Szövetkezeti Értesítő, 1929 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-05 / 1. szám

XXL évfolyam SZÖ­VETKEZETI filmTESITŐ „Hajnal“ — „Helvécia“ — borokra, amelyek sok olyan fogyasztóra, aki előzőleg nem ismerte a „Hajnal"-nyár pincészetének különleges­ségeit, a meglepetés erejével hatottak. „A­z ugyan közmondásos — mondod a Szilveszter napján e so­rok írójának az egyik „Thalia“-beli vásárló —, s hogy a szövetkezet elsőrendű árut tart, de azt, hogy likőrjeivel is az első helyre törjön föl, nem hittem volna.“­i is Így folyt a szövetkezeti likőr és a szövetkezeti bor dicsérete az­ ünnepi hét zajos forgatában, szünet nélkül. A szövetkezet régi fióküzleteiben ez a dicséret föl sem tűnne már, hiszen mindennapos, de azért mégis meglepi a látogatót, amikor az egyikben is, a má­sikban is állandóan a „Hajnal“-pipereszarubanokat dicsérik tagtársnőink és a fiatalabb női nemzedék kedves tagjai. „Az ember nem tudja, melyiket sze­resse, melyiket válasszal — szólt hozzám egy bájos, fiatal asszonyka az Almássy-téri új fióküzletben. — Egyiknek az illata­inomabb, mint a másiké és mos­dásnál egyik kellemesebb hatással van az emberre, mint a másik.“ Amint ott hallgatjuk a szép szavakat, látjuk, hogy jagtársnőn­k kijelentését általános helyesléssel kíséri az időközben kő­­­énk seregié, dolgavégzett tagtárs­­nőin­k csicsergő kórusa. A „Ilajual“-gyár jó hírneve cellát itt is jól meg van már alapozva, állapítjuk meg nagy örömmel, de még nagyobb örömet okoz ne­künk, amit­ egyik kissé élteseiül tagtársnőnk je­gyez meg a szövetkezeti termelés dicséretére.­­ Én már nem lelkesedem olyan kényen — fog bele tagtársnőnk kis szónoklatába — és csak azt hi­szem el, amit magam is látok. Nem vettem én mind­jén mosdószappant sem ,,h­ajnál“-gyárit, de azután, hogy kitapasztaltam, hogy a „Sramnal“-gyár isin­­szapi­ntja és különösen az a finom habzószappan olyan nagyszerű, úgy okoskodtam, hogy a pipere­­szappan is finom lehet. És boldog vagyok, hogy nem csalatkoztam és hogy most már tudom, miért elzavarta. Miközben a cipész támolyogva kifelé in­dult, kínozni kezdte a­ gazdag embert a kíváncsiság és megkérdezte tőle, hogy mire is kellene a pénz! A mester elmondotta, hogy az egészségügyi taná­csos be akarja perelni. Tudni kell, hogy a doktor és 1‘fehurkom sógorságban voltak, de elkeseredett ellenségei egymásnak. — Micsoda!­­— hördült föl Pfefferkorn, amikor a mester elsírta panaszát —, Kohiraneh ki akarja te­kerni a nyakadat! Ezt az örömét el fogom rontani, itt a 100 pengő! Boldogan vitte a mester a 100 pengőt a doktorhoz, aki nyugodt lélekkel vágta zsebre a pénzt. De mi­közben az összeget nyugtázta, nem állhatta meg­, hogy meg ne jegyezze: — Látja, barátom, ugy­e tud űzetni, ha a körmire ég a dolog! — Nem az én házamból került ki a pénz — vá­laszolt Jakab. — Kötésen kértem. Az orvos nem akarta ezt elhinni, amíg a mester meg nem mondotta, hogy ki volt a kölcsönző, de amikor megtudta, hogy a 300 pengő az ő sógorától származik, fölp­at­tant: — A Pfefferkorn pénzét nem veszem a kezembe. Itt van, vigye vissza neki. És itt a nyugta is. Hordja ki magát! A suszternek sem kellett kétszer mondani, mit te­gyen. Sietett vissza Pfefferkornhoz és elmondta, hogy járt a doktorral. Ám ez sem akarta a pénzt visszafogadni halálos ellensége kezéből. Összetépte a kötelezvényt és elküldte a mestert. A két sógor ellenségeskedése így vált a suszter hasznára, aki boldogan vitte haza a 100 pengőt és az orvos nyugtáját. I.Voiiciből.) r. kell bizalommal lennünk szövetkezetünkhöz. Azért, mert a szövetkezet előbb az alapot rakja le és csak azután épít, amit én az én egyszerű asszony­ eszemmel úgy ér­zek, hogy előbb kipróbálta a mi „tlappal“-gitárunk­ is: tud-e jó mosószappant gyártani, és amikor ez sikerült — de még hogy­­sikerült! —, akkor kezdett a finomabb pipereszappanok készítéséhez. Ebben rejlik a mi szövőnk titka és azért nem mennék én soha más helyre vásárolni. Dehogy is lehet ott ellentmondás, ahol egy ilyen okos asszony viszi a szót! E­us. Csevegés az újévi naptáriél. —­íz­eUJ szövetkezeti lerakat vezető levele. — Kedves tagtársunk! Ön reklamálja nálam az újévi naptárt, azon az alapon, hogy egész évben a szem­ben vásárol és még egy naptárt sem kap, míg a szomszédasszonyának a grájzleros n­iév -­kor naptárt szokott adni. Engedje meg, hogy a reklamációra itt adjam meg a feleletet. A szövetkezet nem szemfényvesztésre alakul­ vállalkozás, hanem a fogyasztóknak tömörülése, abból a célból, hogy a sok-sokezer munkást és kisembert a lehető legolcsóbban és legkiadósab­­ban lássa el áruval. Mennél többen állnak össze, annál jobban sikerül ez, minél nehezebben ér­tik meg a szövetkezés előnyeit azok, akiknek az érdekében a szövetkezet működik, annál ke­vésbé sikerülhet ez. Hasonlítsa össze, asszonyom, az évi vásárlá­sainak összegét a szomszédasszonyéval és m­eg fog győződni róla, hogy minden héten legalább egy naptár árát takarítja meg azáltal, hogy a szövetkezetben és nem a szatócsnál vásárolt. Vegye figyelembe, hogy a szövetkezet az üz­leti év végén mutatkozó többletet visszaadja tagjainak és ez az összeg, amit így évente ki­fizet, a sokszorosa annak, amit az összes keres­kedők naptárra fordítanak. Ha még számításba vesszük azokat a súlyos összegeket, amelyeket a szövetkezet évente elhalt tagjai hátramara­dottjainak kifizet, akkor igazán nem szabad komolyan venni az ön naptárreklamációját és nem szabad egy napon emlegetni a szövetkezet által nyújtott előnyöket az ajándéknaptárral, amely lényegében nem más, mint szemfény­vesztés. Aki tehát csak azért nem vásárol a szövetkezeti boltban, mert a kereskedőnél nap­tárt kapd, az úgy tesz, mint Ézsau, aki egy tás lencséért adta oda örökségét. V. L. A fogyasztószövetkezet fölöslegei a tagok öss­­szességét illetik és nagy részben visszatéríttetnek a bevásárlás arányában. A fölösleg egy részét a közös vagyon növelésére fordítja a szövetkezet. * Bevásárlásainknál elsősorban a mi szövetke­zeti boltunkat kell tekintetbe vennünk, amelyet közösen állítottunk föl, amelynek valamennyien részesei vagyunk, és amelynek boldogulása a mi boldogulásunk. Minden új szövetkezeti tag erősebbé tesz ben­nünket. Minden pengő, amelyet elvonunk a magánkereskedelemtől és a szövetkezeti moz­galomnak adjuk, közelebb visz bennünket re- funkhoz. *

Next