Szózat, 1923. április (5. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

1923 ÁPRILIS 1 VASÁRNAP KRÓNIKA Alkalmi vétel — Liberálisoknak árkedvezmény. — T. Cim! Lágyen szabad nagybecsű figyelmét felhívnom dúsan felszerelt raktáromba,­ mely­ben megtalálhat­ja mindazon dolgokat, amikre a más viszonyok között a legnagyobb szüksége tehet. Ezen kivonatos jegyzék­ összeállításánál különös tekintettel voltam az Ön fokozott igé­nyeire, de cégem jó ,hírnevére is, melynek elve jó és megbízható árut adni. Midőn ismételten felhívom figyelmét az alább következőkig, en­gedtessék meg azon reményemnek adni kifeje­zést, hogy vb. rendelésével mihamarabb sze­­rencseltetni fog. KÖZBESZÓLÁS. Acél hangú, rendkívül szellemes. Liberális elvekből előállítva, hátul zajos derültséggel. Számos esetben elnöki rend­reutasítás.­­V. E. H. C. Morris, ohió állambeli politikus ezt írja: Kérem, postafordultával küldjön még 12 közbeszólást. Önnek köszönhe­tem a tavalyi elnökbuktatást is. VALÓDI LIHEGÉS. Részint hírlapi szen­zációk fölfal­ásánál használható, részint hu­szonnégy órán belül bejelentett sürgős felszó­lalásoknál. Ingyen mellékelve minden doboz­hoz több darab m­űfelháborodás. „Hadi!“ véd­jegyre ügyeljünk. KIS BUJTATÓ. Minden fáradságtól meg­kímél ■és rendkívül alkalmas tendenciáknak és gyanúsításoknak sorok között való elbú­j­tatá­sára. A­ készülék­ kellő beigazítással felbujtásra is használható, csak vigyázni kell, hogy meg ne vágjuk magunkat. b­ebujoknak k árkedvez­mény. . ARANY KÖZÉPÚT. Igen tetszetős kivitel­ben. Csak ezt tartsa mindig a szem© előtt. Ön rendkívül meg lesz elégedve. Azonban vigyázni kell, hogy szem elől el ne tévessze, mert ha a szem az arany középút fényét elveszti, akkor későn ébred csak tudatára annak, hogy szem­fényvesztés történt. Az egyenes, jobb minőségű arany középut­unk, sajnos, kifogyott a raktár­ból, de gazdag készleteink vannak olyanokból, melyek balra hajlanak. Nem tetszés esetén a közvélemény szimpátiáját visszaadjuk. RÉMHÍR-CSEMEGE: Éhesek, jóllakottak egyaránt, kedvelik. Tápláló ereje szinte bámu­latos. Nemcsak hogy napokon, keresztül képes egész lapvállalatokat­ táplálni,, de hasonló idő alatt a szúnyogból elefántot hizlal. A Répihirt csemegét sokan annyira szeretik, hogy csám­csogva fogyasztják. Reggel, délben, este, a nap­ bármely szakában. Élvezete ugyan sokaknak káros, de­ azok is szép számmal vannak, akik­nek hasznára vann. És végtére a­­haszon a fő. Arminia díjtalanul. ZSEBNYILATKOZÓ. Tartós, vízhatlan minőség, külön kis függesztőkészülékkel, elvek számára. Gombnyomásra rögtön működésbe jön és az egyik végén beletett kérdést a mási­kon a kész állásfoglalással adja ki. Szerkezete igen elmés. Ha a kérdést baloldalról dugják be, akkor helyesel, ha jobbról, úgy a legéleseb­ben elitél Tévedés garantáltan kizárta. Legyen bármiről szó. NÉPSZERŰSÉG-LABDACS. Egy próba­doboz elegendő ahhoz, hogy a siker teljes le­gyen. A szernek az a hatása, hogy hajlamossá teszi önt olyan trükkök észrevételére, melye­ket mások figyelme elkerül. Például, ha a­ zsír megdrágul, orditás tör fel kegyed kebléből: h­ahh, alávalóság! Elromlik az ikercsatorna: ez az, még csak ez kellett! A ménkű beleüt a csa­lánba: minden szimpátiám a szerencsétlen, sze­gény csalánoké! így ön mihamarább népszerű less és­­ szobrot kapand a Dohány-utcában. —midi— LE­GÚJABB Elítélték a bolgár minisztereket Szófia, március 31. (Bolgár Távirati Iroda.) ."A legfelsőbb törvényszék ma hir­dette ki az ítéletét a háborúért felelőssé tett miniszterek ügyében. Radoszlavov, Ton­­csev, Pesev, Popov Iván, Dincsér és Petkov minisztereket életfogytig tartó börtönre, Naidmovo­r tábornokot tizenötévi börtönre, Zsekov fővezért, Aposztolovot, Komicskit és Popov Györgyöt tíz-tizévi és Bojadzsev tá­bornokot ötévi börtönre ítélték. A vádlotta­kat ezenkívül egész életükre megfosztották politikai jogaiktól és egyetemesen kötelezték őket­­.32.700.069.009 lect háborús­ kár megté­rítésére. Az esseni összeütközés áldozatai Berlin, szeptember 11. Essenből jelentik. A francia csapatoknak és a német munkásoknak a Krupp-gyárban történt összeütközése során­­a legutóbbi megalapítások szerint nyolc tet­­tese életét vesztette és 87 megsebesült. Breitborf­­ügyében hú­svét után döntenek izgatott zsibongás, dühös hangzavar hal­latszik a túlsó oldalról. Valami baj lehet, az üzlet körül és annak­ a bizonyos mindig egy­­harom pendülő sajtónak lármája után ítélve, alighanem­­ nagy üzletről lehet szó. Breitbart neve hangzik, Brettbart nevét olvassuk minden hasábon,­­sérelmet emlegetnek, országos vesze­delmet jósolnak, mert Breitbart, a galíciai izomember, aki Ausztriában egymilliárdot sze­dett össze produkcióival. • Breitbart, a „még soha nem látott“ parterr-akrobata nem kapott beutazási engedélyt. Bizonyosan azért —­ sirán­kozik a faji sajtó — mert Breitbart zsidó. Eszükbe sem jut, hogy a beutazási engedély megadásának vagy megtagadásának kérdésé­­ben,piás szempontok is lehetnek irányadók. Ő előttük csak az az egy léptés, hogy zsidóról van szó. Nem törődnek azzal a semmi esetre sem figyelmen kívül nem hagyható körül­ménnyel, hogy Breithart, aki Ausztriában mil­liárdos összegeket tudott összeszedni ,és aki Barmomra emlékeztető reklámjával bizonyára itt is maga köré esődítené a könnyen fellovas­,­ható, minden szenzációra és heccre éhes közön­séget, innen is százmilliós zsákmánnyal tá­voznék.­­Ma, amikor az egész ország helyesli az import­­ megszorítását, nehogy a külföldre ván­dorló nagy összegek a korona értékét még job­ban lerontsák, nepi lehet könnyedén napirendre térni százmilliós tételeknek külföldre, vándor­lása felett. Pedig az álmimport valódi értéket is hoz az országba a pénz ellentében, Breithoff pe­dig­­ értékesnek semmiképpen sem mondható cirkuszi bukfenceit adja értük csupán. Akár­milyen nagy gyönyörűsége is telne a Teréz- és Lipótvárosnak a nagyerejű­ galíciai csepűrágá­­sával, sokkal fontosabb szempont, hogy ne szedhessen össze és ne vihessen ki az országból egy idegen olyan nagy összeget, melyet idehaza számos fontosabb és szükségesebb célra lehetne fordítani­ .­­Különös és elég furcsán hangzik, hogy Breithart mellett különböző keresztény jellegű faktorok is megmozdultak. Ennek a magyará­zata, hogy Breitbart impresszáriói és ágensei a­ reklám és az­ üzlet érdekében nem sajnálnak sem pénzt, sem ígéretet. Jótékony és fél­jótékony célokra látszólag tekintélyes gammá­kat helyeznek kilátásba. De ha összevetjük ezeket az összegeket azokkal a milliókkal, amelyek Breitbart zsebébe­ vándorolnának, akkor a jótékonyság látszatáról a felajánlott összegekről kiderül, hogy jelentéktelen hulla­dékok csupán, melyeket a jó­­üzletember be­fektetésképpen és porhintésül elszórni szüksé­gesnek lát. Brei fclar­ának a hatóságok eddig­­nem adták meg a beutazási engedélyt és tiltakozunk el­lene, hogy megadják. Tudtunkkál­a­ döntés eb­ben az ügyben húsvét utánra marad. Neon szól­hat az engedély megadása mellett az Artista Egyesület sürgetése sem, mely azzal érvel, hogy idegen államokban retorzióképen meg fogják tagadni a magyar artistáktól a beutazási en­gedélyt­. Tudtunkkal más államokban is a be­utazási engedélyek felett a hatóságok döntöttek, kiket más szempontok vezetnek, mint Breitbart, impresszárióit, látható és láthatatlan pártfo­góit. Nincs szükségünk reklámemberre, nincs szükségünk a nagy dobbal és zajjal hirdetett cirkuszi produkciókra. _ Egyéb gondjaink, van­nak és­ másra kell a pénzünk. Más felfogást vallanánk talán, ha értékes külföldi művészről lenne szó, de hiszen a Breitbart csak egy ga­líciai akrobata. Nem szabad lehetővé tenni, hogár magához ragadja a könnyelmű közönség zsebéből kicsalogatott milliókat, nagypénzű konkurreciájául egy csomó magyar földért élő és számos em­bert foglalkoztató vállalat élőt elszív­ja a közönséget és a jövedelmet és végül néhány, jelentéktelen összegű szem­kápráztatás­­nak szánt jótékony baksis árán nehéz pénzekkel megrakodva álljon tovább a Galíciába. Szabadságra megy az utolsó bölény Az állatkert bölényeit a visegrádi erdőbe viszik Ezúttal nem az ideális, szmtenringről, nem az udvarias emberről, nem a jóllakott köz­tisztviselőiről és nem­ az arany középút hívőjé­ről van szó, de­ nem kevésbé ritka földi lény sorsáról, ,az utolsó bölényről. Íródik ez a kis riport. Arról a bölényről,, amelyet,, Brélyni híres­­„Állatvilág“ dinn­ művében az európai kontinens­­immár kipusztuló rég nagy­obb em­lősének nevez és az „erő megtestesülésének“ jellemez. E.A nemes vadnak óvilági­­képviselője, az európai bölény. Valóban nem jól"érzi" magát az erőtlenség századában, ahol már nem a szemtől-szembe harc igazi erőt mérő, lovagias viadala, hanem az alattomos cselvetés, a lesi­­puskás ravaszkodás és a gáncsvető erőszak dönti el a küzdelmet — búnak eresztette hát hatalmas, bozontos sörényét és feladta az egyoldalú küzdelmet: az egész fajta Mvészpre hajlott. ' * ' ■ Még nem is, olyan régen, a háború előtt Litvániában legelészett egy százötven főnyi bölény csorda, a grodnói kerület bialo­vicai erdőségében, ahol a cárnak kétezer négyzet­kilométeres őserdejében szigorú vadásztila­lom óvta őket a pusztulástól. A háború alatt azonban hol a német, hol az orosz front mögé került ez a­ terület és a front, mögötti vadá­szok egyformán pusztították a ritka vadat, mígnem.­az utolsó szabad csorda utolsó­ pél­dánya is. elhullott Ma már egész Európa területén csak­ tíz-tizenkét­ bölény él, ezek is mind állatke­r­­tek rabságában. A budapesti, állatkertben öt példány hasul e hajdani szabadság múlásán és kérődzik imottán­ a száraz szénám. Négy te­hén és egy bika... Szapcaudimról persze szó sem tehet, mert a­ múlt évben, született kis bölény-borjút is megölte a fogság. Nemrégiben aztán az a gondolat merült fel, hogy nem lehetne-e a főváros­i állatkert-, jenek a rendkívül­­értékes á­ll­atpéldánya­it valamilyen uradalom erdőségében — termé­szetesen ott is elkerített területen — levegő­­höz, legelőhöz, szabadabb mozgáshoz juttatni és ezáltal szaporodásuk lehetőségét megterem­teni. A Kormányzó­­magas, érdeklődésű -vég­re rámutatott a' megoldás útjára és.'.egyen ém­ az ő kívánságára kezdett tárgyalni a gödöllői udvari vadászhivatal a főváros illetékes ügy­osztályának vezetőjével, Berceg Jenő ta­nácsnokkal és az állatkert igazgatóságával arról, hogy az állatkert bölényeit miképpen lehetne a­ visegrádi korona­ u­radalom erdejébe kitelepíteni. .. ■ ’ vy.:" A h­osszas­ tárgyaláv most befejeződött,és eredménye az a szerződés, amely szerint a gödöllői udvari vadászhivatal gondozásra és „teljes ellátásra“ átveszi a bölényeket, azo­­kat a visegrádi koronauradalom kilencezer­­holdas erdejének közepén teljesen elkerített, k­ét-nyolccholdas területen helyezi el, ott szá­mukra istállót és karámot építtet, esetleg­­szükséges gyógykezelésükről is gondoskodik és biztonságukról teljes felelősséget vállal.­­ Ennek ellenében a vadász­hivatal tulaj­dona lesz a születendő első két bölény­borjú, a harmadik azonban az állatkerté. A szerződést a napokban írják alá, a vi­segrádi rengeteg közepe azonban már he­tek óta visszhangzik a fejszecsapásoktól: ácsolják már­ a szárnyék­ iszállót. Mire elké­szülnek vele és a kerítést is felállítják,­­ az erdő gyönyörű tisztásait is zsíros­ legelőkké zöldíti a tavaszi nap és­ egy, kis tó is barátsá­gosra melegedve várja majd fürdőre az utolsó bölénybikát és négytagú háremét. A munkálatok befejezése után a bölénye­ket hatalmas ládákban, hajón viszik­­Visegrá­­dig, "ahol azután erdei vasútok továbbítják­­­ őket új otthonukba. Berceg Jenő tanácsnok és az állatkert igazgatósága igen nagy örömmel készíti elő­tte bölények kitelepítését, amitől azt remélik, hogy jó időre megmenthetik ezt a ritka és ér­tékes állatfajt­­ a teljes kipusztulástól. Az öröklös, reménykedés mellett , természetesen némi­ féltő­ aggodalom is­­kísért­ a kincset érő bölény­példányok döntő sorsfordulását, amit­ csak az a­ körülmény oszlat­ el, hogy a gödöl­lői vadászhivatal is, ugyancsak a féltő szeret­­ettel és gondoskodással várja világhíres vend'­­légeit. Csak­ maguk a bölények nem­ tudnak még semmiről Őket nem izgatja a miattuk és éret­tük folyó lázas készülődés. Egykedvűen kép­rődzenek állatkerti drót­fogságban s csak né­ha-néha bőgnek fel a kék tavaszi égre. Még­­ nem­­is sejtik, még­ nem is remélik, csak ál­modják­ még a gyönyörű, a vérpezsdítő, a sarjukat­­nevelő szabadságot. (csepreghi.) Törökországot meghívták a lausanne!­konferenciára A Havas-iroda jelenti, hogy Poincaré hozzájárult a törököknek átadandó válasz­­jegyzék szövegéhez és az­ már útban is­ van ! Konstantinápoly ’ felé. A ’jegyzék sor­szerűti, csak általánosságban válaszol a török ellen­­javaslatokra és a végén felszólítja Törökor­szágot hogy a tárgyalások folytatására küldje el mahimédot

Next