Szovjetunió, 1978 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 2. szám

A FEHÉRVÁRI EMLÉKMŰ KAPCSÁN Emlékművet avattak Székesfehérváron, a Magyar Alumíniumipari Tröszt legnagyobb vállalata, a Székes­­fehérvári Könnyűfémmű bejárata előtt. Az óriási, üvegből és vasból, valamint alumíniumból létesített csarnokok előtt, a gyári bejárónál a szobrász, Váradi László alumíniumtömböket vésett, „faragott”, csiszolt egészen addig, míg a magasba törő fehér „ezüst” emlékművé nem formálódott. * * * Úgy hozta a sorsom, hogy a Székesfehérváron felállí­tott emlékművek közül jónéhányat ismerek, nem egy­nek az avatásán is jelen voltam. Többek között annál is, amelyik a magyar Magna Chartát, a II. Endre magyar király által kibocsátott Aranybullát megörökítő emlék­műtől néhány száz méternyire áll. Igaz, ennek csak a talapzatát készítették székesfehérvári mesterek, maga az emlékmű valahol az Urálban készült, Cseljabinszk­­ban vagy Szverdlovszkban, s végigjárta a háborút, áttört a Kárpátokon, győzedelmesen gördült lánctalpain Debrecenen és Budapesten át Székesfehérvárig. Talán mondanom sem kell, hogy egy T—­34-es tank ez, melyet az immár több mint ezer éves Alba Regia — Székes­­fehérvár — lakossága állított kegyelettel a felszabadító szovjet hősöknek 1970 márciusában, a város felszabadu­lásának 25. évfordulóján. * * * A közelmúltban avatott emlékművön a következő felírás olvasható: „A magyar—­szovjet timföld-alumíni­um egyezmény megkötésének 15-ik évfordulóján, a magyar—szovjet barátság és a gyár fejlesztésében megvalósult együttműködés emlékére.” Tömör a szöveg, mint általában az emlékműveké. Megfogalmazói nyilván számolnak azzal, hogy a kor­társak pár szóból is értenek, másrészt biztosra veszik, hogy az utókor történészeinek rendelkezésükre áll majd az újságokban, múzeumokban és levéltárakban őrzött megannyi dokumentum is. Mégis, az emlékmű többet jelent, a szűkszavú felírás mögött emberi sorsok is rejtőznek. Még csak nem is a gyár története, bár, ahogy mondják, az is megérne egy misét. Hiszen a székesfehérvári alumíniumüzem, melyet 1941-ben kezdtek építeni, tulajdonképpen egy húzós hengerműből állt, és évente 2000 tonna alumíniu­mot adott. A felszabadulás után az üzem szovjet közre­működéssel hallatlan fejlődésnek indult, s többszöri bővítés után jelenleg már százezer tonna alumíniumot gyárt évente. Bővült a profil is, és a Magyarországon ma előállított hengerelt és préselt, húzott és kovácsolt Balra fent: az üzem­ látképe. Alatta: az emlékmű felirata Az emlékmű­­-Fotó: Kalin Demeter Az emlékmű avatóünnepségén. Balról jobbra: Juhász János igazgató, Váradi László szobrászművész, Juhász Ádám nehézipari államtitkár

Next