Szózat, 1922. november (4. évfolyam, 251-275. szám)
1922-11-01 / 251. szám
Megkezdődtek a berlini jóvátételi tárgyalások Berlin, október 31. A lapok jelentése szerint Wirth birodalmi kancellár kedden délben hivatalosan fogadta a jóvátételi bizottság tagjait a birodalmi kancellári hivatalban. A kormány kebelében a jóvátételi bizottsággal folytatt tanácskozások, a lapok jelentése szerint, lezárultak. A birodalmi kancellár, tegnap szőkebb szakértői körben közléseket tett a tárgyalások irányvonalairól, főleg pedig a márka stabilizálására tervezett intézkedésekről. / f Tisza István emlékezete Emléktábla- leleplezés a Nemzeti Kaszinóban A Nemzeti Kaszinó előcsarnokában ma leplezték le a már,trrhalált halt gróf Tisza István emlékére emelt márvány táblát, Kisfaludy Strobl Zsigmond piszkei vörös márványból készült remekét. Az emléktábla felső részét fekvő helyzetiben mintázott oroszlán díszíti, bal első lábában Magyarország nagycímerével, jobb lábával pedig azt átöleli, dintegy jelképezvén, hogy mindaddig, míg Magyarország sorsa gróf Tisza István erős kezére volt bízva, az sértetlenül állott ezredéves határai között. Az emléktábla felirata: T BOROSJENŐI GRÓF TISZA ISTVÁN „Nehéz viszonyok között mit bánja a becsületes ember, mi lesz saját személyéből?‘. 1918. X. 31. ■ A szobor alsó részét babérbobok között a Tiszai család címere díszíti. Az ünnepély délután 5 órakor kezdődött. Megjelentek: Horthy Miklós kormányzó, József királyi herceg s Albrecht és József Ferenc királyi hercegek, gróf Bethlen István miniszterelnök, gróf Ráday Gedeon, báró Petényi Zsigmond, gróf Károlyi Imre, Kozma Miklós miniszteri tanácsos, Horthy István altábornagy, továbbá nagyszámú előkelőség. Gróf Széchenyi Emil emlékbeszéde Az összegyülekezett vendégek, élükön a kormányzóval az előcsarnokba vonultak, ahol gróf Széchenyi Emil elmondotta 'nagyhatású emlékbe SSzédjét. *''' A Nemzeti Kaszinó igazgatósága nevében köszönettel átvette Kisfaludy Stróbl Zsigmonys mesterművét s Ígéretet tett, hogy a Ivanfmó hűen és ej "ném múló "kegyelettel őrizi meg azt, annak a törttársukkétk emlékére, aki az áldozatkész, Igvagias magyar emberek tündöklő példány képe volt. — Ha visszagondolok arra — mondotta —,, tttog a háború atoll magyar véreink lelkes öröai- Titét áldozták, életüket és vérüket a hazáért és kiráflyért; ha visszagondolok az ország hangulatára, mely egy erőskezű kormány vezetése alatt kész volt rerrieten áldozatra, ha visszagondolok a csüggedésnek, a kimerültségnek első jeleire, melyeket egy rendszeres aknamunka fokozatosan általános elégedelenségtgé szített; ha visszagondolok a subversiva dérnek földalatti izgatásaim, akik nem átallották Minős tevékenységüket még a lövészárokig is kiterjeszteni; ha visszagondolok az erőskezű korláfoly visszalépésére, az ország teljesítőképességének összeroppanására, a harctéren pedig a fegyelem meglazulására, utóbb megbomlására, akkor adok magam előtt egy férfiút, aki annak dacára, hogy tekintélyének latbavetésével nem tudta távol- tartani az országtól a háború megpróbáltatásait és szenvedéseit, nagy tudásának és munkabírásának timber fölötti megfeszítésével dolgozik és küzd. Dolgozott és küzdött, hogy Magyarország harcképességét biztosita, hogy megakadályozza az aknamunka és bűnös izgatások romboló hatását s midőn célját elérni nem tudta, előrehaladott kora és megcsappant látóképessége dacára kiment magyar véreihez, hogy velük megossza a háború harctéri .Borzalmait, hogy ott a köveikre méltó példát adjon, mert csakis így remélhette, hogy a háborúnak' közelgő gyászos kimenetele utált' véreink, mintfegyelmezett haderő, térnek vissza határaink megvédésére. " A sors könyvében azonban más volt megírva. is'*A világháboru utolsó gyászos eseményei az országra zúdították, mint szennyes áradatot, az alkor már fékevesztett tömeget, mely az izgatások által felkorbácsolt szenvedéllyel kereste a háború Vélt alkozóját. A lövések eldördültek s ugyanakkor, mikor az Osztrák-Magyar monarchia szertefoszlott, Tisza István, mint a nemzet mártírja klszenvedett. ’ Tisza Istvánt mint politikust ‘ a pártatlan történetírás fogja méltatni. Az átkozott gyilkos, golyó végzetes veszteséget okozott az országnak,különösen, mikor az eseményekkel szemben tanácstalanul állott mindenki, s nem volt gépjes sem, aki a polgári társadalmat férfias elszántsággal irányította volna. Tisza István az igazi magyar nemes ember példányképe, ki egész életén át önérdektől menten, szilárd meggyőződéssel szolgálta a közérdeket és magánéletében, úgy mint közszereplésében mindenkor követte egyházának a szeretetét, az elnézést ma megbocsájtást hirdető tanai. Embertársait belső értékük után ítélte meg. Barátainak és munkatársainak leghűbb támasza volt, míg ellenfeleinek mindenkor kész volt baráti jobbot nyújtani. Az egyszer, helyesnek fölismert elvekhez híven ragaszkodott,értük a végsőig küzdött, de ha utóbb meggyőződött tévedéséről, beismerte azt és férfiasan levonta a legmesszebbmenő konzekvenciákat. Hars szeretete, királyhűsége és vallásához való ódaidő ragaszkodása ritka összhangban nyilvánult meg minden cselekedetében. Nem erőszakolta föl magát soha és senkinek, csak egyszer, mikor önként a harctérre ment, de ha egy munkakört elvállalt, akkor kitartó szívóssággal, ügyszeretettel és lelkiismeretesen vállalt kötelességet. Így ismerték meg barátai és munkatársai Tisza Istvánt, ezért szerettek őt, ezért követték őt; de így kellett hogy ismerjék őt ellenfelei is, mert még a legnagyobb elvi harcok közepette sem tagadhatták meg tőle jóhiszeműen az ő tiszteletet parancsoló rendkívüli tulajdonságait. Ma négy éve annak, hogy felejthetetlen tagtársunk örökre lehunyta szemét és megszűnt dolgozni gp, a nemes szív, melynek minden dobbanása szeretett hazájának szólt. A Mindenható végtelen irgalma megkímélte őt attól a mérhetetlen fájdalomtól, melyet Hazánk embertelen megcsonkítása minden becsületes magyar embernek okozott. Ebben a fájdalomban elszoruló szívvel rójuk le előtted Tisza István mélységes tiszteletünket. Büszkék vagyunk, hogy miénk lehettél és kegyeletben fogjuk tartani mindenkor emlékedet, kérve a Mindenhatót, adna ennek a szegény, sorsüldözte országnak sok-sok, minél több olyan férfiút, aki e táblán megörökített halhatatlan igédet híven követi: „nehéz viszonyok között mit bánja a becsülete,, ember, mi lesz saját személyével“, mert csak akkor, csakis igy szerezhetjük vissza és válhatik valóra életednek és törekvésednek legszebb álma: hegy magyar neszély nagysága! A kegyeletes érzelmekkel meghallgatott beszéd élénk tetszést váltott ki és minden oldalról gratuláltak az illusztris szónoknak, úgy a kormányzó, mint a királyi hercegek még egy fél óráig maradtak a Kaszinóban, elbeszélgetve a jelen voltakkal. Az Országos Emlékbizottság gyászünnepe Az Országos Tisza István Emlékbizottság ma délután hat órakor emlékünnepet tartott gróf Tisza István elhunytának évfordulója alkalmából. Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalta el a két társelnök: Balogh Jenő és Herczeg, Ferenc társaságában. A hallgatóság soraiban voltak: József kir. herceg és fia, József Ferenc kir. herceg, Albrecht kir. herceg, gróf Bethlen István miniszterelnök és a magyar közélet legkiválóbb reprezentánsai, azonkívül a főváros legelőkelőbb hölgyközönsége. Berzeviczy Albert megnyitóul azt a bevezető tanulmányát olvasta fel, amelyet Tisza Istvánnak a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelenő összes munkát elért. Utána Mikszáth Kálmán olvasta fel nagyszabású politikai tanulmányát Tisza Istvánról. Az előkelő társaság nagy figyelemmel hallgatta úgy az elnök megnyitóját, mint Mikszáth előadását. Debrecen város díszközgyűlése Debrecen szabad királyi város törvényhatósági bizottsága rendkívüli díszközgyűlést tartott gróf Tisza István emlékére. Ez alkalommal leplezték le arcképét is, amelyet a város festetett meg. A miniszterelnököt és a kormányt mezőtelegdi Miskolczy Lajos, Hajdú vármegyés Debrecen város főispánja képviselte. A nemzetgyűlés képviseletében megjelentek Almássy László, a nemzetgyűlés alelnöke, Barabás Samu, Fráter Pál és Nánássy Andor nemzetgyűlési képviselők. A közgyűlésen Debrecen város előkelőségein, az egyesületek és hivatalos intézmények képviselőin kívül résztvettek a társtörvényhatóságok és városok képviselői is. Az Országos Tisza István Emlékbizottság részéről dr. Szepesházy Imre és Horváth Elek miniszteri tanácsosok, valamint Tóth Lajos egyetemi tanár vettek részt. A díszközgyűlést Miskolczy Lajos főispán mélyenjáró elnöki megnyitója vezette be. Beszéde folyamán bemutatta gróf Tisza Istvánnénak a Tisza István Emlékbizottsághoz írt levelét, amelyben közli, hogy változatlan bánatában velük van ez órában. Ezután Csóka Sámuel polgáármesterhelyettes jelentette be, hogy a város gróf Tisza István arcképét Dienes János helybeli festőművésszel megfestette, majd Kölcsey Sándor törvényhatósági bizottságitag mondotta el ünnepi beszédét. Beszéde közben lehullt a lepel az arcképről, amely előtt a város díszruhás hajdúja meghajtotta Debrecen város ősrégi zászlaját, az egybegyütt közönség pedig felállással hódolt gróf Tisza István emlékének. Almássy László, a nemzetgyűlés alelnöke beszélt ezután és rámutatott arra, hogy Tisza István túlnőtt a pártpolitika szűk keretein és ma már az egész magyar nemzeti politika reprezentánsa. A díszközgyűlésen Miskolczy Lajos főispán zárószavaiban arról szólott, hogy a csüggedés, a széthúzás, a gyötrelmes küzdés idején elég felidézni Tisza István szellemét, hogy a magyar a magyarban megtalálja a testvért. A díszközgyűlés a Him- Inusz eléneklésével ért véget ! „Tartsunk össze mint porosz ősenik". A német nemzeti néppárt görlitza nagygyűlése A mai rendszer politistájának megbsélyegzése Szászország Immármenti Görlitz városkája az elmúlt napok folyamán nagy nemzeti eseménynek volt a színhelye. Ünnepet ült a német nemzeti néppárt. Fekete, fehér, piros lobogók jelezték a párt nagygyűlését. Hergt volt miniszter ült az ősi városháza tanácstermének elnöki asztalánál, aki amikor elnöki csengőjét megszólaltatta, ezer ezer német kiküldöttnek varázsolt áhitatot az arrcára. Mintha templomban ültek volna együtt a régi Németországnak hűséges fiai, mintha minden szó, nők beszéde egy imádság lett volna, amely a mai Németország bűneire a Mindenható bocsánatát kérné. — „Az elnökválasztásnál nem hallgattak meg — mondotta alig hallhatóim, remegő hangon ő exceilenziája, a pártvezérek nem engedték meg, hogy a népet megkérdezzük, hogy a nép szavai hallathassa, hogy szíve szerint adjon kifejezést érzelmeinek. Mi német nemzetiek a Reichstagot már nem tudjuk politikai küzdőterünknek tekinteni. A politikai csetepatédnak ezt a színházát, de a viszonyok nem változnak, nem fogjuk a jövőben jelenlétünkkel megtisztelni.“ Zúgó éljenzés, taps kísérte a történelmi időket megélt agg politikus minden egyes szavát, utána a csehországi és az elszakított danzigi németség képviselői tolmácsolták honfitársaik üdvözletét. A nagygyűlés főeseménye dr. Hoetzsch professzornak a megalkuvást nem ismerő, híres képviselőnek külpolitikai előadása volt, amelyben Németországnak jövőben követendő külpolitikai irányelveit jelölte meg, zugó tapsvihartól kisérve. „A német nemzeti néppárt programmja kiegészítésre szorul“ — mondotta. A keletporoszországi és felsősziléziai kérdés nemzetvédelmi megoldása nem tűrhet halasztást. A nyugat poroszországi és poseni német kivándorlásnak is véget kell vetni. A keleti zsidók beszivárgását meg éppenséggel meg kell akadályozni. Ki kell építeni az „Irredenta germániát“, azt a nagy hálózatot, amely képessé teszi a pártot, hogy országos szervezetei révén programmját megvalósíthassa. Egységesnek kell lenni a német nemzeti gondolat megvédése tekintetében, mint egységesek voltak porosz elődeink 1812-ben és mint a törökök, jelenleg a hős Kemal vezérlete alatt. Franciaországgal és Lengyelországgal Németország sohasem fog megbékélni tudni. Hiába is volna minden kísérlet, amely ide irányulna. A kereskedelmi vérkeringés Angliát és Oroszországot jelöli meg a németség számára mint célpontokat. A Népszövetség értékét nem akarjuk lekicsinyelni— mondotta Hoetzsch professzor —, de felvételünk után nem futunk, amíg nem garantálják, hogy egyenlő jogú tagja leszünk e világ aeropagnak. A közeljövő programmját az úgynevezett „Grenzmarkenpoltik“-on kívül csak a mérsékelt jóvátételi politika alakulhttja ki. Az aranyszállításokat végérvényesen be kell szüntetni, a dologi szolgáltatásokat is csak a lehetőség határain belül vállalja magára az állam. A háborús jóvátétel, a valóságban is az legyen. Hogy a meggyilkolt Rathenau halála óta a külügyminiszteri széket nem töltik be és hónapok óta a birodalom külügyminiszter nélkül áll, ez megbocsáthatatlan bűne e rendszernek, amely ellen a párt a legélesebb ellenzéki magatartást fogja kifejteni, de nemcsak a kormány ellen, hanem mindenki ellen, aki nem német és nem akar vagy nem tud németül érezni. Végül Thüringia képviselője, Gráf birodalmi képviselő tartotta meg magas nívójú előadását Verfassung und Recht in der deutschen Republik címen. „A német birodalom szövetséges állam volt, az jelenleg is és mindig is az marad. Berlin, az óriás polip, hiába sző összeesküvést e gondolat ellen, az egyes államok jogait megnyirbálhatja, de, mint Bajorország, minden egyes állam vissza fogja fizetni az apró tűszulásokat. A pártgyűlés követeli a köztársaság hatályosabb védelméről szóló terrorisztikus törvény eltörlését és a gyülekezési és sajtószabadság korlátlan visszaállítását. Fort mit den Schutzgesetzen für Einigkeit und Recht und Freiheit!“ fejezte be beszédét Graf képviselő, akinek erőteljes, öblös hangját csupán az ezernyi tömeg „Hoch Hindenburg!" kiáltása harsogta túl. (Cz.)