Szózat, 1922. június (4. évfolyam, 125-147. szám)
1922-06-10 / 132. szám
IO !-------------------------------------------------------------------------------TÖRVÖVYKE2É8 § Károlyi Mihály hazaárulási pere. A budapesti törvényszék június 19-ikére tűzte fel a Károlyi Mihály féle vagyonelkobzási perben a folytatólagos tárgyalást, amikor a kincstár képviselője köteles a törvényszék felhívása folytán a Károlyi Mihály ellen emelt vádjaira vonatkozólag a bizonyítékait ideterjeszteni. A bíróság most ezt a határnapot beállította és a tárgyalás megtartására június 16-ik alapjának délelőtti féltíz óráját tűzte ki. § A budapesti törvényszék teljes ülése. A budapesti kir. törvényszék június 9-én teljes ülést tartott, melyen.Dr. Oswald István elnök kegyeletes szavaikkal emlékezett meg a napokban elhunyt dr. Horváth Ferenc kúriai bíróról, a budapesti kir. törvényszéknek, a volt kereskedelmi és váltótörvényszéknek közel két évtizeden át volt elnökéről. A teljes ülés elhatározta, hogy Horváth Ferenc emlékét a teljes ülés jegyzőkönyvében örökíti meg. § A Nemzeti Színház és a Grassalkovich-örökösök. A budapesti királyi Ítélőtáblának polgári felebbeztési tanácsa dr. Térfy Dezső tanácselnök elnöklésével ma délelőtt tárgyalta és ítélettel befejezte a Grassalkovich-örökösöknek a királyi kincstár elleni a Nemzeti Színház telkéért indított perét. A Grassalkovich-örökösök ugyanis a végrendelet értelmében a telek fölötti rendelkezési jogot kívánnak azért, mert vélemlényük szerint a kincstár az örökhagyó rendelkezésétől eltérően használta fel a színház lelkét, amikor azt mozgóképszínház és más célokra adta. Az elutasító ítélet indokolása az, hogy az ideiglenesbérlet nem jelenti azt, hogy a kincstár véglegeseit az örökhagyó akarata ellenére akarna a felekkel rendelkezni. Az indokolás hangsúlyozza, hogy az örökösöknek van joguk ahhoz, hogy a rendelkezési jog megítélését kérjék, ami magában foglalja a tulajdonjogot, azonban ezt csak akkor tehetik, ha a kincstár véglegesen másként akarna rendelkezni a letekkel, mint ahogy az az örökhagyó intencióinak megfelel. § Két és félév egy sétabotért. A budapesti kir. h-üul a főtörvényszék második emeleti hármas számú tárgyalótermében 1920. novemberében bizonyos szentendrei ügyet tárgyaltak. .Erre a tárgyalásra tanúként be volt idézve Kada Mihály szentendrei plébános is, aki az előszobában várakozott és sétapálcáját a kezében tartotta. Egyszerre csak odafordult hozzá Cseresnyés Mária divatárusnő, s azt mondotta a plébánosnak, hogy ő a teremőr és kérte tőle a sétapálcát azzal, hogy a terembe nem szabad bevinni. A plébános át is adta a sétapálcát Cseresnyés Máriának, aki erre egy számot adott a plébánosnak, aki kifizette a ruhatári díjat is. .Miközben a plébánost a teremben tanúkért kihallgatták, Cseresnyés Mária a bottal megszökött. Ma vonta felelősségre Cseresnyés Máriát a budapesti kir. büntetőtörvényszéken dr. Valentin, Károly táblabíró tanácsa,s arra való tekintettel, hogy lopás miatt már többször volt büntetve, a bíróság ma kétévi és háromhónapi fegyházra ítélte e.________________________ FIGYELEM gs Amerikai üzleti összeköttetéseket KoBa IS létrehozunk; ízleti címekettováb■ ■' ------------------—— Így bizunk; kereskedelmi raegbisáso®f kát elfogadunk; ügyvédi eljárást SSWISSa f|s megindítunk. — Úgyszintén válla- ■ *■ lunkbármilyennemiiamerikaimeg© bízásokat jutányos árak mellett, írjon még ma erre a címre: Culinan & Williams, 18 Broadway, New-York. N. Y. U S. America MEZŐGAZDASÁGISAGRÁRPOLITIKA A magyar szövetkezeti mozgalom hivatása A Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének közgyűlése — Az Országos Központi Hitelszövetkezet kongresszusa Pest vármegye házának dísztermét ma a csonka haza legkülönbözőbb részeiből érkezett szövetkezők népesítették be: ma volt a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének a közgyűlése és az Országos Központi Hitűszövetkezet kongresszusa. A kongresszus a szövetkezeti élet parlamentje. Fórum, ahol megszólalnak a múlt tanulságai és megcsillannak a jövő lehetőségei. A vármegyeház dísztermének falai otthonosan veszik körül az összegyűlt szövetkezőket: a legősibb intézmény és az újabb idők legéletrevalóbb gondolata már régen meleg barátságot kötöttek egymással. Elnézzük a lassan érkező vidéki kiküldötteket: csupa magyar arc, kemény vonások, a magyar föld fiai, igen sokan deresedő fejjel, de még mindig fiatalos lelkesedés hajtja őket, hogy boldogabbá tegyék a küzködő magyarság életét azáltal, hogy eredményesebbé teszik munkáját. Valamikor többen voltak, mert közöttük láttuk azokat is, akiket ma az erőszakos határok elzárnak tőlünk. Miközben a távolmaradtakon töprengek, megnyílik a kongreszszus. Elhal a morajlás s mondatok hullanak felénk, mondatok, melyek újra eszünkbe hozzák az elszakadt országrészeket s mindazt az életet, mely tőlünk elvágva tengődik, de a magyar sebek mellett föltárják a világ sebeit is, mindazokat a bajokat, forrongásokat, melyek világrészünk életét olyan keservessé teszik. A hallott mondatok nyomán kibontakozik előttünk a teljes zűrzavar nyomasztó képe s csak akkor enyhül a hangulat, mikor a kivezető utat kezdjük látni, azt az utat, mely a túlhajtott kapitalizmus és a szocializmus meredélyei között vezet el, az egyéni szabadságot tisztelő, de az erkölcsi elvek uralmáért is síkraszálló szövetkezés útját. , Taps harsan, uj előadások következnek és uj gondolatok kezdik foglalkoztatni figyelmünket, a múlt s a jelen után a jövő képe következik, a magyar jövőé s az általános emberi jövőé. Megere- I venedik mindaz a munka, amit a szövetkezetek folytattak s folytatnak, hogy a magyar föld egészséges megoszlását létrehozzák. A föld, a föld! Hiszen nálunk minden életnek ez az alapja, a föld sorsa a sorsunk. A magyar föld szükséglete hívta életre a magyar hitelszövetkezeteket s e szövetkezetek a maguk eszközeivel birtokreformot és helyes birtokmegoszlást létesítettek olyan időben, amikor e kérdés még messze volt a törvényhozási elintézéstől. S a jövő, a szövetkezeti eszme teljes kibontakozásának, végleges győzelmének ideje. Roppant távlatokat nyit ez a jövőbe való pillantás. A kölcsönös támogatás szellemével átitatott, az anyagi és szellemi jólét magas fokán álló emberek társadalma! Illúzió! De van-e valahol, kifejlődött s a technika fényes eszközeivel kérkedő világainkban hely, hol megnyugvást lehetne találni, ha nem azok a terek, hol a kölcsönös támogatás szellemével találkozunk. Korszakunk vezetőeszméi tévesek voltak, mert elhanyagolták a szellemerkölcsi tényezőket és rettentő nyomorúságok árán vásárolták meg az anyagi eredményeket. Nincs más út a jövő felé, nem tehet más a jövő szelleme, mint a szövetkezeti szellem. . . A szövetkezeti gondolat a mai idők legmodernebb gondolata, de egyúttal az erkölcsi gondolat is. Akik ma magyar földön ennek a gondolatnak munkásai, azok a jövő munkásai, azok épp úgy a jövőbe vezetik népüket, mint ama vezérek, akik egykor keletről nyugatra elindultak és a keresztény magyar élet alapjait lerakták. * A Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének közgyűlésén megjelentek többek között György Endre, Balogh Elemér, Susits Béla, Skossa Dezső, Pajor Ignác, Fabricius Endre, Gy. Sijj János, Jantsics Endre stb. s a vidéki szövetkezetek kiküldöttei nagy számban. Bernáth István ügyvezető alelnök, gróf Majláth József elnök távollétében hangsúlyozza, hogy a Szövetkezetek Szövetségének a gondolata Magyarországon nem tud erősen meggyökerezni, holott pedig arra fölötte nagy szükség volna, miután ez viszi az emberek lelkébe az összetartás gondolatát. Dr. Horváth János tömör összefoglalásban vázolja a magyarországi szövetkezetek 1921. évi helyzetét. A hitel- és fogyasztási szövetkezeti szervezkedés a múlt évben is szép sikerekkel haladt előre. Megemlékszik a Futura munkájáról, majd a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének és a Köztisztviselők Szövetkezetének terjeszekedéséről. Szól a legutóbb megindult fejszövetkezeti mozgalomról, amely a földmivelésügyi kormány támogatásamellett a siker jegyében indul meg. Megemlíti, hogy a múlt évben volt Bernáth István harmincéves jubileuma s a Mezőgazdák Szövetkezete harmincéves fennállásának ünnepe. Majd beszámol az 1920. és 21. évben tartott szövetkezeti kongresszusok eredményéről. A jelentéshez Jantsics Endre szól hozzá, az értékesítő- és tejszövetkezetek jelentőségét hangsúlyozott. Majd megválasztják az igazgatótanácsba Szilassy Zoltánt, Schneller Ferencet, Tolnay Pált és Kiss Józsefet, az iparosok butorcsarnokszövetkezetének az elnökét. Végül G. Szijj János mond köszönetet az elnökségnek a fáradozásáért. A közgyűlés után vette kezdetét az Országos Központi Hitelszövetkezet kongresszusa. Megjelentek a fentieken kívül Hagg Ferenc és Teresky János titkos tanácsosok, Rónay László miniszteri osztálytanácsos a földmivelésügyi minisztérium, Förster Aurél Pest vármegye képviseletében. Továbbá Baross Gábor kormánybiztos, Meskó Pál, Dömötör László, Hajós Menyhért, Fáy Gyula, Sziidl Ambrus stb., stb. és rajtuk kívül az igazgatóség és felügyelőbizottság tagjai, az OKH tisztviselőinek nagy része, továbbá a vidéki szövetkezetek képviselői. A zsúfolásig megtelt teremben báró Korányi Frigyes elnök meleg szavakkal üdvözölte akongresszuson szép számban mejelenteket és indítványára a kongresszus kimondotta, hogy addig, amig Magyarország régi területeit vissza nem AMERRE A MADÁR LE JÁR (2) REGÉNY Irta: SZENTGYÖRGYI FERENC __ Érdemes-e? — kérdezte magától. — Érdemnes-e most reggel nyolc órakor lefeküdni, álmokat álmodni, délben fölkelni, fölöltözni, utcára menni, beülni a Piactéren a Korona-kávéháziba oda a piszkos nagy ablakhoz, várni a délutánt, a pesti lapokat, írt-e vezércikket Rákosi Jenő vagy Hans Ivor báró, köszönteni a polgármestert, a városi rendőrfőkapitányt, nézni üres szemekkel, órákon át a kasztlány kenderszínű, festett haját, aztán újra csak várni-várni belesüppedve az étel tunyaságába, a monostori csendbe, a nagy, nyugodt, soha nem moccanó boldogtalanságba és soha nem szeretni, soha nem csókolni egy tiszta, szent csókot?! Koncz Péter bort ivott, tüzes hegyaljait az elloholt éjszakán és a verőfényes szeptemberi reggelen, amíg hazafelé tartott, még hajszolta, tüzelte az alkohol fantáziáját, de a zaklató, nyugtalanító sok miértre nem tudott feleletet adni. Amikor a Piactérről befordult a Cifrakapu utcába és a házuk előtt megpillantotta a, édesapját, már lerázta magáról az idegesítő kérdéseket, eszébe jutott, hogy neki otthon, a furcsa szagú szabóműhelyben, a vásznak, szövetek, vattacsomók és tűpárnák között nem szabad fáradtságot mutatnia, nem szabad igaznak, őszintének lennie, az apja előtt, a szegény öreg szabómester előtt hazudnia kell meggyőző erővel, hogy az étel még Monostoron is csak úgy szép, úgy van értéke, ha minden parányi örömért mosolyogva szenvedünk. Koncz Adam sovány, életbarázdákkal sűrűn tetehasított arcára az a széles, boldog apai gyönyörűség ült ki, amely csak szülők privilégiuma, amikor egyetlen fiukra emelhetik fáradt, fénytelen szemeiket. Hangja tele volt szeretettel, melegséggel, jósággal, megbocsátással, amikor fiához fordult. — Későn van már, édes fiam, — mondotta. Szemrehányás akart ez lenni, de nem sikerült. Koncz Péter nem felelt. Szótlanul fordult be a kapun. Hogy az átellenes ablakban, csipkés hálóingben, borzasan, fésületlenül megjelent a két Krantzer-lány és macskaszemeik majd kidőltek, úgy bámultak rá, észre sem vette . Koncz Ádám csendesen kocogott a fia után. Bent a szobájukban, amely a szabóműhely is volt egyúttal, Koncz Péter nyomban vetkőzni kezdett. A díván, amely ott állott lustán dnyujtózkodva az egyik sarokban, ágynak volt elkészítve: tarka, csíkos buzatu dumnával és vánkosokkal. Várt reá. — Ha talán éhes volnál, fiam ... — kockáztatta meg a kérdést Koncz Ádám. Türelmetlenül vágott közbe a fiú. — Ugyan . . . — A reggelim felét meghagytam, édes fiam, — hebegte reszketve tovább Koncz Ádám. A kávé... Még meleg ... A zsömlét is beleaprítottam, fiam ... Koncz Péter sietve dobálta le magáról a ruhát és csak a nyelvével csettentett idegesen, hogy ■hagyja már abba az apja az unszolást. Koncz Adám odabotorkált a varrógép mellé. Leült. Orrára tette a cérnával megkötözött, megerősített régi okulárét, ujjára húzta a lyukas gyászüt és szótlanul kezébe vette Bárány Gedeon urunk, a vármegye nemes főjegyzőjének fordításra szánt csikós, szürke nadrágját. Koncz Péter pedig sietve bujt bele a tarka dunna és vánkosok közé és a falnak fordult. Csend volt a Szobában. Az ablaküvegen néhány szürkésfekete légy döngicsélt, örültek a szeptemberi napnak, a parányi időre megkegyelmezett nyomorult kis életüknek. Koncz Ádám ekkor megszólalt. Ujjai között a tű tovább dolgozott, fejét sem emelte föl, úgy mondta halkan, félénken: — Tegnap itt volt a Göröncsér nagyságos ur. Az árvaszéki ülnök. Aszonta, hogy bevinne a megyéhez, fiam. Ha te akarnád .... Hatvan koronát is kapná’ mingyá. Maj’ asztán kineveznének. A Göröncsér nagyságos ur megcsináná ... Akkor nyugdijat is annának .. . öregségedre... Ha te akarnád... A díván felől nem jött felelet. Koncz Péter mélységesen hallgatott. Kint az utcáról, a Piactér felől trombitaszó hallatszott. A Generál-marsot fújták. A huszárok jöttek Ságodról, a gyakorlótérről. Koncz Ádám ekkor tetette öléből Bárány Gedeon csikós nadrágját, fölkelt a varrógép mellől, vásott kampós botja után nyúlt és a félig nyitott ablakszárnyat becsukta a botjával. A trombitaszó hirtelen elhalkult. Koncz Péter hírlapíró most már zavartalanul, nyugodtan aludhatott a cifrakapu utcai kis furcsa szagú szabóműhely öreg, kopott díványán . . . 2. Azalatt az idő alatt pedig, amig Koncz Péter elfeledve huszonöt esztendejének minden szépségét és rútságát, egyenletesen szuszogva, mélyen aludta az igazak álmát, furcsa dolgok történtek a monodon Fő-utcán. (Folyt. köv.) 1922 JUNIUS 10 SZOMBAT