Szövetkezeti Értesítő, 1924 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-19 / 16. szám
XVI. évfolyam, 16. szám Budapest, 1024 április 19 fmv*t Mr*a 5ФФ A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSSZÖVETKEZETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII.Rákóczi-út 42. szám, I. em.Telefon: József 48-01, József 75-70 és József 75-71. Megjelenik minden hét szombatján A munkás jy •» •• termelés szövetkezet j\ OZOS »fanéivá* ^ Imsizm Egyes szám ára 590 kor. Előfizetési ára postai szállítással együtt egy negyedévre 6580 kor. Közgyűlés előtt. Ismét összeül az Általmi és Fogyasztási Szövetkezet közgyűlése, hogy fölülbírálja az igazgatóság sáfárkodását és irányt szabjon a szövetkezet további működésének és fejlődésének. A közgyűlés megalakulása már mutatja azt a fejlődést, amelyet a szövetkezet elért. Nem lehet már a primitív demokrácia módján a tagok összességével közgyűlést tartani, át kellett térni a képviseleti rendszerre, mert a szövetkezet tagjainak száma nagyobb, mint bármely magyar város lakosainak a száma Budapesten kívül. A szövetkezeti eszme hódított. Több mint százezer család tartozik ma az Általános Fogyasztási Szövetkezet kötelékébe, ami — csak három tagot számítva átlag egy családra — azt jelenti, hogy több mint negyedmillió ember ellátását van hivatva szolgálni a munkásoknak ez az intézménye. Nagyon jól tudjuk, hogy tagtársainknak nem mindenike jött mint meggyőződött szövetkezeti harcos a szövetkezetbe, nagyon jól tudjuk, hogy a szövetkezetnek is voltak konjunkturális tagjai és vannak olyanok, akik nem látnak a szövetkezetben mást, mint a legközelebbi boltot, amelyben jól lehet bevásárolni. De a szövetkezet a legtisztább demokrácia, a legtökéletesebb szolidaritás iskolája. A szövetkezetben és a szövetkezeten keresztül a legközönyösebb ember is fölemelkedik az emberi szolidaritás piedesztáljára, megismeri az együttes munkának mindent fölülmúló óriási jelentőségét és meglátja az érdekellentétek megszűnésének és az általános emberi érdekközösség megteremtésének a lehetőségét. A szövetkezet a magasabb fejlődési fokon álló emberi társadalom mintája és iskolája, ha tagjait az igazi szövetkezeti szempontok hatják át és ha azok, akik a szövetkezet ügyeit intézik, fölülemelkednek annak a tagnak a látókörén, aki a szövetkezetét csak a legközelebbi boltnak ismeri. Az Általános Fogyasztási Szövetkezetet túlnyomórészt szervezett munkások alapították, akik ilyen magasabb nézőpontból látták meg a szövetkezeti feladatokat és szervezett munkások fejlesztették tovább, akik az első években nem vártak hasznot, de áldozatokat hoztak a szövetkezet fejlődéséért, mert a jövőt tekintették, a jövő érdekében dolgoztak szeretettel és kitartással, hogy egy intézményt teremtsenek maguknak, melyben a haszonra való spekulálás helyét az összesség jólétéért való gondoskodás foglalja el. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet megnőtt és ma már elérkezett oda, ahol hozzá kell fogni a messzebbmenő szövetkezeti feladatok megvalósításához. A szövetkezet igen hasznos és értékes közgazdasági tevékenységet fejt ki már azzal is, ha a mindennapi szükségleti cikkek beszerzésénél a költségeken túlmenő hasznot megtakarítja a munkásoknak. Elejét veszi ezzel annak, hogy a nehezen kiküzdött bértöbbletet egy másik csatornán újra elvonják a munkástól. Ez azonban mégis csak a legkezdetlegesebb feladata a szövetkezetnek. Az igazi szövetkezeti munka ott kezdődik, amikor a szövetkezet megszervezi a termelést, amikor a szövetkezeti tagok minden szükségletének kielégítésére rendezkedik be. A kapitalista termelési rendszernek minden baja, minden csapása abból keletkezik, hogy a termelésnek nem a valódi szükséglet, hanem a várható haszon az irányítója. A szövetkezet a mai társadalomnak az egyetlen intézménye, amelynek megvan a lehetősége, hogy a valódi szükséglet alapján szervezze meg a termelést. A szövetkezetnek minden termelő üzeme egyegy kis sejtje annak a boldog társadalomnak, amelyben nem lesz túltermelés, nem lesznek nélkülözők és nem lesznek munkanélküliek. A szövetkezet az ideális társadalom, és elméletileg el lehet képzelni, hogy a szövetkezeti szervezetek hálózatával az egész termelést új alapokra lehet fektetni. A gyakorlat természetesen messze esik ettől az ideális lehetőségtől. De azért a szövetkezeti termelés mérhetetlen perspektívákat nyit meg a gyakorlat számára is. Az angol szövetkezetek — például — mint Karl Renner, a szövetkezeti ügyek alapos ismerője megállapítja, петезак üdülőhelyeket és kórházakat tartanak fönn tagjaik részére, de nyilvános iskolákat is és ellátják az anya-