Szövetkezeti Értesítő, 1929 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-05 / 1. szám

XXL évfolyam SZÖVETKEZETI filmTESITŐ „Hajnal“ — „Helvécia“ — borokra, amelyek sok olyan fogyasztóra, aki előzőleg nem ismerte a „Hajnal"-nyár pincészetének különlegességeit, a meglepetés erejével hatottak. „Az ugyan közmondásos — mondod a Szilveszter napján e sorok írójának az egyik „Thalia“-beli vásárló —, s hogy a szövetkezet elsőrendű árut tart, de azt, hogy likőrjeivel is az első helyre törjön föl, nem hittem volna.“i is Így folyt a szövetkezeti likőr és a szövetkezeti bor dicsérete az ünnepi hét zajos forgatában, szünet nélkül. A szövetkezet régi fióküzleteiben ez a dicséret föl sem tűnne már, hiszen mindennapos, de azért mégis meglepi a látogatót, amikor az egyikben is, a másikban is állandóan a „Hajnal“-pipereszarubanokat dicsérik tagtársnőink és a fiatalabb női nemzedék kedves tagjai. „Az ember nem tudja, melyiket szeresse, melyiket válasszal — szólt hozzám egy bájos, fiatal asszonyka az Almássy-téri új fióküzletben. — Egyiknek az illatainomabb, mint a másiké és mosdásnál egyik kellemesebb hatással van az emberre, mint a másik.“ Amint ott hallgatjuk a szép szavakat, látjuk, hogy jagtársnőnk kijelentését általános helyesléssel kíséri az időközben kőénk seregié, dolgavégzett tagtársnőink csicsergő kórusa. A „Ilajual“-gyár jó hírneve cellát itt is jól meg van már alapozva, állapítjuk meg nagy örömmel, de még nagyobb örömet okoz nekünk, amit egyik kissé élteseiül tagtársnőnk jegyez meg a szövetkezeti termelés dicséretére. Én már nem lelkesedem olyan kényen — fog bele tagtársnőnk kis szónoklatába — és csak azt hiszem el, amit magam is látok. Nem vettem én mindjén mosdószappant sem ,,hajnál“-gyárit, de azután, hogy kitapasztaltam, hogy a „Sramnal“-gyár isinszapintja és különösen az a finom habzószappan olyan nagyszerű, úgy okoskodtam, hogy a pipereszappan is finom lehet. És boldog vagyok, hogy nem csalatkoztam és hogy most már tudom, miért elzavarta. Miközben a cipész támolyogva kifelé indult, kínozni kezdte a gazdag embert a kíváncsiság és megkérdezte tőle, hogy mire is kellene a pénz! A mester elmondotta, hogy az egészségügyi tanácsos be akarja perelni. Tudni kell, hogy a doktor és 1‘fehurkom sógorságban voltak, de elkeseredett ellenségei egymásnak. — Micsoda!— hördült föl Pfefferkorn, amikor a mester elsírta panaszát —, Kohiraneh ki akarja tekerni a nyakadat! Ezt az örömét el fogom rontani, itt a 100 pengő! Boldogan vitte a mester a 100 pengőt a doktorhoz, aki nyugodt lélekkel vágta zsebre a pénzt. De miközben az összeget nyugtázta, nem állhatta meg, hogy meg ne jegyezze: — Látja, barátom, ugye tud űzetni, ha a körmire ég a dolog! — Nem az én házamból került ki a pénz — válaszolt Jakab. — Kötésen kértem. Az orvos nem akarta ezt elhinni, amíg a mester meg nem mondotta, hogy ki volt a kölcsönző, de amikor megtudta, hogy a 300 pengő az ő sógorától származik, fölpattant: — A Pfefferkorn pénzét nem veszem a kezembe. Itt van, vigye vissza neki. És itt a nyugta is. Hordja ki magát! A suszternek sem kellett kétszer mondani, mit tegyen. Sietett vissza Pfefferkornhoz és elmondta, hogy járt a doktorral. Ám ez sem akarta a pénzt visszafogadni halálos ellensége kezéből. Összetépte a kötelezvényt és elküldte a mestert. A két sógor ellenségeskedése így vált a suszter hasznára, aki boldogan vitte haza a 100 pengőt és az orvos nyugtáját. I.Voiiciből.) r. kell bizalommal lennünk szövetkezetünkhöz. Azért, mert a szövetkezet előbb az alapot rakja le és csak azután épít, amit én az én egyszerű asszony eszemmel úgy érzek, hogy előbb kipróbálta a mi „tlappal“-gitárunk is: tud-e jó mosószappant gyártani, és amikor ez sikerült — de még hogysikerült! —, akkor kezdett a finomabb pipereszappanok készítéséhez. Ebben rejlik a mi szövőnk titka és azért nem mennék én soha más helyre vásárolni. Dehogy is lehet ott ellentmondás, ahol egy ilyen okos asszony viszi a szót! Eus. Csevegés az újévi naptáriél. —ízeUJ szövetkezeti lerakat vezető levele. — Kedves tagtársunk! Ön reklamálja nálam az újévi naptárt, azon az alapon, hogy egész évben a szemben vásárol és még egy naptárt sem kap, míg a szomszédasszonyának a grájzleros niév -kor naptárt szokott adni. Engedje meg, hogy a reklamációra itt adjam meg a feleletet. A szövetkezet nem szemfényvesztésre alakul vállalkozás, hanem a fogyasztóknak tömörülése, abból a célból, hogy a sok-sokezer munkást és kisembert a lehető legolcsóbban és legkiadósabban lássa el áruval. Mennél többen állnak össze, annál jobban sikerül ez, minél nehezebben értik meg a szövetkezés előnyeit azok, akiknek az érdekében a szövetkezet működik, annál kevésbé sikerülhet ez. Hasonlítsa össze, asszonyom, az évi vásárlásainak összegét a szomszédasszonyéval és meg fog győződni róla, hogy minden héten legalább egy naptár árát takarítja meg azáltal, hogy a szövetkezetben és nem a szatócsnál vásárolt. Vegye figyelembe, hogy a szövetkezet az üzleti év végén mutatkozó többletet visszaadja tagjainak és ez az összeg, amit így évente kifizet, a sokszorosa annak, amit az összes kereskedők naptárra fordítanak. Ha még számításba vesszük azokat a súlyos összegeket, amelyeket a szövetkezet évente elhalt tagjai hátramaradottjainak kifizet, akkor igazán nem szabad komolyan venni az ön naptárreklamációját és nem szabad egy napon emlegetni a szövetkezet által nyújtott előnyöket az ajándéknaptárral, amely lényegében nem más, mint szemfényvesztés. Aki tehát csak azért nem vásárol a szövetkezeti boltban, mert a kereskedőnél naptárt kapd, az úgy tesz, mint Ézsau, aki egy tás lencséért adta oda örökségét. V. L. A fogyasztószövetkezet fölöslegei a tagok össszességét illetik és nagy részben visszatéríttetnek a bevásárlás arányában. A fölösleg egy részét a közös vagyon növelésére fordítja a szövetkezet. * Bevásárlásainknál elsősorban a mi szövetkezeti boltunkat kell tekintetbe vennünk, amelyet közösen állítottunk föl, amelynek valamennyien részesei vagyunk, és amelynek boldogulása a mi boldogulásunk. Minden új szövetkezeti tag erősebbé tesz bennünket. Minden pengő, amelyet elvonunk a magánkereskedelemtől és a szövetkezeti mozgalomnak adjuk, közelebb visz bennünket re- funkhoz. *