Szózat, 1923. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

­­ink, ha még több bankjegyet bocsátunk a­­­játékosok rendelkezésére. Abban nem lehet különbség a lelkiismeretesek között, hogy mindez nem mehet így tovább. A marxizmus csődje mellett csődöt mondott a liberális szabadker­eskkedelem hazai rendszere is. A magyarság súlyos katasztrófája után életösztönének útmutatása szerint tért a ke­resztény nemzeti irányzat útjára, de nem lehet, hogy lelkiekben és szellemi irányban levonva a­­következtetéseket, anyagiakban a korrupt bankpolitika liberális gazdasági rendszerének járomszalagján haladjon. A mai helyzet ennek a disszonanciának vég­zete. Hiába-lkészü­lődnek tehát ,a politikai múmiák-éb-­s most igazgatósági tant­emes közgazdasági szabadalmazottjai, a tömegek gazdasági érdekeinek fejlődésszerű kielégí­tésével számolni kell. A bankpolitika mér­lege még saját körében is passzív. A bank­­tisztviselők elégedetlenek, a részvényesek osztalék, helyett játékra szorulnak, a verej­­tékek gyümölcsei csak néhány bankdinasztia érdekének kielégítésére zsugorodnak, a disz­­keresztények tantiemes kisded csoportjával körítve. Ki­ár két évvel ezelőtt hirdettem ezt a vallottam, hogy mindaz nem infláció, amely termelő munkában nemzeti értékké válto­zik, de a kommerciális hitel végzetesein f­fláció, ha a határidőüzletek és játék kielé­gítését szolgálja. Helyre kell állítanunk a munka becsületét, lehetővé tenni a munká­nak megtakarítható gyümölcsét és gátat kell vetni a liberális szaba­dkereskedelem kizsák­mányoló karácsolásának még akkor is, ha, ez az egyéni érdek sérelmével járna. Hiába akarnak pihenni tehát a Pató Pálok. Itt nincs pihenés, itt csak munka van. Itt még nincs diadal, itt csak harcnak kell lennie a jövendőért a nemzetfenntartó erők szoros egybeforrásával. Soha bűnösebb nemzedék nem élt még a mainál és soha nagyobb ára nem volt a kiengesztelésnek, amit ennek a nemzedéknek le kell még rónia. Új feladatok itt irányt követelnek, ez pedig nem lehet más, mint a meg nem alkuvó nemzeti érzés­től irányított öntudatos fajvédelem. Eszme nélkül nincs új irány- s erkölcsi megtisztulás nélkül nincs hit,­­ már pedig soha nagyobb szükségünk nem volt a hitre, mint napjaink­ban. Ezért tehát nem fognak csüggedni a hívők és nem rettenti vissza őket semmiféle akadály. Mindent a mi nagy céljainkért, még a múlandó emberi létet is. Mert győznie kell az eszmének a poklok minden ármánya ellenére is. És ügy is lesz. -- ügy lesz. —• mondják az akarni tudók a Magyar Golgothán. Ks ak­arják vinni a csehek a svábhegyi csillagvizsgáló felszerelését Megbízható forrásból arról értesültünk, hogy a cseh ko­rmány a budapesti antintmisz­szió közvetítésével jegyzéket nyújtott át a ki­rályi kormánynak, melyben a trianoni béke­szerződésre hivatkozva, követeli az Ogyallá-­­­ról elhozott csillagvizsgáló-állomás fölszere­­­­lését. • A trianoni békeszerződésben, ugyanis az­­utódállamoknak megvan a lehetőség arra, hogy az azelőtt megszállt területen fenntar­tott s a, forradalom után elhozott kultúrin­tézményeket visszakövetelhessék. A csehek, Luk különösen az ógyallai csillagvizsgáló föl­szerelését szeretnék visszaszerezni, kémek­kel kinyomozták a műszerek hollétét , leg­­utóbb a cseh misszió tagjai személyesen is megjelentek a svábhegy obszervatóriumban, hogy megtekintsék ennek fölszerelését. A kí­vánság még a békeszerződés értelmében sem­­jogos, mert a visszakövetelt műszerek a Konkoly-Tege Minősülése alapítványból származnak. Ezeket,pedig Konkoly az 1899- ben kelt alapítvány tévéi értelmében kimon­dottan a mindenkori magyar állam tulajdo­naként a magyar kultúra fejlesztésére és ápolására, mindezt épületével és felszerelésé­vel együtt az ebből Mtesitendo Konkoly-féle astro­fizikai állomás­­ céljaira adományozta. Az obszervatórium­ Konkoly életében Ógyal­­láról el nem vihető, halála után azonban a magyar álamnak­ joga van azt Magyaror­szágon bárhol felállítani. E szerződés értel­mében — mely semmi, jogalapot nem nyújt a cseheknek ilyen kívánságokkal való fellé­pésre még mi követelhetjük vissza az­­ot­­tan maradt műszereket és a terület és épüle­tek értékének megtérítését. Reméljük, hogy a kormány a cseheknek e jogiakra és gyalázatos támadását a legeré­­lyesebben vissza fogja utasítani, pl.: „az összes katonaság megjött“. Látnivaló,­ hogy ez magyaros egyes számmal járt, holott­ az új osszes már németes többessel, igy: az ősz- f­szes­ képviselők ott voltak. Tehát e szókötési hínár _ itt már az ősi és annyira magyaros egyes számot is fojtogatja, amint fojtogatja ezekben is: számos emberek jelentek meg, a miniszter és az államtitkár el­utaztak. — Szomorú, hogy újabban a legjobb újságok­ban és legjobb íróknál is egyre sűrűbben látni­k több alanynak megfelelő hibásan többes állít­mányt, holott a magyar gondolat ereje ezt a németességet­ határozottan visszautasítja.­­Mi­lyen indok például ez a különben igen jó tollból származó mondat is: „A francia és a belga dele­gáció azt kíván­ják stb.“ Az újabb és sajnálnivalóbb nyelvromlások­kal külön lesz érdemes foglalkozni. Itt elég lesz annyit fölemlíteni, hogy a német nyelv a háború alatt is, azóta is változatlan erővel por­lasztja nyelvünk eredetiségeit és szépségeit szavakban, szókövetésekben és szólásmódokban egyaránt. Ma már például ritkaság ez a még csak az imént is általános magyar részletezés: ■mind az öregek, mind a fiatalok. Vagy ez: az öregek is, a fiatalok is. Ma már németesen így írják és mondják: úgy (so) az öregek mint (wie) a fiatalok. Ami csak egy a sok közül. A­z új történeti események nyoma különben nemcsak a háborús katonai szavak nagy soka­ságában maradt vissza, hanem — elég furcsa — a pesti rossz szavak közül is sok furakodott bele a köznyelvbe. Ilyenek péld­ául a áteni, meglógni (tén­eregni, megugrani), begyulladni (megijedni), bedőlni (pl. csalásnak) és az effé­lék. Kevesen vették észre, hogy a véreskezű Kun Béla is hagyott itt egy hozzáillő gyaláza­tos idegen szót. Ez pedig a német szájtépés (Maufreisserei). Hívei újságjukban még ma is kegyeletesen igy írják. Magyarul szájhősködést jelent. Újabb származásúak a lánckereskedés (Schieberseg) révén a le (al) és el (ver) kép­­toökle alakított Meti 'Csűjötk­süj. Példíj: le­szállítani. Nem­ árleszállítás, hanem az áru tel­jes szolgáltatását jelenti. Leigazoltatni, pl. éj­jel az utcán, emberekét.­­ Leadni, lövést. Ezelőtt lőni, lövést tenni. Ilyen a leépítés is, a német Abbat­se füle se farka mása, így a leegyszerű­sítés is. Valamennyitől óvakodni kell, amiről korábbról maradt beállítani szótól is, amiről magyarul még ma sem lehet tudni, ugyan vala­minek a kezdetét akarja-e jelenteni, vagy a végét! _ A legújabb csúf szódivatok közt van az utálatos kezdődőleg is, kivált a hivatalos stí­lusban, holott a magyar kezdve (hétfőtől kezd­ve) nem érdemli meg a legyilkolást. Ilyen a németes tíz napon belül is (innerhalb), mely pedig már a régi becsületes tíz nap alatt for­mát szintén kiölte. Az utálatos hírlapi előny­­telenség pedig a komnortalannság nyomán tört be a nyelvbe annak bizonyságául, hogy aki az ördögnek odaadja a kisujját, csakhamar oda­veszti a karját is. .A vesézni szó pedig romlott újságírói nyelven­­ azt akarja jelenteni, hogy valakinek a beleiben és a veséjében gázolni. Piha! Végezzük be most,azzal, hogy ami­­ a ma­gyar stilisztikát illeti, itt is elhinárzik a nyu­gatotok elcsavart, cifrélkodó és erőlködő, oly­kor öklendező nyelve. Ilyen sületlenségeket is lehet olvasni már: „megokolhatóságon túli szo­morúság“. Vagy: „ráraalpesedett“ — például valami szomorúság terhe nehezedett rám. . Azt nem lehet becsületes magyar lélekkel letagadni, hogy ha valakinek, hát az írónak van ahhoz joga, hogy nemzetének nyelvét új szavakkal, kifejezésekkel és fordulatokkal gaz­dagítsa. De ahhoz­ már nincs senkinek joga, hogy durván belegázoljon az egész magyar nép gondolatvilágába, mint valami megvadult trió a virágoskertbe. Széchenyi István a magyar nyelvet szép, férfias nyelvnek mondta. Valósággal az is- Erős, egyszerű, komoly, méltóságos, rövid és világos." Az irodalmi szép­próza és szép beszéd sem lehet, másmilyen, óvakodjunk a pesti zseb­­­tolvajoktól és aa irocnitas aregatorisióitól 1923 ÁPRILIS 1 VASÁRNAP pesti jogrend Gyerünk csak azzal a lámpával! Dioge­nes (Eckhardt Tibor Diogenese) hűtlenül megszökött a Szózat­­hasábjairól és­­ átrontott épszavához. Ott lámpása üvegét kicse­rélték vörösre és kezébe nyomtak egy szak­­szervezeti jegyet. Szereztek ajánló-sorokat Rothens­tein­ Mórtól és Györki Izidor éh-társ­tól, khitonjára,' tűzték az ötágú szovjet-csilla­got s e kelléket birtokában a Duna medre után más,, szenzációsabb és élménydús­abb helyekre is elmerészkedett, műst.' kezdő­­ ri­portere Szám­uelly lájbzsurnaljának. Bezör­­getett a Parlament pincébe, ahol a mult hack'd­­jára lelkei végeztet áldáétkozó termelési gyakorlatot. Az ajtónál Schön Gábor, fogadta három nagy késes ,zsidó élén és­ csak­ az ajánló sorok felmutatása után engedte be. Lenn a mélységben éppen rohamkos­ g­yakorlat­ volt: zsidó terroristák anatómiai gyakorlatokat vé­geztek ellenforradalnakn.rokon.- Kondu-Ktein, elvtárs teljes tudással, és tapintattal vezeti­ a boncolást, melynek érdekességét­-fokozta, hogy élő embereken hajtották végre, úgy hogy a szerveket működés közben vizsgálhat­ták. Volt­­, külön,­ ugy.vele szétrocésantóléeké, volt lábelfűrészelő-gyakorlat, volt szem­ki­­tolási­ verseny, volt akasztási társasjáték, Diogenes rávilágított a tudomány és fejlődés lovagjaira, megcsodálta a járatosságot és a finom képtechnikát, melynek célja­ volt lehe­tőség szerint mennél tovább nyújtani a bon­­cola­talatt nyugtalanul viselkedő élfení­örrá­­damárok életét. Ezek az elmaradott, alsóbb­rendű lények még hangszálaikat is igénybe merték venni, nem gondolván arra, hogy ez­­zel,­a szociális termelési rendszer tudományos búvárlatait megzavarják. Diogenes határo­­­zott fejlődést állapított meg, az ókori életéére daraboló szisztémákkal szemben és vörös fényű lámpáját letakarván ezerfáneu köpe­nyével, elhagyta az anatómiai búvárkodás templomát és­ átsettenkedett a Batthyány­­palotába. Korvin-Klein és Kokas terrorista kioktatták, hogy a fehérterror miatt jó lesz elrejteni az ötágú csillagot, meg az ajánló­leveleket, a­melyeket a Batthyány-pincében használt fel a bölcs görög. Ott­ is élettani kí­sérletek folytak, de kevésbé fejlett buiturál •• val. Buta parasztok, .Cserny Jóskák tanultvá­­nyozták a kötél általi fulladás vulgáris fo­­­lyamatait. Néhány hevesvérű, de lelkes fie-;, tál. rajongó céllüvő-gyakorlattal tarkította az akasztás egyhangúságát és ezzel­­ nem­ szol-. : gálta a szociális termelés fejlődését- Innem a’ forradalmi törvényszékhez ment Diogenes.­. Ott.is hasznát vette az ajánló soroknak­ és a Népszava igazolványának. Éppen v itélkedő­­tanulmányokat tartottak olyan­ egyéneként akiket a Népszava ellenforradlamár gyűjtő­név alá­ foglalt. A bírói székben lakatoslegé­­­nyek, cserépfedők és tintazsidók ültek, a vá­dat a nemeslelkű László-Löwy Jenő képvi-­­­­selte. Diogenes a vöröslámpa fénye mellett meg tudta állapítani, hogy a tárgyaláson , a Népszava tudósítója­­is résztvett és teli létek­kel jegyezte az ítéleteket. Tovább :.is ment volna Diogenes; de mint' a 'Népszava megirta* lé igazoltatták. Bekísérték, mert gyanús volt. Megtalálták nála Korvin-Klein autogramm-­ ját, Cserny Jóska fényképét," a 'Népszava iga­zolványát, a szovjet-csillagot és Ilothenétésn Mór ajánlólelét­­W Seygel kancellár Olaszországban Rómából jelentik. Seggel kancellár nagy­pénteken Milanóban tartózkodott, ahol leg­először is Contarini szenátort, a külügymi­nisztérium főtitkárát fogadta. Délután föl­kereste Mussolinit, ak­i­vel hosszabban ta­nácskozott, utána pedig visszautazott Ró­mába. Mussolini és az­ olasz kancellár kö­zötti megbeszélésről kiadott kommüniké­ hangsúlyozza, hogy a két kormányfő Olasz­ország és Ausztria közös gazdasági érdekei felől folytattak eszmecserét. A Neues Wiener Tagblatt jól értesült helyről jelenti, hogy az utazás fő célja a két állam között kötendőske­e­reskedelmi szerződés előkészítése. Az osztrá­kok főképpen Trieszttel való forgalom javí­tását kívánják, Olaszország viszont bort, déligyümölcsöket,­ különböző főzelékeket kí­ván Ausztriába szállítani. Hír szerint a tár­gyalások a legjobb mederben folynak és re­mélhető, hogy a kereskedelmi egyezményt is nemsokára megkötik­, továbbá, hogy Musso­lini Ausztriát hathatósan támogatni fogja a szanálási akció folyamán, Seipel Milanóban fogadta­­ Petit, Párisien tudósítóját, ki előtt hangsúlyozta,­­ hogy látogatása csak folyta­tása a szomszéd­ államokban lati látogatásai­nak.

Next