Szózat, 1922. november (4. évfolyam, 251-275. szám)

1922-11-01 / 251. szám

Megkezdődtek a berlini jóvátételi tárgyalások Berlin, október 31. A lapok jelentése sze­rint Wirth birodalmi kancellár kedden délben hivatalosan fogadta a jóvátételi bizottság tag­jait a birodalmi kancellári hivatalban. A kor­mány kebelében a jóvátételi bizottsággal foly­tatt tanácskozások, a lapok jelentése szerint, lezárultak. A birodalmi kancellár, tegnap sző­kebb szakértői körben közléseket tett a tárgya­lások irányvonalairól, főleg pedig a márka stabilizálására tervezett intézkedésekről. /­ f Tisza István emlékezete Emléktábla- leleplezés a Nemzeti Kaszinóban A Nemzeti Kaszinó előcsarnokában ma leplez­ték le a már,trrhalált halt gróf Tisza István emlé­kére emelt márvány táblát, Kisfaludy Strobl Zsig­­mond piszkei vörös márványból készült remekét. Az emléktábla felső részét fekvő helyzetiben min­tázott oroszlán díszíti, bal első­ lábában Magyaror­szág nagycímerével, jobb lábával pedig azt átöleli, dintegy jelképezvén, hogy mindaddig, míg Ma­gyarország sorsa gróf Tisza István erős kezére volt bízva, az sértetlenül állott ezredéves határai között. Az emléktábla felirata: T BOROSJENŐI GRÓF TISZA ISTVÁN „Nehéz viszonyok között mit bánja a becsületes ember, mi lesz saját személyéből?‘. 1918. X. 31. ■ A szobor alsó részét babérb­­obok között a Tiszai család címere díszíti. Az ünnepély délután 5 órakor kezdődött. Meg­jelentek: Horthy Miklós kormányzó, József kirá­lyi herceg s Albrecht és József Ferenc királyi her­cegek, gróf Bethlen István miniszterelnök, gróf Ráday Gedeon, báró Petényi Zsigm­ond, gróf Ká­rolyi Imre, Kozma Miklós miniszteri tanácsos, Horthy István altábornagy, továbbá nagyszámú előkelőség. Gróf Széchenyi Emil emlékbeszéde Az összegyülekezett vendégek, élükön a kor­mányzóval az előcsarnokba vonultak, ahol gróf Széchenyi Emil elmondotta 'nagyhatású emlékbe­ SSzédjét. *''' A Nemzeti Kaszinó igazgatósága nevében kö­szönettel átvette Kisfaludy Stróbl Zsigmonys mes­­terművét s Ígéretet tett, hogy a Ivanfm­ó hűen és ej "ném­ múló "kegyelettel őrizi meg azt, annak a törttársukk­étk emlékére, aki az áldozatkész, Igva­­gias magyar emberek tündöklő példány képe volt. — Ha visszagondolok arra — mondotta —,, tttog a háború atoll magyar véreink lelkes öröai- Titét áldozták, életüket és vérüket a hazáért és ki­­ráflyért; ha visszagondolok az ország hangulatára, mely egy erőskezű kormány vezetése alatt kész volt rerrieten áldozatra, ha visszagondolok a csüggedés­­nek, a kimerültségnek első jeleire, melyeket egy rendszeres aknamunka fokozatosan általános elége­­delenségtgé szített; ha visszagondolok a subversiv­a dérnek földalatti izgatásaim, akik­ nem átallották Minős tevékenységüket még­ a lövészárokig is ki­terjeszteni; ha visszagondolok az erőskezű kor­­láfoly visszalépésére, az ország teljesítőképességé­­nek összeroppanására, a harctéren pedig a fegye­­lem meglazu­lására, utóbb megbomlására, akkor adok magam előtt egy férfiút, aki annak dacára, hogy tekintélyének latbavetésével nem tudta távol- tartani az országtól a háború megpróbáltatásait és szenvedéseit, nagy tudásának és munkabírásának timber fölötti megfeszítésével dolgozik és küzd. Dolgozott és küzdött, hogy Magyarország harcké­pességét biztosita, hogy megakadályozza az akna­munka­ és bűnös izgatások romboló hatását s mi­dőn célját elérni nem tudta, előrehaladott kora és megcsappant látóképessége dacára kiment magyar véreihez, hogy velük megossza a háború harctéri .Borzalmait, hogy ott a köveikre méltó példát adjon, mert csakis így remélhette, hogy a háborúnak' kö­zelgő gyászos kimenetele utált' véreink, mint­­fe­gyelmezett haderő, térnek vissza határaink megvé­désére. " A sors könyvében azonban más volt megírva. is'*A vil­ágháboru­ utolsó gyászos eseményei az országra zúdították, mint szennyes áradatot, az al­kor már fékevesztett tömeget, mely az izgatások által felkorbácsolt szenvedéllyel kereste a háború Vélt alkozóját. A lövések eldördültek s ugyanakkor, mikor az Osztrák-Magyar monarchia szertefoszlott, Tisza István, mint a nemzet mártírja klszenvedett. ’ Tisza Istvánt mint politikust ‘ a pártat­lan történetírás fogja méltatni. Az átkozott gyilkos, golyó végzetes veszteséget okozott az országnak,­­különösen, mikor az eseményekkel szem­ben tanácstalanul állott mindenki, s nem volt gépjes sem, aki a polgári társadalmat férfias el­szántsággal irányította volna.­­ Tisza István az igazi­­ magyar nemes ember példányképe, ki egész életén át önérdektől menten, szilárd meggyőződéssel szolgálta a közérdeket és magánéletében, úgy mint közszereplésében min­denkor követte egyházának a szeretetét, az elnézést m­a megbocsájtást hirdető tanai­. Embertársait belső értékük után ítélte meg. Barátainak és mun­­katársainak leghűbb támasza volt, míg ellenfeleinek mindenkor kész volt baráti jobbot nyújtani. Az egyszer, helyesnek fölismert elvekhez híven ragasz­kodott­,­­értük a végsőig küzdött, de ha utóbb meg­győződött tévedéséről, beismerte azt és férfiasan levonta a legmesszebbmenő konzekvenciákat. Ha­rs szeretete, királyhűsége és vallásához való óda­idő ragaszkodása ritka összhangban nyilvánult meg minden cselekedetében. Nem erőszakolta föl magát soha és senkinek, csak egyszer, mikor ön­ként a harctérre ment, de ha egy munkakört el­­vállalt, akkor kitartó szívóssággal, ügyszeretettel és lelkiismeretesen vállalt kötelességet. Így ismerték meg barátai és munkatársai Tisza Istvánt, ezért szerettek őt, ezért követték őt; de így kellett hogy ismerjék őt ellenfelei is, mert még a legnagyobb elvi harcok közepette sem tagad­hatták meg tőle jóhiszeműen az ő tiszteletet paran­csoló rendkívüli tulajdonságait. Ma négy éve an­­nak, hogy felejthetetlen tagtársunk örökre lehunyta szemét és megszűnt dolgozni gp, a nemes szív, mely­nek minden dobbanása szeretett hazájának szólt. A Mindenható végtelen irgalma megkímélte őt attól a mérhetetlen fájdalomtól, melyet Hazánk embertelen megcsonkítása minden becsületes ma­gyar embernek okozott. Ebben a fájdalomban elszoruló szívvel rójuk le előtted Tisza István mélységes tiszteletünket. Büszkék vagyunk, hogy­ miénk lehettél és kegye­letben fogjuk tartani mindenkor emlékedet, kérve a Mindenhatót, adna ennek a szegény, sorsüldözte országnak sok-sok, minél több olyan férfiút, aki e táblán megörökített halhatatlan igédet híven kö­veti: „nehéz viszonyok között mit bánja a becsü­lete,, ember, mi lesz saját személyével“, mert csak akkor, csakis igy szerezhetjük vissza és válhatik valóra életednek és törekvésednek legszebb álma: he­­gy magyar neszély nagysága! A kegyeletes érzelmekkel meghallgatott be­széd élénk tetszést váltott ki és minden oldalról gratuláltak az illusztris szónoknak, úgy a kor­mányzó, mint a királyi hercegek még egy fél óráig maradtak a Kaszinóban, elbeszélgetve a jelen vol­takkal. Az Országos Emlékbizottság gyászünnepe Az Országos Tisza István Emlékbizottság ma délután hat órakor emlékünnepet tartott gróf Tisza István elhunytának évfordulója alkalmából. Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalta el a két társelnök: Balogh Jenő és Herczeg, Ferenc tár­saságában. A hallgatóság soraiban voltak: József kir. her­ceg és fia, József Ferenc kir. herceg, Albrecht kir. herceg, gróf Bethlen István miniszterelnök és a magyar közélet legkiválóbb reprezentánsai, azon­kívül a főváros legelőkelőbb hölgyközönsége. Berzeviczy Albert megnyitóul azt a bevezető ta­nulmányát olvasta fel, amelyet Tisza Istvánnak a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában meg­jelenő összes munkát elé­­rt. Utána Mikszá­th Kálmán olvasta fel nagysza­bású politikai tanulmányát Tisza Istvánról. Az előkelő társaság nagy figyelemmel hall­gatta úgy az elnök megnyitóját, mint Mikszáth előadását. Debrecen város díszközgyűlése Debrecen szabad királyi város törvényható­sági bizottsága rendkívüli díszközgyűlést tartott gróf Tisza István emlékére. Ez alkalommal leplez­ték le arcképét is, amelyet a város festetett meg. A miniszterelnököt és a kormányt mezőtelegdi Miskolczy Lajos, Hajdú vármegy­és Debrecen vá­ros főispánja képviselte. A nemzetgyűlés képvise­letében megjelentek Almássy László, a nemzetgyű­lés alelnöke, Barabás Samu, Fráter Pál és Nánássy Andor nemzetgyűlési képviselők. A közgyűlésen Debrecen város előkelőségein, az egyesületek és hivatalos intézmények képviselőin kívül résztvet­tek a társtörvényhatóságok és városok képviselői is. Az Országos Tisza István Emlékbizottság ré­széről dr. Szepesházy Imre és Horváth Elek mi­niszteri tanácsosok, valamint Tóth Lajos egyetemi tanár vettek részt. A díszközgyűlést Miskolczy Lajos főispán mélyenjáró elnöki megnyitója vezette be. Beszéde folyamán bemutatta gróf Tisza Istvánnénak a Tisza István Emlékbizottsághoz írt levelét, amely­ben közli, hogy változatlan bánatában velük van ez órában. Ezután Csóka Sámuel polgáármesterhelyettes je­lentette be, hogy a város gróf Tisza István arcké­pét Dienes János helybeli festőművésszel meg­festette, majd Kölcsey Sándor törvényhatósági bi­zottsági­­tag mondotta el ünnepi beszédét. Beszéde közben lehullt a lepel az arcképről, amely előtt a város díszruhás hajdúja meghajtotta Debrecen város ősrégi zászlaját, az egybegyütt közönség pe­dig felállással hódolt gróf Tisza István emlékének. Almássy László, a nemzetgyűlés alelnöke be­szélt ezután és rámutatott arra, hogy Tisza István túlnőtt a pártpolitika szűk keretein és ma már az egész magyar nemzeti politika reprezentánsa. A díszközgyűlésen Miskolczy Lajos főispán zárószavaiban arról szólott, hogy a csüggedés, a széthúzás, a gyötrelmes küzdés idején elég felidézni­­ Tisza István szellemét, hogy a magyar a magyar­­­­ban megtalálja a testvért. A díszközgyűlés a Him- I­nusz el­éneklésével ért véget ! „Tartsunk össze mint porosz ősenik". A német nemzeti néppárt görlitza nagy­gyűlése­­ A mai rendszer politistájának megbsélyegzése Szászország Immármenti Görlitz városkája az elmúlt napok folyamán nagy nemzeti esemény­nek volt a színhelye. Ünnepet ült a német nemzeti néppárt. Fekete, fehér, piros lobogók jelezték a párt nagygyűlését. Hergt volt miniszter ült az ősi városháza tanácstermének elnöki asztalánál, aki amikor elnöki csengőjét megszólaltatta, ezer­­ ezer német kiküldöttnek varázsolt áhitatot az arr­cára. Mintha templomban ültek volna együtt a régi Német­országnak hűséges fiai, mintha minden szó­, nők beszéde egy imádság lett volna, amely a mai Németország bűneire a Mindenható bocsánatát kérné. — „Az elnökválasztásnál nem hallgattak meg — mondotta alig hallhatóim, remegő hangon ő exceilenziája, a pártvezér­ek nem engedték meg, hogy a népet megkérdezzük, hogy a nép szavai hallathassa, hogy szíve szerint adjon kifejezést érzelmeinek. Mi német nemzetiek a Reichstagot már nem tudjuk politikai küzdőterünknek tekin­teni. A politikai csetepatédnak ezt a színházát, de a viszonyok nem változnak, nem fogjuk a jövőben jelenlétünkkel megtisztelni.“ Zúgó éljenzés, taps kísérte a történelmi időket megélt agg politikus minden egyes szavát, utána a csehországi és az elszakított danzigi németség képviselői tolmácsol­ták honfitársaik üdvözletét. A nagygyűlés főeseménye dr. Hoetzsch pro­fesszornak a megalkuvást nem ismerő, híres kép­viselőnek külpolitikai előadása volt, amelyben Né­metországnak jövőben követendő külpolitikai irányelveit jelölte meg, zugó tapsvihartól kisérve. „A német nemzeti néppárt programmja kiegészítés­re szorul“ — mondotta. A keletporoszországi és felsősziléziai kérdés nemzetvédelmi megoldása nem tűrhet halasztást. A nyugat poroszországi és poseni német kivándorlásnak is véget kell vetni. A keleti zsidók beszivárgását meg éppenséggel meg kell aka­dályozni. Ki kell építeni az „Irredenta germániát“, azt a nagy hálózatot, amely képessé teszi a pártot, hogy országos szervezetei révén programmját meg­valósíthassa. Egységesnek kell lenni a német nem­zeti gondolat megvédése tekintetében, mint egysége­­sek voltak porosz elődeink 1812-ben és mint a tö­rökök, jelenleg a hős Kemal vezérlete alatt. Fran­ciaországgal és Lengyelországgal Németország soha­sem fog megbékélni tudni. Hiába is volna minden kísérlet, amely ide irányulna. A kereskedelmi vér­­­­keringés Angliát és Oroszországot jelöli meg a né­metség számára mint célpontokat. A Népszövetség értékét nem akarjuk lekicsinyelni­­— mondotta Hoetzsch professzor —, de felvételünk után nem futunk, amíg nem garantálják, hogy egyenlő jogú tagja leszünk e világ aeropagnak. A közeljövő pro­grammját az úgynevezett „Grenzmarkenpoltik“-on kívül csak a mérsékelt jóvátételi politika alaku­lhtt­­ja ki. Az aranyszállításokat végérvényesen be kell szüntetni, a dologi szolgáltatásokat is csak a lehe­tőség határain belül vállalja magára az állam. A háborús jóvátétel, a valóságban is az legyen. Hogy a meggyilkolt Rathenau halála óta a külügymi­niszteri széket nem töltik be és hónapok óta a bi­rodalom külügyminiszter nélkül áll, ez megbocsát­hatatlan bűne e rendszernek, amely ellen a párt a legélesebb ellenzéki magatartást fogja kifejteni, de nemcsak a kormány ellen, hanem mindenki el­len, aki nem német és nem akar vagy nem tud né­metül érezni. Végül Thüringia képviselője, Gráf birodalmi képviselő tartotta meg magas nívójú előadását Verfassung und Recht in der deutschen Republik címen. „A német birodalom szövetséges állam volt, az jelenleg is és mindig is az marad. Berlin, az óriás polip, hiába sző összeesküvést e gondolat el­len, az egyes államok jogait megnyirbálhatja, de, mint Bajorország, minden egyes állam vissza fogja fizetni az apró tűszulásokat. A pártgyűlés követeli a köztársaság hatályosabb védelméről szóló ter­­rorisztikus törvény eltörlését és a gyülekezési és sajtószabadság korlátlan visszaállítását. Fort mit den Schutzgesetzen­ für Einigkeit und Recht und Freiheit!“ fejezte be beszédét Graf képviselő, aki­nek erőteljes, öblös hangját csupán az ezernyi tömeg „Hoch Hindenburg!" kiáltása harsogta túl. (Cz.)

Next