Szózat, 1922. május (4. évfolyam, 100-124. szám)

1922-05-16 / 111. szám

1922 MÁJUS 16 KEDD felelős is ezért; nem lehet felelős az, aki nem volt abban a helyzetben, hogy megvédje embertársát a bombával szenyiben. — Tisztelt polgártársaim! Más államokban is távoztak el dinasztiák. Németországban éppen 15 dinasztia vesztette el trónját és azokban az orszá­gokban, ahol ezek az esetek megtörténtek, ezek a ■dinasztiák ma részben népszerűbbek, mint valaha voltak. De egyetlen felelős német államférfi sem próbálta meg puccsot csinálni, mert tudatában volt annak, hogy az országnak és a királynak csak árt, ha ilyen puccsba beleviszi. Polgári munkára van szü­kség . De elég ezekből. Ennek az országnak bé­kére, nyugalomra és arra van szüksége, hogy pol­gári rend mellett polgári munkával lassanként újból fölemeljük. Arra kérem önöket, hogy min­ket és az egységes párttal együtt­működő Hegyes­halm­i Lajos kereskedelemügyi minisztert, az Önök jelöltjét teljes erejükből támogassák és ez biz­tosítéka lesz annak, hogy, ha többségre jutunk, eb­ben a­z országban a békét és rendet meg fog­juk tartani. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Dunántúl lelkesen Ünne­pli gróf Bethlen Istvánt A bizalom és isszerel minden felével elhalmozzák a miniszterelnököt . Diadalul az ellenzék biztosra vett nyugatmagyarországi kerületein át Gróf Bethlen István szombaton este Du­nántúlra indult. " Úti pro­gr­ammjába azokat a kerületeket vette fel, melyeket a­ legitimista ellenzék leginkább a magáénak tekintett s me­lyeikről nemcsak­­hirdette, hanem hitte is, hogy politikájánnaik legerősebb támaszpontjai, erős­ségei. Vas és Sopron vármegyék meglátogatá­sát vette tervbe a miniszterelnök, amelyekben a puccs-legitim­ista mozgalomnak főfészkei voltak. Szeme közé akart nézni annak az agi­­tá­ciónak, melyet a­z ország nyugati rész­én már­­ két év óta űznek i­s mely ,az utolsó időkben már a féktelen elv­adulás stádiumába jutott. A pártoskodó gyűlölködés már nem ismert sem határt, sem korlátokat: — az ellenzék a valót­lan adatok és híresztelésektől a személyes in­­verku­íivákig már min­den eszközt jónak látott.­­És nem riadt vissza az olyan tűzcsóvával való­­ gyújtogatástól, az olyan helyrehozhatatlan ve­­­­szedelmek felidézésétől, mint­ amit úi felekezeti­­ ellentétek szítása jelent. A miniszterelnök a felvilágosítás, a­­nyu­­­godt érivel­és s a meggyőzés fegyverével pró­bálta meg útját állni a hajtogatásnak.. Rá­szánta magját, hogy elmegy az ellenség szájba- Tába és nem visz magával mást, mint törekvé­sein­ek igazát, jószándékainak tündöklő tiszta- s sálgát. Ezt akarta feltárni a nyugatm­agyar­­országi nép előtt, mely hosszú ideje nem hal­­l lőtt má­st a kormánynál és pártjáról, mint ócsárlást, leszólást és­­ rágalmakat. Az egységes párt vonatának utasai kiván­­­­tsian várták, sikerülni fog-e az, amire a mi­­­­niszterelnök vállalkozott. Feln­yitjane szemét a céltudatos mesterkedéssel elvaskított népnek az őszinte szó ereje. Éreztem fogja-e itt is, azon a földön, melyet a szenvedélyes politikai gyen­­­lősség mági­ával vetettek tele, hatását gróf Beth­len István fölényes egyénisége. A próba sikerült, s a dunántúli uta­zó és felejthetetlen diadaluttá vált Gróf Bethlen Istvánt megértették, meg­szerették és hozzá csatlakozta­k. Az ünnepélyes fogadtatások meleg, bensőséges tartalmat­­k­apo­t­tak. A m­inisztereln­ök megnyerte a dunánt­uliak­­ bizalmát és az ellenzék­i csatát vesztett C­zeldömölk A keleti pályaudvarról­ szombaton este induló Ikülönvonat szailonikocsijába a miniszterelnökön kí­vül még két miniszter szállott fel: Fass József és Hegyeshalmy Lajos. Mindketten közvetlenül érde­keltek a miniszterelnök utazásában: a kultusz­­miniszter a vasvári kerület jelöltje, a kerest­elem­­ügyi miniszter pedig Szombat­hely városának man­dátumáért küzd. Gróf Bethlen útiterve mindkét ke­rületet magában foglalja. Gróf Bethlen rendes kí­sérői közül hiányzik Gömbös Gyula, kit a választá­sok intézése mostanáig visszatartottak attól, hogy saját kerületét meglátogassa". Ezt a vasárnapot te­hát programmbeszédün­k elmondására szánta. Ki­séri azonban a miniszterelnököt most is Eckhardt Tábor sajtófőnök, dr. Kassai­ Béla, a miniszter­­elnök titkára­. Az egységes párt vezetőségét ,Simo­­nyi-Semadam Sándor volt miniszterelnök képviseli. Celldömölkre fél nyolckor reggel fut be a vo­nat, percnyi pontossággal a megálla­pított menet­rend szerint. A pályaudvaron Maróthy László fő­ispán, Gyömörey György a celldömölki egységes párti jelölt, Herbszt Géza alispán, dr. Radó Gyula pártelnök üdvözlik gróf Bethlent. Tóth Lászlóné a vidéki asszonyok nemzeti szövetsége, Szagán Mar­git, majd Závorszky Sándorné a protestáns nők nevében fogadják meleg szavakkal és gyönyörű csokrokkal a miniszterelnököt. A gyűlés nyolc órára volt a városháza előtti térre kitűzve. A kora reggeli óra dacára az egész mezővároska népe ott tolongott a piactéren, az er­kély előtt, mely szónoki emelvényül szolgált. Gyö­mörey Györgynek, a feloszlott nemzetgyűlés ro­konszenves és értékes tagjának két ellenjelöltje is van: gróf Cziráky György, aki közeli rokonának, Andrássy Gyulának pártjához tartozik és­­il Mohácsy Lajos marcalgergelyi református lelkész, aki nem­rég Rassayékhoz csatlakozott és eredetileg is a Ras­­say-párt közreműködésével létrejött ál-kisgazda pártnak egyik létrehozója volt. Cziráky eddig egyetlen programmbeszédet sem tartott. Azt sem tette meg, amit Hátságon párt­társa, Huszár Ele­mér tett, hogy programmját a titkárával ok­astatta volna fel. — Majd jön Apponyi, ő fogja elmondani a programbeszédet — mondják a Cziráky-kortesek. Annál súlyosabban esik­ latba Cziráky mellett az az ominózus körlevél, melyet gróf Mikes szom­bathelyi püspök­­bocsátott ki az Andrásy-párt ér­dekében az egyházmegye papságához. De az egy­házfő nem mindenkit tudott befolyása alá kerí­teni: a miniszterelnök környezetében megjelent Jándy Bernardus bencés apát s részt vett a gyű­lései. Mohácsii Lajos ellenzéki fellépése paptársai között rossza­lással találkozott s az egyházmegyei lel­kész­i értekezlet tiltakozott szereplése ellen, mely különösen a földreform ügyében nem nélkülözi a Rassay-párt demagógiájának mellélkizét. Pártja egyébként elnököt sem tudott magának szerezni. A bizonytalannak látszó helyzetet egy csapás­­sal eldöntötte Gyömörey javára gróf Bethlen Ist­ván megjelenése. A legitimista izgatás, az illúzió­keltés, az altatások politikája szétoszlott szavai nyomán. Reális célkitűzés, komoly mutrka pro­gramot bontakozott ki beszédeiből. Gróf Bethlen István Czelldömölkön a követke­zőket mondotta: A miniszterelnök celldömölki beszéde — Mit akar az egységes párt? Független Ma­gyarországot, erős Magyarországot nemzeti király­sággal. Szociális és felekezeti békét akar keresz­tény nemzeti demokráciával. A pártoskodás kikü­szöbölését akarja és erős kormányt, amely a nem­zetet kell, hogy vezesse és amely a nemzet vezeté­sére képes legyen. Független Magyarországot akarunk. Nem akarunk közjogi kapcsolatot sem­miféle más állammal. Megsínylettük négyszáz éven keresztül ezen közjogi kapcsolatokat. Elég volt belőlük. Ha már elérkeztünk oda, hogy a­­nemzet független lett, ezt a függetlenséget meg is akarjuk óvni. Nemzeti királyságot akarunk. De a királyság kérdését ma nem oldhatjuk meg. Nem nyúlhatunk hozzá mindaddig, amíg ezt a kérdést ellenségeinktől függetlenül, de belső viszályainktól is függetlenül el nem intéztük. Szociális és feleke­zeti békét akarunk. A nemzetet a romlásba a szo­ciális torzsalkodás és az osztályok egymás elleni harca döntötte. Ennek a harcnak véget kell vetni. Felekezeti békét akarunk, mert ez az utolsó kin­csünk, ami i megmaradt és botor kezek azok, amelyek a felekezeti békéhez hozzá­nyúlnak. — Tisztelt Polgártársaim! A vád ellenünk az, hogy Magyarországon protestáns kormány van, amely királyt akar a nemzet nyakára ültetni. Nincs protestáns kormány, csak magyar. Nincs felekezti állam, csak nemzeti, amely nem akar semmiféle protestáns királyt a nemzet katolikus többségének. Ezek nem egyebek, mint propagan­dacélok, propaganda jelszavak, amelyekkel arra törekszenek, hogy a vallást is korteseszközzé ala­­csonyítsák le. Keresztény nemzeti demokráciát akarunk. Enélkül nincs erős nemzet. Enélkül nincs nemzeti kormány, amely a nép széles vádain nyugszik. Keresztény demokráciát akarunk, ami csak akkor ér valamit, ha a keresztény ideálok megvalósítását szolgálja. Ezen nagy célok érde­kében demokratikus alapokra akarjuk az alkot­mányt fektetni. »— Meg kell reformálni alkotmányos intézmé­nyeinket, meg kell alkotni a főrendiház reform­ját, meg kell szűnni annak az időnek, amik­ir szü­letési előjogok alapján hoztak törvényt. Gondos­kodni kell arról, hogy a főrendiházban a magyar kultúrának vezető szerepet vivő tagjai részt vehes­senek a törvényhozásban. Meg kell csinálni a me­gyei reformot is. Az önkormányzathoz hozzá nem nyúlunk, de itt is gondoskodni fogunk arról, hogy minden társadalmi osztály megfelelő képviseletet nyerjen a törvényhozó városi és községi bizottsá­gokban.­­ A földbirtokreform törvényt megalkottuk, ennek a kormánynak és a következő nemzetgyűlés­nek feladata lesz, hogy a földbirtokreform törvé­nyét keresztülvigye azzal a becsületes szándéktal, amellyel azt megpróbáltuk. A földbirtokreform­ot nem azért csináltuk meg, hogy a földbirtokos osz­tályt szegényebbé tegyük, hanem, hogy a földnél­külieket földhöz juttassuk. De nemcsak föld, ha­nem munka is kell a népnek. Munka is kell, mert még igen sokan vannak, akik földhöz nera jutot­tak, sőt ahhoz nem is akarnak­­jutni. A kormány­nak ezekről is gondoskodnia kell, és fog is gon­­doskodni. Megfelelő investíciókkal és beruházási programmal, hogy a nép megfelelő m­unkaalkaomat találjon. Vass miniszter a felekezeti izgatásról A miniszterelnök beszédét a legnagyobb tetszés­sel és éljenzéssel fogadta­­a­ közönség. Ezután Vass József kultuszminiszter a kibékülés politikáját fej­tette ki nagyszámú közönség előtt. Ebben a válasz­tási küzdelemben — úgymond — egynéhány kér­dés van, amelyet nagyon kiélezve visznek bele, mint rejesztő anyagot, a küzdelembe. Ilyen kérdés a királykérdés, amelyet a már előttem felszólaló mi­niszterelnök úr bővebben fejtegetett. — A másik kérdés a felekezeti kérdés. Ez utóbbiról kívánok beszélni. Nemrégen itt Vár me­gyében jártunk és a torony tetején láttam egy két­­tős keresztet, amelynek tetején egy kakas volt. Azt kérdeztem, hogy i­ilyen hit felekezet temploma ez. Azt mondották, hogy egy protestáns községé. Mire én azt válaszoltam, hogy hát akkor hol a protes­táns jelvény? Válaszul azt kaptam, ott van a ka­kas. Mikor azonban azt kérdeztem, mit jelent a kettős kereszt, azt mondották: valamikor régen, mikor a­ templomot ékesítették, a kettős keresztet kivették Magyarország címeréből, hogy kifejezzék vele, hogy ők protestánsok, de maga az ország ke­resztény. — Ez mutatja nekünk azt a feladatot, amelyet mag­unk előtt kell tartanunk, azt a megoldást, amely felé törekednünk kell és mutatja azt is, mi­lyen vakmerők azok, akik úgy akarják letépni a kakast a keresztről, hogy a kakas nekimenjen a keresztnek, a kereszt pedig agyonüsse a kakast. Vagyis a katholikusok a protestánsok ellen izgat­nak és a protestánsok a katholikusok ellen. Tan­mija vagyok annak, hogy katholikuss vidékeken azt mondják, hogy a kormány protestáns és pro­testáns politikát akar, egész politikája katholikus­­­ellenes. Más vidékeken pedig azzal vádolják a kor­mányt, hogy nem is keresztény, hanem liberális, nemzetietlen. Milyen vakmerő és lelkiismeretlen játék ez az ország érdekei ellen! Nem mondhatjuk az országot egymás fejéhez, mert ebből csak az or­szágnak esik baja. Az ország az, amelynek érdekeit szem előtt kell tartani és nem az a fontos, hogy valakit m­iniszter-e vagy nem miniszter. — A hatalmi kérdés a legtöbb emberben poli­tikai cél. A minisztériumban, a kabinetben kétszer annyi kajból ikrus van, mint protestáns. Az egész kabinet politikájában tisztán csendül a keresztény magyarság védelme, a mindig dolgozni akaró be­csületes magyar polgárság megvédése. Ez a he­­lyes út, amelyen minden kormánynak haladnia kell. Huszonháromféle párt van ma és maholnap több lesz, mint a szavazók száma. Ez a magyar összefogás, ez a hazaszeretet? Az kell nekünk, hogy töredékekre omoljon a magyar nemzet? Ezek az urak, akik annyira szét akarják morzsolni a ma­gyar nemzet politikai akaratát, tartsanak elégre már össze és ne pártoskodjanak! (Hosszantartó taps és éljenzés.) Kőszegen Miután Hegyeshalmii Lajos kereskedelemügyi mi­niszter is a választók figyelmébe ajánlotta Gyömöreyt, a miniszterelnök kíséretével Kőszegre utazott, ahova 11 órakor érkezett Itt a város nevében Jambrics Lajos ■polgármester és Veres István nagybirtokos vezetésével nagyszámú közönség fogadta a miniszterelnököt és ki- 3

Next