Szózat, 1923. december (5. évfolyam, 273-295. szám)

1923-12-01 / 273. szám

I 1923 DECEMBER 1 SZOMBAT VILÁGPOLITIKA Olaszország A LEGFŐBB NEMZETVÉDELMI TANÁCS. Ró­mából jelentik: Mussolini a minisztertanács legutóbbi ülésén nagy beszédet mondott a belpolitikai helyzet­ről. A minisztertanács elhatározta, hogy a parlament­től a kivételes hatalom meghosszabbítását kéri. Mus­solini javaslatára a minisztertanács tervezetet foga­dott el a legfelsőbb nemzetvédelmi tanács összeállítá­­sára vonatkozóan. FELHÁBORODÁS BARRERE FRANCIA KÖVET ÉS GRÓF SFORZA TANÁCSKOZÁSA MIATT. Ró­mából jelentük: Gróf Sforza volt külügyminiszter a múlt héten felkereste Barrére római francia követet és hosszabb ideig bizalmasan tárgyalt vele. A fascista lapok, főképp a Popolo d Itália felháborodással írnak erről a bizalmas tanácskozásról. A Piccolo kiemeli, hogy ez az első e®et, hogy kifejezetten hivatalos hely­ről sugalmazott közlemény minden diplomáciai udva­­riaskodás nélkül rosszulását fejezi ki egy idegen ssévet eljárása miatt. A francia követnek tudnia kel­lett, hogy­ Sforza milyen körülmények között távozott a­ külügyminiszteri székből s hogy azóta alattomos aknamunkát folytat Mussolini kormánya ellen. Nem lehet megérteni, hogy Barrére támogatásban részesíti a kormány elleni áskálódást. A francia kormánynak és Barrére úrnak nem tetszett Mussolininak a közel­múltban elfoglalt álláspontja, mint például az olasz Expanziós törekvések a Földközi-tengeren, a szívélyes és barátságos viszony, amelyet Spanyolországgal te­remtett, továbbá ea, hogy nem járult hozzá ahhoz az akcióhoz, amely a német trónörökös kiadatását akarta kierőszakolni és végül, hogy a szenátusban tartott, legutóbbi beszédében Németország lojális tá­mogatását helyezte kilátásba. A múltban gyakran előfordult, hogy idegen hatalmak képviselői bele­ártották magukat az olasz belpolitikába, kormány­­válságokat igyekeztek előidézni és kormányaik külön­leges érdeke szerint elintéztetni, az olasz külpolitika is sokat szenvedett az ilyen illetéktelen beavatkozá­sok miatt, úgy hogy joggal lehet gyanúval kísérni ezeket a bizalmas suttogásokat, annyival is inkább, mivel Stowa külpolitikája annak idején nagyon ke­reste a franciák kegyét. Nemzetek Szövetsége A SZELLEMI F­GYÜ­TTMŰKÖDÉS NEMZETKÖZI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE. Parisból jelentik. A szel­lemi együttműködés nemzetközi bizottsága, amelyet a Népszövetség alakított meg­, november 28-án ülésezésre ült össze Bergson elnöklete alatt Pártséban. Az ülése­zés első napjait az albizottságok ülései foglalják le. A szellemi tulajdon albizottsága több kérdést tárgyal. A bibliográfiai albizottság a tudományos munka meg­felelőbb szervezésének előmozdítására vonatkozó mun­kálatait folytatja. Az egyetemi albizottság a nemzeti hivatalokkal, valamint a diákok nemzetközi társasá­gának képviselőivel együttműködve az egyetemközi értesítések nemzetközi hivatalának létesítésével fog­lalkozik. A plenáris ülések december 5-én kezdődnek. Ezeken elsősorban a nemzetközi szellemi téren bizto­sítandó kölcsön­segítés kérdéseit vitatják meg. A bi­zottság tárgyalásain most első ízben vesznek részt az egyes országokban alakult albizottságok képviselői. Ezek az albizottságok, amelyek eddig Európa tizen­hét országában működnek, a közvetítő szerepét töltik be a szellemi kölcsönös segítés és együttműködés te­rén a Népszövetség bizottsága és az illető országok Szellemi osztálya között. A magyar bizottságot Pauk­­r Ákos egyetemi tanár képviseli. Szakértőként Grósz Emil egyetemi tanár is részt vesz a bizottság mun­kálataiba­n, erejét, bujdosó és vándorló légy a földön!“ Aztán tovább festette megrázó szavakkal Judás lelki kín­jait, aki nem bírta el azt, hanem fölakasztotta ma­gát. Majd a megtérésről beszélt, az Istennek végtelen irgalmáról, a bűnök bocsánatjáról. —... Törjetek meg mindnyájan, akik bűnösök vagytok, mert jobb betegnek lenni, jobb szegénynek lenni, koldusnak, az emberek között az utolsónak, semmint bűnösnek! Ámen! Mindenki megkönnyebbülve sóhajtott föl, min­denkire nagy hatást tett a beszéd. Kallós István bácsi fehérpettyes, kék zsebkendővel izzadó homlokát serülgette. Kint az utcaajtóban megálltam, m­íg a nép ki­vonult a templomból. Az öreg törvénybiró ezt mondta keresztkamájának, Bacsa Ferencnek: — No, az ifjú tisztelendő úr jól ráolvasott a bű­nösre. A nép lassan haza­vonult. Delet Kallós Imre ha­rangozott, István bácsi nagyobbik fia. Ebéd után a cselédség elment hazulról, nagy­mamám ledőlt pihenni, nagyapám újságot olvasott. Két óra elmúlt, a nap melegen sütött. Én egy darabig a méhesben ültem, aztán eszembe jutott, hogy színes buborékot fújjak szappanléből. Kis tá­nyérban a tűzhely szélén dörzsöltem a szappant, miikor a kutyánk mérgesen elvakkantotta magát, de aztán barátságos morgással ugrándozott körül vala­kit. A félig nyílt konyhaajtónál, kivül, megpillan­tottam Kallós bácsit. Ni­­hogy hallgatózik, sovány nyakát előre nyújtja, sápadt arcán félelem ül, sze­mei sebesen forognak jobbra-balra. Csend mindenütt. Csak a­ legyek zümmögnek az ablaküvegen. Nyugalom az egész házban. Én moc­canni sem merek. Eltelik néhány ijesztő perc. — Most jön a késért, — gondolom hangosan do­bogó szívvel. — Nem jött be. Nesztelen árnyéka a félig nyílt ajtó előtt áll. Rémülten tapad szemem az ajtóra,­­ de az nem n­yilik ki jobban. Egyszerre csak az ajtó­­ sarkánál két sovány, bütykös ujjat látok benyúlni. Reszketve fogja meg ez a két üli az odaakasztott templomkulcsot és óvatosan kihúzza a nyilason. Hal­lom, hogy végigcsoszog az ambituson. — Ugyan hová megy? minek neki most a kulcs? tűnődtem magamban, mikor elment. Majd én is kiléptem a folyosóra, s kiálltam az utcaajtóba. Az árnyékos utcasoron lócán, kidöntött, vastag akác­fatörzsön asszonyok, lányok ültek, itt-ott legények is, és hellyel-közzel vígan szólt a harmo­nika igénytelen hangja. Hová mehetett a harangozó?.... De h­a az után porfelhő kerekedik, s belőle hintó bontakozik ki. Vendégek jönnek, a nagybátyának. Befordulnak az udvarra s nemsokára vidám nevetés, hangos beszéd veri föl a csendet. Oda minden rossz érzés. A délután vígan telik el. Este, mikor már a nagybátyámék haza készül­nek, jön Kallós Imre harangozni. — Édes­apám visszament ebéd után a fekért tag­ra — mondja a fiú —, megparancsolta­, hogy én ha­rangozzak. — Jól van, Imre, csak harangozz­, !— felelte nagyapám. — Nincs a helyén a kulcs! — kiáltott a fiú. Erre nekem kellett szólnom. Ijedt hangon mond­tam el, hogy mit láttam délután. Az én félelmem a többiekre is átragadt. Imre haza,futott megnézni, nincs-e apja valahol otthon, nem feküdt-e le kazai tövébe, istállóba? Kocsisunk a kocsmába szaladt, nagymamám a templomajtót nézegette, de az be volt zárva. Közben visszatért Imre, meg a kocsis, hogy István bácsi nincs sehol. . . Ide-oda futkosott mindenki, mintha szerencsétlenséget érezett volna . . . Pedig micsoda fölséges nyári este borult a falura! Méla fényével mindent elárasztott­­ó hold, ezüst su­gara ott ringott a Szekince vizén, kékre festette a földet, aranyosra a tornyot. A kertből szegfűillatot űzött, a szellő, míg kint, a távol földeken milliónyi tücsök egyhangú zenéje szólt. Most egyszerre mindannyian kisereglettek a templomayitó elé. Én a kurcsi-fiukba dugtam az ujjam­— Benne a kulcs belülről, — rebegtem és kezemet borzadva rántottam vissza. Mindenkit rémület szállott meg, mindenki tudta, hogy valami bajnak kellett történni. Engem annyira föl­izgatott a még ismeretlen szerencsétlenség, hogy csak szaggatottan emlékszem az eseményekre. Lámpásokat hoztak. Még emberek jöttek. A templomajtót betörték. Sokáig jártak a padok közt, a karban. Végül fölmentek a toronyba. A lámpafény ámbolyogva libbent ablakról ablakra, csikorgott a szúette falépcső. — Elütötte a tizet. Egyszerre fönt a harangoknál nagy zaj támad. Az egyik toronyablak kivágódik és valaki lekiált. Nem értem, mit kiáltanak, de a harangozóné irtóza­tosan elkezd jajgatni, sikoltozni. Mind többen és többen állják körül a templom előtti teret. Fönt a toronyban recsegnek a keskeny, meredek lépcsők. Csak lassan jönnek le .,, Már a­­cintetemben vannak . . . Hoznak valamit, — valami merev,­hosszú tárgyat —, embert. . . Azóta évek múltak el, de soha el nem felejtem azt a szörnyű jelenetet, mikor először láttam, hogyan viszik az embert. Vagy öten fogták, nehézkesen, rogyó inakkal, dülüngőzve vitték, össze-összeütődtek. Két lelógó kéz söpörte a földet, a lámpa fénye szeder­jes arcra világított . . . Iszonyú volt! —■ Fölakasztotta magát a harang mellé, — szólt rekedten a kocsis. Letették a gyepre, mellé térdeltek. Élesztgették, de hiába! Nagybátyám a halott zsebéből egy kilógó papírt húzott ki. Lámpa mellett nézegették. Egy irkalap volt. A tiszta felére ákom-bákom betűkkel ez volt írva: „Az Isten irgal­mazzon én bűnös lelkemnek. Nem bírom el a szégyent, hogy én legyek a felű csúfja. Ne hagyják elveszni két fiamat, meg a kedves hitestársamat“. Többre már nem emlékszem. Nagybátyámék más­nap elvittek magukhoz, hogy feledjem a szörnyű eseményt. Csak azt tudom, hogy még évek múlva is fönnmaradt a szegény Kallós István szomorú históriája. Megalakult a­z új német kormány A nacionalisták Ébert lemondását követelik­­ A jóvátételi bizottság ülése a szakértő bizottság ügyében A birodalmi kormány válsága a mai nappal be­fejeződött. Marx kormányalakítása sikerrel járt és az új kabinet kinevezése is megjelent. Az új biro­dalmi kormányban a nacionalisták nem vesznek részt. A hazafias szervezetek Berlinből érkező hírek szerint a kormányválsággal kapcsolatban Ebert le­mondását követelik. A hazafias szervezetek elnökei a birodalom minden részéből vasárnapra Berlinben jönnek össze, hogy ebben a kérdésben döntsenek. A német nemzeti néppárt elnöke, Herst képviselő a birodalmi elnökhöz levelet intézett, amelyben szem­rehányást tesz azért, hogy a parlamenti szokásokkal ellentétben nem az ellenzéki pártok egyikét bízta meg kabinetalakítással. A német nép túlnyomó több­sége a mostani kormányrendszertől való eltérést és a jobbra való orientálódást követeli. Ha a birodalmi gyűlés nem tud ennek a néphangulatnak kifejezést adni, a birodalmi elnöknek felhatalmazást kell­­adni ez új kormánynak a birodalmi gyűlés feloszlatására. A jóvátételi bizottság ma délután tartotta meg fontos ülését, amelyen a szakértő bizottságról kellett­­határoznia. Az ülést hosszas sajtóclatározás előzte meg és eléje minden oldalról a legfeszültebb várako­zással tekintettek . Amennyire a késő éjjeli órákig­­ érkezett jlentéskből megítélhtő, áthidaló for­mulában állapodtak meg, ami végleges elintézésnek aligha tekinthető. Lehetséges, hogy Anglia a válasz­tások előtt nem akart messzire kiható lépésekhez folyamodni. Asz­uf Rab­mner Berlin, november 30. (Wolff.) A birodalmi elnök Marx tanácselnököt, a birodalmi gyűlés tagját, kancellárrá nevezte ki és javaslatára a birodalmi kormányt a következőképp alakí­totta meg. Birodalmi kancellár: Marx. Helyettes kancellár és belügyminiszter: Jarres. Külügyminiszter: Stresemann. Munkaügyi miniszter: Brauns. Véderő­ügyi miniszter: Gessler. Pénzügyminiszter: Luther. Közlekedésügyi miniszter: Oese­r. Közélelmezési miniszter: gróf Kanitz. Postaügyi miniszter: Höfle, akit­­ egyúttal a megszállott területek birodalmi minisztériuma ügyeinek ellátásával is megbíztak Gazdasági miniszter: Hamm nyugalmazott bajor államminiszter. Igazságügy-miniszter: Emminger á­llam­ügyész. A jövő h­ét végén megáll a bankóprés Berlin, nov. 30. A bankóprés, amely eddig a még kiadott megrendelések teljesítésén dolgozott, ma részben megállott. A birodalmi bank számára dol­gozó magá­n­nyomdá­k tekintélyes része a mai nappal abbahagyta a bankjegyelőállítást. A papírmárka­­előállítás csökkentését fokozott ütemben folytatják és kilátásba helyezik, hogy legkésőbb a jövő hét vé­géig a bankóprés teljesen megáll. Az élelmiszerárak estek. A Szakértőbizottság összetétele Bécs, november 30. (A Százat tudósítójának te­lefonjelentése.) Párisiból jelentik: A jóvátételi bizott­ság ma délután 3 órakor tartotta meg ülését, ame­lyen elsősorban is a német memorandumnak a belga monopóliumra vonatkozó kérdéseit tárgyalta. A szakértői bizottságra vonatkozó határozat ma estéig valószínűleg mglesz. A szakértői bizottságba sem­leges államokat nem fognak felvenni, de egy ameri­kai­­megfigyelőt meg fognak hallgatni. A határoza­tok c­sak fakultatív jellegűek lesznek, azaz egyik fél részére sem kötelezőek. A szakértői bizottság feladata az lesz, hogy megállapítsa, vájjon Németország a legközelebbi három évben milyen összegű jóvátétel megfizetésére képes. A bizottság székhelye Berlinben lesz és kizárólag szakemberek lesznek a tagjai, tehát egyáltalában nem politikusok. Bíznak benne, hogy a szakértői bizottság ezt év végéig meghozza döntését. A delegátusokat a jóvá­tételi bizottság nevezi ki. Ami a düsseldorfi egyezményt illeti, a jóvátételi bizott­ságnak erről hivatalosan még nincsen tudomása és így csak akkor akar vele foglalkozni, íga a kormá­nyok vlamelyike erről hivatalos értesítést küld. FÁBIÁN ERNŐ erdélyi tárgyú, romanti­kus és humoros regénye a FEKETERÉZ ALATT MEGJELENT Ára 4000 K. Kapható a SZÓZAT kiadóhiva­talában, Rózsa­ u. 111. a

Next