Szózat, 1922. július (4. évfolyam, 149-173. szám)
1922-07-12 / 157. szám
IO12 JULIUS 12 SZERDA TV» KIVVKEOÉaS » . • f j,. ——— ^ §. Propper Sándor nemzetgyűlési képviselő izgatási pere. A Népszava január 19-iki számában Választójogi legitimitás címmel egy cikk jelent meg, amely alkalmas arra, hogy a munkásosztályt a polgári osztály ellen gyűlöletre izgassa. Az ügyészség izgatás miatt bűnvádi eljárást indított a cikk szerzője ellen. A nyomozás sorárói a felelősséget a Népszava egyik munkatársa, Propper Sándor hírlapíró vállalta, akit a legutóbbi nter.tárgyalési képviselőválasz 14-on ,szociáldemokrata programmal képviselőnek választottak meg. Az ügyben a tárgyalást a mai napra tűzte ki dr. Nagy Rita tanácselnök tanácsa, azonban, a tárgyalást bizonytalan időre elnapolták, mert Proppert egyelőree mentelmi joga védi és így nem lehet felelősségre vonni. Az ügyészség indítványára a törvényszék megkereséstintéz a nemzetgyűléshez Propper Sándor nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztése iránt. § Az ÉME rágalmazást pere Bárdossy Gyula ellen. A budapesti kir. büntetőtörvényszéken Nagy Béla tárlabiró tanácsa ma vonta felelősségre Bárdossy Gyulát, az ÉME vasutas csoportjának volt ügyvezető igazgatóját egy cikke miatt, mely 1921 október 13-án az Uj .Nemzedékben „Nyílt levél az Ébredő Magyarokhoz“ cím alatt jelent meg. E cikkben burkolt formában súlyosan meggyanusította az Ébredő Magyarok Egyesületének vezetőségét,miközben mindenféle visszaélésekkel védenk meg. Miután ez írásművében semmiféle konkrét adatot nem hozott föl az ÉME vezetősége ellen, az sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége címén perelte be Bárdossyt. A mai főtárgyaláson a vádlott kijelentette, hogy a cikket tényleg ő írta, azonban az elnök kérdéseinek során, hogy kik voltak azok az ÉME vezetőségi tagok, akik különböző visszaéléseket követtek el, nem tudott megfelelni. Akiknek a neveit emlegette, azok egyszerű tagjai voltak az egyesületnek, de ezeket amint visszaéléseikre rájött az ÉME, azonnal el is bocsátotta. Az ÉME jogi képviselője dr. Hegedűs György nemzetgyűlési képviselő, kijelentette, hogy az ÉME részéről minden olyan indítványt, amely a bizonyítás kiegészítését célozná, a maga részéről támogatja. Sőt kéri a bíróságot, hogy rendelje elez ügyben a legszélesebb mederben folyó bizonyítást, mert az ÉME-nek senkivel szemben sincs semmiféle takarni valója. Azonban a vádlott konkretizáljon, mondja meg, hogy kik azok a vezetőségi tagok, akik a visszaéléseket elkövették, mert nem engedheti, hogy Középeurópa legnagyobb keresztény szervezete ilyen burkolt formában, a nagy nyilvánosság előtt meghurcoltassék. A vádlott tudatosan rosszhiszeműleg járt el, amikor cikkét megírta. Az elnök fölszólítására, hogy Bárdossy az ÉME vezetőségében szerinte előfordult hűtlenségről s csalásokról konkrét kijelentéseket tegyen, csak egyes személyeket tudott megnevezni, akiknek azonban semmi közük sem volt az egyesület vezetéséhez. A vádak ilyenformán minden komoly jelentőségüket elveszítették, ennek ellenére a bíróság Bárdossy kérelmére a bizonyítás kiegészítésének indítványát elfogadta, s e végből a tárgyalást elnapolta. § Hét hónap árdrágításért. A budapesti királyi büntetőtörvényszék mint uzsorabíróság dr. Gadó István törvényszéki elnök elnöklésével árdrágító visszaélés büntette címén vonta felelősségre Raáb Ferenc budakeszi tejkereskedőt. A vád szerint a vádlott tavaly január és február havában megbízottja révén Perkátán és Telek községekben összevásárolta naponként a vajat és naponként pár száz liter tejet hozott a fővárosba. A közigazgatási hatóság egy alkalommal razziát tartott Raáb Ferenc kocsiján, akinek napi 50 liter tej beszállítására hatósági engedélye volt, de a kocsin 200 liter tejet találtak. Raáb erre előmutatott két másik külön engedélyt és már-már megszabadult a bajtól. Kiderült azonban, hogy ez a két igazolvány hamisított, de kiderült az is, hogy a kocsiján lévő tej 60 százalékban vizet tartalmazott. Így aztán Üzletszerű árdrágító visszaélés büntette címén dr. Kultmann Sándor kir. ügyész vádbeszéde után az uzsorabíróság Raáb Ferencet héthónapi börtönre, 50 napra átváltoztatható 5000 korona pénzbüntetésre ítélte, és az ítéletet Budakeszi községben és a főváros területén kiplakantázzák. De elrendelte a bíróság azt is, hogy az iratokat közöljék újra az ügyészséggel, hogy okirathamisítás címén is feleletre vonják Raáb Ferencet és eljárást indítsanak az ellen is, akiknek megbízásából összevásárolták a tejet, de azok ellen is, akik itt Pesten — többnyire kávéháztulajdonosok — a maximális árnál ötven százalékkal többet fizettek Raáb Ferencnek. Az ítélet jogerős. MERRE A MADÁR SE JÁR !)7p REGÉNY Iotó: SZENI GYÖRGYI FERENC 7. • ■ A városi ellenzék erősen szervezkedett, aminek következménye az lett, hogy a polgármester pártja, amely eddig szétszórtan és tétlenül szemlélte az ellenzék tevékenységét, szintén talpra állott. A városi közgyűléseken erős viták robbantak ki, a kritikák személyes sértésekké fajultak és a közgyűléseken elnöklő főjegyző alig győzte csitítani a felizgatott kedélyeket. A polgármester, az alispán ajánlatára, bizonytalan időre szabadságra ment, aminel az ellenzék diadaluk egyik jelét látta. A polgármesterpártiaik ezzel szemben a főjegyzőt támadták, mint olyant, aki szintén a titkos polgármesteraspirálsok között van és akinek érdeke, hogy ■ Stácz Antal minél hosszabb időre legyen távol a városi ügyek éléről. Koncz Péter pedig a Monostori Hírlapban hétről hétre írta a kemény cikkeket és legutóbb már azt követelte, hogy a monostori béka-egérharcot interpelláció alakjában tegyék szóvá az Országházban is. * — Kolosszális ötlet .— mondotta a főkapitány. — Tényleg szóvá kell tenni. Ott a gróf, írni kell neki. '. . . És Koncz Péter megfogalmazásában, vagy száz választópolgár aláírásával, el is ment a levél a grófhoz, a kerület függetlenségi és 48-as párti képviselőjéhez. Hogy ezt itt mér nem lehet tovább tűrni — írták » polgárok —, ezt az áldatlan, fölborult helyzetet. Hogy rég' jó barátok, akiknek már az «kapjuk is 'barátságijány élt Monostoron, most ádáz, gyűlölt ellenfelekké legyenek. Az alispán kézlegyintéssel intézi el a panaszokat, a főispán pedig, az csak kormányutasításra cselekedhet, még nem látja az időt elérkezettnek arra, hogy beleszóljon az ügyekbe. Most már csak a méltóságos gróf úr, szeretett képviselőnk segíthet, akinek tetterejében bízunk és hisszük, hogy kerületének székhelyét, a nagy jövőre hivatott városát, Monostort nem fogja hagyni, hogy benne a polgárok, akik adót fizetnek városnak, megyének, államnak, ádáz harcokban haljanak mártírhalált így, a monostoriak. Pár hétre rá pedig irt a gróf. Hogy ő, akit a monostori derék választópolgárok szeretete és bizalma helyezett a parlament padsorába, közvetlen Ugrón Gábor ülőhelye mellé és akit a hazafias kötelesség állandóan az Országházhoz köt, végtelenül sajnálja és fájlalja, hogy távolléte alatt az általa hőn szeretett polgártársai az átkos pártviszály gonosz szenvedélyének hódolnak. ő azonban távolléte alatt sem feledkezik meg a monostoriaknak tett ígéreteiről, amiről a budapesti napilapok, különösen Holló Lajos lapja állandóan, részletesen beszámol, amikor közbeszólásait dűlt belükkel hozza tudomására szeretett polgártársainak. — Olyan ülés nincsen, szeretett barátaim — írta a képviselő úr —, amelyen én oda nem dörögném a kormánynak, hogy: „Mi lesz az önálló vámterülettel?“ Vagy. ..Mi lesz a magyar vezényszóval?“ Sajnos, a kormány most is, mint mindig, Bécs felé kacsintgat és mi elvérzünk a hosszú harc alatt. De történjék bármi, szeretve tisztelt polgártársaim, és magyar és áll Buda még. Ha a monostori vágóhidat a zsadányi második sínpárt, a hidai község, legelőt és a kemenesi népiskola új cseréptetőzetét el nem intézik, a kormányt el fogja s söpörni a mi pártunk, amely sziklaszilárdan áll, mert gyökereit önökbe eresztette, szeretve tisztelt polgártársaim. Hagyjanak föl tehát a torzsalkodással lgalább is addig, amíg én újra megjelenhetek önök között és elhinthetem szívem melegét, lelkem virágait. Addig is itt küldök ötven koronát az elaggott iparosok javára, harminc koronát az önkéntes tűzoltóegyesületnek az új fecskendő-alapra, húszat az andrásfai kápolna oltartérítőjére és húszat a Chevra Khadisának. Kérem ezeket a szívemből jött ajándékösszegeket eljuttatni az illetékes helyekre és a lapokban nyugtáztatni A Monostori Hírlap legközelebbi száma az első oldalon hozta a gróf úr levelét és azzal a megjegyzéssel kisérte, hogy szép-szép a képviselő úr nagylelkűsége, de a monostori polgárok nem ezt várták. A Monostori Hírlapnak ezt a számát a cikk bekékceruzásával gondos kezek eljuttatták Pestre aképviselő úrhoz. Akik tudtak erről, azok lestek, várták a választ. De nem jött. Három év volt még az új választásokig, tehát egészen fölösleges lett volna ezért mindjárt megijedni. A gróf úr legalább is ezt hitte. ... Karácsony utáni volt ekkor már, a memosztori házak tetején csillogott a fehér, hő takaró, mint néhány korty pezsgő után a szép asszonyok szeme. A templomi kertben, a Szentháromság kőszobrán, az utcák akácfáin a megfagyó hó olyan volt, mintha porcukorral hintették volna tele és a fehér csillagok zizegve permeteztek alá, ha csintalan, csiripelő verebek hancúroztak a dermedt ágakon. A Piactéren, a jéggé fagyott úttestem gyerekek csúszkáltak,kongtak és a törvényszéki épület előtt, a fehér mezbe öltözött Kossuth-szobor tövében pufóka arcú, nagyfejű hóembert hömpölygettek össze a gimnazisták. Két féldarab vöröstégla volt a szeme, az orra kukoricatorzsa, a szájába a fogakat összeaprított gallyakból rakták, egyikkezébe maszatos tollseprőt nyomtak, a másik markában pedig egy nagy fehér papendekli csüngött. Erre szénnel ráírták: „Ez az ember itten Salamon • Béni algebratanár UT.“ (Folyt. köv.) FŐVÁROS (—) Tanácsi választások. Az üresedésben lévő közigazgatási állásokra a tanács a választásokat szombaton tartja meg. (2) Rendbehozzák a fővárosi bérházakat. A főváros tanácsa a városi épületeknek jókarba helyezése céljából kilencmillió koronát irányzott elő. Néhány héttel ezelőtt fölhívta a tanács a kerületi elöljárókat és az építkezési ügyosztályt, hogy a főváros tulajdonát képező lakóépületeket műszaki közegük útján tizennégy napon belül vizsgálják meg s ugyanezen a határidőn belül tegyenek lépéseket arra, hogy az épületeket lehetőleg még ez év nyarán jókarba helyezzék- A lakóépületek helyreállító munkájának végrehajtása nemcsak az ingatlan vagyonátlagnak megóvása, hanem a lakók élet- és testi szükségének biztonsága mégött is szükséges, mert újabban több magánházban már előfordult, hogy a karbantartási munkák elhanyagolása következtében épületrészek (folyosók, mennyezetek) szakadtak le. A munkálatok elrendelésével több ipari szakmának is keresetet biztosítanak és példát mutatnak a magánházak tulajdonosainak arra, hogy a lakóházaikat nemcsak a nagyközönség, hanem a saját jól fölfogott érdekükben is hozzák rendbe s ezáltal a további lerongyolódástól óvják meg. (2) A főváros tulajdonába veszi a Vérmezőt. A főváros szerdai közgyűlésén tárgyalják a tanács amak előterjesztését, hogy írjanak föl a kormányhoz a Vérmező tulajdonjogának rendezése ügyében- Az előterjesztésben rámutatnak arra, hogy a Vérmező tulajdonjoga a fővárost történeti jogalapon is megilleti- Az is kétségtelen, hogy a Vérmezőt mai állapotában továbbra fönntartani nem lehet, mert elsőrendű városrendezési és szépészeti érdekek parancsolóan követelik a Vérmező és környékének végleges rendezését. ICCESS&CASAC: Mi az oka a drágaságnak? (—x) Azt hallottuk a nemzetgyűlésen, hogy a drágaság a mindenkori valutaállás függvénye. Vizsgáljuk meg hát kissé, vájjon mi is okozza a mi valutánk oly gyakori, indokolatlan és mindig lefelé irányuló táncát? Hát semmiesetre sem azok az indokok, amiket a mi jól ismert hazafiságia liberális sajtónk oly feálörvendve igyekszik a kormány fejéhez vágni. Mert ha ez csak holmi kér tus választási visszaéléseken, bizonyos liberális jogrendi sérelmeken s más ilyen világrengető eseményeken múlna, akkor a szovjet rubel s az osztrák korona, amely országokban ilyen panaszra a liberálisoknak stb. valóban nem sok okuk van, nem 0.02-en, sőt még annál is rosszabbul, hanem a svájci franknál is jobban kellene, hogy álljon. Nem ilyen gyenek meséken múlik a koronának, zürichi állása, hanem elsősorban a háborúi elvesztésén s ami legmegfigyelendőbb, a nőmet márkával való szervi kapcsolatán múlik. Ezen a kapcsolaton pedig semmi kormány változtatni nem fog tudni. A kérdés másik része az, hogy vájjon tényleg olyan szoros-e az összefüggés a drágaság és a valutánk között, amint hangoztatják, vagy sem? Hát egészen bátran megállapíthatjuk, hogy nem! Csak gondoljunk vissza a Hegedűs-féle időre, amikor a korona 100 centimesről 2.85-ig felment, hogy vájjon melyik árucikk volt az, amely ennek hatása alatt háromszoros olcsóbbodást szenvedett volna? Ilyen bizony egy sem akadt. Ennek a drágaságnak egyéb fontos okai is vannnak, amelyeknek előidézői éppen azokból a liberális demoforata körűidből kerülnek ki, amelyek látszólag legjobban hangoskodnak ellene, de amelyek titokban minden újabb koronaesésnél boldogan dörzsölik össze markukat és fütyülnek arra a közelgő borzalmas télre, amelyet gróf Bethlen Budapest keresztény lakosságának bejósolt. • Ezt az extra drágaságot kizárólag a hatalmas faji banktőke, számtalan kartel és a tisztességtelen, nagy haszonnal dolgozó saját kereskedelmük s a kettő közé helyezkedett számtalan kiker és láncoló irányítja. Ide kell erős kézzel belenyúlnia a kormánynak. Tenni, tehetne itt háromélőképen. Elsősorban valutaadóval, másodsorban mindenféle nyersanyagra egy alapárat kellene megállapítani s a belőle készülő bármely árucikkhez a törvényes 15—20% hasznot hozzáadva, egy általános ármaximálást rendezni s azt egy-két hónapon keresztül kíméletlenül betartatni, amely idő utáni a kedélyek le fognak csillapodni s a helyzet önként fog állandósulni, amire talán legjobb példa az oláhországi és erdélyi 1920-as nagy árnépsimálás, amelynek pair hónapon keresztül való fönntartása és hatása alatt még ma is, amidőn a len az ekkori 10 centimérőr odasülyedt ma, mint a ko-