Szovjetunió, 1976 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1976 / 11. szám
GÉPEK ÉS VASUTASOK Polipok és bakok a sínek felett Csapra — oroszos nevén Csapra — épp csak bekukkantottunk. Ez az egyik legkisebb város és az egyik legnagyobb pályaudvar a Szovjetunióban. Érdekes látványban volt részünk a sínek között: a Puskin-expressz két méter magasan lebegett. Pneumatikus emelők karjában hevertek a hálókocsik és az étkezőkocsi, míg csak a normál nyomtávú acéltengelyek ki nem űzték helyükről a széles nyomtávú „gördülőanyagot”. Ha a mozdony orral Ukrajna felé néz , e művelet fordítottja játszódik le. De nem a személyforgalmat jöttünk nézni. — Elég sok fejfájást okozott, hogy 1851-ben I. Miklós az európainál majdnem kilenc centiméterrel szélesebb vaspályát erőszakolt Oroszországra — mondta Georgij Kirpa, Csop feltűnően fiatal állomásfőnöke. — De sopánkodással nem megyünk semmire. A szovjet külkereskedelem egyik legnagyobb szárazföldi kapuját őrizzük. Tőlünk is függ, mekkora lesz a forgalom. Magyar szaktársainkkal rendszeresen megtanácskozzuk, min javíthatnánk, milyen vívmányokat adhatnánk át egymásnak — megsúgom, olykor a hivatalos formaságokat is megkerülve. Cserélünk gépeket és módszereket, olykor társadalmi munkában szereljük egymás mozdonyait. Közös erőfeszítéseket teszünk, hogyan faraghatnánk le a vasúti kocsik állásidejéből. Naponta kétszer pontosan tájékoztatjuk egymást arról, milyen szerelvényeket indítunk, illetve fogadunk az elkövetkező tizenkét óra során. Három évi munkával kiépítettük a két körzet között a telexösszeköttetést. Saját térfelünkön a távközlést már régebben összpontosítottuk, sőt tíz kilométeres csőpostavezetéket is létesítettünk. A határkörzetekben közlekedő magyar mozdonyokkal is állandó rádiókapcsolatban vagyunk. Az élőszóban való érintkezés persze mindennél többet ér, ezért az orosz és az ukrán vasutasoknak nyelvpótlékot fizetünk, ha vizsgáznak magyar nyelvből. A jövőben igyekszünk minél többet építeni és gépesíteni. Már két nagy fedett darabáru átrakó csarnokunk van. Rendezőpályaudvarunkat csaknem teljesen automatizáltuk. De az átrakás — e kiemelkedő fontosságú munkaszakasz — gépesítésében a magyarok előbbre tartanak. Czidor András, a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett záhonyi átrakó körzet állomásfőnöke mondja: " Egyeseknek újdonság, hogy jó néhány vidéki pályaudvar jóval korszerűbb Budapest teherpályaudvarainál. Ugyanígy a záhonyi körzet nyolc állomásának némelyikén is magasabb a műszaki színvonal, mint magán Záhony állomáson. Komorón például olyan kőolajszármazék-melegítőt és átfejtőt építettünk, amely országos szabadalom lett. Tuzsér hatalmas, modern hűtőházáról nevezetes. Fényeslitkén minden igényt kielégítő normál nyomtávú rendezőpályaudvar működik. Záhony körzete a szovjet vasúthálózat legnyugatibb betorkollása. E sínpárokon érkezik a Szovjetunióból minden áru, amelyet Magyarország importál. De a Szovjetunióból Jugoszláviába, illetve Balra: három óra alatt 120 forduló, azaz 62 tonna. Ilyen ütemben rakja ki a szovjet műtrágyát Eperjeskén Kozsut József Choul-gépkezelő. Szakmájából az egész országban csak a záhonyi átrakó körzet képez ki utánpótlást). A fékpofák szorításától függ, milyen erővel gurul tovább a „rendezett” kocsi. Eperjeske állomáson a szovjet gyártmányú mechanizmust részben magyar automatika vezérli Fent: alig igényel emberi beavatkozást a nyitott kocsis ömlesztettáru-átrakó berendezés). Eperjeske átrakó pályaudvaron a daruk uralják a terepet Fotó: Bojár Sándor54