Szózat, 1922. november (4. évfolyam, 251-275. szám)

1922-11-01 / 251. szám

BUDAPEST, 1922 NOVEMBER 1­­V. EVFOEYAM 251. SZJ8M Szerkesztőség és kiadóhivatal VI RÓZSA-UTCA 111. (Podmaniczky-utca sarok) TELEFON: Szerkesztőség: József 63—52, József 64—46, kiadóhivatal: József 63—51 KERESZT­ÉN­Y PO EJTIK AI NAPIERP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre ________ 560 korona Egy hónapra ______ _ 200 korona Egyes szám­­ - _____19 korona Külföldre egy hónapra ... 450 korona A fascisták Rómában (K. G) Az olasz fascizmusnak az állami hatalomba való fegyveres bevonulása zavaros korunkban is meglepő, de egyben nagyon ta­nulságos esemény. Előbb azonban magát a fascizmust kell jól megérteni; tanulni csak azután lehet belőle. A fascizmus nem más, mint az olasz nem­zet tiszta nacionalizmusának­­ fegyveres tiltás­kozása a tőle idegen istenek imádása ellen. Tehát folytatása a XIX. száza­d legszebb tör­téneti mozgalmának, a Garibaldi-féle nagy nemzeti függetlenségi harcnak, ami 1848-tól 1870-ig, vagyis Róma elfoglalásáig tartott. A gyermek is tudta nálunk, hogy e makacs nem­zeti küzdelemben a piemonti olasz királyság Cavour lángeszével megtoldva is gyönge volt az idegen hódoltság alatt nyögő olasz földeket rabságukból megszabadítani és egyetlen nagy olasz imperiummá egyesíteni. A hatalmas nemzeti közérzés azonban — aminek már Dante Purgatoriumában is nagyszerű nyoma van — évszázadokon át epedett a faji és nem­zeti egység után s végre Garibaldiiban találta meg azt a nemzeti hőst, aki e hatalmas törté­neti feladatot a királyság nélkül, sőt a király­ság ellen is, de mindig magáért a királyságért megcsinálta. Mikor végre az olasz nemzeti csa­patok 1870. szept. 20-án Rómába bevonultak, Garibaldii bölcsen és nemesen elment Gapre­­rába, vagyis félreállott. De nem előbb. A nem­zeti eszmét így tisztán hagyta az utókorra. A fascizmus, akármilyenek legyenek is annak a részletei, semmi más, mint e gyö­nyörű nemzeti eposz korszerű folytatása. Az elbágyadt nemzeti királyság és a nemzeti poli­­tika rákényszerítése Garibaldi útjára, a nem­zeti imperiumra. Ez pedig minden életrevaló nemzet fejlődésének természetes útja. Igaz, hogy az ilyen fejlődés némi fájdalmakkal is jár, mint ahogyan a serdülő fiatal ember tag­jai is fájnak, de ez elenyésző semmiség a bol­dogsága felé törő nemzet nagy kielégülései mellett. Hogy Olaszországban e fiatalság a makacs internacionalizmusnak alaposan neki­ment, az is hoz­­átartozott természetrajzához. Hogy ez sokaknak nem tetszett, természetes. Hogy az egész nemzet szentes­ítette, óriási bi­zonyítéka az olasz nemzet életrevalóságának. Itt egy új hatalmas faj olvad össze a nemzeti érzés tüzes kohóiban. Oh igen, az osztálypolitika a fasizmusra is kinyújtotta ragadozó karmait. Nem a marxi osztály­uralom emberei, hisz azok ellen viselte a részletekre osztott polgári háborút. Azonban az olasz főnemesség és a latifundiumok urai próbálkoztak meg, hogy érdekeik kocsijába befogják a szilaj fiatalságot. Megbuktak vele. Jöttek a plutokraták, azok is belebuktak. Jöt­tek az ultramontánok, azok is belebuktak. Mussolini lelkes fiatal légiói tisztán a nemzeti életösztön katonái voltak, készek a nemzetet fegyveres verekedéssel is megszabadítani a tagjait lenyűgöző bilincsektől, ha már a kor­mány erre képtelen volt. Bizony Magyarország se búsulna most olyan nagyon, ha az ő ifjú­sága is képes lett volna erre akár 1914 előtt, akár 1918 után! Jó hét évig folyt a fasc­ő, vagyis a Vessző­­nyaláb szövetségének részletekre osztott harca a vörös osztályuralom ellen. Vagy 3000 mű­­velt fiatalember holtteste­ jelezte e lappangó polgárháború útját és jóval több szociál­demokrata áldozat, nem is beszélve a vörös munkáskamarák, vörös szövetkezetek és vö­rös szerkesztőségek leégetéséről és az ehhez­­ hasonló erőszakoskodásokról. Azonban a nem­zeti megtisztulás Mussolini keze alatt (aki­­ maga is kitanult marxista volt előbb), pom­­pásan haladt előre. A szocialista pártot is nemzeti és nemzetközi részre szakította és ezt az utóbbit lassan összetörte. Olyan jót tett tehát a fascizmus az olasz állammal, amire a királyság maga képtelen volt. Nem állam­­ellenes mozgalom volt az, mint nálunk is mon­dogatják az állami salatbakterek, hanem áramsegítő. Visszahelyezése a­ nemzeti alkotó eszmének a maga ősi helyére s az elbágyadt, vérszegény királyi hatalom és állami politika fölfrissüése uj vérrel, uj energiákkal és uj bá­torságokkal. Ki mondhatja azt, hogy nincs ilyenre szükség, ha az államhatalom kezei ki­ejtik a gyeplőt s a nemzet nyakába engedik nőni már akár a vörös-szocializmus, akár ,a feudál-arisztokrácia, akár a plutokrácia, akár idegen fajok vagy érdekek zsarnoki lefo­lyását. Jó ezt megtanulni nekünk is. Viszont jó benne meglátni azt is, hogy a fascizmus olasz eredetiség, amiből tanulni ugyan lehet, de amit lemásolni csak azzal a veszedelemmel le­het, hogy karikatúra lesz belőle, amitől Is­ten mentsen meg, mivel a nevetségesség a po­litikában is méreg. Nekünk is a magunk módja szerint kell boldogulnunk és a mi mű­­veit fiatalságunknak is nemzeti formák közt kell a magyar nemzeti eszmét védeni és a friss nacionális vért átömleszteni az állam­­hatalom ereibe, ha azok netán megint elme­­szesednének. Bár tette volna meg a mi ifjúsá­gunk is előbb és még jókor. Hogy a fascizmus győzelme Itáliában az olasz nemzeti politikát sokkal bátrabbá teszi és sokkal jobban Jugoszlávia ellen fogja for­­dítani, az is bizonyos. De még bizonyosabb, hogy nekünk attól nincs mit tartanunk, sőt helyzetünkön tetemesen javít. Itt messze vidé­kekre nyílik kilátás, amiről még ne beszéljünk. Mussolini mint miniszterelnök ugyan le fogja magát járni, — ez minden miniszterel­nök sorsa —, de a fascizmus győzelme új té­nyező Európa sorsában. És ez a tényező ne­künk kedves. Mussolini megfenyegeti a hazaárulókat Az uj kormány a Msantant törekvései ellen — A fascisták bevonultak Rómába Tegnap késő -jjh .-A. '.A. ••B^ü­.pesire az új olasz kormány tagjainak névsora. Mint előre je­leztük, a hadügyi tárcát Diaz tábornok vállalta, ki a­ világháborúban az olasz hadseregnek volt fő­­parancsnoka, a tengerészeti minisztérium élére pe­dig Thaon di Revei admirális lé­pett. Ennek az egész országban nagy tiszteletnek örvendő két fér­fiúnak megnyerése világosan bizonyítja, hogy Mussolini kormánya az ország legkitűnőbb szak­embereinek bizalmát bírja. A miniszterek többsége természetesen a nacionalista és faseista pártnak tagjai, de Ovign­o igazságügyminiszter, továbbá Pascalini külügyi államtitkár a demokrata párt­nak, Cavazzoni közmunkaügyi és népjóléti minisz­ter pedig a katolikus néppártnak tagja. Azzal, hogy Mussolini néppárti képviselőre bízta az egyik legfontosabb tárcát, leghatározottab­ban cáfolja meg a fascizmus vallásell­enességéről terjesztett mende­mondákat Már tegnap rámutat­tunk az új miniszterelnök nápolyi beszédének arra a szakaszára, melyben kijelenti, hogy a fas­cizmus törekvései között a vallásos érzés ápolása is helyet foglal, de a kormány­koalíció összeállí­tása még nyíltabban beszél. Voltak ugyan ellen­tétek Mussolini és a katolikus néppárt politikai irányelvei között, de ezek az ellentétek nem tették ellenségekké a pártokat A feketeinges had­sereg tegnap ünnepélyesen vonult be a birodalom fővárosába. A király előtt tervezett hódoló felvonulást mára halasztották, kétségkívül azért, mert azt akarják, hogy a tün­tetés impozáns legyen. A világsajtó, elsősorban természetesen a ró­mai lapok, ma már tüzetesen foglalkoznak az új kormány program­mjával. A Deutsche Allgemeine Zeitung milánói jelentése szerint Mussolini az új­ságírók előtt a következőket jelentette ki: — Olaszországból erős, dolgos, fegyelmezett országot akarunk teremteni. A mostani alkotmányt nem vetjük el, de halállal fenyegetünk mindenkit, aki a haza ellen vét. Jelszavunk: két szemet egy­ért, két fogat egyért. Am­i az új kormány programmjára vonatko­zik, egy római jelentés arról ad hírt, hogy a har­madik dalmát zóna kiürítéséről aláírt szerződés végrehajtását az új kormány megtagadja. Ezzel szemben a Petit Parisien azt jelenti, hogy Musso­lini a maga személyére nézve elismeri a rapallói szerződést. Hogy ez az újsághír megfelel-e a szi­gorú igazságnak, azt nem lehet ellenőrizni, de való­­szí­­ű, hogy ha az olasz kormány fel is mondja ezt az ominózus egyezményt,, nem teszi meg ld­­hívó formában. Teljesen elegendő, ha az új kor­mányt az egyezmény revíziójára való törekvés szelleme, hatja­ át. A 3­nfin tudósítója előtt Musso­lini kijelentette, hogy a nemzeti méltóságnak meg­felelő és minden kalandtól ment külső politikát fog követni. Ez alkalommal azt a tervét is nyilvá­nította, hogy a kamarát november hetedikére vagy nyolcadikára hivatja egybe, ha az ülésen kisebb­ségben maradnak, haladéktalanul intézkedik, a képviselőház feloszlatása iránt. • Az Havas­ ügynökség jelentése szerint a fran­cia lapok különben tartózkodással imák az ese­ményekről és úgy vélekednek, hogy meg kell várni az új kormány cselekedeteit. Nem titkolják aggo­dalmaikat az olasz-délszláv viszony esetleges ki­élesedése miatt. Reménykednek azonban, hogy Mus­solini mérsékelni fogja ellenzéki politikáját és ez­zel elhárítja a nemzetközi bonyodalmak keletke­zését. Francia diplomáciai körökben nagy érdek­­lődés­sel tekintenek Olaszországnak a lausannnei békekonferencián tanúsítandó magatartása elé. Hi­vatalos helyen azt hangoztatják, hogy Páris és Róma között a keleti kérdésben teljes volt az egyet­értés és ez meg fog nyilatkozni a békeértekezleten, is. Ha lesz eltérés közöttük, az a bolgár kérdésben nyilatkozhatik meg. Pakisban élénken kommentál­­ják Olaszországnak azt a törekvését, hogy a kis­­k­antant imperializmusával szemben a Balkánon a bolgárokat kívánja támogatni. Úgy tudják, hogy Olaszország különös határozottsággal kíván föl­lépni Bulgáriának Dedeagacs kikötőjére vonatkozó igényei mellett. Az olasz lapok kivétel nélkül kedvezően nyi­latkoznak az új kormányról. Azt is jelentik, hogy a rend már mindenütt helyreállott. Rómából is, hol a fascisták és a nacionalisták tüntető körme­neteket rendeztek. A tüntetők megszállották a szo­cialisták palotáját, a házra kitűzték a nemzetiszínű lobogót. A berendezési tárgyakhoz természetesen nem nyúltak, csak a „szociaista otthonban“ talált Lenin és Marx képei égették el. A Chicago Tribune azt a hihetetlennek látszó hírt közli, hogy a fas­cisták letartóztatták Nitti volt miniszerelnököt és a Facha-kormány több tagját bíróság elé akarják ál­lítani. Az idézett amerikai lap, mint emlékezetes, a csanaki konfliktus alkalmával is szenzációs híreket épa lő korona

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék