Szózat, 1923. január (5. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

vm JAN CAM 3 SZERDA A diplomáciai testület újévi tisztelgése a kormányzónál Magyar­ország az összes nemzetek hathatós támogatására számít Berthy­­Miklós Magyarország kormány­­zója újév napján délelőtt tizenegy órakor a királyi várpalota fogadótermében álme­­nélyes kihallgatáson fogadta a Budapesten székelő diplomáciai kar tagjait. A diploma­­ták közül az ünnepies fogadáson megjelen­­­tek:I. Schioppa Lőrinc pápai nuncius, titkárá­val, mosignore Aldo Laghival, Gracia Betti "vicomte "spanyol követ és meghatalma­zott miniszter, Castagneto Caraceiolo her­ceg, Olaszország követe, Talamo márki és Piraino attasé­­kíséretében Hohler-Beauairmi Toraás angol követ, a követség három tagjá­val, Sembek János gróf lengyel követ, titká­rává],­­Datoicef, francia, követ, Mohién titkár, Benoiti d‘Ary attasé, Stlicea Traian, Bo­ntania követe, Max von Spersete belga követ, titkárával, Milosevics Milán, Szerbia követe, továbbá Csehország, Ausztria, Görögország és Hollandia diplomáciai ügyvivői. A fogadásnál a kormányzó kíséretében jelen vantak: Daru­vár­i Géza, a kü­lügy­minisztérium vezetésével megbízott igazság­ügy-miniszter, gróf Ambrózy Lajos rendk­i­­vüli követ­­ és meghatalmazott miniszter, Öreg István, dE, ,a­ kabinetiroda főnökhelyet­­tese, Fischer Lajos ezredes, a katonai iroda főnökhelyettese és őröméltósága , szárny­segédei.­­. ’ ’ ■ A kormányzót a diplomáciai­ test­ület nevében- Érckioppa • Lőrinc pápai nuncius, a diplomáciai kar doyenje a következő, fran­cia nyelven mondott, beszéd­del üdvözölte: — Föméltóságn l'r! ; ■­­ — A­­mai nap különösen fontos­­ese­mény Magyarország történelmében. Ez az első eset, amikor majdnem az összes nemzetek diplomáciai képviselői együtt jelentek meg a független Magyarország­­ államfője előtt, örvendetes előjelnek ve­hető, hogy ittlétünkre az újévi jóki válla­tok kicserélése adott alkalmat. Reám nézve pedig nagy megtiszteltetés, hogy mint a diplomáciai kar doyenje, én va­gyok , kartársaim jókívánságainak tol­mácsa. — Isten, aki Fomélóságod hazáját oly sok természeti szépséggel és gazdag­sággal, oly magas kultúrával, oly fejlett civilizációval és oly dicsőségteljes múlt­tal áldotta meg, Isten továbbra is oltal­mazza Magyarországot,­ hogy szerencsé­sen teljesíthesse történeim hivatását, am­ely őt a béke, a kultúra és a civilizált nemzetek holodrjalmának egyik legérté­kesebb tényezőjévé jelöli ki.­­ Ez a kívánság, amelyet a diplo­máciai testület azoknak az uralkodók­nak és államfőknek nevében, akiket kép­viselni szerencséje van, úgyszintén a sa­­­­ját nevében a nemes magyar nemzet irá-l­apában nyilvánít. Ehhez a kívánsághoz, főméltósága I­v, a személyének boldog­-­ sága és kormányzásának sikeressége, iránt táplált nagyon őszinte jókivánsá­­gainkat fűzzük. A kormányzó a következőképpen vála­szolt Kegyelmes Uram! Szívem mélyéből köszönöm Nagy­­méltóságodnak és a diplomáciai mis­­­sziók jelenlévő főnökeinek a jók­avart a­­j­tokat, amelyeket, Magyarország és sze­mélyem, boldogságáért kifejezésre jut­tatni mélt­óztat­ott. — Valóban a békés munkára irá­nyuló politikával -reméli Magyarország teljesíteni azt a történelmi hivatást, amelyet a Gondviselés számára kijelölt, amidőn­­őt egy fejlett kultúra és egy dicsőséges történelmi múlt emlékeinek jótéteményeiben részesí­tette. Magyarország az összes nem­zetek hathatós támogatására térnyi számíthatni a békének ebben ,a­­munká­jában, amelyben boldogulásának és jöv­ő fejlődésének alapjait látja.­­ Kérem Nagyméltóságodat és önöket, igen tisztelt missziófőnök urak, hogy az általuk Magyarországon oly méltón képviselt uralkodóknak és­ ál­la­m­főknek tolm­a­csolják Szerencsekivo­nataimat, amelyeket személyes­ ba­ldog­­ság­uk és nemzetük jóléte iránt táplálok. A kormányzó ezután az apostoli nunciu­­son kezdve egyenként megszólította, a­ diplo­máciai missziók főnökeit, majd rövid cerc­­lét tartott és bemutattatta magának a diplo­máciai karnak azokat a tagjait, akiket sze­mélyeseit eddig nem ismert. rögzített jóslások szerint a látnok ihlette költő-apóstól végre hős mártírrá lesz és . . . eltűnik. Él, mint Romulus .. . Nincs sírja, de­ tán jobb,is igy, így minden szélzörgette ma­gyar rög a magáénak ,vallhatja s ma e szil­veszteri napon minden magyar porszemből­­ támad fel. És nézzetek körül, a magyar por­szemek élednek, a dicsőség vihara, fújja őket világgá s Petőfi feltámad köröskörül az egész planétán! Móra Ferenc nagyhatású ünnepi költemé­nyét, olvasta tel. Rákosi Jenő Petőfi életének két miszté­riumáról, születésének és halálának miszté­­­­riumáról tartott­­szabadelőadást, s Szabolcsi­ Mihály Petőfi lelke című költe­­­­ményét Grill Lola szavalta el. Irredenta-költe­­­­ményt irt erre az alkalomra és olvasott fel Jakab Ödön, Üzenet Romániába címmel. Petőfi-költeményeket szavaltak F. Várady Aranka, Kiss Ferenc, Jászai Mari, a Nemzeti­­ Színház tagja. Petőfi-dalokat énekeltek M. Medek Anna és Palló Imre, az Operah­áz tagjai. Az elsőt Diensz Oszkár, utóbbit Hubay Jenő kísérte zongorán. Palló Hubay Jenőtől megze­nésített Petőfi-dalokat énekelt._ A Budai Da­lárda Liszt­ Ferenc megzenésítésében a Magya­ I­rók Istene című Petőfi-köl­teményt énekelte.­­ Ezután Hubay megzenésítésében a Talpra ! Magyar következett, a Tied vagyok, tied, ha­zám, melyet Huber Károly zenésített meg, volt a kar befejező száma. Az ünnepség alatt, az asztalon feküdt a sop­­ron megyei Jobbalháza­ i református iskola ko­szorúja, melyet a Néptanítók Lapja szerkesztő­ségének küldött azzal, hogy Szilveszter napján helyeztessék el Petőfi szüleinek sírjára.. Az ülést, Pekár Gyula szavai fejezték be, aki Petőfi áldását kérte a nemzetre. A Magyarországi Újságírók Egyesülete az Otthon­ Körben tartotta rendkívüli választ­mányi ülését Petőfi Sándor emlékére. Rákosi Jenő, az Ú­jságíró-Eegyesület díszelnöke mél­tatta Petőfi emlékét. Az egyetemi ifjúság fáklyásmenete Az egyetemi ifjúság és a székely munkások Gábor Áron Szövetsége este 11 órakor a szabad­ság­ téri Kelet szobornál irredenta-ünnepélyt rendezett, majd a közönség a székely munká­sok halálfejes zászlaja alatt, a központi város­házára, s innen égő fáklyákkal a Petőfi szobor­hoz vonult. A menet útján mindenütt fényárban úsztak az utcák. Kandeláberek lobogólángjai, gyertyák és villanykörték színes fényei hirdet­ték az utcákat sűrű tömegekben ellepő emberek­nek a magyar nemzet nagy ünnepét. A főbb útvonalak magánlakásai azonban gyéren vol­tak kivilágítva. A szobornál Mire a hazafias dalokat éneklő fáklyásme­net a szoborhoz érkezett, már sokezer főnyi embergyűrű övezte Petőfi kivilágított ércalak­ját. A szobor körül negyven gázkandeláber hin­tette a világosságot s a talapzat jobb- és bal­oldalán „Éljen a haza“ és „Éljen a nemzet” fel­írások ragyogtak kékes-lila­ gázfényben. A szo­bor körül oszlopok állanak magyar nemzeti színnel és a­ főváros színeivel ékesítve, az emlékmű talapzata előtt pedig egy apró lán­gokból képezett, fénykoszorúval övezett 100-as szám fénylik. Alig hogy a fáklyásmenet a szo­bornál megállapodott, lerepültek a kalapok, s az emberek ajkán a Himnusz és a Magyar Hiszekegy szent akkordjai csendültek fel. Több Petőfi-vers elszavalása után Sikolya Lajos, a G­ábor Áron Szövetség titkára hajtotta meg a­­székely munkások zászlaját, a költő ércszobra előtt, majd a II. Rákóczi Ferencs és a Hollós­­Mátyás bajtársi egyesületek helyezték rá ko­­t szórnn­kát a szobor talapzatára. Az esti fáklyásmenet után a székely munká­­­sok a késő éjjeli órákban mégegyszer elzarán­dokoltak a szoborhoz, s a sokezer főnyi töméig , lelkes tüntetéssel adózott Petőfi emlékének. Zúgnak a harangok Pont, éjfélkor, abban a percben, melyben­­ száz évvel ezelőtt a költő megszületett, a jövő I­cos összes tornyaiban megkondultak a haran­­­­gok, s a­ Gellérthegyen öt ágyulövés dördült el . A szoborhoz még az éjfél utáni órákban is sűrű­­ rajokban zarándokolt a­ közönség, hogy lerójja a kegyeletét a legnagyobb magyar lírikus ére­­e­mása előtt. A „Szefhe“ ünnepe A székely egyetemi ifjak késő este meg­ható ünnepséggel gyújtottak mécset Petőfi em­lékének. A deák téri „Szefhe“ helyiségeit zsúfo­lásig megtöltó közönség előtt Csanádit György és Passuth Ödön méltatták a­ legnagyobb ma­gyar lírikus jelentőségét, Gunesch Károly Petőfi-verseket, szavalt, végül Varga Péter éne­kelt, el magyaros temperamentummal néhány Petőfi-dalt. A színházak ünnepi előadással adóztak Petőfi emlékének. Petőfi életét tárgyaló darabo­kat vagy szavalatokat illesztettek műsorukba Az Operaházban Petőfi-ünnep volt, melyet s Bánk bán első felvonása, követett. A Nemzet­szinház előadta­­A Költő és a Halál-t, melyet­­ Tündérlak Magyar holdján, követett. A dVigszín­­házban az Ocskay brigadéros­t adták, a Király színházban pedig éjjel félegy órakor, különösen A színházakban „Dicső neve költöfiadnak, Anyám, soká, örökkön él!“ „ Óraz­ég-világ hódolata Petőfi emlékezetének A Petőfi-Tarsasig diabélése — Zarándoklás a költő szobrához­ ­ . Ami­nt a­­költő látnoki, lélekkel megjó­solta,­ nevét szárnyára vette a hir és eljutott az ország minden házába, a kunyhótól a pa­lotáig, sőt áttörve az ország határát is, me­rész lendülettel röppent az örök halhatatlan­ságba. S most, midőn elkövetkezett Petőfi születésének századik évfordulója, meleg áhí­tattal dobbant együvé minden magyar szív, bárhová ve­tette is a sors. A költő iránti hó­dolat, mely az ő nyelvén beszélők lelkéből e Szilveszter-estén kirobbant, láthatatlan ideg­­szálként köti össze a magyar nemzet törzsé­től erőszakkal eltépett véreinket édes mind­nyájunkká­­. Ez lesz az a lánc, amely nem en­gedi soha széthullani a magyar­ faj fiait, a világ akármely táján legyen is. Az ünneplés a fővárosban volt a legna­­g­y­obbszabású és fényének sugár kévéje innen áradt szét a­ vidék és az önkényesen megvont határok felé. Az ünneplésben résztvett Buda­pest apraja-nagyja, akiknek lelkét a­ költő Géniusza megérintette. De nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a főbb útvonalak lakástulaj­donosai, akiket pedig a főváros vezetősége erre előzetesen fölkért, igen gyéren világítot­ták ki ablakaikat. Talán nem csalódunk, ha e szűkkeblűség mögött, amely a költő emlé­kétől néhány gyertya szó­lát is sajnált, olya­nokat sejtünk, akiknek jómódja megengedi azt, hogy a főbb útvonalak utcai lakásait ma­guknak megszerezzék, de a magyar faj iránti kultúrkötelezettségüknek nem igen sietnek eleget tenni. Az ünnepségekről az alábbi tudósításaink számolnak be. A Ferev-Társa­g díszülése Szilveszter napján a Zeneművészeti Főis­kola nagytermében ünnepélyes diszülést tart a Petőfi-Tiskrság. A hatalmas teremben­­ az utolsó tagig minden helyet betöltött az ün­neplő közönség. A két■ szemben fekvő nagy páholy közül az egyikben a kormányzó,­ Horthy­ Miklós és csa­ládja, a másikban József kir. her­ceg, Auguszta kir. hercegasszony, Zsófia kir. hercegnő és Jó­zsef Ferenc­ kir. herceg. A miniszterelnököt dr. Bárczy István államtitkár képviselte, a nemzet­­gyűlés képviseletében Schovszky Béla elnök jelent­­meg. A megye részéről Agoraszló Tiva­dar alispán, a Székesfőváros részéről dr. Lob­­mayer Jenő és Purebl Győző fővárosi tanács­nokok voltak jelen. A Magyar Tudományos Akadémia részéről Berztviczy Albert és Balogh Jenő voltak ott. Valamennyi irodalmi, művé­szeti és kurhírtársaság küldött képviselőt; köz­életünk kiválóságainak élén ott volt gróf Apponyi Albert, báró Wlassi­es Gyula. Bevezetőül a Budai Dalárda elénekelte a Hiszekegyet. Pekár Gyula mondta az ünnepi megnyitót, mely prózasorokban is ünnepi óda volt Petőfi nagyságáról, jelentőségéről, a szellemóriás hó­­ditó erejéről. Beszéde során többi közt, a követ­kezőket, mondta: — Költő, látnok, apostol, hős és mártír* Ötszörös isteni felruházás . . . ez adja meg a Petőfi fölényének azt a színjátszó, rejtel­mes, dús ragyogást, melyet még külön bűv­körrel von be az ifjúság önireolája. De az öt közül vájjon melyik a főattributun­? Én úgy érzem, Petőfi mindenekelőtt és mindenek­­f­elett látnok. Hisz csoda az ő egész élete, csoda, amit rövid huszonhat év alatt érzett, szenvedős­­s alkotott, de a legérdekesebb csoda tán mégis az, hogy ő mindent előre lát, min­dent előre megjósol. Meggyújtja magában a „sejtés tündéri ríszét“ s amit a ..sötét, m­ély­­titkú jövendő fátyolén“­ál lát, mindaz döb­­bentően, betűről betűre teljesedik. A látnok legimo költővé lesz, épp hogy e jóslásait fel­jegyezze (hisz legszebb költeményei mind­­megannyi jövendölések!), a költő aztán apostollá erősödik, a szabadság márciusi apostolává. De mindezt benne a látnok igaz­gatja; a látunk ad utóbb, mikor kell, kardot az apostol kezébe, hogy hőssé legyen s­e hős, ugyancsak a látnok ihletéből, ugyanekkor tudja már, hogy mártírrá kell lengye­­lnie, ez pár sorban Petőfi élete . ..".Tudatos végzet­­szerűséggel halad a pályáján toronyiránt a segesvári csata felé, döl a költeményeiben

Next