majd Ha­lász Ferenc rendőr százados mondta el tapasztalatait me­gyénk ipari szövetkezeteinek vagyonvédelméről. Mindkét előadást hozzá­szólások követték, amelyek­ből kitűnt, hogy szövetkeze­teink választott tisztségvise­lői, a felügyelő bizottságok elnökei nagy érdeklődést ta­núsítanak e fontos kérdések iránt. Irodalmi találkozója Megtiszteltetés érte me­gyénket, s ezen belül Gyön­gyös városát: országos ren­dezvény színhelye lesz az új művelődési központ. Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa, az Ipari Szövetkezetek Heves megyei Szövetkezeti Bizottsága ez év elején meghirdette az ipari szövetkezetek irodalmi színpadjainak kelet-magyar­országi találkozóját május 5—6-ra. A találkozó célja szerep­lési, bemutatkozási lehető­séget biztosítani az ipari szövetkezeti színpadoknak. Egymás munkájának meg­ismerése, szakmai fejlődé­sük elősegítése, elmélyíteni a béke és a barátság, a sza­badság gondolatát, erősíteni a szövetkezeti összefogás eszméjét, felmutatni azokat az alkotásokat, amelyek­ az igazat mondják az ember­ről. * A szervező bizottság nagy gonddal készül. Mintegy két­száz fő várható, akik nem­csak műsort adnak, hanem tapasztalni is akarnak. Ah­hoz, hogy emlékezetes legyen ez az irodalmi demonstráció, s az amatőr színpadi tagok jól szórakozhassanak, gazdag program áll rendelkezésre. Némi előzetes: szombat délután és vasárnap délelőtt műsor.­ Az első este „Csalo­gató” címmel vidám, han­gulatos ismerkedési est. Rö­vid városnézés, kirándulás a Mátrában. Szövetkezeti színpadok Gyöngyösön üzemlátogatás, szakmai vi­tafórum. Bács megyét a Kiskőrösi Vegyesipari Szövetkezet iro­dalmi színpada. Csongrádot a szegedi MINERVA szín­ v­­ad képviseli. Szabolcsból három együt­tes jelezte érkezését: a ra­­kamazi Váci Mihály, a nagy­­kállói Krúdy Színpad, vala­mint a baktalórántházi szö­vetkezeti csoport. Új együt­tes lévén nem ad műsort, de „megfigyelőként” Békésből a megyeszékhely „Gyopár” Irodalmi Színpada jön. Pest megye a Ruházati Szövetke­zetek­­ Budapesti Szövetségé­hez tartozó „RUSZÖV Nyílt­színházát” küldi el. Szolnok megye az országos hírű ,, HÍD” együttessel indul. Megyénk reprezentánsa —az eddig kimagasló sikereket elért — közös fenntartású Gyöngyösi Szövetkezeti Iro­dalmi Színpad lesz. A rangos zsűri elnöke Bodnár Sándor a Nemzeti Színház rendezője, tagja még többek közt Debreczeni Ti­bor a Népművelési Intézet osztályvezetője. ’ Reméljük sem az igényes zsűri, sem a várható szép számú érdeklődő irodalom­kedvelők nem csalódnak. Megyénk e szép művelődési háza egy rendezvénnyel, ipa­ri szövetkezeti mozgalmunk pedig több baráttal lesz gazdagabb. , K. L. Egerben versenyeznek a szövetkezeti ipari tanulók A Heves megyei KISZÖV rendezi meg ez évben, októ­ber 26. és 28. között a IV. Területi Szakmunkástanuló Vetél­kedőt. A verseny bizottsága — melynek tagjai a Dunán inneni tíz megyei szövetség munkatársai — március 30-án megtar­tott előkésztítő értekezleten döntött arról, hogy a versenyt autószerelő, bútorasztalos, cipőfelsőrész-készítő, festő-mázo­­ló, kőműves és női szabó szakmákban írják ki. A versenyen azok a szakmunkástanulók vesznek részt, akik az ipari szövetkezetekben részesülnek szakmai-gyakor­lati oktatásban és a megyei versenyeken a legjobbnak bizo­nyulnak. A versenybizottság jóvá­hagyta a háromnapos ve­télkedő programtervezetet, amely alkalmat ad arra is, hogy a résztvevők megismerkedjenek Eger nevezetességeivel és szőkébb hazánk, Heves megye gazdasági, politikai és m­wk­su­rális életének fejlődésével. ­c. JTV. Aj.

Next