Szövetkezeti Értesítő, 1921 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1921-11-26 / 48. szám
2. oldal SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ XIII. évfolyam Szövetkezetünk áruosztályának jelentése szerint a napi árak 1921 november 12-én a következők voltak : Az árátlagot az Általános Fogyasztási Szövetkezet áraival összehasonlítva, a fenti táblázatban 152,55 korona, azaz 7,65 százalék árkülönbözet mutatkozik, vagyis ennyivel olcsóbban vásárlunk a szövetkezetünkben. Látszólag nem nagy összeg ugyan, de tekintetbe kell venni azt a teljes pártatlanságot, amellyel ez a fölvétel készült és azt a tényt, hogy a legtöbb helyen, még a központi vásárcsarnokban is — ahol pedig természetszerűen alacsonyabbak az árak, mint a városi üzletekben — inkább drágábban, mint olcsóbban számítják az árakat. A kimutatásból nem tűnik ki az a különbség, hogy a szövetkezet árai mindig a legjobbak, hamisítatlanok és tiszták és hogy a szövetkezet mérlege nem csal, amit nem minden „becsületes“ közvetítő kereskedővel kapcsolatban lehetne mindig elmondani. Ezt azonban tagtársaink előtt fölösleges hangsúlyoznunk. Egyetlen próbavásárlás megmutatja, hogy nem minidig az az olcsó, ami annak látszik. Látjuk tehát, hogy a szövetkezeti bevásárlás az egyetlen mód arra, hogy azt az életstandardot, amely a mai viszonyok között nálunk elérhető, biztosítsuk magunknak. A fogyasztók nagy tömegei hiába várják a parlamenti pártoktól, hogy azok majd segítenek az árak lenyomásában. Ezt csak a magunk erejével érhetjük el; a mi erőnk pedig csak akkor jöhet számításba, ha fogyasztási szövetkezeteinkben egyesülve élünk vele. Ez legyen a mi politikánk, így igyekezzünk mi a drágaság ellen védekezni szövetkezetünk keretén belül. Ezt tettük eddig is — ha mást mondanak is a politikai boszorkánykonyha méregkeverői. Mis minél inkább drágul az élet, minél inkább szaporodnak a gondok, minél inkább gyűlnek a bajok az élet küzdőterén, mi annál erősebben tartunk ki szövetkezetünk mellett és szövetkezetünkben keressük a világparitást, amely a nagyvilág minden becsületes emberének az életdavat biztosítja. Drágul az élet... Eggyel több ok arra, hogy összetartsunk és még jobban szeressük, még jobban igyekezzünk erősíteni szövetkezetünket, mint eddig. Az Alt. A kny.p. ... Fogy. Vásár- Atlag- Szür-ben paar-ban az Kenyérliszt,szabadforgalmi 1 kg 28.— 80—81 80.50 Felzőliszt 1 „ 37.— 30-41 40.— Barna kenyérliszt,, 1 „ 21.— 22.— 22.—Félbarna kenyér ,, 1 „ 23.— 24—20 25.— Füstölt szalonna . . . ■ 1 „ 160.— 170—190 175.— Zsir..........................................1 „ 186.— 18S—190 192,— Marhahns, legolcsóbb ... 1 „ 32.— 52— 62 57,— Sertéscomb................................ 1 „ 70.— 84 —92 88.— Paprika la................................1 „ 350.— 340-400 370.— Köles kása ........ 1„ 40.— 20— 30 81.— Hadikávé. ................................1 „ 56.— 60.— 00.— Nyerskávé.......................... . 1 „ 280.— 280- 820 300.— Tojás hűtőházi •••••• ukb 6.50 5.50—8 6.75 Burgonya..................... lkg 8.— 8—10 9.— Bab. tarka............................1 „ 20.- 26 - 80 28,— Hagyma................................1 „ 30.— 26-30 28,— Borsó .......... 1„ 40.— 44—48 46.— Lencse, közepes. ..... 1 ,, 50.— 52 —66 59.— Cukor.........................................1 „ 90 — 01-94 92.50 Tej .............................................1 kr 15.40 15.40—17 16.70 Mák.............................................1 kg 90, 88-100 94.— Szappan ......... 1 „ 25.— 26—28 27.— Tűzifa aprított ...... 100 „ 245.— 250-270 260.— Petróleum . ...........................1 ltr 36,— 36-40 88.— Xlen. szesz ...... . . 1 „ 50.— 50—52 61.— Összesen 1993'90 2146.45 Mennyi legyen az üzletrész? Sok valószínűség szerint a közgyűlés már nemsokára meg lesz tartva. Ezen a közgyűlésen kell határozni, hogy a szövetkezet továbbra is a szövetkezők saját üzeme legyen-e, vagy pedig végleg egyik-másik nagy bank adófizető intézményévé váljék. Ha azt akarjuk, hogy a szövetkezet az alapítók intenciói szerint végezze a kötelességét, akkor a szövetkezetnek, tőkét kell rendelkezésére bocsátani, hogy mint szövetkezet tudja is kötelességét teljesíteni, mert ma tőke hiányában, sajnos, ebben gát oka van. A szövetkezetnek taglétszáma óriási módon megnövekedett, ez a taglétszám nagy igényekkel jött és annak dacára, hogy tőkét nem hozott, igényei többé-kevésbé mégis ki lettek elégítve. De ez magával hozta azt, hogy azt a pénzt, amit a tagok nem hoztak, a szövetkezetnek máshonnan kellett megszerezni és a szövetkezet bankhoz volt kénytelen forgótőkéért fordulni. A szövetkezet az önsegélyezés alapján ál. Kell, hogy azon álljon, mert ez a szövetkezeti eszme alapja. Ha nem azon áll, ha bankoktól vesz föl pénzt üzletei lebonyolítására, akkor a banik fölözi le a hasznot és sajnos, utóbb időben azt tapasztaljuk, hogy a banktőke rohamosan tért hódit a szövetkezetnél. Folyószámlahitelezés volt. Ezen eddig nem volt lehetséges segíteni, met az elkövetkezendőket a szövetkezet nem láthatta előre. Hiszen csak 18-ról 19-re egy millióról huszonnégy millióra ugrott föl a kölcsön fölvételének szükségessége. Amikor én 1119-ben az 50 koronás üzletrészt javasoltam, amit el is fogadtak, azt gondoltuk, ez elég lesz bevásárlásokra, sőt egy kis tőke is marad, egyet-mást megvalósítani. De azóta minden józan számítás csütörtököt vallott. Az árak ma is emelkednek és ki tudja, hol állnak meg. Ezért nem tartom helyesnek az igazgatóságnak azt a javaslatát, hogy az üzletrészt 200 koronában állapítsuk meg. A 200 koronás üzletrész mellett minden úgy maradna továbbra is, mint ma van. A 200 koronát ha minden tag befizetné, akkor is csak 31,470.220 korona gyűlne össze, tehát nemcsak hogy forgótőke nem jutna a szövetkezetnek, de még arra sem volna elég, hogy a banktőkét kiküszöböljük, tekintve azt, hogy a szövetkezet a három év alatt 7,651.605 korona nyereségvisszatérítéssel szemben 8,733.523 korona kamatot és költséget fizetett ki, ami a szövetkezeti tagok óriási megkárosítását jelenti. A munkásság fölismerte, hogy neki mint fogyasztónak is szervezkednie kell, ha szűkös keresetéből meg akar élni és a munkásság szervezeteiért mindenkor meghozta azt az áldozatot, amit szükségesnek tartott A szövetkezetnél most azt követeli a helyzet, hogy egyszerre nagyobb lépést kell tenni, mint ezt egyes habozó emberek szeretnék. Én úgy látom, hogy elkerülhetetlen az üzletrészeknek 500 koronában való megállapítása. Persze, az üzletrész befizetését csak törlesztéses alapon tudom elképzelni, de félév vagy legkésőbb egy év alatt kötelezni kell mindenkit aki nem munkanélküli vagy beteg, hogy üzletrészét befizesse. És ne gondolják azt, hogy az 500 koronás üzletrész valami horribilis eredményeket fog hozni a szövetbe- 1917—1918-ban 1,398.495.33 korona 1919- ben 21,771.546.44 1920- ban 33,763.573.36 összesen 59,933.615.13 korona