Szózat, 1922. október (4. évfolyam, 225-250. szám)

1922-10-01 / 225. szám

­­ nak délibábja csalogatja az ember­eket és többnyire nem a legmagyarabbakat és a leg­tisztességesebbeket társadalmunkból, addig minden állami korlátozás mellett is egészen bizonyos: sok megy ki az országból, ami nem igazán felesleg és sok jön be az országba, amire nem a nemzet egyetemének, csak na­gyon keveseknek, elsősorban pedig a speku­lánsoknak van szükségük. Az egyedüli radiká­lis megoldása a behozatal és kivitel sz­­bályo­­zásának: az állami monopólium volna. Tessék a kereskedelemnek megelégedni e­zt belföldi forgalommal! Mert hiába szabá­lyozza az állam a behozatalt és a kivitelt, hiába köti engedélyhez: egyefelől vajmi nehéz úgy összeválogatni az engedélyeseket, hogy az csupa kifogástalanul rendes, tisztességes em­ber legyen, másfelől még nehezebb úgy össze­válogatni őket, hogy tisztességes és hazafias elemek igazságtalanul háttérbe ne szorulja­nak, ha különben még olyan tökéletesen mű­ködik is az engedélyezés. És hiába emelik fel az államnak jutó kiviteli illetékeket, ez ha többfel is juttat szám szerint az államkasszába, de viszont a drágaságot is fokozza, mert a mohó spekuláció nem nyugodva bele a na­gyobb illeték folytán megkereskedett nyere­ségébe, újabb árfelhajtással igyekszik e rela­tív veszteséget pótolni. Hátrányai tehát a mai rendszernek: lehetetlen az államnak tökéletesen kezében tartania a behozatal és kivitel szabályozását, lehetetlen igazán céltudatosan javítani a keres­kedelmi mérlegünket, ezzel javítani a pén­zünk nemzetközi értékét és belső vásárló­ér­tékét, ezen keresztül pedig megfékeznie a drá­gaságot; 2. lehetetlen a kivitelre jogosan igényt tartók között teljes igazságot teremteni és ke­reskedelmünk közismert idegenvérűségénél és szelleménél fogva önkéntelenül is nem a ma­gyar faj gazdasági erősítése, hanem nagyobb­részt nem magyar és nem keresztény elemek további gazdasági túltengésére vezet a mérhe­tetlen konjunkturális nyereség; 3. a kiviteli illetékek emelése belső drágulást okoz, de vi­szont az árak emelkedésével sohasem lehet kellő arányban emelni az illetékek arányát; 4. az az óriási konjunkturális haszon, amely pénzünk belső vásárló értéke és a világiparitás között a legtöbb cikkben fennáll, az a sok mil­liárd nem a nemzet­­egyetemének jut, nem is az államnak túlnyomó részben, hanem magá­nosoknak, még­pedig nem is a legértékesebb emberanyagnak, tehát az állam vesztesége mellett még a­ magyarság gazdasági erejének emelése helyett egészségtelen elsorvadásokat hoz létre a magyarság rovására, ami mind megengedhetetlen. Ezzel szemben ha az állam monopólium­szerűen kezelné a behozatalt és kivitelt, mind­ez a káros és kóros következmény elmaradna és mint ezen ilyen konjunkturális haszon az állam kasszáját gyarapítaná. Feltesszük a kérdést: Nem volna-e helye­sebb és méltóbb a magyar államhoz, ha azok a milliárdok, amelyek a kivitel konjunkturá­lis nyereségeiből feneketlen magánzsebekbe vándoroltak idáig, köztisztviselőink és diák­ságunk életstandardjának emelésére, új kultu­rális intézmények létesítésére, iskolák és főleg szakiskolák, kísérleti állomások és mintagazda­ságok berendezésére jutott volna? Hol van az megírva, hogy egy olyan ostoba közhely ked­véért, amilyen a „szabad­ kereskedelem“, az élet és halál borotvapengéjének élén himbá­lózó magyar nemzetnek legszentebb faji cél­jait, életét és jövőjét is fel kell áldoznia? Ki az a vakmerő, aki kereskedelmi szabadságot akar a magyar nép élete árán is? És ki az a vakmerő, van-e olyan magyar, akinek kell egyáltalán bármiféle elv, ezek között éppen a szabadkereskedelem,­ akkor, amikor szemünk előtt hullatja le drága szirmait fajtánk vi­rágja és fonyad el nemzetünk táján a legtöbbet ígérő gyümölcstermés? És még ha nehéz hely­­­zet elé állítaná is az állam kiviteli és a behoza­tali monopóliuma egyik-másik exisetenciáját társadalmunknak! Hát lehet és szabad egy-két száz vagy ezer ember egyéni érdekének kímé­léséért a milliók érdekeit elhanyagolni? De tovább­ kell a magyar millióknak az a becstelen luxus, amit itt a fővárosban se­lyemben, prémben, bársonyban látunk ma­gunk előtt?­ Mulhataatlanul kell a magyarnak Október nyolcadikén kezdődik Budapesten a XIV. országos katolikus nagygyűlés, amely a ka­­tolik­usság részéről egyre fokozottabban és impo­zánsabban megnyilvánuló érdeklődés folytán ki­emelkedik a rendes keretek megszokottságából. .A vidékről eddig mintegy tizenhatezren jelentették be részvételüket, jórészt a vidéki katolikus papság tagjai, de igen sokan a hívők köréből is. Különö­sen nagy számmal vesz részt a nagygyűlésen a Dunántúl és a Duna—Tisza köze katolikus népe, de a Tiszántúlról is sokan fognak felrándulni a fővárosba, hogy jelen legyenek a magyar kato­likusság országos kongresszusán. Képviseltetik ma­gukat a németországi,, lengyelországi és olaszor­szági katolikusok is, akik küldöttségekkel vesznek részt a nagygyűlésen. Az előkészítő bizottságnak a Ferenciek­ tere 7. szám alatt levő irodahelyiségében hetek óta lázas munka folyik. Itten készítik elő a három napra terjedő nagygyűlés részletes programmját, az első napi ünnepélyes felvonulás tervét és itten gondoskodnak arról, hogy a sokezer vidéki részt­vevő megfelelő szállásihoz jusson. Az előkészítő bizottság élén Zsembery István nyugalmazott fő­ispán, a Katolikus Népszövetség igazgatója áll. At magyarság megbontása egyedül a destrukció érdeke A Szózat munkatársa felkereste dr. Ernszt­ Sándor pápai prelátust, nemzetgyűlési képviselőt, aki a katolikus nagygyűlés történetéről és céljai­ról, valamint a magyar katolikusságot érdeklő egyéb kérdésekről többek között a következőket mondotta: —■ Az első katolikus nagygyűlést Vaszary Ko­los bíboros hercegprímás hívta egybe a kilencven­­nes évek elején. Ennek az­ első nagygyűlésnek, amely­ az egyházpolitikai harcok idején zajlott le, az volt a célja, hogy a magyar katolikusságot figyelmeztesse azokra a veszedelmekre, amelyek az egyházpolitikai javaslatok kapcsán fenyegették. Demonstratív és tiltakozó jellege volt az első kon­gresszusnak, amely azonban — mint ismeretes — célját nem érte el, de elérte­­azt, hogy a magyar katolikusság öntudatra ébredt és társadalmi erejé­ről életjelt adott.­­ Az egyházpolitikai harcok elmúltak, de a katolikus nagygyűlések továbbra is megmaradtak. Az évek során politikai jelentőségükből természet­szerűleg és igen helyesen sokat veszítettek és las­sanként tisztán társadalmi jelleget kezdtek ölteni. Újabban a politika teljesen ki van kapcsolva a ka­tolikus nagygyűlések programmjából és a kon­gresszusokon egyedül az összkatolikusság­ot érintő hitéleti és társadalmi kérdések kerülnek szóba. Óvhatatlan azonban, hogy az országos politika a nagygyűlésekről tökéletesen száműzve legyen, mert a politika kérdései igen sokszor szervesen kapcso­lódnak bele a­ magyar katolicizmus problémáiba, — így nincsen kizárva — ámbár a program­­mon nem szerepel —, hogy a nagygyűlés valame­lyik szónoka nem fog-e megemlékezni a néhány héttel ezelőtt lezajlott pusztaszeri incidensről Az államfő és a kormányelnök protestáns volta ugyanis némelyekben azt a tévhitet kelti, mintha az államélet megnyilvánulásaiban a protestánsok számára bizonyos kedvezések történnének. Ennek a sajnálatos aggodalomnak azonban kétségtelenül semmi alapja sincsen és én részemről egyetlen konkré esetet sem tudnék megnevezni, amely az idegességet indokolttá tenné. Magyarországon senki sem akarja elnyomni a katolikusságot, de elnyomni nem is lehet, mert a katolikusság minden tekin­tetben olyan hatalmas erőt képvisel, amelyet meg­­gyöngíteni senki és semmi nem képes. . .A katolikus nagygyűlésnek semmiképpen sem lehet célja természetesen, hogy a nullás feleke­­zetek közötti harmóniát megzavarja. Sohasem volt szüksége az országnak annyira az egyetértésre, mint mostan. .A kereszténység egyetemes gondola­tának kell úrrá lenni a telkeken, hogy a széthúzó nemzeti erők közös munkára fogjanak össze. A magyarság sorsáról van szó és a magyarságnak, le­­gyel*o£z katolikus avagy protestáns, közös nagy el­lenségei vannak, amelyek ellen együttesig kell vé­dekeznie. .A széthúzást a katolikusok és protestánsok között a destrukció szítja, mert a magyarság meg­bontása egyedül a destrukciónak lehet érdeke. Az idei katolikus nagygyűlésen résztvevő hatalmas tá­bor, erejével és egységével a destrukció elleni im­­pozáns demonstráció lesz. Soha még ilyen jelentősége a katolikus nagygyűlésnek nem volt, mint az ideinek Zsembery István nyugalmazott főispán, a nagygyűlés előkészítő bizottságának ügyvezető el­nöke, a Szózat munkatársának a következőket mondotta: — Az idén tizennegyedszer mozdul meg a ma­gyar katolikusság, hogy a katolicizmus erejét meg­mutassa és hogy az ingoványos talaj felé rohanó magyarságot észretérítse. Sojtia még ilyen súlya és jelentősége magyar katolikus nagygyűlésnek nem volt, mint ennek.­­ A nagygyűlésen mindazok a problémák szóba fognak kerülni, amelyek a magyar katolikus­­ságot érdeklik és véleményét visszatükrözik. Az egyházi és világi szónokok szine-java szerepel a nagygyűlésen és ezek mind rá fognak mutatni a magyar katolikusság történelmi jelentőségére és jövő hivatására. Az idei nagygyűlés hatalmas meg­nyilatkozása figyelmeztető, hogy hol keressük a siralmas helyzet megjavításának módját. A katoli­­kusság egységes ereje az a szilárd pont, amely kö­rül újra tömörré jegecesedik a destrukció füzével csöppfolyóssá olvasztott nemzet és társadalom. J1 katolikus nagygyűlés programmja A XIV. Országos Katolikus Nagygyűlés rendje a következő: Október 8-án, vasárnapon: Reggel 9 órakor szentséges körmenet a Ference­sek belvárosi templomától az Országház­ térre, ahol ünnepélyes Feni Sanctóval Csemoci János bíboros, Magyarország hercegprímása szentmisét, Boros Alán szentbenedekrendi főgimnáziumi igazgató szentbeszé­­det mond. Délután 2 órakor a németajkuak diszülése a régi országház üléstermében. Délután 3 órakor a tótajkuak diszülése a Középponti Katolikus Körben. Délután 4 órakor 1. nyilvános (megnyitó) gyűlés a székesfővárosi Vigadó termeiben. Beszédet mondanak: gróf Zichy János, az Országos Katolikus Szövetség el­nöke, Schioppa Lőrinc pápai követ, Szabó József nem­zetgyűlési képviselő, Prohászka Ottokár székesfehér­vári püspök. Október 9-én, hétfőn. Reggel 9 órakor szentmise az Örökimádási­­templomban, mondja Schioppa Lőrinc pápai nuncius, utána ugyanott eukarisztiikus díszgyűlés. Délelőtt 11 órakor a székesfővárosi Vigadó termeiben a szakosz­tályok gyűlései. Délután 4 órakor II. nyilvános gyűlés a székesfővárosi Vigadó termeiben. Beszédet monda­nak: Wolkenberg Alajos egyetemi tanár, Patacsi Dé­nes nemzetgyűlési képviselő, Túri Béla, a Szent István­ Társulat alelnöke, Csiszarik János c. püspök, Haller István nemzetgyűlési képviselő. Október 10-én, kedden: Reggel 8 óraikor Tedeumos szentmise a Szervitáké templomában, mondja Szmrecsányi Lajos egri érsek. Délelőtt a különböző katolikus egyesületek és intéz­mények díszgyűlései. Délután fél 3 óraikor zárt ülés a Középponti Katolikus Kör fehér termében. Délután 4 órakor III. nyilvános (záró) gyűlés. Beszédet monda­nak: Gerevich Tibort egyetemi tanár, Ernszt Sándor prelátus , P. Zadravec István tábori püspök, Wolff Károly, a főudvarnügyi bíróság elnöke, Csemoch Já­nos bíboros-hercegprímás. Este 8 órakor a Középponti Katolikus Kör fehér­ termében diszlakoma. A katolikus nagygyűlés hatalmas tiltakozás lesz a destrukció ellen Ernszt Sándor és Zsembery István a XIV. országos katolikus nagygyűlésből — A Szózat tudósítójától. — az az undok keleti zabálás, amit társadal­munk fajilag legalsóbbrendű­ és legidegenebb rétegei véghezvisznek ma a fényes vendég­lőkben? Szüksége van ennek az országnak a terménytőzsde luxus-intézményére, ahol pár idegen ügynök játszik magyar milliók életé­vel? Hát a szabadság ma is azt jelenti még, hogy minden jött-ment gazfickó büntetlenül pusztíthassa el lassú sorvasztással azt a ma­gyar középosztályt és azt a magyar népet, amely 1000 éven át és legutóbb a forradal­makban is híven kitartott a nemzet legszen­tebb eszményei mellett? Keserű kérdések ezek, de nincs rájuk más felelet, mint hogy nem szabadságjogok kellenek e­nnek a veszendő ma­gyar társada­lomnak, hanem egy Drakon, aki irgalmatlaus törvényt szab minden nemzetünket és fajimo­­kát pusztító gazság ellen és ezeket a törvénye­ket irgalmatlanul végre is hajtja. 1922 OKTÓBER 1 VASÁRNAP A Szózat Képes Az Almanachja

Next