Szózat, 1922. június (4. évfolyam, 125-147. szám)

1922-06-10 / 132. szám

IO !-------------------------------------------------------------------------------­TÖRVÖVYKE2É8 § Károlyi Mihály hazaárulási pere. A buda­pesti törvényszék június 19-ikére tűzte fel a Károlyi Mihály féle vagyonelkobzási perben a folytatólagos tárgyalást, amikor a kincstár képviselője köteles a törvényszék felhívása folytán a Károlyi Mihály ellen emelt vádjaira vonatkozólag a bizonyítékait ideterjeszteni. A bíróság most ezt a határnapot be­állította és a tárgyalás megtartására június 16-ik alapjának dél­előtt­­i féltíz óráját tűzte ki. § A budapesti törvényszék teljes ülése. A bu­dape­sti kir. törvényszék június 9-én teljes ülést tartott, melyen.Dr. Oswald István elnök kegyeletes szavaikkal emlékezett meg a napokban elhunyt dr. Horváth Ferenc kúriai bíróról, a budapesti kir. törvényszéknek, a volt kereskedelmi és váltótör­vényszéknek közel két évtizeden át volt elnökéről. A teljes ülés elhatározta, hogy Horváth Ferenc em­lékét a teljes ülés jegyzőkönyvében örökíti meg. § A Nemzeti Színház és a Grassalkovich-örö­­kösök. A budapesti királyi Ítélőtáblának polgári felebbeztési tanácsa dr. Térfy Dezső tanácselnök elnök­­lésével ma délelőtt tárgyalta és ítélettel befejezte a Grassal­kovich-örökösöknek a királyi kincstár elleni a Nemzeti­ Színház telkéért indított perét. A Gra­ssalko­­vich-örökösök ugyanis a végrendelet értelmében a te­lek fölötti rendelkezési jogot kívánnak azért, mert vé­­lemlényük szerint a kincstár az örökhagyó rendelkezés­­étől eltérően használta fel a színház lelkét, amikor azt mozgóképszínház és más célokra adta. Az elutasító ítélet indokolása az, hogy az ideiglenes­­bérlet nem je­lenti azt, hogy a kincstár véglegeseit az örökhagyó akarata ellenére akarna a felekkel rendelkezni. Az in­dokolás hangsúlyozza, hogy az örökösöknek van jo­guk ah­hoz, hogy a rendelkezési jog megítélését kérjék, ami magában foglalja a tulajdonjogot, azonban ezt csak akkor tehetik, ha a kincstár véglegesen másként akarna rendelkezni a letekkel, mint ahogy az az örök­­hagyó intencióinak megfelel. § Két és félév egy sétabotért. A budapesti kir. h-üul a főt­örvény­sz­ék második emeleti hármas számú tárgyalótermében 1920. novemberében bizonyos szent­endrei ügyet tárgyaltak. .Erre a tárgyalásra tanúként be volt idézve Kada Mihály szentendrei plébános is, aki az előszobában várakozott és sétapálcáját a kezében tartotta. Egyszerre csak odafordult hozzá Cseresnyés Mária divatárusnő, s azt mondotta a plébánosnak, hogy­ ő a teremőr és kérte tőle a sétapálcát azzal, h­ogy a terembe nem szabad bevinni. A plébános át is adta a sétapálcát Cseresnyés Máriának, aki erre egy számot adott a plébánosnak, aki kifizette a ruhatári díjat is. .Miközben a plébánost a teremben tanúkért kihallgat­ták, Cseresnyés Mária a bottal megszökött. Ma vonta felelősségre Cseresnyés Máriát a budapesti kir. büntető­­­törvényszéken dr. Valentin­,­ Károly táblabíró tanácsa,­­s arra való tekintettel, hogy lopás miatt már többször volt büntetve, a bíróság ma kétévi és háromhónapi fegyházra ítélte e­.________________________ FIGYELEM gs Amerikai üzleti összeköttetéseket KoBa IS létrehozunk; í­zleti címekettováb­■ ■' ------------------—— Így bizunk; kereskedelmi raegbisáso­®f kát elfogadunk; ügyvédi eljárást SSWISSa f|s megindítunk. — Úgyszintén válla- ■ *■ lunkbármilyennemiiamerikaimeg­© bízásokat jutányos árak mellett, írjon még ma erre a címre: Cu­linan & Williams, 18 Broadway, New-York. N. Y. U S. America MEZŐGAZDASÁGISAGRÁRPOLITIKA A magyar szövetkezeti mozgalom hivatása A Magyarországi Szövetkezetek Szövet­ségének közgyűlése — Az Országos Központi Hitelszövetkezet kongresszusa Pest vármegye házának dísztermét ma a csonka haza legkülönbözőbb részeiből érkezett szö­vetkezők népesítették be: ma volt a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének a közgyűlése és az Or­­szágos Központi Hitűszövetk­ezet kongresszusa. A kongresszus a szövetkezeti élet parlamentje. Fó­rum, ahol megszólalnak a múlt tanulságai és meg­csillannak a jövő lehetőségei. A vármegyeház dísz­termének falai otthonosan veszik körül az össze­gyűlt szövetkezőket: a legősibb intézmény és az újabb idők legéletrevalóbb gondolata már régen meleg barátságot kötöttek egymással. Elnézzük a lassan érkező vidéki kiküldötteket: csupa magyar arc, kemény vonások, a magyar föld fiai, igen sokan deresedő fejjel, de még mindig fia­­talos lelkesedés hajtja őket, hogy boldogabbá te­gyék a küzködő magyarság életét azáltal, hogy eredményesebbé­ teszik munkáját. Valamikor többen voltak, mert közöttük láttuk azokat is, akiket ma az erőszakos határok elzárnak tőlünk. Miközben a távolmaradtakon töprengek, megnyílik a kongresz­­szus. Elhal a morajlás s mondatok hullanak felénk, mondatok, melyek újra eszünkbe hozzák az elsza­kadt országrészeket s mindazt az életet, mely tőlünk elvágva tengődik, de a magyar sebek mellett föltár­ják a világ sebeit is, mindazokat a bajokat, forron­­gásokat, melyek világrészünk életét olyan keser­vessé teszik. A hallott mondatok nyomán kibonta­kozik előttünk a teljes zűrzavar nyomasztó képe s csak akkor enyhül a hangulat, mikor a kivezető utat kezdjük látni, azt az utat, mely a túlhajtott kapitalizmus és a szocializmus meredélyei között vezet el, az egyéni szabadságot tisztelő, de az er­kölcsi elvek uralmáért is síkraszálló szövetkezés útját. , Taps harsan, uj előadások következnek és uj gondolatok kezdik foglalkoztatni figyelmünket, a múlt s a jelen után a jövő képe következik, a ma­gyar jövőé s az általános emberi jövőé. Megere- I venedik mindaz a munka, amit a szövetkezetek­­ folytattak s folytatnak, hogy a magyar föld egész­séges megoszlását létrehozzák. A föld, a föld! Hi­szen nálunk minden életnek ez az alapja, a föld sorsa a sorsunk. A magyar föld szükséglete hívta életre a magyar hitelszövetkezeteket s e szövetke­zetek a maguk eszközeivel birtokreformot és helyes birtokmegoszlást létesítettek olyan időben, ami­kor e kérdés még messze volt a törvényhozási el­intézéstől. S a jövő, a szövetkezeti eszme teljes kibon­takozásának, végleges győzelmének ideje. Roppant távlatokat nyit ez a jövőbe való pillantás. A köl­csönös támogatás szellemével átitatott, az anyagi és szellemi jólét magas fokán álló emberek társa­dalma! Illúzió! De van-e valahol, kifejlődött s a technika fényes eszközeivel kérkedő világainkban hely, hol megnyugvást lehetne találni, ha nem azok a terek, hol a kölcsönös támogatás szellemével ta­lálkozunk. Korszakunk vezetőeszméi tévesek voltak, mert elhanyagolták a szellemerkölcsi tényezőket és rettentő nyomorúságok árán vásárolták meg az anyagi eredményeket. Nincs más út a jövő felé, nem tehet más a jövő szelleme, mint a szövetke­zeti szellem. . . A szövetkezeti gondolat a mai idők legmoder­nebb gondolata, de egyúttal az erkölcsi gondolat is. Akik ma magyar földön ennek a gondolatnak munkásai, azok a jövő munkásai, azok épp úgy a jövőbe vezetik népüket, mint ama vezérek, akik egykor keletről nyugatra elindultak és a keresz­tény magyar élet alapjait lerakták. * A Magyarországi Szövetkezetek Szövetségé­nek közgyűlésén megjelentek többek között György Endre, Balogh Elemér, Susits Béla, Skossa Dezső, Pajor Ignác, Fabricius Endre, Gy. S­ijj János, Jantsics Endre stb. s a vidéki szövet­kezetek kiküldöttei nagy számban. Bernáth Ist­ván ügyvezető alelnök, gróf Majláth József elnök távollétében­ hangsúlyozza, hogy a Szövetkezetek Szövetségének a gondolata Magyarországon nem tud erősen meggyökerezni, holott pedig arra fö­lötte nagy szükség volna, miután ez viszi az em­berek lelkébe az összetartás gondolatát. Dr. Horváth János tömör összefoglalásban vázolja a magyarországi szövetkezetek 1921. évi helyzetét. A hitel- és fogyasztási szövetkezeti szer­vezkedés a múlt évben is szép sikerekkel haladt előre. Megemlékszik a Futura munkájáról, majd a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének és a Köz­­tisztviselők Szövetkezetének terjeszekedéséről. Szól a legutóbb megindult fejszövetkezeti mozga­lomról, amely a földmivelésü­gyi kormány támo­gatása­­mellett a siker jegyében indul meg. Meg­említi, hogy a múlt évben volt Bernáth István harmincéves jubileuma s a Mezőgazdák Szövet­kezete harmincéves fennállásának ünnepe. Majd beszámol az 1920. és 21. évben tartott szövetke­zeti kongresszusok eredményéről. A jelentéshez Jantsics Endre szól hozzá, az értékesítő- és tejszövetkezetek jelentőségét hang­­súlyozott. Majd megválasztják az igazgatótanácsba Szilassy Zoltánt, Schneller Ferencet, Tolnay Pált és Kiss Józsefet, az iparosok bu­torcsarnok­­szövetkezetének az elnökét. Végül G. Szijj János mond köszönetet az elnökségnek a fáradozásáért. A közgyűlés után vette kezdetét az Országos Központi Hitelszö­vet­kezet kongresszusa. Meg­jelentek a fentieken kívül Hagg Ferenc és Teres­ky János titkos tanácsosok, Rónay László miniszteri osztálytanácsos a földmivelésü­gyi minisztérium, Förster Aurél Pest vármegye képviseletében. To­vábbá Baross Gábor kormánybiztos, Meskó Pál, Dömötör László, Hajós Menyhért, Fáy Gyula, Sziidl Ambrus stb., stb. és rajtuk kívül az igazga­­tóség és felügyelőbizottság tagjai, az OKH tiszt­viselőinek nagy része, továbbá a vidéki szövetkeze­tek képviselői. A zsúfolásig megtelt teremben báró Korányi Frigyes elnök meleg szavakkal üdvözölte a­­kon­gresszuson szép számban m­ejelenteket és indít­ványára a kongresszus kimondotta, hogy addig, amig Magyarország régi területeit vissza nem AMERRE A MADÁR LE JÁR (2) REGÉNY Irta: SZENTGYÖRGYI FERENC __ Érdemes-e? — kérdezte magától. — Érde­mnes-e most reggel nyolc órakor lefeküdni, álmo­kat álmodni, délben fölkelni, fölöltözni, utcára menni,­ beülni a Piac­téren a Korona-kávéháziba oda a piszkos nagy ablakhoz, várni a délutánt, a pesti lapokat, írt-e vezércikket Rákosi Jenő vagy Hans Ivor báró, köszönteni a polgármestert, a vá­rosi rendőrfőkapitányt, nézni üres szemekkel, órá­kon át a kaszt­lány kenderszínű, festett haját, az­tán újra csak várni-várni belesüppedve az étel tunyaságába, a monostori csendbe, a nagy, nyu­godt, soha nem moccanó boldogtalanságba és soha nem szeretni, soha nem csókolni egy tiszta, szent csókot?! Kon­cz Péter bort ivott, tüzes hegyaljait az elloholt éjszakán és a verőfényes szeptemberi reg­gelen, amíg hazafelé tartott, még hajszolta, tüzelte az alkohol fantáziáját, de a zaklató, nyugtalanító sok miért­re nem tudott feleletet adni. Amikor a Piac­térről befordult a Cifrakapu­ utcába és a há­zuk előtt megpillantotta a­, édesapját, már lerázta magáról az idegesítő kérdéseket, eszébe jutott, hogy neki otthon, a furcsa szagú szabóműhelyben, a vásznak, szövetek, vattacsomók és tűpárnák kö­zött nem szabad fáradtságot mutatnia, nem sza­bad igaznak, őszintének lennie, az apja előtt, a szegény öreg szabómester előtt hazudnia kell meg­győző erővel, hogy az étel még Monostoron is csak úgy szép, úgy van értéke, ha minden parányi örömért mosolyogva szenvedünk. Kon­cz Adam­ sovány, életbarázdákkal sűrűn tetehasít­ott arcára az a széles, boldog apai gyönyö­rűség ült ki, amely csak szülők privilégiuma, ami­kor egyetlen fiukra emelhetik fáradt, fénytelen szemeiket. Hangja tele volt szeretettel, melegséggel, jósággal, megbocsátással, amikor fiához fordult. — Későn van már, édes fiam, — mondotta. Szemrehányás akart ez lenni, de nem sikerült. Koncz Péter nem felelt. Szótlanul fordult be a kapun. Hogy az átellenes ablakban, csipkés háló­­ingben, borzasan, fésületlenül megjelent a két Krantzer-lány és macskaszemeik majd kidőltek, úgy bámultak rá, észre sem vette­ . Koncz Ádám csendesen kocogott a fia után. Bent a szobájukban, amely a szabóműhely i­s volt egyúttal, Koncz Péter nyomban vetkőzni kezdett. A díván, amely ott állott lustán dnyu­jtózkodva az egyik sarokban, ágynak volt elkészítve: tarka, csíkos b­uzatu dumnával és­ vánkosokkal. Várt reá. — Ha talán éhes volnál, fiam ... — kockáz­tatta meg a kérdést Koncz Ádám. Türelmetlenül vágott közbe a fiú. — Ugyan . . . — A reggelim felét meghagytam, édes fiam, — hebegte reszketve tovább Koncz Ádám. A kávé... Még meleg ... A zsömlét is beleaprítottam, fiam ... Koncz Péter sietve dobálta le magáról a ruhát és csak a nyelvével csettentett idegesen, hogy ■hagyja már abba az apja az unszolást. Koncz­ Adám odabotorkált a varrógép mellé. Leült. Orrára tette a cérnával megkötözött, megerősített régi okulárét, ujjára húzta a lyukas gyászüt és szótlanul kezébe vette Bárány Gedeon urunk, a vármegye nemes főjegyzőjének fordításra szánt csi­kós, szürke nadrágját. Koncz Péter pedig sietve bujt bele a tarka dunna és vánkosok közé és a falnak fordult. Csend volt a Szobában. Az ablaküvegen néhány szürkésfekete légy döngicsélt, örültek a szeptemberi napnak, a parányi időre megkegyelmezett nyomorult kis életüknek. Koncz Ádám ekkor megszólalt. Ujjai között a tű tovább dolgozott, fejét sem emelte föl, úgy mondta halkan, félénken: — Tegnap itt volt a Göröncsér nagyságos ur. Az árvaszéki ülnök. Aszonta, hogy be­vinne a megyé­hez, fiam. Ha te akarnád .... Hatvan koronát is kapná’ mingyá. Maj’ asztán kineveznének. A Gö­röncsér nagyságos ur megcsináná ... Akkor nyug­dijat is annának .. . öregségedre... Ha te akar­­nád... A díván felől nem jött felelet. Koncz Péter mélységesen hallgatott. Kint az utcáról, a Piac­tér felől trombitaszó hallatszott. A Generál-marsot fújták. A huszárok jöttek Ságodról, a gyakorlótérről. Koncz Ádám ekkor tetette öléből Bárány Ge­deon csikós nadrágját, fölkelt a varrógép mellől, vásott kampós botja után nyúlt és a félig nyitott ablakszárnyat becsukta a botjával. A trombitaszó hirtelen elhalkult. Koncz Péter hírlapíró most már zavartalanul, nyugodtan aludhatott a cifrakapu­ utcai kis furcsa szagú szabóműhely öreg, kopott díványán . . . 2. Azalatt az idő alatt pedig, amig Koncz Péter elfeledve huszonöt esztendejének minden szépsé­gét és rútságát, egyenletesen szuszogva, mélyen aludta az igazak álmát, furcsa dolgok történtek a monodon Fő-utcán. (Folyt. köv.) 1922 JUNIUS 10 SZOMBAT

Next