Szövetkezeti Értesítő, 1924 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-05 / 1. szám
A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSSZÖVETKEZETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII. Rákóczi út 42. szám, I. cm. Telefon: József 48-01, József 75-70 és József 75-71. A munkásszövetkezet alapelve:Közös Megjelenik minden hét szóra hatján Egyes szám ára 100 bor. termelés Előfizetési ára postai fogyasztás szállítással együtt egy haszon negyedévre Ш0 kor. Ut esztendő küszöbén. Tizenhatodik évfolyamába fordul a Szövetkezeti Értesítő mai számával. Pár hét híján tizenöt esztendő áll mögöttünk: beszélgessünk egyszer már, hűséges olvasóm, magunkról is. "Nehéz, gondtelt napok és hónapok vonultak fölöttünk a lefolyt tizenöt év alatt. Voltak tók, amikor a legjobb egyetértésben mentünk egymás mellett a szövetkezeti eszme virágszegélyezte útjain és voltak percek, amikor a szövetkezeti mozgalom szolgálata fárasztó volt. Elcsüggedt, kifáradt és félrevonult hol egyikünk, hol másikunk. Zászlónkat, a Szövetkezeti Értesítőt azonban akkor is fönnen lobogtatta az eszme szeretete. Mindenkor voltak megértő, lelkesedő szövetkezők, akik ha erőnk fogytán volt, helyünkre állottak, munkás kezükbe ragadták a zászló nyelét és őrizték, ápolták a szövetkezeti gondolatot. Nincs veszve a sereg, amíg harci lobogója avárfokon leng. És az az eszme, amelynek hirdetőit a lelkesedés tüze hevíti; győz a gondolat, ha a közös ügy szeretete terjeszti, a tudás táplálja, a megértés fogadja, a hit erősíti. Tizenöt kötet Szövetkezeti Értesítőn vonul kensztül az a nagy és mély gondolat, amely ma már harminc állam harmincmillió dolgos emberét egyesíti egy táborban, a szövetkezeti mozgalom hatalmas táborában. Közel hétszáz lapszámon keresztül, hétmillió újságpéldányban beszél hozzánk a nyomtatott betű és hirdeti az emberszeretet, az összetartás, a béke, a szövetkezeti eszme magasztos voltát. Ez a Szövetkezeti Értesítő. Amikor tizenöt esztendővel ezelőtt elindult útjára, egy kis, gyermekcipőben járó, gyermekkorát élő, a gyermekkor minden betegségében vergődő szövetkezet állott mögötte. Néhány bátor ember támogatta csak, de annál többen jósolták közeli kimúlását. A fogyasztók nagy tőmege szervezetlenül, szabad prédájaként a köz- e file kereskedői em éhes uzsorájának, még gondolni sem mert arra, hogy ez egykor meg is változhat, elképzelni sem tudta, hogy ez a kis lapocska, amely mögött nem áll nagy hatalmával a tőke, amely nem ismeri, nem is akarja ismerni azt a pansálónak nevezett mételyt, ami m megrontója a sajtón keresztül a közvéleménynek, hogy ez a kis lapocska Ш tudja venni a harcot a kizsákmányolással. Nem merte hinni, hogy ennek a kis lapnak a soraiból akkora erő áradhat fel majdan, amely százezernyi munkacsaládot képes kiragadni az eladósodás rabszolgalármából, hogy százezernyi elfásult embert be tud vezetni egy táborba, amely győzelmes harcban szétmorzsolja a fogyasztók uzsorásainak korlátlan uralmát. És tizenöt esztendő múltán százezerrel kevesebb a kételkedők száma, ugyanannyival nagyobb a küzdőtársak, a szövetkezők hada. A kishitűek elvhű gárdisták lettek, amikor látták, hogy a Szövetkezeti Értesítő segítségével független emberekké tette a szövetkezeti mozgalom Magyarországon is a szervezetlen, örökösen függő viszonyban élő kisemberek nagy tömegét, amely, ha szombat este vagy a hónap végén munkabérét számba vette, csak azt látta, hogy minden a másé, amiért megdolgozott és az is marad örökké. Ha ma, a rettenetes gazdasági megpróbáltatások idején sok-sok ezer munkáscsaládnak megvan az az egy vigasza, hogy jövedelme fölött szabadon rendelkezhet, az a fogyasztási szövetkezetnek és a Szövetkezeti Értesítőnek köszönhető. Az igazi, a tiszta szocializmusnak hű tükre volt mindenkor a Szövetkezeti Értesítő. Az önzetlenségnek, áldozatkészségnek fáradhatatlan hirdetője, a szövetkezeti eszme tanításainak tárháza, a tudás terjesztője, az igazság harcosa, amely sohasem ismert más célt, mint a dolgozó társadalom szolgálatát, a gazdasági és a szellemi elnyomás elleni küzdelmet. Hűségért hűséget kapott a Szövetkezeti Értesítőtől mindenki, aki kitartott mellette, barátja volt a jóbarátnak, de még az eltévelyedettnek is. És ha ma úgy elbeszélgetünk egymással, hűséges olvasóm, úgy vélem, bevallhatjuk magunk között, hogy a Szövetkezeti Értesítő jobban állotta ezt a hűséget, ezt a barátságot, mint mi, olvasói. Mert mi igen sokszor megfeledkeztünk arról, hogy mivel tartozunk a mi lapunknak, a Szövetkezeti Értesítőnek. Amikor tanított, szórakoztatott bennünket, amikor bátorított, reménységet öntött szívünkbe, megfeledkeztünk arról.